Nyíri Zoltán: Ne kenjük az idegenlégiósokra!

hozzászólás, 2018.08.06.

Élesen szembe megy a barcelonai Eb kapcsán eddig nyilvánosságot látott több szakemberi véleménnyel Nyíri Zoltán, az FTC operatív igazgatója, az MVLSZ elnökségének tagja. A sportvezető a Sport1 televízió "Mai helyzet" című műsorában mondta el véleményét.

Nyíri Zoltán elöljáróban leszögezte: a férfi válogatott által Barcelonában elért 8. helyezés rossz eredmény, ez nem lehet kérdés, hiszen a vízilabdától mindenki többet vár. Szerinte nagyon sok oka van annak, hogy most így sikerült teljesíteni, ő a saját véleményét fogalmazza meg, amely nyilván egy a sok közül.

Az elmúlt napokban sok helyről, számára mérvadó, mértékadó emberektől is azt hallotta, hogy az egyedüli üdvözítő megoldás az lenne, ha a magyar bajnokságban szereplő külföldi játékosokat hazazavarnánk. Nyíri szerint ez butaság. Mint fogalmazott: "Nagyon nagy önbecsapás lenne, ha az itt játszó világsztárokat tennénk felelőssé azért, mert ez az Európa bajnokság nem sikerült nekünk. A bajt, a hibát egész máshol kel keresni, nem hiszem, hogy az a megoldás, hogy a világ top 10 játékosából itt játszó ötöt-hatot hazazavarjunk."

- Hol kellene keresni a hibát? - tette fel a kérdést a műsorvezető, Fazekas Erzsébet.

- Először is a munkában. Azt gondolom, hogy a magyar vízilabda elkényelmesedett az elmúlt tíz évben. A közepes vagy a közepesnél picivel jobb játékosok is "sztárnak vannak kikiáltva". Rögtön zseniknek hívunk embereket, akik talán még nincsenek azon a szinten. A közepes vagy annál picivel jobb teljesítményért olyan megbecsülést - értsd erkölcsileg, anyagilag - kapnak, ami szerintem túlzott.

- És ezen hogy lehet változtatni?

- Úgy, hogy sokkal többet kell megkövetelni edzésmunkában. Ebben nem egy ember hibás, sok felelős van, általános felelősségük van a vezetőknek is, nekem is, ha úgy tetszik. Kialakult egy helyzet, a válogatottból elmentek a világnagyságok, ami szerintem törvényszerű. Tíz-tizenkét év csillogás, fantasztikus eredményei után teljesen törvényszerűen gyengébb évek is jöhetnek. Ez így volt az 1976-os nagy csapat után is: 76-tól 2000-ig például nem nyertünk olimpiát és a 83-as Eb-győzelem után az Eb-ken sem nyertünk aranyérmet. Nem egyedüli a mostani helyzet, nem kell rögtön eltemetni a vízilabdát, olyan hangulatot kelteni, hogy óriási baj van, a világ lehagyott bennünket, dőljünk a kardunkba. Szerintem ez hiba.

Az idegenlégiósok támája kapcsán a stúdióvendég szóba hozta, hogy az olasz csapat, amely sokak szerint "űrvízilabdát", "atomvízilabdát" játszott és ténykérdés, hogy minket "nagyon elkapott", négy honosított, eredetileg nem olasz játékossal szerepelt. A spanyolok legjobb játékosa, Perrone szintén honosított. Mindenki más utat választ, nem kell elájulni attól, hogy ez esetleg azzal jár, hogy mások most előrébb tartanak, mint mi.

Nyíri Zoltán megjegyezte azt is, hogy amikor az olasz válogatott a legutóbbi nagy sikereit érte el (2011-ben Sanghajban világbajnokságot, majd egy évvel később olimpiai ezüstérrmet nyertek) éppen akkor játszott a legtöbb idegenlégiós az olasz bajnokságban.

Reagált a sportvezető arra a gyorsan közkeletűvé vált vélekedésre is, miszerint a nagyon magas minőséget képviselő idegenlégiósok elveszik a helyet, a játék, a fejlődés lehetőségét a tehetséges magyar fiataloktól, a magyar játékosok pedig már nem mennek külföldre, mert a TAO olyan lehetőségeket biztosít számukra, amilyenekhez külföldön nem jutnának.

Szavai szerint ezek az érvelések részigazságokat tartalmaznak és hangulatkeltő mondatok. Egyrészt: az említett játékosokat nem a TAO-ból fizetik a klubok. A TAO-nak semmi köze nincs a felnőtt csapatok finanszírozásához (vagy csak nagyon kis részben van), az utánpótlás kap ezzel rendkívüli lehetőséget. Itt megjegyezte Nyíri: nem ért egyet azzal, hogy a serdülő, ifi csapatoknál sokhelyütt eredménykényszer van. Ez szerinte butaság, ezen a szinten azt kellene nézni, hogy hány játékost nevelnek ki a felnőtt csapat számára. A Fradinál nincs is ilyen kényszer, nem kérik számon az utánpótláscsapaton, hogy miért lett ötödik, miért nem első, ha olyan játékosokat nevel, akik például junior vb-t nyernek, mint az nemrégiben női kézilabdában történt. A vízilabda Eb-n két olyan Fradi-játékos szerepelt, aki saját nevelés, soha nem játszott más csapatban. Vogel Soma és Pohl Zoltán.

- Ez is egy út. Az utánpótlásban kell az alapokat letenni. Azt mondják, hogy fiatal magyar válogatott volt kint Barcelonában. De a magyar válogatott nem volt kirívóan fiatal ezen az Eb-n! Nem lehet 25-26-28 éves játékosoknál az alapokkal újra kezdeni, az nagyon nehéz, legfeljebb javítani lehet valamennyit. Elfedi a hibát, ha azt mondjuk, hogy a külföldiek elveszik a lehetőséget a játékosainktól. Érdemes megnézni, ha valakinek van kedve, ideje: az Eb-n szerepelt magyar játékosok egy kivételével valamennyien sokat játszanak, meghatározó szerepet töltenek be a klubjukban, rajtuk múlik a csapatuk szereplése, a Szolnokban, az Egerben, az FTC-ben szereplő válogatott játékosokon.

- Tanuljunk a világsztároktól, ne kiáltsuk ki őket ellenségnek, hiszen az ő segítségükkel lehet növelni a vízilabda népszerűségét. Vegyük el tőlük a tudást, ahogy az olaszok elvették, ahogy a spanyolok elvették vagy ahogy a görögök elvették a náluk játszó horvátoktól. Ne foguk rájuk, hogy egy egész picit most lemaradtunk. Egy rossz eredmény miatt ne kezdjük el magunkat temetni. Magyar szokás, hogy ha valami nem sikerül, rögtön megjelennek az önkéntes sírásók és eltemetik az adott sportágat. Ez sem jó út - mondta végezetül Nyíri Zoltán.

A TELJES BESZÉLGETÉS