Märcz Tamás: ,, Az Eb után módosulhat, hogy mit akarunk a Világkupától,,

hozzászólás, 2018.07.30.

A szövetségi kapitánnyal a hazaúton beszélgettünk a barcelonai Eb-ről, még mindig a gyenge szereplés okait keresve, de már kicsit a várható következményeket is latolgatva. vlv-interjú.

A barcelonai Európa-bajnokságon készült vlv-fotók minőségét a Camera Kft-nek köszönhetjük.

Canon Webáruház

MÄRCZ TAMÁS a vlv-nek:

- Na, akkor ez véget ért. Nagyon sokat értékeltél a meccsek után, még soha nem hallottam szövetségi kapitányt egy-egy konkrét mérkőzést követően ennyire részletesen elemezni a sajtó számára, tehát igazából nem lehet hiányérzete senkinek. Azért mégis felteszem a kérdést: látod pontosan, hogy ez az eredmény tényleg azt tükrözte-e, amire képesek vagyunk jelenleg és ennek a helyzetnek mi az oka?

- Tegnap elmondtam, korábban azért nem akartam soha ezt így kimondani, mert nem szerettem volna befolyásolni a játékosokat azzal, hogy mi a realitás, sőt, azt akartam, hogy higgyék el, nem kell foglalkozni a realitásokkal, azok átléphetők. De azért azt nagyon jól lehetett látni, hogy ezen az Eb-n mi az esélyünk, hova tudunk eljutni. Várható volt, hogy egy friss csapattal, egy tavalyi évhez képest öt játékossal erősödött olasz válogatott ellen minimális esélyünk lesz, márpedig csak a csoport elsőséggel kerülhettük volna el a szerb ágat. Ez előrevetítette, hogy valószínűleg az 5-8. helyek valamelyikéért játszunk majd, mondom, még ha erről nem is beszéltünk előtte, hiszen azért sok minden alakulhatott volna másképpen is.

Emiatt is volt nagyon fontos számunkra az Eb-t megelőző Világliga-szuperdöntő, mert azon a tornán most - még akkor is, hogyha nagyon komoly ellenfelek voltak ott, - több realitása volt egy jó eredménynek, mint az Eb-n.

Korábban is, a mérkőzések utáni nyilatkozatokban megfogalmaztam: a Barcelonában mutatott teljesítménnyel nem vagyok elégedett, főleg a meccsek elején tapasztat rossz kezdéssel, ami szinte folyamatosan végigvonult az egész Európa-bajnokságon, egy-egy mérkőzést leszámítva.

Másrészt viszont azt gondolom, hogy talán nem is baj, hogy végül a 8. helyre érkeztünk be, ha ötödikek vagy hatodikok lettünk volna, akkor talán elsiklottunk volna sok probléma felett, amiket hordozunk jelen pillanatban. Nagyon-nagyon oda kell figyelnünk az elkövetkező években arra, hogy hogyan működik a válogatott.

Én azt gondolom, nem a jövő útja és be kell szüntetni, hogy a válogatottba való, még aktív játékosok időlegesen nem jönnek a csapatba, még akkor is, ha ezt az igényüket emberileg meg tudom érteni. Kell a feltöltődés, mégis, valahol azt gondolom, hogy a ki-bejárkálás semmiképpen nem tesz jót a válogatottnak. Hiszen minden ilyen visszatérés a csapat szerkezetében történő változtatást is jelent, tehát a fejlődési folyamat elemei nem tudnak egymásra épülni. Olyan időszakot élünk most a vízilabdában és szerintem ez az elkövetkező hat-nyolc évben is így lesz, hogy egy kulcsjátékos sem engedheti meg magának, hogy ne legyen ott a válogatott főeseményén ha szükség van rá, mert minden fontos láncszemre szükség van, legfőképpen azokra, akik segíteni tudnak abban, hogy erősebb legyen a magyar vízlabda nemzeti csapata. Különben ilyen és ehhez hasonló blamáknak tesszük ki magunkat, nem beszélve arról hogy nem szabad megengednünk hogy bekategorizáljanak bennünket a nemzetközi porondon.

- Visszatérnék arra, amit mondtál korábban is, hogy a szakma azért tudta, hogy nem volt realitása a csoportelsőségnek. Viszont itt én látok egy ellentmondást, mert szerintem talán éppen az olaszok elleni vereség törte össze lelkileg annyira a csapatot, hogy abból nem tudtak kikászálódni a torna végéig. Tehát ők azért, gondolom, bíztak abban, hogy ott sikerül jó eredményt elérni. S tegyük hozzá, ez normális is.

- Van ebben igazság, persze nem látok minden játékosnak a fejébe. Te nagyon sokaknak a szemébe nézel és hosszú riportokat készítesz, amiknek legtöbbjét én is elolvasom és kapok ezekből is visszajelzéseket. De azért látom én is a játékosokat, ők nem buták, nagyon jól tudják, tudták, hogy mekkora a jelentősége annak az olasz mérkőzésnek. Biztos hogy számukra is nyilvánvaló volt: az éremért való harc lehetősége dőlhet el mindjárt a második meccsnapon. Persze csoda születhetett volna, akár még a szerb meccsen is, mégis, valóban ott az olaszok elleni mérkőzésen valami hirtelen megváltozott. Hirtelen, mondom, mert ha belegondolunk semmi erre utaló jel nem volt. Nagyon jól sikerült a Világliga, volt egy friss játékosokkal kevert csapattal teljesített duisburgi torna, ami összességében, azt gondolom, jól sikerült. És volt egy viszonylag rendezett, kiegyensúlyozott Benu Kupa már ezzel a csapattal. Ráadásul gyorsan meghoztam a csapatkijelölésről szóló döntést, éppen azért, hogy ez a társaság minél előbb együtt legyen. Én azt gondolom, hogy amit lehetett, azt csapatszerkezeti téren megtettünk, szimpatikus, erős és jó játékot játszó magyar válogatott szerepelt a Világligán és ez valamiért valóban széthullott az olasz meccsre.

Észrevettem és a játékosoknak is elmondtam a Világligát követő héten, hogy picit visszaesett a motiváció. Lett egy kis megelégedettség amiatt, amit elértünk mindjárt a felkészülés első szakaszában. Ekkor rögtön igyekeztünk fölrázni a csapatot, de mégis azt gondolom, ha nem is voltak jóllakottak a játékosok, de elég éhesek sem arra, hogy kaparjanak az utolsó pillanatig és mindjárt a torna elején. De nem akarom csak erre az időszakra fogni, nem szabad nem látni a fától az erdőt, hiszen nyilvánvaló, hogy vannak hiányosságaink.

E mellett jó néhány csapat az elmúlt egy hónapban még rá tudott pakolni az addigi teljesítményére, sőt én azt gondolom, hogy maga a vízilabda fejlődött jelentősen, ért el olyan színvonalat, amin nemcsak én hűltem el, hanem sok kollégám, más szövetségi kapitányok is, akik arról beszéltek, hogy egészen magas fokú lett a játékosok technikai és taktikai képzettsége nemzetközi szinten. Az élen állók fizikai és pszichés felkészítése nagyot lépett előre, s emellett sok csapat jó korban lévő játékosokat vonultat fel és már hosszabb ideje együtt is dolgoznak. Az meg ismert, hogy mi milyen nehézségekkel küszködtünk, sokszor elhangzott, nem akarom ismételgetni.

- Azért itt folyamatosan felvetődött a tornán a lelki probléma kérdése, te is mondtad, hogy fejben kell javulni, meg sok minden elhangzott ezzel kapcsolatban. De hát van a csapatnak, a stábnak egy mentáltrénerel! Ő miért nem volt ott Barcelonában? Lehet, hogy tudott volna segíteni.

- Az a döntés született, hogy András (Kenyeres András - a szerk.), ha kell, otthonról segít, nem lesz itt közvetlenül. Egyébként is az a tapasztalat, hogy ilyenkor már nagyon nehéz belenyúlni a folyamatokba. Természetesen én folyamatosan konzultáltam vele, mindent megtettünk azért, hogy valami úton-módon segíteni tudjunk a fiúkon. Azt gondolom, hogy ilyenkor a leghelyesebb út egyébként is az, hogy nem a mentáltréner, a pszichológus nyúl közbe, hanem a szövetségi kapitány, mert az a "közvetlen vonal", ami tőlem érkezik a játékosokhoz, sokkal erősebb.

- A lelki válságot, vagy lelki problémákat jelezte az is, hogy a sajtóval nem volt túl jó a játékosok kapcsolata ezen az Európa-bajnokságon. Sok újítás volt, megszerveztétek, hogy legyen egy központilag irányított tájékoztatás, voltak fórumok, találkozási lehetőségek, egyszer el lehetett menni edzésre is. Mégis, a magyar tudósítók és a csapat együttműködése "nem volt felhőtlen", bár a meccsek után a játékosok többsége korrekt módon megállt és nyilatkozott a rá váró újságíróknak, de kaptunk visszautasításokat is (természetesen a rosszul sikerült mérkőzések után) és hát, voltak olyan nyilatkozatok, amelyekre lehet, hogy egy-két hét múlva maga az illető sem lesz büszke.

- Azt gondolom, hogy egy-két olyan nyilatkozat elhangzott, ami valóban nem biztos, hogy helyénvaló volt. Korábban is mondtam valamelyik sajtóorgánumnak, amely rákérdezett, hogy igenis ez egy feladat, nem olyan könnyű ott a mixed zónában azonnal nyilatkozni, okosakat mondani és kulturáltnak lenni, de ma ez is hozzátartozik egy élsportoló életéhez. Ez régen, pár évvel ezelőtt nem volt azért megszokott, most ennek is meg kell felelni. Én azt gondolom, hogy azért igyekeztünk megfelelőképpen teret adni a sajtónak. Természetesen az ember kevésbé szeret nyilatkozni, amikor nem jól érzi magát. Akkor is kell, de a vereség után magyarázkodni mindig nagyon rossz, jókat mondani meg, ugye, abban a helyzetben nincs értelme.

Ennek ellenére szerintem összességében nem volt rossz volt a sajtó kint lévő munkatársaival a kapcsolat. Azt gondolom mindig rendelkezésre álltunk szinte, majdnem mindennap vagy minden másnap megadtuk az összes olyan lehetőséget, amit csak lehetett. Abban, hogy nem szerettük volna, hogy az edzéseken ott legyen a sajtó, semmi különleges nincsen. Most elmondhatom, hogy bármelyik uszodában voltam, igazándiból egyetlen más ország sajtóképviselőit sem láttam, hogy akár kamerával vagy mikrofonnal rohangáltak volna más nemzet csapatai körül.

Az tény egyébként, hogy a magyar vízilabda-válogatott körül általában nagyobb az érdeklődés, mint mondjuk a szlovák vízilabda-válogatott iránt, de szerintem ennek nem feltétlenül van mindig helye, például egy olyan uszodában, ahol mi is alig férünk el, meg kell osztanunk még a pályát is egy másik csapattal. Eléggé szűkösek a lehetőségek az uszodában mindig, egy-egy órát tudtunk ott lenni, nekem az az elvárásom, hogy ne mással foglalkozzanak a játékosok, ezért nem sajtónyilvános edzésnek van helye az adott világesemény alatt. A szállodában és a mixed zónában mindig rendelkezésre álltunk, egy-két affér volt, én azt gondolom ebből tanul az az illető, aki érintett volt.

- Elmondtad, hogy a mostani csapatban várhatóan lesznek cserék, amikor kijelölöd a szeptemberi berlini Világkupán szereplő csapatot. Ezek a cserék milyen jellegűek lesznek? Tehát már a majdani tokiói csapatba való beépülést szolgáló, vagy a most nem jól szereplő játékosokat cseréled ki. Mi a szisztémája?

- Mindenképpen meg akartam várni az Európa-bajnokság végét, hogy véglegesítsem azt, hogy milyen csapattal indulunk a Világkupán. Azt gondoltam, hogy ha itt jó szereplés lesz, akkor miért ne lehetne további tapasztalatszerzés a fiatalok számára a Világkupa, amely egyébként nekünk igazándiból kevés jelentőséggel bír, hiszen a Vb-kvalifikációt a Világliga-ezüsttel megszereztük, nem úgy, mint több más ország, amelyek Berlinből akarják majd elhozni.

Az elkövetkező napokban még gondolkodni fogok ezen a kérdésen, hogy változtatni kell e ezen az eredeti elképzelésen a Világkupával kapcsolatban. Mindenképpen az Eb csapat lesz a gerince a VK csapatnak is néhány változtatással, mert nem nagyon szívesen "dobnék oda" egy teljesen új, fiatal csapatot amit a nullából kellene most felépíteni. Nem is nagyon engedheti meg magának a magyar vízilabda azt, hogy csak fiatalok legyenek ott egy világeseményen, mert ha csak a csoportellenfeleket megnézzük: Japán, Ausztrália és Németország, mind a három van olyan erős, hogy ha kizárólag fiatal, tapasztalatlan játékosaink mennek ki a Világkupára, "összetörhetik" őket, hiszen komoly pofonokat lehet elszenvedni már a csoportkörben is. Úgyhogy erre nincsen szükség, nagyon fontos néhány tapasztalt játékos jelenléte is.

- Esetleg most az Eb után beszélsz azokkal a rutinos játékosokkal, akik jelenleg "igazoltan vannak távol"...?

- Természetesen, ahogy korábban megegyeztem néhány rutinos játékossal, fogok velük beszélni a jövőt illetően.

- Köszönöm a beszélgetést!

(Lejegyezte: Vona Lilla)