Hat évnyi szolnoki edzősködés után az OSC-nél folytatja pályafutását Kósz Zoltán, aki "kicsit kapusedző, kicsit másodedző, kicsit mindenes" lesz az új szezonra Vad Lajos irányításával készülő budapesti csapatnál.

KÓSZ ZOLTÁN a vlv-nek:

- Hat évig "légióskodtam" Szolnokon és most megkeresett az OSC, a szolnokihoz hasonló feladatokat kínálva. Kicsit kapusedző, kicsit másodedző, kicsit mindenes ez a feladatkör, amit rövid gondolkodás után el is vállaltam.

- Gondolom, szerepet játszott a döntésedben a szolnoki edzőváltás is.

- Valamennyire igen. Úgy fogalmaznék, hogy megkönnyítette a döntést, de azért az előző szezon vége felé foglalkoztatott már a gondolat, hogy esetleg elég volt. Általában lassan hozok meg döntéseket és imádtam Szolnokon dolgozni, imádtam a játékosokat, az edző kollégákat, az egész légkört, a várost is, viszont azt tudni kell, hogy én Leányfaluról jártam le, két órát rá kellett szánni az útra, most, hogy építik a 4-es utat, sokszor még ez sem volt elég. Rengeteg időt töltöttem távol az otthonomtól, úgyhogy valóban azt mondhatom, az edzőváltás megkönnyítette, hogy meghozzam ezt a fontos döntést. Hozzáteszem: Zsivkóval (Zsivko Gocics vezetőedzővel - a szerk.) nagyon jó a viszonyom, elismerem, becsülöm őt játékosként és valószínűnek tartom, hogy edzőként is meg fogja állni a helyét.

- Ez a hat év Szolnokon rendkívül sikeres időszak volt.

- Igen. Azért is tartott ilyen sokáig az ottani munkám. Rettentő sokat kaptam az ott eltöltött évek alatt. Nemcsak a klasszisokkal végzett munka jelentett számomra folyamatos feltöltődést, hanem az elért sikerek, részsikerek is. Játékosként sem nyertem ennyi mindent, Bajnokok Ligáját például soha, Szuperkupát sem. Sanyival, Cseh Sanyival a viszonyunk baráti lett, tanulni is tudtam tőle nagyon sokat. Igen. Szép időszak volt és eredményes, ami a sportban nagyon fontos.

- Ha most visszatekintesz erre a hat szezonra, mi az, ami elsőnek ugrik be mint legnagyobb élmény? A BL-győzelem?

- Igen, egyértelműen a Bajnokok Ligája-győzelem, meg talán az első bajnoki aranyérem. Mert azért nagyon sokat dolgoztunk, három-négy évet. Minden sportoló egyik nagy álma, hogy megnyerje a nemzeti bajnokságot. Nekem nagyon kevés ilyen siker adatott meg, kétszeres magyar bajnok vagyok csak, úgyhogy az első magyar bajnoki cím Szolnokon nagyon fontos és nagyon szép volt. És persze a BL-győzelem. De egyébként mondhatnám a mindennapokat is, mert az a fajta profizmus, légkör, ami a szolnoki munkát jellemezte, önmagában élményt jelentett, nagyon jó volt ott dolgozni.

- Most egy magyar válogatott kapus helyett lesz egy szerb válogatott kapusod...

- És ne feledkezzünk meg Lévai Marciról sem, aki szintén válogatott szintű kapus...

- Valóban.

​
Fotók: szvsc

- Érdekes feladat lesz. Messziről figyeltem Braniszlav Mitrovicsot és úgy gondolom, hogy ő egy nagyon tudatos, profi sportoló. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a hétköznapok milyenek lesznek, hiszen Báne most már nem is tudom, hány éve kapusedző nélkül dolgozik, kialakult a saját munkastílusa, ami sikeres, úgyhogy arra számítok, hogy hosszabb időszaknak kell eltelnie, hogy összecsiszolódjunk, de biztos vagyok abban, hogy kölcsönösen fogunk tudni egymásnak pozitívumokat nyújtani, szerintem gyümölcsöző lesz ez a munkakapcsolat. Természetesen Lévai Marci szerepe is fontos lesz a csapatnál, egy nagyon tehetséges kapusról van szó, aki már a válogatottban is bizonyított. Szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy visszakerüljön arra a sínre, arra a vágányra, ahol neki a helye van. Most megint olyan klubcsapatban fog szerepelni, amelyik hétről hétre jó meccseket játszik majd, reflektorfényben lesz, európai kupaporondon fog tudni bizonyítani.

- Az OSC új vezetőedzőjével, Vad Lajossal milyen a kapcsolatod? Dolgoztatok már együtt?

- Hogyne! Elég, ha annyit mondok, hogy 2000-ben együtt nyertünk bajnokságot a Fradiban, ő volt az edző. Nagyon jó viszonyt ápoltunk akkor is meg azóta is.

- Van-e valami, amit te szeretnél mondani, de nem kérdeztem.

- Talán annyi, hogy most érzem, mennyire "rá lehet kapni" erre a munkára, amit az elmúlt években csináltam.Már néhány hét után nagyon elkezdett hiányozni az a tevékenység, amit a legmagasabb szinten végeztem. Utánpótlással foglalkoztam eddig is meg fogok ezután is a saját egyesületemben, de az a fajta adrenalinfröccs, amit egy élcsapat mellett megszokott az ember, nagyon tud hiányozni már rövid idő múltán is. Ezért nagyon örültem, amikor Becsey Péter megkeresett, felvázolta az OSC terveit és az abból nekem szánt feladatokat. Ezúton is köszönöm neki.

- Én pedig köszönöm a beszélgetést és sok sikert kívánok az új csapatodnál!