Megvan Barcelona fő oka: ,,Vereségnél mindig a hiányzó játékos a legjobb,,

hozzászólás, 2018.07.31.

A barcelonai Eb vége óta több szakember szólalt meg a férfi válogatott szereplését értékelve. Beszéltek a magyar utánpótlás-nevelés eredménytelenségéről, a jelenlegi válogatottak hiányosságairól és erőteljesen felemlítették az okok között azoknak a rutinos játékosoknak a hiányát, akik korábban a csapat húzóemberei voltak, még aktívak, de ezt a nyarat kihagyják, hogy erőt gyűjtsenek a későbbi feladatokra, főleg Tokióra. A vlv összegzése ez utóbbi témakörben a megjelent nyilatkozatok alapján:

Mielőtt ide másoljuk a szakembereknek a sajtóban megjelent szavait, emlékezetetőül felidézzük, hogyan állt elő az a helyzet, hogy a gyenge barcelonai szereplésért egyre inkább a távol maradókat kárhoztatják.

A riói olimpiát követően a "régiek" közül többen bejelentették visszavonulásukat (Kis Gábor, Szivós Márton, Varga Dániel, s az olimpiára Benedek Tibor által meg sem hívott, de klubjában még sokáig bombaformában játszó Madaras Norbert), mások akkor függőben hagyták ezt a kérdést, sokáig hezitáltak, s aztán ott voltak a 2017-es budapesti világbajnokságon ezüstérmet elért válogatottban.

Közülük elsőként - a vb-t lezáró sajtótájékoztatón - Varga Dénes jelentette be, hogy a következő nyarat mindenképpen kihagyja, hogy a tokiói olimpiára újult erővel térhessen vissza. Hasonlóképpen határozott Hosnyánszky Norbert, akinek nyilatkozataiból erősen úgy tűnt, hogy döntése nemcsak egy évre szól. Hárai Balázsnak, aki szép lassan világklasszis centerré érett, sok egészségi gondja volt, s ő is feltöltődésre kívánta szánni ezt a nyarat.

Az érintettekkel természetesen "megegyezett" minderről a szövetségi kapitány, aki tudomásul vette a kialakult helyzetet, sőt, azt igyekezett a budapesti vb miatt elhalasztott fiatalításra felhasználni.

Märcz Tamás idén áprilisban erről a kérdésről így nyilatkozott a vlv-nek:

- Mi most a helyzet azokkal a "régebbiekkel", akik eddig még nem hoztak végleges döntést a válogatottsággal kapcsolatban?

- Varga Dumi szólalt meg először, mindjárt a világbajnokságot követő sajtókonferencián - kicsit még engem is meglepett az azonnali bejelentése, még ha számoltam is ezzel a lehetőséggel. Ő olimpiában gondolkodik, úgy érezte, hogy ezt az évet ki kell hagynia. Úgy tudom, nem változtatott ezen az álláspontján. Hárai Balázzsal folyamatosan tartom a kapcsolatot, abban egyeztünk meg, hogy áprilisban-májusban véglegesen eldönti, hogyan tekint erre a nyárra, de ő is szeretne az olimpián ott lenni.

Amikor Hosnyánszky Norberttel legutóbb Egerben leültünk beszélgetni, én úgy éreztem, hogy ő már befejezettnek tekinti a válogatott-karrierjét, azt kereknek érzi, nincs hiányérzete. Jó sportemberként azt mondta, hogy ha egy év múlva azt érzem, hogy éppen rá van szükség, akkor majd üljünk le beszélgetni. Egyébként a mostanában mutatott játékát látva: nem lehet észrevenni, hogy ilyen sok év van már a háta mögött...

Azt gondolom, hogy ez a három játékos, az elmúlt évek meghatározó játékosa volt a támadások területén.

Gór-Nagy Miklóssal és Decker Ádámmal is beszélgettem a jövőről az utóbbi hetekben. Azt mondtam nekik, hogy nagyon hosszú még ez a két és fél év. Komoly sportemberekről van szó, olyanokról, akik nem mondták le a válogatottságot, az én döntésem az, hogy csapatba rakom őket vagy nem. Ha fiatal bekket szeretnék, akkor őt fel kell építenem - nemcsak a játék, a csapatjáték szempontjából, hanem a nemzetközi játékvezetők szemében is "elfogadottá" kell őt tenni. Hiába játszik nemzetközi klubmeccseken Jansik Szilárd, Jansik Dávid vagy Angyal Dániel, amikor válogatott sapkát húznak, másként néznek még rájuk a játékvezetők, mint az idősebb bekkekre. Nekik adok elsőbbséget, de örülök és megnyugtatónak tartom az idősebb védők hozzáállását, azt, hogy bármikor készségesen rendelkezésre állnak, akár az utolsó pillanatban is készek visszatérni a válogatotthoz, ha ez a csapat érdeke.

Maga Märcz Tamás a barcelonai szereplés közben többször is (egyre határozottabban) szóvá tette nyilatkozataiban, hogy a legjobb, legtapasztaltabb játékosok ideiglenes távol maradása "nem volt jó megoldás".

Nagyon-nagyon magas lett a színvonal, nagyon fontos lesz, hogy a legjobb erőkből és a legjobb játékosokból tudjunk kiállni ilyen világeseményen. Nem engedheti meg magának a vízilabda, hogy egy-két játékos, akik a legnagyobb húzójátékosaink, ne legyenek itt, még akkor sem, ha ez egy jövőbe mutató lépés volt, hogy minél jobb állapotban legyenek itt majd az elkövetkező időszakban.

(Marcz Tamás az M4 Sportnak, Berkesi Juditnak a szerbek elleni nyolcaddöntős vereség után.)

Én azt gondolom, nem a jövő útja és be kell szüntetni, hogy a válogatottba való, még aktív játékosok időlegesen nem jönnek a csapatba, még akkor is, ha ezt az igényüket emberileg meg tudom érteni. Kell a feltöltődés, mégis, valahol azt gondolom, hogy a ki-bejárkálás semmiképpen nem tesz jót a válogatottnak. Hiszen minden ilyen visszatérés a csapat szerkezetében történő változtatást is jelent, tehát a fejlődési folyamat elemei nem tudnak egymásra épülni.

Olyan időszakot élünk most a vízilabdában és szerintem ez az elkövetkező hat-nyolc évben is így lesz, hogy egy kulcsjátékos sem engedheti meg magának, hogy ne legyen ott a válogatott fő eseményén ha szükség van rá, mert minden fontos láncszemre szükség van, legfőképpen azokra, akik segíteni tudnak abban, hogy erősebb legyen a magyar vízlabda nemzeti csapata. Különben ilyen és ehhez hasonló blamáknak tesszük ki magunkat, nem beszélve arról hogy nem szabad megengednünk hogy bekategorizáljanak bennünket a nemzetközi porondon.

(Märcz Tamás a vlv-nek az Eb-t követő összegző interjúban.)

Utóbbi nyilatkozattal szinte egy időben szólalt meg a szövetség honlapján - többek között - ugyanezen témában Kemény Dénes, az MVLSZ leköszönő elnöke, aki aztán a Magyar Időknek és a Népszavának is kifejtette ugyanezen álláspontját:

Régi szabály, hogy a vereségnél a hiányzó játékos a legjobb, de ezúttal tényleg van létjogosultsága. Centerben Hárai Balázs életveszélyes, ha megkapja a labdát, vagy magára húzza a játékosokat. Varga Dénes és Hosnyánszky Norbert irányítókészségét, játékintelligenciáját pedig az egész vízilabdavilág ismeri. A meghatározóknak is meghatározó társakra van szükségük ahhoz, hogy kihozzák magukból a maximumot. Ha az említettek itt vannak, magasabb a többi játékos teljesítőképessége is. A mostaniak akkor tudják kihozni magukból a maximumot, ha az említettek velük játszanak a válogatottban, vagy a klubban a most az Európa-bajnoki aranyért játszó szerbek mellett szerepelnek. Ezt nem szabad számon kérni a mostani csapaton, tulajdonképpen meg volt írva a szereplés. Azt hozzátenném: ugyan nyilván indokoltan kérték a pihenőt a hiányzók, ugyanakkor néztem a szerb-horvát mérkőzést, amelyen jelentős éremgyűjteménnyel bíró játékosok nem szabadságon voltak, hanem küzdöttek az országukért. Szeretném, ha nem lenne divat ebből, hiszen profi vízilabdázónak mégiscsak a legfontosabb az országát képviselnie.

(Kemény Dénes a waterpolo.hu-nak.)

– Itt rendszerhibáról beszélhetünk, nem Märcz Tomi bűnéről – mondta az edzőként a válogatottat zsinórban három olimpiai bajnoki címre vezető szakember.
– Arról van szó, hogy Varga Dénes, Hosnyánszki (sic!) Norbert és Hárai Balázs hiányzott, az ő vezérszerepük nélkül a klubjukban jobbára másodhegedűs társak valós tudásuk töredékét tudták csak nyújtani. Vagyis nemcsak arról volt szó, hogy Vargáék távollétét nyögtük, hanem ennek tovagyűrűző hatása is volt.
– Más kérdés, megteheti-e egy válogatott játékos, hogy az év legfontosabb eseményét kihagyja. Az Európa-bajnok szerbek ugyancsak agyonjátszatott kulcsemberei nem tették meg. Tehát addig, amíg jó néhány válogatott játékosunk a klubjában csak kiegészítő ember, addig az ilyen balesetek, mint a barcelonai, könnyen előfordulhatnak.

(Kemény Dénes a Magyar Időknek.)

A tavalyi vb-ezüstérmes csapatból ezúttal hiányzott Varga Dániel és Madaras Norbert (ők visszavonultak) (sic!!! - egyik játékos sem volt tagja a 2017-es vb-csapatnak - a szerk.), illetve Varga Dénes, Hosnyánszki (sic!) Norbert és Hárai Balázs, akik ebben az évben nem vállalták a szereplést a nemzeti együttesben.

"Ezek a játékosok nemcsak a tudásuk miatt hiányoztak, hanem, mert minden meccsen lekötötték volna a védők figyelmét, így szabadabban mozoghattak volna a többiek" - mondta a Népszavának Kemény Dénes, a magyar szövetség elnöke, aki szövetségi kapitányként 2000-ben, 2004-ben és 2008-ban is olimpiai aranyérmet nyert a válogatottal.

"Az Eb-n nem volt vezére a csapatnak, azoknak a játékosoknak kellett volna átvenni a vezető szerepet, akik erre nem voltak felkészülve, mert a klubjaikban ott volt mellettük egy másik klasszis, aki átvette ezt a szerepet".

(Kemény Dénes a Népszavának.)

Tovább szélesítette a látókört Faragó Tamás olimpiai bajnokunk (Kemény Dénessel együtt a sportágat irányító MVLSZ-elnökség tagja!), aki szerint más következménye is volt/van a legjobb játékosok ideiglenes távol maradásának. Ő az InfoRádiónak adott nyilatkozatot:

Farkas Dávid, Infostart/InfoRádió: - Könyörögni kell azoknak a játékosoknak, akik lemondták a válogatottságot, hogy térjenek vissza vagy kérlelni őket?

Faragó Tamás: - Természetesen könyörögni nem kell. Tudomásul kell venni, hogy ezek a játékosok befejezték, ezek a játékosok elfáradtak, pihenni akarnak. Inkább az a probléma, hogy ezek a játékosok még nem hagyták teljesen abba, hanem bizonyos feltételekhez kötik azt, hogy visszatérjenek a válogatottba. Ugyanilyen feltételeket próbálnak kialkudni azok a játékosok is, akik a válogatottban játszanak és ezért mondtam, hogy vannak morális problémáink a vízilabdában, amiket a közeljövőben meg is fogunk oldani.

Faragó Tamás: morális válság a magyar vízilabdában - Infostart/InfoRádió

A szövetségi kapitány a barcelonai torna végén elmondta az újságíróknak, hogy a szeptemberi Világkupára várhatóan módosítani fog a jelenlegi csapaton, néhány napig még gondolkodik a megfelelő megoldásokon. A vlv megkérdezte, esetleg most, az Eb után Märcz Tamás beszél-e azokkal a rutinos játékosokkal, akik Barcelonából "igazoltan voltak távol"...?

A válasz ez volt: