Négy BL-final eightes csapatot kosarazott ki, az ötödiket választotta, mert az álmait követte. Zalánki Gergő hosszú idő után az első magyar idegenlégiós külföldi csúcsszintű klubnál. Szerződése a Pro Reccóhoz három évre szól. A döntés hátteréről, okáról, az idegenlégiós lét sajátosságairól, az utazás előkészületeiről beszélgettünk. vlv-interjú.

A vlv szerkesztősége az olvasók segítségével tartja fenn magát.
Kérjük, lépjen be támogatóink közé.
RÉSZLETEK

ZALÁNKI GERGŐ a vlv-nek:

- Miért döntöttél úgy, hogy a Pro Reccóhoz igazolsz?

- A legfőbb ok az, hogy mindig is ez volt a nagy álmom, az, hogy a Pro Reccóban játszhassak, mint a példaképeim. Amikor megkerestek, szinte habozás nélkül mondtam, hogy persze. Ez a Recco! A csapat presztízse akkora, hogy ha onnan hívják az embert, nem kérdés, hogy el kell fogadni az ajánlatot. 

Úgy történt az egész, hogy a fradis szerződésemből lett volna még egy év, de volt egy pontja, miszerint április közepéig történő megkeresés esetén külföldi klub "kivásárolhat". Egy héttel a határidő előtt kerestek meg, ezt jeleztem a Fradinak és nagyon gyorsan eldöntöttem, hogy megyek. Elég eseménydús volt az az egy hét, mert a Fradi megpróbált marasztalni, de végül elfogadtam a Recco ajánlatát. Kicsit sajnáltam a távozást, volt egy sérülésem, bejött a covidos időszak, volt bennem hiányérzet, egy kis bűntudat is amiatt, hogy nem úgy sikerült ez a szezon, ahogy mindannyian szerettük volna.

Visszatérve a kérdésre, ezt tartottam jó döntésnek, arra gondoltam, hogy ha kint jól tudok játszani, akkor az egy komoly előrelépés lesz a játékospályafutásomban.

- A presztízst úgy érted, hogy a Recco a világ egyik legjobb csapata vagy úgy, hogy ha valakit ez a klub "kinéz magának", az már eleve egy óriási elismerés?

- Mindkettő igaz. Olyan ez, mintha folyamatosan a világválogatottban játszanál. Ráadásul régóta foglalkoztat gondolatban a külföldi légióskodás, mindenképpen ki akartam próbálni magam más közegben. Ezért is szerepelt a szerződésemben ez a bizonyos opció, amely csak külföldi érdeklődés esetén volt érvényesíthető.


Alekszandar Ivovics és Zalánki Gergő. Mostantól csapattársak

- Máshonnan is kerestek?

- Igen, sokan hívtak, a BL nyolcas döntőjének szereplői közül a Marseille, a Barceloneta, a  Brescia és az Olympiakosz. Nagyon örültem mindegyik érdeklődésnek, végiggondoltam a lehetőségeket, de hát egyik csapat sem a Recco... Az idő kevés volt, nem lehetett sokáig tárgyalgatni, rövidre zártam a történetet és úgy döntöttem, hogy az álmaimat követem. 

- Érdekes volt, hogy több külföldi lap megírta értesülésként a reccós szerződésed hírét, miközben a hivatalos bejelentés még váratott magára... A hír persze az itthoni uszodákban is futótűzként terjedt.

- Ez is jelzi a Pro Recco nimbuszát. Egy volt edzőm mindig azt mondja, nála azért játszanak a csapatának tagjai, mert nem hívta őket a Recco... Nagyon boldog voltam, amikor megszületett a szerződés és biztossá vált, hogy a Ligúr-tenger partján folytathatom. Ez egyben hatalmas kihívás is, tudom, hogy nem lesz könnyű dolgom. A magyar vízilabda nagyon erős, jó a bajnokság, mégis, kicsit burokban vannak a játékosok, ebből a komfortzónából csak úgy tudsz kilépni, ha elmész idegenlégiósnak és megismered ezt a másfajta életformát. Több emberrel beszéltem, akik játszottak külföldön, mindenki elmondta, hogy nagyon komoly szintlépés egy ilyen "kaland", erre számítok én is. És persze arra, hogy ezt az ugrást majd a válogatottnál is kamatoztatni tudom.



- Mennyi időre szól a szerződésed?

- Három évre.

- Az szép, már hosszú táv... A bajnokságban is és a BL-ben is játszol-e? Hiszen a Reccónál előfordul, hogy a sok idegenlégiós miatt csak BL-szereplésre is "tartanak" játékost, aki a bajnoki meccseken nem szerepel.

- Az olasz bajnokságban egyszerre három külföldi lehet vízben egy időben csapatonként, részletekről ilyen szempontból nem beszéltünk, hiszen az átigazolások csak az elmúlt napokban váltak véglegessé. Nekem az is érdekesnek tűnik, hogy egy hónapon át kell készülni egyetlen meccsre, el sem tudom képzelni, milyen lehet. Egyébként a bajnoki szezon közepén lehet játékost cserélni az olasz bajnokság kereteiben, tehát még valamiféle köztes megoldás is szóba jöhet, ahogyan egyébként ez egyszer megtörtént Madaras Norbert esetében is a Reccónál.

- Mit tudsz az új Reccóról, milyen csapat lesz?

- Elég erős fizikális csapat, jól összerakva, amilyen az eddigi is volt, ezt a saját bőrünkön tapasztaltuk. Bijac, Dubud és Mandics elmegy, utóbbi helyére jövök én. Bijacot az olasz válogatott Del Lungóval pótolják, centerben pedig Loncsar érkezéséről lehetett hallani. Illetve a Bresciából a fiatalabb kapásoldali játékos, Cannella érkezik. 

Az biztos, hogy Mandicsot nem lesz egyszerű pótolni, a final eightben is zseniálisan játszott, ő lett az MVP. Éppen ez a kihívás izgat, ezt vállaltam, szép előrelépés lesz, ha Mandics nyomdokaiba tudok lépni.

- Edzőváltás is történik... Lemondott Gabriel Hernandez.

- Ez egy kicsit meglepett, most, amikor beszélünk, még nem lehet tudni, ki lesz az edző. Mindenesetre a Reccónál mostanában elég gyakran cserélődnek az edzők, lehet mondani, gyakrabban, mint a játékosok. Sajnálom egyébként, mert úgy hallottam, hogy Hernandezt nagyon szerették a játékosok és nekem is szimpatikus volt. Remélem, az új edzővel jól kijövök majd. 



- Lehet-e arra készülni, ami a idegenlégiós lét legjellemzőbb tulajdonsága: az idegennek mindig a maximumot kell nyújtania, tőle folyamatosan kiemelkedő teljesítményt, meccset eldöntő játékot, gólokat várnak...?

- Igen, kicsit ilyesmire is céloztam, amikor a hazai játék viszonylagos kényelméről, arról a bizonyos "burokról" beszéltem. Tudom, hogy az idegenlégióstól mindig többet várnak el, erre talán szükségem is van ahhoz, hogy a "szintlépés" megtörténjen. Szerintem ezzel semmi gond nem lesz, olyan követelményről van szó, amit én is elvárok magamtól. Engem fog bosszantani a legjobban, ha egy meccsen nem megy jól a játék és ha így lesz, biztos, hogy a következő mérkőzésen még jobban hajtok majd, hogy bizonyítsak magamnak és a csapatnak is. Fel vagyok készülve erre, és azért hozzáteszem: a Fradiban is sokat vártak tőlem és én magam is magasra tettem a mércét a teljesítményemmel kapcsolatban. Így volt ez az eddigi pályafutásom során a klubjaimban és a válogatottban is. Hogy Reccóban a vezetők részéről mekkora lesz a nyomás, azt nem tudom, majd meglátjuk.

- Mikor kezdesz Reccóban, hol laksz majd, hogy állsz az olasz nyelvvel?

- Már korábban lefoglaltam egy utazást az olimpia utáni időszakra, ezt jeleztem a Reccónak, kedvesek voltak, méltányolták, utána kell majd csatlakoznom a csapathoz. Így szeptember elején megyek ki. A lakás kérdésében Aaron Younger segített, akivel együtt játszottam Szolnokon és a Fradiban is, tehát egy ismerős arc lesz az új csapatomban. Aaron talált egy kiadó lakást a tengerparton, az uszodától mintegy 50 méterre. Nagy segítség volt ez, mert amikor az interneten elkezdtünk nézelődni, kétségbeestünk, hogy hogy fogunk szállást találni, Recco egy 6-ezres falu, kisváros, nem igazán talláltunk elfogadható apartmant így távolról. Aaron és a felesége, Anna elment megnézni a lakást, küldtek nekünk fotókat, megbeszéltek mindent a tulajdonossal, ezúton is köszönjük nekik!

​

Az olasz nyelv..., a gimnáziumban egy évig tanultam olaszul, de mivel magántanuló voltam, nem sok minden maradt meg, a legalapvetőbb dolgokat talán megértem.

Úgy gondolom, hogy ha kimegyünk, biztos gyorsan fog rám ragadni a tudás, addig is telefonos applikáción keresztül ismerkedem a nyelvvel a szabadidőmben. Ez is része egyébként a légiós terveimnek, egy új nyelv elsajátításával mindenképpen gazdagabb leszek. 

Ketten megyünk, a feleségem nagyon izgatott volt, amikor felvetődött a lehetőség, ő volt az ötlet legnagyobb támogatója. Aztán amikor véglegessé vált a szerződés, szomorú lett, mert tudatosodott benne, hogy nem fogja látni a barátait, a családját, de abban maradtunk, hogy majd kiutaznak hozzánk látogatóba, ő is hazajön néha. Szépen elrendeztünk mindent, ő is nagyon várja, elkezdte az olaszt magolni. Én pedig boldog vagyok, hogy velem tart, nélküle nem is vágtam volna bele ebbe. Mindig támogat, ezúton is köszönöm neki.

- Van-e még valami, amit szeretnél elmondani az átigazolásod kapcsán?

- Köszönöm a Fradinak ezt a két évet, jól éreztem magam, megszerettem a klubot, a dolgozókat, akik a környezetünkben voltak, a csapatot, a vezetőket, szomorú volt a búcsúzás. Köszönök nekik mindent és remélem, hogy fogok még egy csapatban játszani többekkel a mostani keretből. Drukkolok nekik, hogy a magyar bajnokságot nyerjék meg, úgyhogy: Hajrá Fradi!

- Köszönöm a beszélgetést és sok sikert neked a Pro Reccónál!