Tokió - Szakemberek a görögök elleni vereségről

hozzászólás, 2021.08.06.

Magasra tette a mércét csapatunk a horvátok negyeddöntőbeli legyőzésével, a görögök ellen elveszített elődöntő ezek után nagy csalódást keltett. Több szakember is elmondta véleményét a meccsről, markáns álláspontok hangzottak el, ezekből készítettünk válogatást:

Augusztus 6., péntek, elődöntő

Görögország-MAGYARORSZÁG 9:6 (2:1, 1:1, 2:2, 4:2) (M37) - a hivatalos jegyzőkönyv
Tokió, Tacumi Waterpolo Center, v.: Goldenberg (USA), Vojvodin (orosz)
Görögország: Zerdevasz, Geniduniasz, Szkumpakisz 1, Funtulisz 1, Papanasztasziu, Kolomvosz, Vlahopulosz 1. Cs.: Kapocisz, Derviszisz, Argiropulosz 4, Murikisz, Gkiuvecisz 2. Szövetsgi kapitány: Teodorosz Vlahosz
Magyarország: Nagy Viktor, Manhercz K. 2, Vámos 1, Jansik Sz., Erdélyi, Varga Dénes 1, Mezei. Cs.: Angyal, Zalánki 1, Hosnyánszky, Pásztor 1, Hárai. Szövetségi kapitány: Märcz Tamás
Gól - emberelőnyből: 7/13, ill. 4/16
Gól - ötméteresből: -, ill. -
Kipontozódott: Szkumpakisz, Papanasztasziu, Derviszisz, ill. Hosnyánszky, Jansik Sz.

EZ TÖRTÉNT A MÉRKŐZÉSEN - A VLV SZÖVEGES ÉLŐ KÖZVETÍTÉSE

Az M4 Sport két szakkommentárora a "szokásos páros", Madaras Norbert és Cseh Sándor volt, végig a torna során. Meccs előtt a várakozásaikról beszéltek, nagyszünetben és a lefújás után pedig a látottakat értékelték.

Madaras Norbert a görög-magyar meccs nagyszünetében:

Az nekem nem tetszett, hogy picit olyan lassan, langyosan indult az egész, nem olyan volt, mint egy olimpiai elődöntő, és ez pedig nekik kedvez. Ki kell zökkenteni őket ebből, illetve ki kell zökkenteni valahogy magunkat is, amihez jobb lövések kellenek. A két gól nagyon kevés. Ha így megy a meccs tovább, hogy egy ide, egy oda és így érkezünk meg az utolsó, mondjuk, fél negyedre, az nekik kedvezhet. Nekik ez az egyetlen esélyük igazából, hogy valahogy egy ilyen meccsen..., ahogy ilyen volt a csoportmeccs is, ahol 10:9 lett nekik. Valahogy elfogyott a meccs, elfogyott az idő, ebből valahogy nekünk ki kell másznunk.

Nem jött be az, amiről az elején beszéltünk, hogy esetleg, ha tudunk vezetni, akkor megnyugszunk. Valószínűleg meg is fogunk nyugodni, meg is nyugodnánk, hogyha előnybe kerülnénk.

Cseh Sándor a lefújás után:

- Kicsit megdöbbentő, mi is teljesen mást vártunk, de..., nem az a lényeg, hogy kritizáljunk bárkit, egész egyszerűen..., örök igazság, hogy főleg egy elődöntőt, döntőt, a legnagyobb meccseket össze lehet rakni, nagyon sok minden fontos, de alapvetően a játékosok nyerik meg. Jó teljesítmény kell, a legjobb játékosoknak jól kell játszani. A magyaroknál Manó lőtt két gólt, Hárai megcsinálta a kiállításokat és Nagy Viktor jól védett. Amit kiemelhetünk ma, az ennyi. Viszont a görögök két-három játékosa élete meccsét játszotta, ez volt a különbség.

Madaras Norbert a lefújás után:

Ha egy mondatot mondhatnék csak, akkor azt mondanám, hogy nem így játszunk egy olimpiai elődöntőben. Ez biztos nem tetszene most a játékosoknak, a stábnak, de... nem így játszunk egy olimpiai elődöntőt, ami négy vagy rossz esetben ötévenként van. És egyébként egy jó lehetőséget kaptunk, egy jól játszó ellenfelet, de abszolút verhető csapatot. A félidőben talán azt mondtam, hogy olyan langyos, lankadt az egész, nem tetszett. Ez pont nekik kedvezett, de ezt előtte is tudhattuk, és ebből nem tudtunk kimászni.

Már az első perctől egy picit olyan sápadt volt a magyar csapat, azért abban lehetett reménykedni, hogy fel fogja küzdeni magát egy bizonyos szintre, de ez ma nem sikerült. Itt egymás között beszéltük, hogy ez olyan, mint hogyha egy csoportmeccs lenne, majd visszább mentem, olyan, mint hogyha egy egyszerű barátságos mérkőzés, felkészülési meccs lenne. Kicsit ez volt az első negyedben az érzésem. Az a baj, hogy ebbe azért be lehet ragadni. Ahogy Sanyi mondta, nem volt valaki, aki ebből most kihúzta volna a csapatot. Nem volt olyan igazán jó, meghatározó teljesítmény és pont úgy alakult az egész, ami nekik kedvezett. Az első mondatomat ismétlem: nem így játszunk egy olimpiai elődöntőt.

Cseh Sándor:

Már a harmadik negyed végétől úgy kaptunk emberhátrányban gólokat, hogy fegyelmezetlenek, türelmetlenek lettünk, szétcsúsztunk a legvégén és elkezdtük akpkodni, de ez valahol normális. Mindannyiunkkal előfordul, lehet egy rossz nap, nem mindig az esélyesebb nyer, de - nem utólag okoskodva - én azt érzem, hogy ami egy örök tanulság, hogy annyira készül a magyar vízilabda az olimpiára és tényleg olyan fontos a játékosoknak... már tavasszal és télen végig bombaformában kell játszani, úgy kell dolgozni. Nyilván ittt most a Covidot tegyük félre. Mert akkor lehet két hetet úgy végigtolni és az elődöntőt, döntőt olyan önbizalommal, olyan egyéni teljesítményekkel végigjátszani, ha ez azért megvan. Kicsit minket is... nem elaltatott, de feldobott a horvát meccs, mert azt éreztük, hogy hősies, mindenki extázisban volt. Ezért gondoltuk azt, hogy akkor itt az első perctől egy hasonló játékstílust fogunk látni. Nyilván ezt akarták, egyértelmű, de ez nem így sikerült.

Madaras Norbert:

(....) itt épp láttunk egy gólt, ez a blokkhiba végig jellemző volt, csak ma nem úsztuk meg. Ugyanúgy kaptunk blokk mögé gólokat a horvátoktól is, nem jó helyen állnak a blokkok, nagyon pici figyelmetlenségek mindenkitől - így meg nem lehet.

(...) Egy szavunk nem lehet (a játékvezetésre), igen, megkaptuk (a lehetőségeket), tudtuk is, hogy könnyen lehet ilyesmi a meccs, hogy azokat majd be kell lőnünk és ez lesz a kulcs. Egyébként sem kedvelem..., vagy nem szoktam a játékvezetőkkel foglalkozni, az egész olimpián jól vezettek, vannak mindig kétes szituációk, ez egy ilyen sport, de alalapvetően ..., nemcsak ma, hanem egyáltalán, felesleges ezzel foglalkozni, inkább fel kell készülni, hogy vannak ilyenek. És itt azt emelném ki, hogy ma ebben sem voltunk ott igazán. A csoportmeccseken is jellemző volt egyszer-kétszer, hogy fejeket vágunk vagy legyintünk, mutogatunk. Hát itt ne mutogassunk! Ez egy olimpiai elődöntő volt, sokaknak élete lehetőége, van, akinek az utolsó ilyen lehetősége, de amúgy is nagyon nehéz idáig eljutni, lehet, hogy hibázik a játékvezető, de ne mutogassunk soha!

Cseh Sándor:

Ez picikét azt mutatja, hogy mi van a játékos fejében és ebben talán fölénk kerekedtek a görögök. Látszott, hogy abszolút fókuszban voltak, ha vakaki rosszat csinált akkor egy percig ordított vele az edzője és abszolút kizárták a játékvezetőt. Igen, itt egy picit érezető volt az első negyedben a kilegyintés, kireklamálás és pont ezt beszélgettük, hogy ez valamuilyen szinten nyilván a vízilabda része, de hát.. az olimpia teljesen más, ott már ilyesivel abszolút nem lehet foglalkozni, ott csak az van, hogy az utolsó erőmig megyek, szorosban vagyok és váltok és tiszta erőből lövök és járatom a labdát - itt már csak ilyenekre lehet koncentrálni, semmi másra.

Madaras Norbert:

Azért van még egy meccs holnapután és nem mindegy, hogy ott mi lesz. Alapvetően más hozzáállás kell, mert papíron egy jobb csapattal fogunk játszani.

Cseh Sándor:

Nyilván nagyon fáj ez most, de azért ott vagyunk a világ élvonalában, nagyon-nagyon jó csapatunk van. Nem nyerhetjük mindig mi az olimpiát. Nem kell teljes letargiába esni. Most pár percig rossz, de aztán készülni kell a bronzmérkőzésre, mert ez így is nagy dolog, hogy mindig ott vagyunk az elsők között.

Nemcsak kiállításokat kell esetleg hozni, hanem falból vagy akcióból, esetleg centerből gólokat lőni és nemcsak a gólokkal, hanem az úszásal, az akarattal példát mutatni. Nekem ilyenkor leegyszerűsödik a dolog: természetesen nagyon sokat dolgoznak, taktika van, edző, de azért a vízilabda mindig egy egyszerű sportág marad. Nagyon keménynek kell lenni, nagyon fegyelmezettnek, alázatosnak és kell három-négy-öt játékos, aki eldönti a meccset. Alapvetően mindig ez az utolsó mondat.

Madaras Norbert:

Tudomásul kell venni, hogy a többiek is dolgoznak. Az, hogy én magyar vízilabdázó vagyok, ez nagyon kevés, ez önmagában..., sőt, ..., ezekben én már nem is nagyon hiszek. Itt mindenki sokat edz, mindenki megtanulta, hogyan kell vízilabdázni, Sanyinak volt egy-két jó gondolata, igen, keménynek kell lenni, alázatosnak kell lenni és neki kell menni megint, nem szabad elkenődni. Van holnapután egy meccs, ami nagyon fontos - nemcsak a vízilabdának, hanem személy szerint a játékosoknak is. Van, akinek ez az utolsó olimpiája, lehet, van akinek az utolsó vízilabdameccse lesz, úgyhogy... nem mindegy, hogy milyen emlékekkel jönnek majd haza Tokióból és igaz ez egyébként a holnapi női meccsre is.

Szécsi Zoltán a Kossuth Rádió olimpiai műsorának:

A görögök hozták a tudásuk 80 százalékát, mi meg még az 50-et sem. Ha most ki kéne emelni a magyar csapatból egy nevet, akiről azt mondjuk, hogy fú, ő azért hozta magát, igen, ő ott volt - nem tudnék ilyet mondani.

Örök mondás, hogy mindig annyit játszik egy csapat, amennyit az ellenfele hagy neki. Vagy tényleg a görögök voltak nagyon jók vagy egy picit leblokkoltunk a lehetőségtől. Én úgy gondoltam, hogy a görögök ellen nagyon jól, felszabadultan fogunk játszani, mert az igazán nyomasztó mérkőzés az a negyeddöntő volt.

(A horvátok elleni negyeddöntőn) úgy nézett ki, hogy végre megérkeztünk az olimpiára, de így utólag visszatekintve csalóka volt az a horvát mérkőzés, mert szerintem az egész annyin múlott, hogy nem írtak be a horvátok másik kapust és Bijac a második negyedben már rettegett Manhercz Krisztiántól, amit hál' Istennek, Manó nagyon jól kihasznált. Gyakorlatilag egy az egyes párharccal nyertük meg a negyeddöntőt, ami fantasztikus egyéni teljesítmény, de lehet, hogy egy picit elaltatta az egész csapatot.

(...)

(A görög meccsen)...megkaptuk a szükséges mennyiségű emberelőnyt - természetesen az emberhátrányt is -, tehát abszolút korrekt játékvezetés zajlott, megfújták, ami a táblának szólt, mindkét oldalra. Ott voltak a helyzeteink, ott voltak a határozatlanságaink, szerintem túllóbáltuk, és hát egy görög zóna nyilván mindig nagyon szépen megszervezett, jól komponált. Nálunk azért hiányoztak... Ha visszanézzük az egyik, szerintem kulcsgólt, amit Funtulisz lőtt kapás hátulról, 4-es pozícióból, Vlahopulosztól kapta a passzt - ott lemaradt a bklokkunk. És alapvetően ezek határozzák meg a mérkőzést. A görögöknél mindig ott volt.

(:::)

Szerintem egy olimpiáról éremmel vagy érem nélkül hazajönni, az óriási különbség, tehát mindenképpen motivált lesz mind a két kisdöntős csapat, ráadásul a bronz ilyenkor mindig a mosolygós ezüst, az az érem, amely nem arany, de győztes mérkőzés után akasztják az ember nyakába. Ez a 48 óra, ami a srácoknak rendelkezésre áll, elég lehet ahhoz, hogy az a bronzmeccs egy nagyon boldog, felszabadult mérkőzés legyen. Jobban örülnék a szerbeknek, mert ők sokkal csalódottabbak lennének, mint a spanyolok.

Kósz Zoltán a 24.hu olimpiai podcastjában:

Én nem láttam rajtuk azt, hogy önbizalomhiányosak lettek volna vagy betojtak volna. Én azt láttam, hogy a görögök igyekeznek kivenni a játékból Varga Dénest és Manhercz Krisztiánt és ez a meccs jó részében sikerült is. Ez azért úgy visza tudja fogni a csapatot. (...) Azt mondom: lehet nagyon rossz napot kifogni és 20 százalékos emberelőny-mutatót produkálni, ha valaki ellen ez van, akkor az sajnos pont a görög csapat. Elszalasztott lehetőségnek titulálom.

Faragó Tamás az inforádiónak

Nem könnyű ellenük játszani, mert képesek egy olyan különleges játékra, aminek a lényeg az, hogy elrontják az ellenfelük játékát, akár a kisgyerekek a homokozóban. Ezt most olyan tökéletesen és sikeresen csinálták, hogy a magyar válogatott is belealudt a mérkőzésbe.

Azt gondoltuk, igen, vezetnek, de majd megfordítjuk, hiszen vannak nekünk nagyon jó, klasszis játékosaink, Nagy Viktor remekül véd […], ami persze nem történt meg, mert a görögök tökéletesen tartották ehhez a különleges taktikához az egész mérkőzésen magukat.

Ennek köszönhetően pedig tulajdonképpen a magyar csapat egyetlen egyszer sem tudott vezetni, hiszen a mérkőzés elején a görögök 2–0-ra elhúztak, aztán volt 3–1 is, majd a magyar válogatott végig futott az eredmény után, az egyenlítésre pedig 5–5-ig futotta. Faragó Tamás úgy véli, talán az volt a legnagyobb probléma, hogy nemcsak elhittük, hogy meg fog történni, amiről úgy gondoltunk, hogy meg kell történnie, tehát, hogy meg tudjuk fordítani bármi áron a mérkőzést, hanem ennek megfelelően taktikailag átvettük a görögöknek azt a lagymatag, álmos, lassító játékát, főleg a támadásokban, melyek során a lövések nem sikerültek, továbbá mi is belementünk a kiállítások kiharcolásába.

„Nem akarom bántani a fiúkat, de eléggé ortodox játék volt, ami igazából nem vezetett eredményre.”

Természetesen egy szövetségi kapitány bízik a csodában – tette hozzá az olimpiai, világ- és Európa-bajnok vízilabdázó, emlékeztetve, hogy ő maga is volt ebben a szerepben. Mint mondta, ilyenkor megy a próbálkozás a játékoscserével, azok favorizálásával, akiknek a legnagyobb sansza van arra, hogy gólt lőjenek, de ma sajnos ez sem sikerült. „Märcz Tamás próbálkozott mindennel, de szó szerint végigaludtuk a mérkőzést” – ismételte meg.

Szabó Zoltán az eurosport.hu-n értékelt:

Gyakorlatilag az égvilágon semmi mást nem csináltak, mint amit tudnak, mint amit évek óta, de ezen az olimpián tökéletesítve egy váratlanul és kitartóan jó kapusteljesítménnyel hátulról megspékelve előadtak. Belementünk az utcájukba, végigmentünk rajta, de zsákutca volt. Nem mondanám azt, amit a lányoknál lehetett mondani tegnap, hogy egyértelműen megvertük magunkat. Itt a görögök vertek meg minket, de hagytuk magunkat megverni. Nem voltak kihagyott 100%-os ziccereink, nem voltak olyan hibák, amelyek miatt azt lehetne mondani, hogy megvertük magunkat.

De ha egyenként megnézzük azokat a hibákat, amikből gólokat kaptunk, amikből a görögök folyamatosan tudták építeni magukat a mérkőzés során, akkor ott mindig volt egy-egy ember, aki ha egy kicsit jobban figyel, ha nem alszik el (ha nem bízik fölöslegesen abban, hogy ezt a görögök úgy se fogják, tudják vagy merik megcsinálni), akkor még hat lőtt góllal is nyerhettünk volna.

Fapofával nem lehet nyerni. Nézzük vissza, a horvátok ellen milyen érzelemvilággal játszottunk, abból itt most semmit nem lehetett látni. Nem tudtuk magunkat abba a helyzetbe hozni, hogy érzelmileg mi is átlendüljünk saját magunkon, ha lehet ilyen képzavarral élni.

Gyakorlatilag 18 másodpercig tudtunk ilyen állapotban lenni, 5-5 után. De akkor meg jött egy helyrehozhatatlan hiba, amiből gólt lőttek a görögök. Ennyi ideig voltunk érzelmi pluszban, 18 másodpercig, 5-5-től 6-5-ig.

(...)

Az, hogy én sajnálom, az egy dolog. Ennél sokkal fontosabb, hogy valakit élete végéig el fog kísérni az az érzés, hogy ott volt a csapat, és hogy lesz-e még ilyen lehetőség, hogy olimpiai döntőt játsszon, hogy olimpiai bajnok legyen. Valakinek lesz, mert fiatal, és biztos ott lesz Párizsban, de van, aki nem. Ez egy életre szóló negatív élmény, amit egy esetleges bronzérem sem tud helyrehozni (egy olyan meccsen, ami valószínűleg még nehezebb lesz, mint ez).

(...)

A magyar játékosokért haragszom és értük vagyok bosszús, nem ellenük. Vannak olyan szituációk egy sportpályafutás során, sajnos negatívak is, amit soha nem tud kitörölni az egyes ember az élményei közül. Mindig ott lesz, be fog ugrani, emlékezni fog rá, hogy ott volt egy olyan lehetőség, amit csak meg kellett volna ragadni.

(...)

Mert mindez, amit a görögökről elmondtam, homályba veszne akkor, ha egy kicsit jobban, egy kicsit többet, nagyobb akarattal (kicsit nagyobb alázattal) játszottak volna többen a csapatból.

Ha azt ki lehet mondani egy olimpiai elődöntő utáni nyilatkozatban, hogy ’jobban harapott az ellenfél’, akkor innentől minden fölösleges.

Senki nem vagyok ebben a történetben, mégis olyan indulatok vannak bennem, hogy nem tudok velük mit kezdeni. Látom és sajnálom, hogy néhány játékos most mit érezhet a csapatból utólag. Sajnálom, hogy ezt kell érezniük, mert nem ezt érdemelnék. És saját maguk tehettek volna róla, hogy többet kapjanak ettől a meccstől.

Megszólalt az egykori sikerkapitány, Kemény Dénes is. Az ő szövetségi kapitányi időszakának utolsó állomásán, a londoni olimpián nem sikerült a legjobb négy közé jutni fantasztikus világsztároktól hemzsegő válogatottunknak.

"Nagyon nehéz a sorozatmeccseken, amikor folyamatosan ki-ki mérkőzéseket rendeznek - negyeddöntő, elődöntő, döntő - ugyanazt a belső pozitív feszültséget reprodukálni, amit egy jól sikerült találkozó nagyon könnyen kiolt. Valószínűleg a 48 óra nem volt arra elég, hogy kivetkőzze magából a csapat a horvátok ellen átélt sikerélményt ahhoz, hogy ugyanazzal az elszántsággal és pozitív feszültséggel menjen bele ebbe a meccsbe, mint ahogyan azt tette két nappal ezelőtt" – nyilatkozta a DIGI Sport híradójának, a Sport 24-nek Kemény Dénes a szerkesztőség tájékoztatása szerint.

A VLV OLIMPIAI ALOLDALA FOLYAMATOSA FRISSÜLŐ EREDMÉNYEKKEL

A vlv szerkesztősége az olvasók segítségével tartja fenn magát.
Kérjük, lépjen be támogatóink közé.
RÉSZLETEK