Märcz Tamás: ,,Ezt szeretik az emberek - és mi magunk is ezt szeretjük!,,

hozzászólás, 2020.02.07.

Betegségek tizedelte magyar csapat nyert Eb-t; a spanyolok "csodafegyverét" mi is megtanultuk, bevetettük volna, ha kell; a nyolcaddöntő után elutasítottuk a szerbek ajánlatát a kétkapus közös edzésre - kulisszatitkok a magyar sikerrel végződött budapesti Eb-ről. vlv-interjú a szövetségi kapitánnyal:

MÄRCZ TAMÁS a vlv-nek:

- Rövid idő volt a felkészülésre, mi volt a koncepciód, amit három hét alatt be akartál gyakoroltatni? Magabiztosan produkált alapjáték, kis trükkökkel?

- Először is: azt láttam a felkészülés kezdetekor, hogy a játékosok túlnyomó része jó fizikai állapotban van. Ez megfelelő alapot adott, nem azt kellett a középpontba helyezni, hogy jelentős javulást érjünk el ezen a téren, erre egyébként nem is lett volna elegendő az idő. (Azért volt olyan játékos, akinek esetében erre is szükség volt, meg is oldottuk.) A felkészülés első időszakában kizárólag magunkkal foglalkoztunk, azzal, hogy "összerántsuk" a csapatot mindenféle szempontból. Már ekkor memorizáltunk néhány taktikai alapdolgot is, de főleg a kemény fizikai munka jellemezte az első két hetet. Ez hiányzott maguknak a játékosoknak is, mert mindenki meccsekből jött, s az a tapasztalatom, hogy fejben is akkor van mindenki rendben, ha tudja, hogy a szükséges munka minden fajtáját elvégezte. Az elején komoly izomfájdalmak, izomlázak voltak, de mindenki tudta, hogy szükség van az első időszak kemény edzéseire.

Edzőpartnert szándékosan nem szerveztem erre a kéthetes ciklusra, pedig lett volna erre lehetőség. Nem akartam "túljátszatni" a játékosokat, inkább azt szerettem volna elérni, hogy éhesek legyenek a játékra. Egyedül a cuneói tornát iktattuk be a programba, január elejére, ami viszont nagyon jó volt. Régóta próbáltam elérni, hogy az olaszokkal a felkészülés során tudjunk éles meccset játszani. Az ő stílusuk nagyon alkalmas arra, hogy ilyen időszakban fejlődjünk, kemény, szoros, gyors vízilabdát játszanak, mindig nagyon kell koncentrálni ellenük, egyetlen másodpercre sem lehet kihagyni. És hát, nemcsak az ellenük vívott meccs volt nagyon hasznos, hanem az USA-val és Görögországgal lejátszott találkozó is.

Szóval a koncepció az volt, hogy ez alatt a néhány hét alatt tényleg legyen meg az alapjáték, de már ebben az időszakban rendszeresen dolgoztunk például azon, hogy találjunk választ bizonyos spanyol taktikai megoldásokra, amelyeket nagyon hatékonyan alkalmaztak a tavalyi világbajnokságon ellenünk, s a szerbek és a horvátok ellen is. Sőt, az ő különleges, M-zónás védekezési megoldásaik feltörésére úgy készültünk, hogy szükség esetén mi is alkalmazhassuk ugyanezt a náluk jól működő rendszert hátul.

- Ezt végül bevetettétek az Eb-n?

- Nem. Nem láttam elég stabilnak a megvalósítást, meg hát, szerencsére nem is volt rá szükség, nem alakult ki olyan helyzet, amely igényelte volna a váltást. Szerintem egyébként, ha úgy alakul, sikerült volna hatékonyan alkalmazni, de kétségtelen, hogy ez most nem derült ki.

Mire az Eb-hez értünk, az alapjátékunk megvolt és begyakoroltunk néhány olyan apró taktikai megoldást is (bemozdulást, elzárást), amelyek egy részét aztán gyakrabban, más részüket kevés alkalommal vettük elő a fontosabb meccseinken. Ezek adtak némi pluszt a negyeddöntőktől kezdődően, de a legfontosabbnak azt tartottam, hogy folyamatos, gyors játékot tegyen lehetővé a játékosok kapcsolati rendszere a vízben. Kivételesen sokat foglalkoztunk az emberelőnyös játékkal és azt gondolom, hogy ennek hatása meg is mutatkozott az eredményességben. Ezen a téren egyébként az utolsó pillanatokban is kellett újat húzni, mert láttam, hogy a spanyolok a torna alatt játszottak olyan megoldást, amire nekünk is reagálni kellett.

- Az Eb előtt már tudtuk, hogy a csoportelsőség borzasztóan fontos most. Ezzel foglalkoztatok külön? Mennyire volt benne a levegőben, hogy az a spanyolok elleni csoportmeccs sorsdöntő?

- Elő-előkerült ez a téma, de nem akartam túlmisztifikálni, hiszen, ha nem sikerül a csoportelsőség, nagy pofonként élhettük volna meg a másik ágat, s ez nem tett volna jót. Ettől függetlenül láttam a fiúkon, hogy erre a dologra nagyon "fókuszálnak", az volt a levegőben, hogy "ennek meg kell történnie, ennek így kell lennie". Tehát valamennyire "bevonzottuk" azt, ami végül történt, és persze - tettünk is érte elég sokat. Most így utólag azt mondom, hogy mindenképpen szükség volt erre a csoportelsőségre, mert annyi egészségi problémánk volt, hogy a hosszabb út kimenetele nem biztos, hogy jó lett volna. Egyébként nemcsak nálunk voltak ilyen gondok, sorozatban lehetett hallani a többi csapattól is a panaszokat, hogy betegségek, vírusok tizedelték meg a játékosaikat. Ami minket illet, éppen akkor, amikor a nyolcaddöntők következtek, enyhén szólva nem voltunk a topon egészségi szempontból. A végjátékra jobban elfogyhattunk volna, ha nem vagyunk csoportelsők, az biztos.

- Itt álljunk meg egy kicsit. Torna közben az újságíró is szemérmesen kezeli a játékosok egészségével kapcsolatos híreket, de még így is napvilágot látott, hogy több játékos küszködött problémákkal. A tornának vége, megnyertük, tehát kifogáskeresésről szó sem lehet, kérlek, mondd el, mi zajlott a háttérben, milyen gondjaitok voltak!

- Jansik Szilárd már az első meccsünk előtt beteg lett, ő kapta el először ezt a vírust. Számára komoly súlyvesztés lett a következmény, öt-hat kilót fogyott, napokig nem edzett és szemmel láthatóan "karcsúbban", meggyengülve tért vissza. Kisebb betegséget hordott ki lábon Angyal Dani, Varga Dénes az elődöntőt megelőzően két napig a szobájából sem tudott kijönni, Nagy Viktor közvetlenül a döntő előtt lett nagyon beteg és hát, volt olyan nap, amikor edzés előtt egyszerre öt játékos jelezte, hogy nincs teljesen jól. Edzés nem maradt el és valahogy mindig úgy alakult, hogy egy adott edzésen legfeljebb egy ember hiányzott. Igyekeztünk úgy kezelni ezt a dolgot, mint egy egyszerű tüsszentést... :-) Semmi gond, most éppen az egyik tüsszentett, aztán a következő pillanatban a másik. Próbáltuk nem dramatizálni a dolgot, az orvosi stáb dolgozott, amit csak lehetett, megoldott, Tóth Szabolcs rohangált a gyógyszertárba, a végére már törzsvásárlói igazolványt kaphatott volna. Nem volt könnyű időszak, de annyiban leegyszerűsítettük a problémát, hogy mindenkinek, aki éppen nem volt jól, az volt az egyetlen, legfontosabb feladata, hogy a következő napra meggyógyuljon. Volt, akinek ez sikerült, volt, akinek nem, sőt, az Eb végeztével sem tűntek el nyomtalanul a problémák, volt, aki a torna befejezése után robbant le teljesen. (Vámos Mártonnak ki is kellett hagynia a március 4-i FTC-OSC BL-meccset - a szerk.)

Érdekes, színfalak mögé rejtett élethelyzet volt ez, amely végigkísérte a tornát, úgyhogy most így utólag azt mondom, tényleg le a kalappal a játékosok előtt ebből a szempontból is és természetesen köszönet az orvosoknak, ők is sokat tettek az Eb-győzelemért.

- Kiderült, hogy mi volt a gond, hiszen, mint mondtad, más csapatoknál is voltak hasonló problémák? Azért ez itt mégsem Tbiliszi, ahova eleve úgy utaznak a csapatok, hogy bekalkulálják a hasmenést...

- Vizes sportról van szó, mindenki ugyanabban a közegben játszik, nem volt más tényező. Mi például nem is abban a szállodában laktunk, ahol a többiek. Egyszerűen éppen most vonult végig a városon ez a vírus és sajnos a víz alkalmas közeg a gyors terjedésére.

- Visszatérve a tornára: megvolt a jutalom a csoportgyőzelemért, kihagyhattunk a nyolcaddöntőt és egy elég sima negyeddöntő vezetett a legjobb négy közé. Ezt ki is hagynám, hacsak neked nincs ezzel kapcsolatban mondanivalód.

- Annyi érdekesség volt ebben az időszakban, hogy a szintén csoportgyőztes szerbek felkértek minket egy közös gyakorlásra - ahogyan az a világbajnokságon is történt - de én ez elől most több ok miatt elzárkóztam. Egyrészt nem éreztem a csapaton, hogy abban a pillanatban erre volna szüksége, nem is voltunk olyan egészségi állapotban és volt még egy ok: akkor már számítani lehetett arra, hogy az oroszokkal játszunk majd és én éreztem, hogy ez a meccs nem lesz számunkra egy simán kipipálandó feladat. Sejtettem, hogy ha teljesítjük is a kötelezőt, lesznek problémáink ezért inkább erre a negyeddöntőre koncentráltam, ezt a meccset szántam arra, hogy további formajavulást érjünk el. Nagy különbséget reméltem a két csapat között, azzal számoltam, hogy ha nem játszunk jól, akkor is nyerünk három-négy góllal - ez végül így is történt. Sőt, az, hogy nem túl jó játékkal jutottunk be a legjobb négy közé, érezhetően növelte a játékosok motivációját, mindenki tudta, hogy Montenegró ellen több kell...

- Nyilatkoztad már akkor, hogy téged nem lepett meg az, hogy Montenegró kiejtette az olaszokat. De azért gondolom, korábban, ahogy az ágat nézegetted, te is arra számítottál, hogy ezen a ponton az olaszokkal kerülünk szembe...

- Esélyesebbnek gondoltam az olaszokat, ez igaz, de tudtam, hogy Montenegró nagyon jó teljesítményre képes és borzasztóan jól "össze voltak rakva" erre az Európa-bajnokságra. Megfelelő kvalitású játékosaik is vannak, akár a kapusukra vagy Ivovicsra vagy Drasko Brguljanra gondolunk. Ők tényleg képesek egymagukban eldönteni egy találkozót, ahogy erre már sokszor volt is példa. Egy picit számunkra az adott pillanatban jobb lett volna az olaszok négybe kerülése, hiszen nekik már volt olimpiai kvótájuk, Montenegrónak pedig hozzánk hasonlóan nem. Nagyobb kockázata volt tehát számunkra a Montenegró elleni meccsnek, ugyanakkor "sportpolitikai" szempontból mindig nehezebb olaszokkal fontos tétmeccset vívni és ezt nem is részletezném. Ha magát a játékot nézzük, a montenegróiakat sokkal tisztább játékstílus jellemzi, kőkemények, de tisztább játékot játszanak, a vízilabdázói képességeiket igyekeznek kidomborítani. Bíztam abban, hogy ezen a téren viszont mi leszünk a jobbak.

- Ráadásul utólag már azt is látjuk,hiszen a szövetségi kapitányuk, Vladimir Gojkovics maga nyilatkozta a meccsünk után, hogy kiderült, milyen sokat vett ki belőlük Olaszország legyőzése a negyeddöntőben.

- Az olaszok ellen minden meccs nagyon megerőltető, ezt mindannyian tudjuk. Az oroszok elleni mérkőzésen mi kicsit még vissza is tudtuk fogni magunkat, kevesebb energiát emésztett fel az a meccs, mint Montenegró továbbjutása. Viszont én úgy láttam, hogy határtalanul nagy tűz tombolt a montenegróiakban, számukra óriási lehetőség volt ez az elődöntő. Ne feledjük el, hogy neki sem volt még olimpiai kvótájuk, plusz erős hazafias lelkület hatja át a játékukat, különösen ennyire közel a végső sikerhez. Elég megnézni, hogy milyen fogadtatásban részesültek a hazájukban a budapesti bronzérem megszerzését követően... Ők úgy ugranak vízbe, mintha háborúba indulnának és ha valaki ilyen lelkülettel száll harcba, akkor nem nagyon számít, hogy két nappal korábban milyen mérkőzést játszott, s hogy az izmokban valóban ott van a nagy terhelés hatása.

- Mi történt veletek az elődöntő után? Milyen állapotban voltatok? Ki kellett-e találni "új trükköket", hiszen a spanyol és a magyar csapat tényleg jól ismerte egymást? Te személy szerint hogy készültél? Mi volt a trükk?

- Nagy trükkök nincsenek, de gyakoroltunk, noha csak egy nap volt az elődöntő és a döntő között és ilyenkor nem szokás éles edzést tartani. Rövid, de nagyon tudatos edzésünk volt, a spanyolok védekezését igyekeztünk kibontogatni, modelleztük a leggyakoribb helyzeteket. Szükség is volt erre, ez látszott a spanyol-horvát elődöntőben, a horvátoknak óriási gondokat okozott az a bizonyos spanyol M-zónás védekezés. Az edzésen azt láttam, hogy a várható feladatot egyszerű dolgokkal, de jól meg tudjuk oldani és ez aztán éles helyzetben is sikerült, "ki tudtuk nyitni" a spanyolok M-zónáját, nem is nagyon fordultak le ellenünk, ami azért nagy fegyvere a spanyol csapatnak.

Azt gondolom, hogy jobban játszottunk a spanyolok ellen a döntőben, mint a csoportmeccsen. Volt egy-két szerencsétlen helyzet, amiből gólt kaptunk, nagyon sok mérkőzést kell játszani hogy ilyenek történjenek, most becsúsztak. A csapat erejét mutatta, hogy ezek nem törték össze, mindig mi mentünk egy lépéssel a spanyolok előtt és nekik kellett kapaszkodni. Persze, bosszantó volt, hogy sosem tudtunk elhúzni két-három góllal, de benne volt a levegőben, hogy ha ez sikerülne, akkor azt az előnyt meg tudnánk tartani a végéig. De hát, a döntő nem kívánságműsor, ahogy a többi meccs sem az.

- Kicsit már lerágott csont az ötméterespárbaj közben végrehajtott kapuscsere. Mégis, az ott hirtelen jött ötlet volt, vagy előre készültél "ilyesmire". Azt láttam én is, hogy az edzések végén gyakran ötmétereseket dobtak a srácok, tehát valamennyire nyilván hivatalosan is be volt építve a felkészülésbe ennek gyakorlása.

- Természetesen ez is benne volt a pakliban, nézegettük ilyen szempontból is a spanyol lövőket én pedig a mieinket az edzéseken, hogy ki hogy lő, Egyébként megjegyzem, hogy az edzéseken Viktor is és Soma is nagyon jól védte az ötösöket. Másfajta stílust alkalmaznak, ezért is adódott lehetőségként a csere, hátha ezzel megzavarjuk a spanyolokat. Viktor nem tudott róla, ő a másik oldalon védett, de mi eldöntöttük, hogy a harmadik után, ha mindenki belövi, csere lesz. Somát el is küldtem melegíteni a kispad mögé. Viktor végül nem tudott belenyúlni az egyébként nagyon jól lőtt spanyol ötméteresekbe, így jött a csere. Egyébként nem gondolom, hogy ez annyira extrém húzás lett volna, ugyanígy gondolkodott a spanyol kollégám, hiszen ahogy mi megléptük a cserét, azonnal megtették ők is. Ilyen esetben természetes, hogy felvetődik, valamit változtatni kell, bevetve egy újabb fegyvert. Szerencsére nálunk sült el jól, de azért ennek komoly alapja is volt: mindenki tudja, hogy Soma nagyon jó ötméteresölő.

- A csapatunk fejlődését hogy értékeled? Milyen volt a kohézió? Mennyire forrt össze a társaság, ahogy haladtunk előre meccsről meccsre? Kikre támaszkodtál, milyen volt a csapatkapitány, Dumi szerepe?

- Először is: nagyon nehéz volt kiválasztani ezt a 13-at. Akik kimaradtak, azok is nagyon jó sportolók és csapatemberek voltak. Akik bekerültek végül, azokról elmondhatom, hogy valóban csapattá értek. Abszolút nem voltak konfliktusok, mindenki nagyon toleráns volt a másikkal szemben. Igaz, általában akkor feszült a légkör egy ilyen közösségben, ha nem jönnek a várt eredmények és abban a helyzetben kell együttműködni. Most ilyen szituáció nem adódott. Úgy láttam, hogy a játékosok sokat voltak együtt, jól érezték magukat egymás társaságában, nem mentek egymás idegeire. Egyébként nagyon jó körülmények között laktunk, remek volt az ellátásunk, s a játékosok érezhetően értékelték, hogy igyekeztünk jó körülményeket teremteni a számukra.

Dumi megtett mindent, amit meg kellett tennie csapatkapitányként. Ő is küzdött magával, amikor a betegséggel bajlódott, hogy egyáltalán saját magát "összerakja". Én úgy láttam, hogy nem akarta lélektani szempontból túlfeszíteni a húrt, nem rakott túl nagy terhet a játékosokra, ahogy én sem. Gondolok itt természetesen a hazai rendezésre, az ezzel kapcsolatos korábbi statisztikákra. Egyszerűen azt sugallta mindenkinek, hogy élvezzék a játékot, lehetőleg a saját legjobbjukat adják, s hogy küzdjenek egymásért. Ez meg is valósult, szerintem a csapat harmóniában volt, ilyen szempontból abszolút pozitívnak éreztem a hátteret, a játékosok egymáshoz való viszonyulását.

- Tény, hogy ez a siker nagyon kellett a magyar sportnak, különösen a vízilabdának. Nemcsak a kvóta, bár persze az is, de különösen az, hogy így lett meg, Eb-aranyéremmel. Elhangzottak már olyan értékelések, hogy ezzel a győzelemmel bejelentkeztünk a tokiói aranyra. Így látod te is?

- Nem akarok sem nagyképű, sem kishitű lenni. Azt gondolom, hogy az a csapat, amely az olimpiai évében megnyeri az Európa-bajnokságot, miért ne tekinthetné magát esélyesnek a fél évvel később megrendezendő olimpiai tornára? Továbbra is reálisan nézem a dolgokat és a tekintetben nem változott semmi, hogy itt hat-hét olyan potenciális ellenfél van, akik bármikor "keresztbe verhetik egymást", kiiktathatják a másikat a legjobb négy közé jutásért, az éremért folyó harcokból. Eddig sem voltunk kishitűek, mindig magasra tettük a mércét, ez jellemzi az egész szakmát. Megpróbálunk a földön járni, nem vakít el minket ez az eredmény.

A csapatot képesnek tartom arra, hogy ezt a sikert ebben az évben megismételje, szerintem az jóval nehezebb feladat lesz. A hazai rendezés lehetővé tette, hogy sok mindent a magunk javára szólóan, számunkra kedvezően alakítsunk. Ez Tokióban nem fog menni, ott sok körülménynek leszünk kiszolgáltatva. Ebből az következik, hogy ott majd - ehhez képest - több kell. Már, ha nyerni akarunk, és az a cél. Ott mindenki tiszta lappal indul és nagyon éhes lesz, senkinek a fejében nem az jár majd, hogy valami későbbi cél elérésére készül, azért fog játszani, hogy Tokióban olimpiai bajnok legyen. Mi is így leszünk ezzel. Nem az olimpiai részvétel a cél, hanem az aranyérem megszerzése.

- Az, hogy nem kell kvalifikációs tornára mennünk tavasszal, hiszen megszereztük a kvótát, milyen előnyökkel jár például a te szempontodból?

- Igazándiból nem az én felkészülési elképzeléseim szempontjából van jelentősége, engem ugyanis behatárol, hogy a Bajnokok Ligája nyolcas döntője (június 5-7. - a szerk.) előtt komoly közös munkát semmiképpen nem tudunk végezni. Csak ezt követően - rövid pihenő után - kezdhetjük el az olimpiai felkészülést. Amiben viszont sokat számít: a játékosok nem lesznek kiégve. Nagyon nem mindegy, hogy a következő négy hónapban mekkora terhelést kapnak, a hazai bajnoki és a nemzetközi klubmérkőzések mellé milyen fizikai és lelki terhek társulnak. Az egyik klubvezetőtől egyébként olyan üzenetet kaptam a gratulációja mellé, hogy ezzel az Eb-győzelemmel megnövekedtek a nemzetközi klubcsapataink esélyei is arra, hogy jó eredményt érjenek el. Ha pedig valóban így lesz, akkor a klubban elért sikerek visszahatnak majd, segítik, hogy jó mentális állapotban, kellő önbizalommal láthassunk neki a közös felkészülésnek.

- Mit jelentett ez a győzelem a sportágon belül, milyen visszhangok jutottak el hozzád a szakma közegéből és a közvéleménytől?

- Tudjuk, hogy Magyarországon a négyévente megrendezendő olimpia a legfontosabb sportesemény. Mégis, ez a hazai Európa-bajnokság most annyira reflektorfénybe került..., ráadásul olimpia esetén sok sportág szereplőire figyel a közvélemény, ezúttal szinte végig csak mi (a női és a férfi válogatott) voltunk az érdeklődés középpontjában. (Egyedül a férfi kézilabda Európa-bajnoksággal volt részben átfedés, egy adott időszakban felváltva küldözgettük egymásnak a gratuláló, biztatást tartalmazó üzeneteket Nagy Lacival.)

Végig éreztük, hogy nagyon-nagyon sok szem figyeli a teljesítményünket. Nehezen tudom elképelni, hogy egy olimpiai jó szereplést követően milyen lenne ennél több gratulációt fogadni, mert most már eltelt másfél hét a győzelem óta és még mindig érkeznek a gratulációk.

Hosszabb távot tekintve is nagyon jó és különösen fontos pillanata volt ez a magyar vízilabdasportnak, magának a szövetségnek is pozitív visszajelzést jelentett a két csapat jó szereplése a tekintetben, hogy a munka eredményes. Egészen biztos, hogy a sportág, a szövetség pozicionálása szempontjából is jelentősége volt a sikereinknek. Ennek is örülünk, hiszen mindig azért küzdünk, hogy az eredményeink alapján kiemelkedjünk a többi sportág közül, megteszünk mindent azért, hogy tartsuk helyünket a leginkább megbecsült csapatsportágak között. Egyre kevesebb válogatott tud csapatsportágban egyáltalán kijutni az olimpiára. Mi az egyike vagyunk azoknak a szereplőknek, akikben nagyon bízik a közvélemény, a magyar szurkoló. Egy olyan tradicionális sportág ez, amelynek képviselői tudják, hogy velük szemben a győzelem az elvárás. Ha ez nem sikerül, akkor kicsit mindenki úgy érzi, hogy elvették tőlünk a saját játékunkat. Valahogy automatikus, hogy amikor az emberek az éremesélyeket latolgatják: "Vízilabda? Hát ott az aranynak a miénknek kell lennie!" Ez egyre nehezebb, de mi azon dolgozunk, hogy valós legyen a szurkolónak ez az igénye. Ez egyfajta kuriózum, mondhatni, hungarikum. Nem lehet mindig ott tartani a magyar csapatot az első helyen, de elvárás, hogy újra és újra visszakerüljünk a csúcsra. Ezt szeretik az emberek - és mi magunk is ezt szeretjük!

- Köszönöm a beszélgetést!

Az Eb-t közvetlenül követő bajnoki meccseken sehol sem mulasztották el köszönteni az adott találkozón éppen szereplő újdonsült Európa-bajnokokat. A bemutatáskor megköszönték nekik a győzelmet, akkor is, ha éppen vendégként, ellenfélként érkeztek. A képen az AVUS-OSC meccs előtti gratuláció. Fotó: aligator.hu

Emlékeztetőül, ezt történt Budapesten 2020 januárjában:

Az Európa-bajnokság végeredménye

1. MAGYARORSZÁG

Nagy Viktor, Vogel Soma (kapusok),
Angyal Dániel, Erdélyi Balázs, Hárai Balázs, Hosnyánszky Norbert, Jansik Szilárd, Manhercz Krisztián, Mezei Tamás, Pohl Zoltán, Varga Dénes, Vámos Márton, Zalánki Gergő (mezőnyjátékosok).

A stáb:

Märcz Tamás szövetségi kapitány, Németh Zsolt edző, Mátéfalvy Csaba kapusedző, Dr. Szigeti István csapatorvos, Eszlári Gergely gyúró, Kenyeres András mentáltréner, Zala György erőnléti edző, Tóth Szabolcs csapatmenedzser és videós.

2. Spanyolország
3. Montenegró
4. Horvátország
5. Szerbia
6. Olaszország
7. Görögország
8. Oroszország
9. Németország
10. Georgia (Grúzia)
11. Románia
12. Törökország
13. Franciaország
14. Szlovákia
15. Hollandia
16. Málta

A torna legjobb játékosa Varga Dénes. A legjobb kapus Dani Lopez (Spanyolország), a torna gólkirálya az orosz Konsztantyin Harkov 21 góllal.