vlv-képek I.

MÄRCZ TAMÁS magyar újságíróknak:

- Köszönjük a gratulációt a második helyhez, aranyosak vagytok! - mondta mosolyogva a szövetségi kapitány, meg sem várva a rá váró újságírók első szavait. Ezzel megadta a helyzet alaphangját, ügyesen elütve a drámai élt, csökkentve a feszültséget.

- Győzelemmel felérő döntetlen volt..., lehet azt mondani. Hogy értékeled?

-  Azt vártam, hogy a német csapat nagyon bele fog állni ebbe a mérkőzésbe. Ezt meg is beszéltük és így is történt. A saját csapatomtól is azt vártam, hogy kőkeményen beleáll, a tegnapelőtti mérkőzést igyekszünk a múlttá tenni és jól játszani, kibontakozni, a játékosok részéről megmutatva azt a tudást, aminek birtokában vannak. Kicsit másként alakult aztán a mérkőzés...

Amivel elégedett vagyok, az a védekezés. Soma nagyon jól védett, a védőink jól dolgoztak előtte, szerintem nagyon jól kiszorítottuk a német csapatot - négy gólt kapni nemcsak a németek, hanem bárki ellen, azt gondolom, hogy jó teljesítmény. Ezzel nem is volt gond, szerintem senki nem ezt hiányolja. A lőtt gólok száma... Az borzasztó kevés. Négy gól..., nem is tudom, mikor lőttünk legutóbb ilyen kevés gólt. Arra ne várjatok most magyarázatot, hogy miért volt sorozatban kapufa-él és onnan a labda kifelé. Egyébként az ő kapusuk is egészen jól védett, előtte is mondtuk, hogy ez egy jó kapus, ennek ellenére a vízilabdás mindig ezt mondja, hogy ha a kapus tud védeni vagy a kapufáról nem megy be, akkor azért ezek nem tartoznak a jó lövések közé.

Először is, az első negyedben nem is nagyon tudtunk kiharcolni emberelőnyt. Egyet sem! Sőt, a második negyedben sem jutottunk el oda, hogy emberelőnyben játsszunk és ez nem feltétlenül a bírók hibája volt, hiszen nem tudtunk kialakítani olyan szituációt. Ez a mi hibánk, néha türelmetlenek voltunk a befejezéseknél, néha, amikor oda került a centerünkhöz a labda, nem kiállításra törekedett, hanem akciózott, ennek sem gól lett a vége, hanem védés vagy fölé, mellé. Néha pedig eleve nagyon lassan érkeztünk föl. A center már ott várta helyzetben a labdát, de mire az megérkezhetett volna, már visszalápett a zóna és nem lehetett odaadni. Ezek voltak az okai az eredménytelenségnek. De hát rengeteg helyzet volt! Németh Zsolt a második negyed után a fülembe súgta, hogy tízből egy a helyzetkihasználásunk. Egyébként a 10-11 kapura lövés nem sok két negyed alatt.

- Elfáradtak?

- Nem szeretném ezt mondani. Egy-két játékoson láttam fáradtságot, ami biztos magyarázható több dologgal, rengeteg meccs volt az utóbbi időben, nem feltétlenül vannak ehhez hozzászokva, és azért ez egy sorsdöntő mérkőzés volt a második helyért, amely egy nagyon fontos pozíció a továbbiakra nézve. Én nem tudom..., ilyenkor szerintem meg kell szűnni a fáradtságnak. Nem létezhet fáradtság, mindenkinek oda kell tennie magát. A játékosok jó része egyébként még így is jó fizikai állapotban van.

Hosszú ez az Európa-bajnokság, még a feléhez sem érkeztünk el, s persze mindig az a legfontosabb meccs, ami éppen jön. A mai nagyon fontos volt, a következő még fontosabb lesz, várom, hogy átszakadjon az a gát a fiúknál, aminek át kell szakadnia előbb-utóbb. Tudom, hogy jó játékosok, be tudják lőni, s ha oda fognak kerülni, be is lövik majd a helyzeteket, amiket ma nem lőttek be.

- AZ MTI-s kolléga itt mellettem megkérdezte Vámos Marcit és nagyon jó ez a kérdés: nincs itt vészesen nagy önbizalomhiány?

- Vámos Marcinak szerintem ne tegyétek fel ezt a kérdést, mert szerintem neki megvan a kellő önbizalma. :-) Lehet, hogy egy-két játékosnál, ahogy jöttek ezek az eredmények, a magabiztosság kicsit "kicsúszik", vagy valamennyire halványodik, de ettől függetlenül azt várom tőlük, hogy higgyenek magukban. Én hiszek bennük és ők azok, akik képviselik Magyarországot, ők a válogatott játékosok, akik az Európa-bajnokságon képviselhetik a hazájukat. Adjon ez nekik önbizalmat! Lehet, hogy meg fogunk nézni egy olyan mérkőzést, ami egy hete volt és baromi jól játszottak, ha erre van szükségük, mert nem szabad elfelejteni, hogy ők jó játékosok és képesek sokkal jobb teljesítményre, mint amit ma nyújtottak.

- Ilyenkor az edzőnek milyen eszközök állnak a rendelkezésére, hogy kicsit kibillentse a csapatot és elérje azt, amiről most beszéltél?

- Nagyon kevés, limitált lehetőségünk van. Ha nem megyünk edzésre, akkor lógunk a levegőben, miután nem nagyon lehet mit csinálni, az összes csapatszálloda a város kieső részében van. Sokszor jobb ledöcögni edzésre vagy helyben megoldani. Én is gondolkodom azon, miként lehetne segíteni a fiúk mentális ellazulását, ha találok jó módszert, azt fogom alkalmazni a következő napokban.

Az is felüdülés, hogy ma már nem megyünk uszodába. Eddig minden nap kétszer voltunk, ma már legfeljebb csak egy tornaternmi edzés lesz, amit egyébként nagyon szeretnek a fiúk. Remélem, hogy ez is kilazítja őket egy kicsit vagy egy kis séta a tengerparton az például sokat segíthet. Aztán meglátjuk, hogy a holnapi napba még mit tudunk belepakolni, hogy felrázzuk a játkosokat. 

Túldimenzionálni véletlenül sem szeretném ezt, mert azért nem 15 éves játékosokról van szó, akik nem tudják, hogy ilyen helyzetben mit kell csinálni. Tervezem, hogy egyesével beszélgetek velük és nem vagyok ellene semi olyan programnak, ami segíti őket. Azért mondtam, hogy limitáltak a lehetőségeink, mert nagyon nehéz innen a közlekedés, borzasztó meleg van. Az, hogy sétálgassanak a városban, nem nagyon jön számításba, inkább csak hőgutát kapnának, mint hogy felüdülnének.

- Köszönjük.


vlv-képek II.

MÄRCZ TAMÁS az M4 Sportnak, Berkesi Juditnak:

- Nem tudom, hogy mikor izgultunk vagy izgultunk-e valaha magyar-német vízilabda-mérkőzésen. Közel harminc éve kaptunk ki utoljára a németektől, de most meg kellett keresnünk ezt a statisztikát, mert igenis benne volt ez a levegőben.

- Mondok egyet, nem volt olyan régen, két éve az olimpiai selejtezőn Triesztben, akkor izgultunk a négy közé jutásért. Az utóbbi években is voltak azért kellemetlen perceink a németek ellen. Ennek ellenére pár héttel ezelőtt találkoztunk velük a duisburgi tornán. Egy friss csapattal voltunk kinn, nem ezzel az erősebb kerettel és akkor magabiztosan legyőztük őket. De úgy látom, egy picit valamiért elkezdett fáradni a csapat, lehet, hogy ez mentális fáradtság inkább, mert láttam egy-két játékoson, de nem mindenkin, hogy egy picit lassabban mozgott a szokásosnál.

A helyzetkihasználásról: megint visszatérünk oda, hogy borzasztó sok helyzet maradt ki. Németh Zsolt a fülembe súgta a második negyed után, hogy tizenegyből egy ment be. Itt tartunk egyelőre. Így nehéz. De hála istennek, borzasztó jó volt a védelem, még akkor is, hogyha a vége felé a németek vezettek. Bármikor aláírom akár a németek ellen is, hogy négy gólt kapjunk. Somának gratulálok, a védekezéshez gratulálok. A támadás nem volt olyan jó, türelmetlenek voltunk, kapufaélek, nem is tudom, öt-hat olyan labda volt, kapufaél, amikor keresztbe ment a labda a a gólvonalon és végül nem lett gól. Át kell ennek fordulnia, hogy azok a kapufa élek befelé pattanjanak. Nálunk ez nem szerencsének mondható sose, mondjuk ez szerencsére nem pontatlanság, ha valaki nem oda lövi. Oda kell tudni lőni ahova kell.

- Ha már a támadásról beszélünk, helyzetből sem volt azért olyan sok, mondjuk éppen emberelőnyt sem tudtunk annyit kiharcolni, amennyi a német csapat ellen lehetne és valahogy a befejezések, a vállalkozó kedv az ötlet, talán ez hiányzott a támadójátékunkból. Miért? És ki tudja vállán vinni a csapatot adott esetben, ha nem megy úgy a támadójáték?

- Én is észrevettem az első negyedben azt hiszem nulla volt a szerzett kiállítások, sőt a második negyednek a felében sem tudtunk kiállítást szerezni. Szerintem nagyon lassan megy föl a második sor, és nagyon lassan viszik föl a labdát, a centerek lassabban álltak be. Volt, hogy benn állt a center, már visszaért a zóna, lassan érkeztünk oda a kapuk elé, úgyhogy én itt láttam a kiállításoknak nem kiharcolásának az okát elsősorban. Meg amit mondtam az előbb, a türelmetlenség. Mert amikor meg be lehetett volna játszani centerbe, akkor nem játszottuk be. Egyszer-egyszer amikor jól bejátszottuk akkor a centerek megpróbálták elakciózni. Talán jogosan, hiszen megszabadultak az embereiktől. Azok az akciók meg elhaltak vagy a kapuson, vagy a kapuig se jutottak el, fölé, mellé. Tehát, nem mondom, hogy nem volt helyzetünk, de azért én is többet várok, azt, hogy realizáljunk sokkal többet abból, amit gyártottunk. Talán a szokásosnál kevesebbet alkottunk, de mégis, tegnap is meg tegnap előtt is mondtam, meg kell becsülni a nemzetközi vízilabdában minden helyzetet amit kialakít az ember.

- Kapitány úr. Van baj a csapatnál? 

- Most bele magyarázhatnánk, hogy a tegnapelőtti olasz vereség olyan mély nyomot hagyott, hogy még most is érződik. Én abból indulok ki mindig, hogy a fiúk profi sportolók, azon a napon le kell zárniuk vagy a másnap délelőttjén ha van erre idő és bele kell állni a következő mérkőzésbe mind fizikailag, mind mentálisan, úgyhogy nem szabadna hogy baj legyen. Az tény és való, hogy döcög valami. Volt azért erre évekkel ezelőtt példa, nemcsak a magyar csapatnál, döcögött a horvát csapat is, mielőtt olimpiai bajnok lett, az előző évben kilencedik lett az Európa-bajnokságon. Véletlenül sem szeretném, hogy azok legyünk. De láttunk ilyeneket, a szerbeket is láttuk döcögni azelőtt, hogy olimpiai bajnokok lettek. Tehát azért előfordul még a legnagyobb csapatokkal is. Ennek ellenére én azt várom, hogy reakciók jöjjenek itt a következő napokon. Várhatóan a hollandok ellen fogunk játszani a következő meccsen és mindenki hozzá tud tenni bőven a teljesítményéhez. Talán egy- két olyan játékos, védő és Soma nyújtott extrát ezen a mérkőzésen, a góllövőink természetesen adósak még, de én azt gondolom, hogy nagyon jó játékosok és fognak erre reagálni és átfog szakadni az a gát ami után megjönnek a gólok és ha megjönnek a gólok, akkor sok gól fog jönni.

- Köszönöm szépen az értékelést! Jó munkát kívánok!

(Lejegyezte: Zsigmond Orsi)

VOGEL SOMA magyar újságíróknak: 

- Szép volt Soma, gratulálok neked, nagyon jól védtél. Összefoglalnád, hogy milyen volt belülről? Nagyon-nagyon nehezen bírtuk a parton. 

- Először is köszönjük szépen! Szerintem senki sem ilyen meccsre számított, főleg a duisburgi felkészülési tornából kiindulva, akkor azt hiszem három vagy négy góllal nyertünk. Ahhoz képest a csapatunk öt-hat emberrel kicserélődött, igaz a német csapat is egy-két emberrel, de azt gondolom, igazából a saját dolgunkat nehezítettük meg. Rengeteg helyzetünk volt elöl, ha azokat belőjük az elejétől fogva, akkor ez egy sokkal nyugodtabb mérkőzés. 

Közrejátszhatott az is, hogy a német csapat, úgy gondolom, sokkal magasabb szinten játszott korábbi önmagához képest, ilyen jól még nem is láttam őket játszani. Nehéz és fárasztó mérkőzés volt, most egy kicsit fújni kell, de innentől már csak nehéz meccseink lesznek. 

- Ezt el kell felejteni? Vagy mit lehet belőle tanulni?

- Elfelejteni, azt gondolom, hogy nem kell, inkább tanulni, ahogy te mondtad, és leginkább a támadásban van mit fejlődni. A kapott gólok száma teljesen elfogadható, úgyhogy azt kell majd összerakni, amit elöl csinálunk..

- Ha csapatként ez most egy döntetlen is lett nektek, neked egyénileg egy nagyon jó meccs volt, milyen debütálás volt ez számodra az Eb-n?

- Igen, hát pár fokkal nehezebb debütálás volt, mint amire számítottam, nem gondoltam volna, hogy egyből, úgymond a „mélyvízbe” kerülök be, azért örülök, hogy sikerült egy-két védéssel a csapatot ehhez az eredményhez juttatni. 

- Köszönjük szépen!

(Lejegyezte: Vona Lilla)

VÁMOS MÁRTON magyar újságíróknak: 

- Szia Marci! Hát végülis ugyanott vagytok, mintha nyertetek volna tíz góllal... De azért nehezen ment...

- Nehezen, keressük még a játékunkat. Okosat nem tudok mondani. Másodikok vagyunk, a hollandokkal játszunk, ha minden igaz. Most azért van egy kis pihenő, két nap múlva játszunk, megpróbáljuk összeszedni magunkat és a védekezést átmenteni a következő meccsekre. Szerintem négy gólt kapni bárki ellen nem olyan rossz, a fórokat kell összerakni valahogy, mert ami ment tegnap egymás között gyakorlásnál, azt most egyáltalán nem lehetett visszalátni. 

- Mi a baj elöl? Mert most ugye a védekezés rendben volt. Koncentrálás, vagy balszerencse, vagy mi ez?

- Nem tudom. Lassan járatjuk a labdát, alacsonyan vagyunk, nem tudom igazából. Olyan impotens az egész így kívülről is meg belülről is. 

- Kívülről kicsit úgy tűnik, hogy nincs önbizalmatok, ezt belül hogy érzed?

- Nem érzem ezt. Azért azt tegyük hozzá, hogy négy vagy öt olyan kapufánk volt, ami lehet, hogy ha két órával később játszunk, bemegy, és akkor nem így állnánk itt és nem így beszélgetnénk. Azért nincs a világnak vége, megyünk tovább és a hollandokat meg fogjuk verni, és ha jól tudom utána a szerbek következnek. Az egy jó kis erőmérő lesz.

- Köszönjük szépen! 

(Lejegyezte: Vona Lilla)

POHL ZOLTÁN a vlv-nek:

- Először is azt kérdezem, hogy hogy vagy? Mi a helyzet a sebeddel? Teljesen meggyógyult?

- Jól, köszönöm, Egyébként sem fájt, annyi, hogy a víz nyilván nem tesz jót neki, mert be kell gyógyulnia, de játszom ugyanúgy, egyáltalán nem zavar játék közben.

- Ez a mostani meccs milyen volt belülről?

- Számítottunk arra, hogy végig szoros meccs lesz, tudtuk, hoy nem fogják könnyen adni magukat, mindent megtesznek.

A négy kapott gól, azt gondolom, jónak tűnik, de a védekezésben most is voltak hibáink, elöl meg nem tudtuk belőni a helyzeteinket, pedig kialakítottuk azokat, túl sok volt a kapufa. Ebben kell elsősorban javulni, a helyzetkihasználásban.

- Köszönöm szépen.

BÁTORI BENCE a vlv-nek:

- Megint gyengén játszottunk, pedig úgy terveztük, hogy ma elindulunk fölfelé...

Furcsán hangzik egy ilyen 4:4 után, de azt gondolom, hogy némi dicséret illeti a csapatot mert hátul, védekezésben masszívak voltunk. Elöl össze kell szednünk magunkat, mert ez nagyon kevés. Rengeteg volt a kapufaél, a keresztbe pattanó, nagyon jól védett az ellenfél kapusa, de hát meg kell dolgozni azért, hogy a kapufáról fontos helyzetekben befelé pattanjon a labda.

Semmi nem változott, a hollandokkal játszunk. Menni kell tovább. Most fújunk egyet, elemezzük a hibákat s megyünk tovább.

VÁMOS MÁRTON az M4 Sportnak, Berkesi Juditnak:

- A kollégákkal elkezdtük nézni, hogy ha adott esetben nem nyerjük meg ezt a mérkőzést akkor kivel találkozunk a nyolcaddöntőben a másik ágon. Aztán megrémültünk, hogy a horvát-görög mérkőzés vesztesével Hát hál isten nem így alakult a dolog, de benne volt a levegőben. Vajon miért?

- Benne volt, az utolsó percig. Azért azt hozzá kell tenni, hogy volt négy vagy öt olyan kapufánk ami kipattant, gyakorlatilag a gólvonalról. Nyilván akkor pattanna be, ha kicsit szerencsések vagyunk, és a szerencsések azok. akik többet tettek ezért, úgyhogy ami ment tegnap a gyakorlásnál a fórban, azt most nem lehetett egyáltalán viszont látni. Egyszerűen impotens volt az emberelőny-kihasználás. És nem tudom hogy miért. Amíg  a Világliga szuperdöntőn magabiztosan, gatyáig kiemelkedve lövöldöztük a gólokat, akár a horvátoknak, akár a montenegróiaknak, addig most Németországnak nem tudunk betalálni. Ennek az okát próbáljuk most megfejteni.

- Igen ez fontos kérdés itt a támadásban. Egyébként is kevés emberelőnyt tudtunk kiharcolni, ez önmagában probléma szerintem és így természetesen kevesebb olyan ziccerünk volt, amelyik gólt érdemelt volna. Bizonytalankodás, talán ötlettelenséget is éreztünk a támadójátékban és hát, talán annak a vezérnek a hiányát ezen a meccsen aki ebben a nehéz helyzetben azt mondaná, na jó akkor a vállamra veszem a csapatot vagy megpróbálom eldönteni ezt a mérkőzést. Ezt hogy látod?

- Nem tudok erre mit mondani, ne haragudj!

- Miben kell akkor és hogy kell ezeket a helyzeteket még jobban kezelni? A hollandok ellen sem lesz feltétlenül ez a szituáció könnyebb? Veszíteni valójuk nekik nem lesz valószínűleg azon a mérkőzésen.

- Igen, abszolút. Nekünk van a legnagyobb veszíteni valónk a mérkőzésen. Van több mint két nap, bár nem tudom, hogy mikor játszunk, regenerálódni kell, egy kicsit talán edzeni, úgy tudom, hogy ma megyünk konditerembe is. Talán az is valami impulzust ad nekünk, egy olyan lökést, ami átszakítja azt a gátat, amit az első mérkőzésen át kellett volna szakítani és amit az olasz meccs romba döntött. Azért remélem, hogy magabiztosan meg tudjuk verni azt a holland csapatot. Annyira össze fogjuk tudni szedni magunkat és utána egy erőmérő  lesz, hogyha továbbjutunk a szerbeken, ugye, mondhatjuk, hogy a világ legjobb csapata. Megyünk tovább. Nincs más.

- Érezhettétek azt esetleg, hogy még bennünk volt az olaszok elleni vereség vagy ezt el tudtátok engedni mára?

- Annyira közel volt ez a két mérkőzés egymáshoz, azért nagyon fiatal a csapat. Biztos, hogy még ott motoszkált a fejekben. Ez egy kicsi zavart is okozhatott. De hát, sajnos meg kell ezt tanulni és most mindenki saját maga bőrén tanulja meg, egy ilyen világversenyen. Minél többet játszik valaki, annál jobban fogja tudni ezt kezelni.

- Köszönöm szépen az értékelést. Jó munkát kívánok

(Lejegyezte: Zsigmond Orsi)

HAGEN STAMM német szövetségi kapitány a LEN sajtószolgálatának:

- Jó taktikánk volt. Azt hiszem, mi voltunk a jobb csapat. A negyedik negyedben sok helyzetet kihagytunk. Végül ez a 4:4-es döntetlen nem volt elegendő ahhoz, hogy előrelépjünk, mert a magyaroknak jobb a gólkülönbsége, a döntetlen nekik kedvezett. De holnap már talán mindeki értékelni fogja, hogy ez az eredmény hatalmas siker a német vízilabda számára.