Märcz Tamás: ,,Tegyük meg itthon, a saját közönségünk előtt!,,

hozzászólás, 2019.08.02.

A negyedik hely nem rossz, mégis fáj a szívünk a kvangdzsui vb-re gondolva, mert ebben több volt. Részletes elemzés a világbajnokságról a szövetségi kapitánnyal - vlv-interjú.

MÄRCZ TAMÁS a vlv-nek:

- Kezdjük azzal, hogy milyennek értékeled a felkészülést, volt-e bármilyen gondod?

- Szerintem jó volt a felkészülésünk. Ugye, rendhagyó abból a szempontból, hogy 27-es keret dolgozott, ezt egyébként jó ötletnek tartotta és támogatta az elnökség minden tagja. Mögém álltak annak a tervnek az ügyében, hogy a Világligára más csapat menjen, s közben a többiek készüljenek a világbajnokságra. Ez szokatlan megoldás volt, olyan, amit még sosem csináltunk a stábbal, igényelt is komoly logisztikai, szervezési munkát.

Az ötlet bevált, ezt visszaigazolta, hogy mind a Világliga szuperdöntőjében, mind a világbajnokságon friss és jó fizikai állapotban lévő játékosok képviselték Magyarországot.

A Világligáig tartó felkészülési munkát rendben elvégeztük, minimális dolgokon múlt, hogy nem egy sikertörténet szereplőiként tértek vissza a fiúk Belgrádból.

Ami a vb előkészületeit illeti, szerintem maga a felkészülés is nagyon jól sikerült, megfelelő időben zajlott le a Benu Kupa, jól választottuk meg a tornára meghívott csapatokat is. Ami bizonytalansági faktor volt, az a vb előtti japán edzőtáborozás, ennek részleteit, hatását nem lehetett előre tervezni, látni, most utólag azt mondom, jobb volt, mint amit vártunk. Mindenki csak arra fókuszált, amire kellett, nem is voltak figyelemelterelő tényezők. Viszont a körülmények ideálisnak bizonyultak és sikerült azt megteremteni, amit szerettünk volna, hogy a második csoportmeccsünkre, a spanyolok elleni nagyon fontos találkozóra elérjük az első csúcspontunkat. Ez azonnali negyedöntőbe jutást is hozott.

Voltak olyan, nem várt tényezők, amikkel nem tudtam előre kalkulálni. Fontos volt számomra végig, hogy egészséges, friss játékosok érkezzenek meg a világbajnokságra, ez így is történt, de Varga Dénes az első meccsen olyan sérülést szenvedett, amely teljesen új helyzetet teremtett.

- Történelmietlen a kérdés, de érdekel, hogy mit válaszolsz: ha visszaforgathatnád az idő kerekét, játszatnád Dumit Új-Zéland ellen...?

- Egyrészt, ugye, akkor azt kis ki kellene választanom, hogy ki kapjon helyette sérülést okozó rúgást, ami aztán kiveszi az illetőt a játékból... Senki sérülése nem hiányzott azon az első meccsen, nemcsak Dumié nem, aki persze joggal nevezhető a legfontosabb játékosunknak.

Úgy gondoltam és most is úgy gondolom, fontos, hogy a csapatkapitány ott legyen a bemutatkozásnál, ő mondja a biztató szavakat a vízben az első ráúszás előtt. Tudtam, hogy ő is ott akar lenni, ráadásul az is cél volt azon a meccsen, hogy a legjobb játékosok rögtön kapják el a fonalat, minél többen lőjék meg az első góljukat, ehhez szerkezetileg is a legjobb felállásunkra volt szükség.

- Megnyertétek a spanyolok elleni meccset, ami nagy dolog volt, hiszen a vb előtt mindenki tudta: ez a mérkőzés dönt a csoportelsőségről, márpedig annak megszerzése rendkívül fontosnak tűnt, nemcsak a plusz pihenőnap, hanem a további út miatt is. Hozott az a győzelem valamiféle fellélegzést? Hogy láttad a csapaton?

- Úgy láttam, nagy erőt adott a csapatnak, hogy Dumi nélkül sikerült - hiszen ne felejtsük el, Dumi ott egy percet sem játszott, a buzdító szavait is a parton mondta el a többieknek. Komplett spanyol válogatott ellen nyertük meg ezt a fontos mérkőzést, kikaparva magunknak azt a lehetőséget, hogy egy jobb úton menjünk tovább, akár a döntőig.

Bíztunk abban, hogy talán a további menetelés is megy majd Dumi nélkül, illetve az volt a terv, hogy ameddig csak lehet, "eldugjuk" őt, csak akkor vetjük be, ha feltétlenül szükséges.

- Mindig vita van arról, hogy a csoportelsőséggel járó plusz szabadnap jó-e vagy rossz. Nagyon sok idő telt el az utolsó csoportmeccsetek és a negyeddöntő között. Most így utólag hogy látod, jól sikerült ezt az időszakot áthidalni?

- Igen. Nem éreztem nagy törést, de az tény és való, hogy a negyedöntőkben a vártnál élesebb csaták voltak, a csoportelsők nehezen vették az akadályokat - ugye, Szerbiának nem is sikerült a spanyolok ellen. Megküzdöttek az olaszok is a görögökkel, a horvát-német is nagyon nehéz meccsé alakult, szoros volt egészen a végéig.

Én továbbra is azt mondom, hogy ha választhatnék, csoportelső szeretnék lenni, inkább azt oldjuk majd meg ilyen esetben, hogy át kell hidalni a kieső napokat.

- Így utólag nézve az egész tornát - jóllehet az olaszok tényleg kemények voltak, jól játszottak, nem lehet azt mondani, hogy érdemtelenül nyertek -, az embernek az az érzése és ez bosszantó, hogy elképzelhető, soha többé nem lehet ilyen könnyen világbajnokságot nyerni, mint most lehetett volna. Nem voltak kiemelkedő csapatok és ha azt a a karnyújtási távolságot meg tudtuk volna tenni, akkor az általunk már - Dumi nélkül is - legyőzött spanyolokkal játszhattunk volna, az aranyéremért... Valahogy az fáj nagyon, hogy ez mintha egy elszalasztott lehetőség lett volna...

- Pontosan így érzem én is, ahogy a kérdésben megfogalmaztad. Kikapartuk magunknak az utat a spanyol meccsel, aztán azzal, hogy ha megszenvedve is, de legyőztük a jó ausztrál csapatot. Szembe kerültünk egy olyan olasz válogatottal, amely aznap verhető volt, az első negyedben egyértelműen láthatta mindenki, hogy meg tudtuk őket fogni. Azt mondom, egy pici rutinnal, valamilyen kis plusszal hozható lett volna az a meccs, nem ellenünk játszottak a legjobban az olaszok.

Egyébként valóban közel voltak egymáshoz a teljesítmények, nem volt kirívóan esélyes csapat így, hogy a szerbek nem kompletten jöttek és a horvátokat is láttuk már jobban játszani, mint ezen a világbajnokságon. Valóban, azokkal a spanyolokkal találkozhattunk volna a döntőben, akiktől az utóbbi évben egyszer sem kaptunk ki és akiket ezen a vb-n is legyőztünk, így nagy önbizalommal tudtunk volna nekik menni. Nekem is ez fáj a legjobban, úgy érzem, hogy ez egy megnyerhető világbajnokság volt, mert az olasz meccsel nemcsak a döntőbe jutást buktuk el, hanem többet, mert szerintem a spanyolok nem tudták volna megállítani az elődöntő megnyerésével lendületbe jövő csapatunkat. Ezt mindannyian éreztük, ezért is volt az olasz meccs után erős letargia az egész csapaton.

Mindenesetre előre kell tekinteni, nem érdemes ezzel évekig foglalkozni.

- Beszéljünk magáról a csapatról. Úgy érzed utólag, hogy a legjobb összeállítású magyar válogatott szerepelt Kvangdzsuban?

- Közeliek voltak a teljesítmények, amikor a csapatot ki kellett jelölni és akkor is mondtam: lehet, hogy ha egy adott posztra a másik játékost választom, körülbelül ugyanolyan erősek lettünk volna. Egyébként mindegyik döntésnek volt magyarázata és lett volna a másik verziónak is. Ha mást választok, hozhatott volna valamilyen pluszt a csapat számára, de akár mínuszt is, a látottakhoz képest.

Mindenesetre a csapat körül, a bővebb keretben ott van négy-öt olyan játékos, akik a jövőben is biztosítják a konkurenciaharcot.

- Böngészgettem a statisztikákat, s nekem érdekes volt, kérdezem is, hogy ebből te levonsz-e komolyabb következtetéseket, hogy a legtöbb játékelemben ott voltunk az első helyek valamelyikén a csapatok összesített sorrendjében. Tehát a lövéshatékonyságban (itt másodikok lettünk), az akciógóloknál (szintén másodikok), az emberelőnyös helyzetek kihasználásában (itt harmadikok). Ami feltűnt, a centerek hatékonysága és a szabaddobásból elért gólok terén nem voltunk versenyképesek... Kérdezem tehát, hogy a statisztikák alapján, vagy a te személyes benyomásaidból kiindulva vannak-e olyan játékelemek, amiken javítani kell?

- Pusztán érzés alapján én is úgy gondoltam, hogy az elmúlt időszakban jó néhány mutató terén jelentősen javultunk. Például az emberelőnyökben, bár éppen az utolsó meccsünkön nem volt túl jó e téren az eredményességünk. A fórjátékban kétségtelenül találtunk olyan megoldásokat, figurákat, amelyek hatékonyak voltak. Bennünk is maradt még valami ezen a téren, két emberelőnyös megoldást lényegében elő sem vettünk, mert nem működött volna olyan hatékonysággal, mint amikor Dumi a vízben van. Ezek egyébként időkérés utáni emberelőnyök és ha jól emlékszem, ezen a téren elég jól teljesítettünk, időkérés után többnyire sikeresen hajtottuk végre a megbeszélt akciót.

A szabaddobásgólok most valóban nem nem jellemezték a csapatot, talán kevés ilyen lövőnk is van, illetve általános tapasztalat volt az egész végén, hogy a szabaddobásgólok száma csökkent azáltal, hogy öt méterről hat méterre vitték ki a lövés lehetőségét.

Azt gondolom, hogy a mi fegyverünk továbbra is a gyors támadásvezetés lehet, ebből most is sok gólt értünk el, nem véletlen, hogy az akciógóloknál elöl vagyunk, s ugyanez elmondható az emberelőnyök értékesítéséről is, ami külön örömteli. Hozzáteszem: én azt szeretném, ha a blokkolásban és a labdaszerzésben is elöl lennénk, többször bebizonyosodott, hogy ez ad leginkább tartást a csapatnak. Ezek révén lehet megnyerni olyan meccseket, amelyek nehezek, amelyeken huzamosabb ideig védekezésre kényszerít minket az ellenfél vagy nekünk kell többször emberhátrányban lenni. Ilyenkor felértékelődik az, hogy milyen a blokkolási képességük a játékosoknak. A labdaszerzés pedig azért fontos, mert ebből lehet igazán olyan támadásokat vezetni, amiket mi a leginkább kedvelünk. Ezért szeretném, hogy ezekben tovább javuljunk. Egyébként nagyon nehéz volt labdát szerezni ezen a világbajnokságon, a játékvezetők gyorsan belefújtak a sípjukba, viszont amikor sikerült, akkor azonnal megnyílt a lehetőség a lefordulásra, a gólszerzésre.

A centerek és a bekkek szerepe továbbra is nagyon fontos, de meg kell majd vizsgálni ezt a kérdést hosszú távra szólóan is, annak tükrében, hogy ezeket a párharcokat hogyan kezelik a játékvezetők. Most az tűnt ki, hogy eléggé "koreográfia" alapján történtek a dolgok. Szinte automatikusan fújták be az ítéleteket, nem is nagyon nézték, hogy milyen akció történt. Volt, hogy ugyanarra a helyzetre egyszer kiállítást fújtak, máskor kontrát - szinte csukott szemmel, látható volt, hogy nem feltétlenül a bekkelési képesség határozta meg azt, hogy valaki szerelhet vagy nem szerelhet. Ezt egyébként már akkor láttuk, amikor elkezdődött a világbajnokság, ezért a játékosaink külön fel voltak készítve arra, hogy bármilyen "érdekes" az ítélet, semmiképpen ne lepődjenek meg.

Egyébként figyelemre méltó tapasztalata volt ennek a világbajnokságnak, sőt, ez már a Világligára jellemző volt, hogy a centernél megítélt labda nélküli kiállításoknál simán engedték a centert azonnal játékba hozni. Emlékezetes, hogy ez sokáig nem így volt, nagy vita alakult ki erről, nem látott senki tisztán. Most szinte minden bíró azonnal engedte ezt a megoldást, ami kicsit kaotikus helyzetet teremtett és figyelmeztető is egyben. Ezt egyfajta módon lehet megpróbálni kivédeni: közel kell helyezkedniük a védőtársaknak a centerhez, felértékelődnek olyan zónavédekezések, ahol elölről is fogják a centert, aminek köszönhetően az esetleges kiállításnál a társ azonnal oda tud lépni.

A jó csapat mindig alkalmazkodik az adott helyzethez, szerintem ezt - amennyire lehetett - meg is tettük Kvangdzsuban.

- Az új szabályok alkalmazása hozott-e bármilyen tapasztalatot? Van-e olyan, amit érdemes megjegyezni, hogy na, erre akkor a jövőben figyelni kell?

- Sok szabálymódosítás semmilyen újdonságot nem hozott. Szerintem senki nem látott szögletből lőtt gólt, például. Ha nem is drasztikusan, de csökkent a szabaddobásból lőtt gólok száma. Valóban gyorsította a játékot, hogy bárhonnan elvégezhető a szabaddobás, ez elég érdekes új helyzetet teremtett, ahogy a centerek kapcsán már beszéltünk róla. Biztos, hogy ezt a magyar bajnokság szempontjából is át kell majd beszélni.

- A kapus szerepe?

- Ugyan láttuk azt, hogy egy-két csapat "meghúzta", de nagyon óvatosan bántak a kapus támadásba vonásával, csak akkor alkalmazták, ha vesztett állásban kellett ezzel próbálkozni.

Ami a legnagyobb változást hozta, az a játék gyorsítása. A repülőcsere mindenképpen hasznos, szintén gyorsította a játékot a támadóidő csökkentése az emberelőnyökben és látható, hogy egyre jobban alkalmazkodnak is ehhez a csapatok. Az, hogy szöglet után csak 20 másodperc a támadóidő, szintén nem rossz változtatás, korábban mindig volt egy 10 másodperces passzív időszak, amikor senki nem csinált semmit, csak a labdát akarták tartani.

- Hogyan tovább? Lesznek-e a jövőben gyakrabban összetartások?

- Úgy váltunk el a játékosoktól a repülőtéren, hogy biztosan fogunk találkozni decembernél előbb. A Világliga sorsa még bizonytalan, a versenynapokat most kaptuk meg, a következő hetekben lesz egyeztetés a szövetségben arról, hogy nevezzünk-e. Ugyan nem cél tovább bővíteni a versenynaptár eseményeit, de mégis lehet, hogy van létjogosultsága annak, hogy benevezzünk a Világligára és ott esetleg kapjanak lehetőséget fiatalok, vagy olyanok, akiknek a válogatottban kevesebb nemzetközi tapasztalatuk van. Ez szerintem nem megvetendő szempont. Hozzáteszem: sok szövetségi kapitánnyal beszéltem erről Kvangdzsuban és azt tapasztaltam, hogy a többségük hasonlóképpen gondolkodik.

Szeretnék továbbá egy-két olyan napot találni, amikor összejövünk, egyébként is valószínű, hogy a LEN-programok miatt némi változtatás lesz a magyar bajnokság menetrendjében.

- Egy utolsó kérdés: Budapest (Eb: 2020. január 12-26.) vagy Rotterdam (olimpiai kvalifikációs selejtező, 2020. március 22-29.)?

- Budapest! Ezt célozzuk meg, azt szeretném, hogy ragadjuk meg az első lehetőséget, ami előttünk van és tegyük meg azt, amit megtehettünk volna akár most Kvangdzsuban is. Tegyük meg itthon, a saját közönségünk előtt!

- Köszönöm a beszélgetést!

MAGYARORSZÁG KVANGDZSUI VB-CSAPATA (klikkeléssel elérhető a játékos vlv-s adatlapja):

Nagy Viktor, Vogel Soma (kapusok),
Angyal Dániel, Bátori Bence, Hárai Balázs, Jansik Szilárd, Manhercz Krisztián, Mezei Tamás, Pohl Zoltán, Sedlmayer Tamás, Varga Dénes, Vámos Márton, Zalánki Gergő (mezőnyjátékosok).

A stáb:

Märcz Tamás szövetségi kapitány, Németh Zsolt edző, Mátéfalvy Csaba kapusedző, Dr. Szigeti István csapatorvos, Eszlári Gergely gyúró, Kenyeres András mentáltréner, Zala György erőnléti edző, Tóth Szabolcs csapatmenedzser és videós.