Sziládi Kristóf az UVSE-től az OSC-hez igazol

hozzászólás, 2020.06.03.

A 19 esztendős Sziládi Kristóf a vízilabda világában nagy figyelmet keltő UVSE-csikócsapat egyik oszlopos tagja volt az elmúlt években. Ahogy sok társa, most ő is új fejezetet kezd az életében: az OSC játékosa lesz. vlv-interjú.

SZILÁDI KRISTÓF a vlv-nek:

- Szeretnék kérni egy kis bemutatkozást!

- Kezdetektől fogva az UVSE csapatában játszottam, ahol sok kiváló edzőm volt. Egyiküket sem szeretném kiemelni, mindegyiküktől sokat tudtam tanulni. Korosztályos válogatott is voltam, de csak a "saját évjáratomban", mert a nagyobbak végső utazó keretébe nem kerültem be. A legutóbbi három évben az UVSE játékosaként OB1-es meccseken szerepeltem. Nagyjából ennyiben tudnám összefoglalni a velem kapcsolatos információkat.

- Hogy kezdtél el vízilabdázni?

- Édesanyám úszott, édesapám nyolc évig vízilabdázott, nyilvánvaló volt, hogy én is az uszoda közegében növök fel, 11 éves koromban döntötték el a szüleim, hogy ideje elkezdenem a vízilabdázást.

- Milyen poszton játszol?

- Eleinte kapásoldalon szerepeltem, Benczúr Márton edzősége idején kerültem át rossz kézre, most leginkább ott játszom, de azért feltűnök a másik oldalon is.

- Ahogy haladtál előre, ahogy mondtad is, egyre több felnőtt OB1-es meccsed lett, mikor kezdett el benned körvonalazódni, hogy ez lesz a jövőd? Illetve kérdezem: ez lesz a jövőd? :-)

- Úgy gondolom, hogy igen, ez a döntés megszületett bennem. A végső lökést Dávid Zoltán edzősége alatt kaptam meg. Kimondtam: vízilabdás, olimpikon, olimpiai bajnok szeretnék lenni. Ha jól emlékszem, gyermek B-ben volt az edzőm. A társaság hangadója voltam és ő megpróbált "betörni", amit akkor elég nehezen viseltem. Ma már hálás vagyok neki, mert látom, hogy az a plusz foglalkozás, amit rám szánt, nagyon kellett a fejlődésemhez, ahhoz, hogy elinduljak azon az úton amelyen a jelenlegi helyzetemig vezetett.

- Na, itt akkor álljunk meg egy pillanatra! Mi történt itt konkrétan?

- Az első edzést tartotta velünk, amikor az egyik csapattársammal lökdösődtünk, nevetgéltünk, nem figyeltünk rendesen a bemelegítésre, ő pedig egyből elővett minket, elkezdett fekvőztetni. A kapcsolatunkat ez alapozta meg... :-) Tudni kell még rólam, hogy akkor elég duci kisgyerek voltam, úgyhogy a büntetés végrehajtása is nehezemre esett.

- És akkor elindult köztetek egy kis harc a kulisszák mögött?

- Hát, én ezt nem nevezném harcnak, elég egyoldalú volt a küzdelem... Ma már tisztán látom, hogy ezt nem piszkálásnak, valami rossz dolognak kell felfogni, hanem akkor terelődtem a helyes irányba.

- Tehát azt mondod, hogy ha akkor nem raknak helyre, akkor nem jutottál volna el oda, ahol most vagy?

- Ebben teljesen biztos vagyok. Persze ezen kívül is volt sok akadály, kritikus pillanat az eddigi pályafutásom során.

- Mondj el még egyet, kérlek!

- A 2017-es máltai ifjúsági Eb-re készülő keretnek az utolsó pillanatokig tagja voltam, aztán Schmölcz Norbert kézsérülése meggyógyult annyira, hogy utazni tudott, én pedig itthon maradtam. (Csapatunk bronzéremmel érkezett haza - a szerk.) Az akkor nagyon fájdalmas volt számomra, hiszen egész nyáron nagyon keményen küzdöttem azért, hogy a magyar válogatott színeiben játszhassak. Bár akkor az is megfordult a fejemben, hogy abbahagyom, végül mégsem így reagáltam a történtekre, s erre büszke vagyok ma is - még jobban hajtani kezdtem, elhatároztam, hogy az addiginál is többet teszek majd azért, hogy eredményes legyek. Mindenkinek vannak a pályafutásában csúcspontok és mélypontok, velem is előfordult, hogy negatív spirálba kerültem, a saját akaratom és édesanyám segítsége révén sikerült ebből kikerülnöm.

- Az UVSE-ben játszott felnőtt, OB1-es meccsek nyilván jelentősen segítették a fejlődésedet. Te hogy emlékszel, mi volt az, ami megadta a nagy lökést, talán az erős ellenfelekkel szembeni játék?

- A mi fiatal csikócsapatunk - ahogy hívnak minket - szerintem akkor produkálta a legnagyobb fejlődést, amikor még a 2001-2002-es korosztály tagjaiként serdülők voltunk. Akkor mi voltunk az ificsapatnak is a magja, s az OB1/B-ben is szerepeltünk. Ez azt jelentette, hogy minden hétvégén legalább három meccset játszottunk. Mindannyiunknak volt egy-két OB1-es találkozója is. Én azt a szezont 84 lejátszott mérkőzéssel zártam... Akkor szereztem meg azt a meccsrutint, ami később az OB1-ben is sokat segített.

- Mit tudsz mondani erről a most szétszéledő UVSE-ről. Mindenki felfigyelt rátok ebben a szezonban. Az érdeklődés egy része nyilván Benedek Tibornak, az ő személyiségének köszönhető, de a ti teljesítményetek is óhatatlanul rendre felhívta rátok a figyelmet...

- Úgy gondolom, volt egy fontos dolog, ami hozzájárult ahhoz, hogy felfigyeljenek ránk. Az eddigi fiatal csapatok - például a KSI - esetében általában az volt a cél, hogy sikerüljön megnyerni egy-két mérkőzést és ezzel elkerülni a kiesést a szezon végén. Amikor a Mester ide került hozzánk, szóba sem került a kiesés elkerülése mint cél, szerettünk volna együtt fejlődni és minél jobb eredményt elérni. Az előző szezonban az alsóház tagjaként fejeztük be a bajnokságot, s most azt mondom, hogy ez nagyon jó volt így. Akkor még nem álltunk készen a felsőházra, szükségünk volt arra, hogy megtapasztaljuk az ellenfelek erejét.

Az idei UVSE legnagyobb erőssége számomra az volt, hogy 9-10 olyan társsal küzdöttem együtt, akikkel gyermekkorom óta játszottam, szívvel-lélekkel tudok értük harcolni és ez szerintem kölcsönös. Másrészt a Mester személye volt még az a plusz, ami a sikereinkhez vezetett. Hiszen ő a magyar vízilabda egyik kiemelkedő alakja és hihetetlenül sok mindent tanított nekünk, illetve a kezei alatt exponenciálisan fejlődtünk, ami lehetővé tette számunkra, hogy nagy klubokban folytassuk a karierünket. Ezúton is szeretném megköszönni a Mesternek, hogy ilyen sokat segített nekünk!

- Na, hát ez a csapat most szétszéled...

- Igen, a következő lépcsőfok következik a karrierünkben.

- Beszéljünk akkor a te karrieredről... Hogy történt az átigazolásod?

- Én eredetileg az Eger játékosa lettem volna, már alá is írtam a szerződést. Számomra nagyon rossz időpontban változott meg gyökeresen a helyzet, ugyanis amikor megkaptam az információt éppen hátra volt a legnehezebb emelt szintű érettségim, a földrajz...

Olyan szempontból viszont szerencsém volt, hogy más is keresett és Varga Dani, hallván az egri híreket, azt, hogy visszakerülök a "szabad piacra", ajánlatot tett. Először egyébként arra gondoltam, hogy ha az egri szerződés nem sikerült, maradok az UVSE-ben, de aztán úgy értékeltem, hogy Varga Dániel és Cseh Sándor olyan közeget tud számomra biztosítani az OSC-nél, aminél jobbat nehéz lenne találni.

- Mit mondtak, s te mit gondolsz, mennyit fogsz tudni játszani?

- Tudni kell rólam, hogy nagyon ambiciózus, kitartó, akaratos játékos vagyok. Úgy gondolom, meg fogom tudni állni a helyemet. Ehhez kiindulásként számomra kellő bizalmat kölcsönzött az, hogy Varga Dani elmondta, nem fiatal tehetségként számít rám, hanem olyan teljes értékű játékosként, akit bármikor bevethet. A játékperceim mennyisége nyilván attól függ majd, hogy milyen teljesítményt nyújtok, de e téren már most számítok arra, hogy sok segítséget kapok a klubtól, ahol várhatóan remek lesz a háttérmunka.

- Ezt a nyarat hogy viselted? Vírus, uszoda nélküliség...

- Nem hátrányként, negatívumként fogtam fel azt, ami történt, hanem inkább a lehetőséget láttam benne. Úgy gondoltam, ebben az időszakban maximálisan koncentrálhatok a tanulmányaimra, kihozhatom magamból a legtöbbet azon a téren is, nemcsak a vízben.

- És ez sikerült?

- Igen. Nagyon jó lett az érettségim, ahogy arra számítottam is.

- A föci is...?

- Igen.

- És az emelt szint azt jelenti, hogy mész tovább? Mit fogsz tanulni?

- Igen. Egyelőre a Corvinus és az Elte között gondolkodom, még nem döntöttem el, hogy melyiket célzom meg, de mindenképpen a gazdálkodás-menedzsment szakot szeretném elvégezni.

- Tehát akkor egy leendő menedzserrel beszélgetek...

- Leendő közgazdásszal...

- Köszönöm a beszélgetést és sok sikert kívánok az OSC-nél!