Kit mi motivál? - Varga Dénes a vlv-nek arról, hogy a fiúkkal most összedugják a fejüket

hozzászólás, 2021.08.06.

Varga Dénes csapatkapitány először nyilatkozott hosszabban újságírónak azóta, hogy a magyar válogatott Japánba utazott. Az alkalom sajnos fájó, nem sikerült legyöznünk a görögöket, s bejutni az olimpiai döntőre. Természetesen az okokat kerestük, de még fontosabb, hogy mit lehet tenni a következő másfél napban azért, hogy a csalódottság ellenére elérjük a most már megcélozható maximumot, az olimpiai bronzérmet. vlv-interjú.

VARGA DÉNES csapatkapitány a vlv-nek:

- Két nap telt el a horvátok elleni meccs óta, és egy egész másfajta játékot mutatott a csapat. Ez az ellenfél miatt történt? Nem volt akkora tűz, mint amire számítottunk, a tévés szakkomentárok értékelésében szó szerint az hangzott el, hogy nem így kell kiállni egy olimpiai elődöntőre. A tüzet, azt a mindent elsöprő lelkesedést hiányolta, hiányolja mindenki.

- A mindenkori görög válogatott elleni találkozók legnagyobb veszélye, hogy "elfolyatják" a meccset. Telik az idő, esnek a gólok az egyik meg a másik oldalon és lassan azon kapjuk magunkat, hogy a mérkőzés vége felé járunk és ők vezetnek. Ezt már sokszor megtapasztaltam, persze az ellenkezőjét is. Nem tudom hogy áll a magyar-görög mérleg, de jellemzően, hogyha tudtak nyerni ellenünk, akkor az úgy nézett ki, hogy teljesen "letördelték a szárnyainkat", ránk erőltették az akaratukat. Ma is ez történt.

- De ez ellen, hogy "csordogál a meccs", és "tördelik a szárnyainkat", nem lehet tenni valamit?

- Biztos lehet, de én belülről, ott közben egyáltalán nem éreztem azt, hogy lassú a meccs, minden fel- és visszaúszás fárasztó volt. Egyszerűen csak az fogad, amikor felérünk támadásban, hogy lövőként általában messziről kell a zónájukat támadnunk és ezek nem különösebben jó lövőhelyzetek. Tehát akkor tudunk támadást kialakítani, hogyha a centerünk beáll, bejátsszuk a labdát és felállhatunk emberelőnyben játszani. Az pedig kiemelkedő, ahogy ők emberhátrányban védekeznek. Most is látszott, hogy rengeteg szűrt lövést kapott a kapusuk, ha egyáltalán eljutott a kapusukig a labda. Nagyon jól helyezték el a blokkjaikat. Tényleg, csak azt tudom bizonygatni, hogy mi minden egyes alkalommal gólt akartunk lőni, számomra is abszurd volt, hogy egyszerűen nem jut el a hálóig a labda.

- A kimagasló egyéni teljesítmények, olyasmi amit Manó csinált a horvátok ellen, meg te, nem hiányoztak?

- Talán ebben túlságosan is bízni szoktunk. Én is olyan formán hibáztatom magam, hogy alakíthattam volna másképpen a támadásainkat, főleg az emberelőnyeinket. Hívhattam volna többször olyan figurát, ami korábban fizetett. Ha most itt Manót hoztad föl példának, igen, hívhattam volna több fórt kifejezetten rá. Ezzel szemben próbáltam a balkezeseinket játékba lendíteni és hozni, kisebb-nagyobb sikerrel ugyebár, ahogy az látszott a meccsen. Nem is mindig alakult ki helyzet náluk és ha kialakult helyzet, akkor sem jártak annyiszor sikerrel, mint ahányszor rájuk hívtam a figurát. Úgyhogy én innen kezdeném, a magam ostorozásával, de ezt a végiggondolást mindenkinek magának kell elvégeznie, méghozzá minél hamarabb célszerű megtenni és letudni, hiszen két nap múlva a bronzéremért játszunk, s akkor már tiszta fejekre lesz szükség.

- Most nyilván borzasztó a csalódottság. Mit lehet csinálni? Te tudsz valamit tenni csapatkapitányként, hogy ebben a másfél napban olyan állapotba kerüljetek, hogy vasárnap meglehessen az érem?

- Még gondolkodom az ideális megoldáson. Elképzelhető, hogy összeülünk, összedugjuk a fejünket és a gondolatainkat összegezve vágunk neki ennek a bronzmeccsnek. Mert talán az volna a legfontosabb, hogy elmondjuk egymásnak, hogy kit mi motivál.

Én ennek az egész olimpiának úgy vágtam neki, hogy sokadrangú volt az egyéni siker, engem elsősorban az motivált, hogy Magyarországnak dicsőséget szállítsunk egy vízilabda sikerrel, másodsorban a fiaimra gondolva szerettem volna győztesként hazatérni erről az olimpiáról. Harmadrészt pedig leginkább azokért a csapattársaimért, akik már nagy valószínűséggel nem lesznek többet válogatottak. Mert hát, a csapatsport valahol arról szól, hogy egymásért küzdünk, és szerintem hogyha ezt tudatosítjuk magunkban, és vagyunk annyira sportemberek, hogy egymásért és Magyarországért küzdjünk az utolsó meccsen, akkor képesek leszünk megnyerni ezt a bronzmérkőzést.

- Köszönöm szépen!

(Lejegyezte: Monoki Nikolett)