Az OSC-s újratervezés krónikája - vlv-interjú Becsey Péterrel

hozzászólás, 2020.08.19.

Az OSC-nél történtek nagy visszhangot váltottak ki és várhatóan döntően befolyásolják a hazai topvízilabdázás közeljövőbeli alakulását. A klub sortigazgatója először adott interjút az A-Híd viharos távozása óta, s szavaiból kiderül, milyen szempontok alapján építették-építik újra a nagy múltú, s egyre inkább Újbudához kötődő csapatot.

BECSEY PÉTER sportigazgató (OSC-Újbuda) a vlv-nek:

- Április 9-én mindenkit derült égből villámcsapásként ért a hír, hogy az OSC elveszítette fő támogatóját. Mi történt akkor?

- A Covid-helyzet felborította az életet, nem lehetett tudni, hogy folytatódik-e a bajnokság, mindenesetre a főszponzor képviselője úgy értékelte a helyzetet, hogy nem lesz folytatás és közölte, hogy az A-Híd a következő szezonban nem támogatja az OSC-t. Ez egy tényszerű bejelentés volt, indoklás nem kísérte, de ilyen kötelezettsége nem is volt a szponzornak. Szép hat év volt, sok eredményt elértünk, s talán most érett volna igazán be a munka gyümölcse, hiszen bejutottunk a BL nyolcas döntőjébe, ahol, úgy gondolom, a négybe biztosan bekerültünk volna, de talán még az sem lett volna végállomás. Általános volt a vélekedés, hogy nagy sikerek várományosai vagyunk, akár arra is esélyünk lett volna, hogy a Fradit megszorongassuk a bajnoki döntőben .

De hát a múlt lezárult, erről kár beszélni. Elkezdődött egy új korszak, egy átalakulási folyamat.

- Mik voltak ennek a fő állomásai?

Miután hasztalanul próbáltunk interjút készíteni a XI. kormányzat illetékesével az OSC-vel való kapcsolatuk rendszeréről, az elmúlt évek támogatásának nagyságrendjéről, közérdekűadat-igényléssel fordultunk Újbuda polgármesteréhez. Az 2014 és 2020 közötti időszak önkormányzati támogatásának adatait kértük, s a megkapott dokumentumokból az alábbi kép bontakozik ki:

A XI. kerületi önkormányzat támogatása az OSC Vízilabda Sport Kft-nek (elszámolásköteles, vissza nem térítendő támogatás, amelynek folyósítását egyes esetekben elért eredményhez kötötték, s amelyért cserébe reklámmegjelenést kellett szolgáltatni):

2014.08.01-2015.08.30.
20 millió forint (működésre és a vízilabda-szakosztály versenyeztetésére)

2015.01.01-2015.12.31.
20 millió forint (két ütemben, márciusi és májusi folyósítással) - (működésre és versenyeztetésre)

2015.08.01-2016.07.31.
28 millió forint (20 és 8 millió forintos külön szerződéssel) - (működésre, hazai és nemzetközi versenyeztetésre)

2016.01.01-2016.12.31.
48 millió forint (három ütemben, márciusi, júniusi és szeptemberi kifizetéssel 20-8-20 mft) - (működésre, hazai és nemzetközi versenyeztetésre)
A második részlet utalásának feltétele volt, hogy az OSC a magyar bajnokság első négy helyének valamelyikén végezzen és kerüljön be a Bajnokok Ligája legjobb hat csapata közé. (Nem teljesült.)

2017.01.01.-2017.12.31.
60 millió forint (két ütemben - 30-30 - júniusi és szeptemberi kifizetéssel) - (működésre, hazai és nemzetközi versenyeztetésre)

2018.01.01.-2018.12.31.
69 millió forint (három ütemben - 30-30-9 -, augusztusi, októberi és decemberi kifizetéssel) - (működésre, hazai és nemzetközi versenyeztetésre)
Az utolsó részlet utalásának feltétele először az volt, hogy az OSC jusson be a Magyar Kupa döntőjébe, majd szerződésmódosítás után a cél az Eurokupa elődöntőjébe jutásra módosult. (Ez teljesült.)

2019.01.01.-2019.12.31.
70 millió forint (három ütemben - 30-30-10, áprilisi, augusztusi és szeptemberi kifizetéssel) - (működésre, hazai és nemzetközi versenyeztetésre)
Az utolsó részlet átutalásának feltétele az volt, hogy az OSC jusson be a bajnoki döntőbe és a Magyar Kupa döntőjébe. (Teljesült.)

2020
Újbuda önkormányzata a Covid-veszélyhelyzet kihirdetésekor zárolt minden egyesületi támogatást, de az új OSC-vel jó kapcsolatot alakított ki, vállalta a további együttműködést, amelynek konkrét körvonalai (lásd a Becsey Péter-interjút!) szeptemberben alakulnak ki.
Ennek megfelelően az első osztályban szereplő csapat neve: OSC-Újbuda.

- Amikor a szakítás ténye nyilvánosságra került, óhatatlanul nagy visszhangot váltott ki. Megkeresett minket a Magyar Vízilabda Szövetség is, bekérettek, hogy tájékozódni tudjanak a részletekről, a klubnak a jövővel kapcsolatos elképzeléseiről. Az első komoly impulzust tőlük kaptuk, kérték, hogy kezdjünk el gondolkodni, dolgozni azon, hogy igenis, folytatódjék az OSC-nél az a munka, ami elkezdődött. Sok tehetség van az utánpótlásban, már olyan is srác is kinevelődött nálunk, aki KSI-sként korosztályos Európa-bajnok lett (Szalai Péter - a szerk.). Tudni kell, hogy ez egy helyi bázis, az itt vízilabdázó gyerekek 85 százaléka újbudai, ide kötődik.

Voltak felnőtt játékosaink, akik felhívtak, hogy ők nem szeretnének innen elmenni, valami történjen. Összeszedtem magam, át kellett gondolni mindent, mi legyen akkor most az irány. Ebből lett a "magyar vonal" elképzelés, vagyis az a terv, hogy az új OSC-nek nem lesz idegenlégiósa. Az adott helyzetben logikus volt úgy támogatót keresni, hogy a potenciális szponzor nem külföldit, hanem magyar válogatottat finanszíroz. Egyeztettem az önkormányzattal, az volt a válasz, hogy egy ilyen koncepció mellé ők is szívesen odaállnának. Nekik kifejezetten gondjuk volt azzal, hogy túl sok külföldi játszott nálunk.

- Mennyi is?

- Hét, akik közül kettő volt honosított, kettős állampolgár. Tény, hogy nálunk még a lelátón is ült külföldi, mert nem tudott mindig mindenki játszani...

- ... illetve volt olyan tévéközvetítéses "történelmi pillanat" BL-meccsen, hogy kizárólag külföldi játékos volt vízben az OSC színeiben...

- Igen. Sok más miatt is lehetett érezni, hogy ez így nem folytatódhat. Az idegenlégiósok szerepeltethetőségét a szövetség is tovább szigorította, jött a Covid-vírus, ami szintén a külföldiek foglalkoztatását nehezítő körülmény.

Szóval a kiindulási pont megvolt, következett a második lépés: az új koncepciót kikkel fogjuk megvalósítani? Régóta jó a személyes kapcsolatom Cseh Sanyival, felhívtam, beszélgettünk. Ő javasolta vezetőedzőnek Varga Danit, akivel nagyon hamar megtaláltuk a közös hangot. Kósz Zolinál találkoztunk Leányfalun. Már akkor volt A, B, C, D terv és mindannyian úgy voltunk, hogy nagyon szerettük volna elkezdeni azonnal a szakmai munkát, csak éppen csapat nem volt még. A dolog mindenesetre jól indult és ettől kezdve nem nekem kellett egyenként beszélni a játékosokkal, hanem ezt már az új szakmai stáb (Cseh Sándor, Varga Dániel, Kósz Zoltán) nevében Varga Dániel tette meg. Nem véletlenül köszönte meg a bemutatkozó sajtótájékoztatón minden játékosnak személyesen azt, hogy az OSC-t választották, valamennyi esetben vele zajlott le a beszélgetés. A korábban itt lévő mindegyik magyar játékos itt maradt, egyedül Szabó Balázs nem, de ő már dolgozott, nehezen tudta volta összeegyeztetni a játékot a munkájával.

Ez volt tehát az alap, aminek hátterével kicsit már Dani is magabiztosabban tudott tárgyalni a máshonnan érkező fiatalokkal. Nem tagadom, szerencsénk is volt, hiszen az Egerben történtek a mi malmunkra hajtották a vizet, nem lenne ugyanolyan a csapat, ha azt a két srácot nem tudtuk volna idehozni. (Csacsovszky Erikről és Sziládi Kristófról van szó - a szerk.) Az UVSE-től is érkeztek, a Vasastól kapust igazoltunk, így összeállt egy jó kis 14-es keretünk, amit folyamatosan kiegészítünk majd saját nevelésű játékosokkal.

Közben persze folytak a tárgyalások az anyagi háttér megteremtéséről is. Már említettem, hogy az önkormányzat szívesen állt a magyar vonal mellé, voltam az alpolgármester asszonynál, a polgármester úrnál, biztosítottak a támogatásukról, amely számszerűleg szeptemberben fog körvonalazódni. Megkerestük a MOL-t, hiszen kerületi cég...

- Az utcáról?

- Természetesen kerestem kapcsolatokat, többen is segítettek. Hosszú egyeztetést folytattunk, közben valaki megszellőztetett információkat, ami nem volt túl szerencsés, de végül mellénk állt az egyik legnagyobb magyar vállalat.

A koncepció egyszerű volt: több lábon állunk, s elindulunk egy fiatal csapattal, amit aztán évről évre tovább erősítünk.

Idén ez volt az eddigi utolsó magyar bajnoki meccs, a március 13-i OSC-Eger. A nézők már nem mehettek be és az összes részvevő testhőmérsékletét Becsey Péter ellenőrizte a találkozó előtt

- Jó lenne tudni, hogy mennyi most a csapat költségvetése, de talán még többet mond egy arányszám: mennyivel csökkent idén a tavalyihoz képest?

- Ha a tavalyit száznak vesszük, akkor az idei körülbelül negyven.

- Már nem időszerű kérdés, de nagyon érdekel: amikor a szakmai stáb létrejött, de még egy játékos sem volt, hogy tudtatok úgy tárgyalni a jelöltekkel, hogy a teljes anyagi háttér is hiányzott még? És ez nyilván sürgető feladat volt, hiszen a piacon gyorsan fogytak a játékosok, az egri ügy miatt váratlanul felszabadult pólósokra is rögtön többen "rámozdultak"...

- Olyan cégekkel voltunk kapcsolatban, amelyek megígérték, hogy segítenek és mi nem elrugaszkodott elképzelésekkel mentünk, nem százmilliókat kértünk, hanem olyan összegeket, amelyek valóban vállalhatóak voltak a partnereink számára.

- Szóval így értetted az előbb a sok lábon állást... Hány forrásból áll össze a költségvetésetek?

- Körülbelül 10 cégről van szó, de nem mindenki pénzt ad, van, aki a termékével, természetbeni juttatással segít minket. Korábban két lábon álltunk, az A-Híd és az önkormányzat volt mögöttünk. Most sok a támogatónk, de egyenként kisebb összegű a támogatás.

- A frissen érkezett fiatalok nyilván nem kapnak "sztárgázsit", de azért három újdonsült Európa-bajnok is játszik nálatok, ők a válogatott oszopai. Számukra is érzékelhető változást hozott a költségvetés jelentős csökkenése?

- Abszolút. Mindenkinek megvolt a maga sajátos szempontja, hogy miért szeretett volna maradni és tisztában voltak azzal, hogy ez jelenleg anyagi áldozatokkal jár. Itt is sokat számított egyébként Varga Dani személye, aki megteremtette a szakmai hitelességet, olyan képet vázolt fel, amely vonzó volt mindenki számára.

- A jelenlegi működéshez (beleértve nemcsak a béreket, hanem az utazásokat, a felkészülés feltételeit is) megvan a teljes anyagi háttér vagy "gördülő" a költségvetési források megteremtése, folyamatosan kell gondoskodni a megfelelő fedezetről?

- Arra törekedtünk, hogy minél kisebb legyen a kockázat. Ezen a téren a legnagyobb "tételt" a bérek jelentik, amelyekből jelentősen visszavettünk. De sok más téren is meghúztuk a nadrágszíjat. Például itt van ez az étterem az uszoda mellett, ahol most beszélgetünk. Tavaly a délelőtti edzés után mindig itt ebédelt a csapat a klub költségén, ez most nincs így és ezt megértették a játékosok, ilyesmi például már nem fér bele a költségvetésbe. A játékosok kedvezményt kapnak, ha ide beülnek, de amit fogyasztanak, azt a bérükből kell kifizetni. Ezért a legfontosabb az volt számunkra, hogy a bérek terén minden rendben legyen.

Egyébként ez most egy kicsit mindenkinek próbaév, egy "null kilométeres " OB1-es vezetőedzővel, a tavalyinál jóval kisebb jövedelemmel. Mégis ezt választották a játékosok, ami számomra azt jelenti, hogy látnak perspektívát ebben a mostani helyzetben.

- Érzékelem az új vezetés részéről a visszafogottságot, amikor a szakmai célok megfogalmazásáról van szó. A pólós közvéleményben először "a csapat teljes szétesése" volt szóbeszéd tárgya, aztán már úgy emlegették az új OSC-t, mint a "mindencímvédő" Fradi legnagyobb potenciális riválisát...

- Hall az ember mindent, beszélnek bajnoki esélyekről, ez tény. De Sanyi nagyon jól megfogalmazta: a cél a négy közé kerülés, szépen szerényen, alázattal kell dolgozni, a munkába vetett hittel, s akkor jönnek majd az eredmények.

- A leegyszerűsített tény mégiscsak az, hogy vészhelyzetből kimenekülés történt nálatok. Itt most az volt a cél, hogy ne álljon meg az élet vagy eleve hosszabb távú perspektívában gondolkodtatok, amikor az új feltételek kialakítása történt?

- Ha csak a megszűnést akartuk volna elkerülni, akkor kiöregedő félben lévő játékosokkal és egészen fiatal saját nevelésüekkel töltöttük volna fel a csapatot. Hosszú távú megoldásokban gondolkodtunk és abban, hogy minden év végén újra át tudjuk beszélni a dolgokat. A majdani lehetőségeinket nyilván az is erősen befolyásolja majd, hogy milyenek lesznek az eredményeink.

A hosszú távú projekt fontos része az utánpótlás. A nagy csapat szakmai stábját bevonjuk az utánpótlásképzésbe, már be is mutatkoztak az edzőknek és folyamatos lesz a találkozás. Igaza van Faragó Tonónak: a magyar vízilabdasport folyamatosan "termeli" a tehetségeket, nálunk is vannak ilyenek már a legfiatalabb korosztályban is. Az ő magas szintű képzésük vezet el oda, hogy a nagy csapat előbb-utóbb "sajátból" tudjon majd táplálkozni.

Vannak továbbá bizonyos "ősi OSC-s hagyományok", ha a klub múltját megnézi valaki, nemcsak azt látja, hogy topvízilabdázók kimagasló eredményeket értek el, hanem azt is, hogy egy sor játékos neve előtt ott volt a dr. jelölés. Én magam egy vízilabdás családba nősültem be, a Konrád családban mindenki doktor, orvos, különböző területen dolgozik, fogorvos, állatorvos, nőgyógyász, utóbbi az apósom, a legidősebb Konrád. Ezt a hagyományt is szeretnénk továbbvinni a mai OSC-ben és büszkék vagyunk arra, hogy a mostani csapat 80-85 százaléka jelenleg is felsőoktatási intézménybe jár. Ez nagyon fontos a vízilabdában. Törekszünk az önkormányzattal is ebbe a irányba vinni az együttműködést: sok egyetem van Újbudán, lehetne ösztöndíjakat adni játékosoknak, ez is hatékony útja lehet a helyi kötődés erősítésének.

A sok száz gyerek naponta lát itt példaképeket, nézik az edzéseket, pacsiznak a felnőtt játékosokkal, elhangzik ilyenkor egy-két jó szó, s ez mind a sportág jövője szempontjából hasznos. Az edzők között volt válogatottak vannak, az első csapat munkájába Dani bevonta Tóth Lászlót, aki különedzéseket tart a centereknek, kialakulóban van egy nagyon egészséges, családias légkör. Optimista vagyok...

- Köszönöm a beszélgetést és sikeres szezont kívánok!