Az átigazolási szezon egyik legmeglepőbb híre, hogy az elvileg még egy évig fradista Manhercz Krisztián elhagyja a bajnok csapatot és az OSC-nél folytatja pályafutását. A részletekről kérdeztük a 21 éves válogatott játékost. vlv-interjú.

MANHERCZ KRISZTIÁN a vlv-nek:

- Elég hosszú éven vagyunk túl, ami, azt gondolom, hogy számomra nem sikerült túl jól. Ennek okán fogalmazódott meg bennem, hogy szükség lenne egyfajta váltásra. Az OSC által vázoltak számomra szimpatikusnak tűntek, mindenben egyeztek az elképzeléseink, úgyhogy végül amellett döntöttem, hogy egy év után elhagyom a Ferencvárost.

- Hogy érted azt, hogy nem sikerült jól az év? A teljesítményeddel nem vagy elégedett vagy a beilleszkedéseddel volt gond?

- Úgy kezdődött ez a hosszú szezon, hogy megműtötték a mandulámat, mindjárt szeptemberben kiestem egy hónapra, ami annyira nem jött jól. Ráadásul a műtét után, a Szuperkupa idején volt egy torokgyulladásom is, legyengült immunrendszerrel még benyeltem valamit, ez elég negatív kezdőlökést adott ennek az idénynek. És az az igazság, hogy nem sikerült az év további részében sem kilábalni ebből a negatív szériából.

- Ha jól emlékszem, az Euroliga első selejtezőkörében sem játszottál még. Nem lehet, hogy a Fradinak közben kialakult egy szerkezete, játékrendszere, amiben te még nem voltál benne? Hiszen a betegség miatt nem tudtál játszani.

- Nyilván, talán több mint tíz meccset játszottak úgy, hogy én otthon lábadoztam, s akkor már megkezdődött a játékstruktúra kialakítása. Én aztán ebbe csak úgy "belecsöppentem" olyan formában, ahogy egyhónapos kihagyás után lehet. A kialakult szerkezetben nem kaptam akkora bizalmat, hogy bizonyítsam, mire vagyok képes.



- Úgy érzed, hogy keveset játszottál?

- Igen, ez volt az egyik fő oka a váltásomnak. Szegedről annak idején úgy jöttem el, hogy ott majdnem minden meccset végigjátszottam. Tisztában voltam azzal, hogy ha a Ferencvárosba igazolok, ez változni fog, mert azért egy bajnokesélyes csapatról beszéltünk, olyan játékosokkal játszottam, mint Varga Dénes és Stefan Mitrovics, mellettük nyilván nem lehet ugyanakkora játékmennyiséget teljesíteni, mint Szegeden. Ezt tudtam, de úgy érzem, hogy bőven többre lettem volna képes.

Éppen azért igazoltam a Fradiba, hogy ilyen képességű és tudású játékosokkal játszhassak, tanulhassak fontosabb meccseken, nemcsak a gyengébb ellenfelekkel szemben. Ez a helyzet stresszelt engem, s bár igyekeztem még koncentráltabb lenni, inkább görcsösség alakult ki bennem, ami nem is oldódott könnyen a kialakult hangulat miatt. Gyakorlatilag örvénybe kerültem az évad közepe felé.

- Neked még egy évig szerződésed volt a Fradival, így a két klubnak kellett megállapodnia az átigazolásodról, ugye?

- Igen. A magyar bajnokság elődöntője után, de még a döntő előtt közöltem a Fradival - Madaras Norberttel és Nyíri Zoltánnal -, hogy szeretném máshol folytatni a pályafutásomat.



- Mivel indokoltad akkor ezt a bejelentést?

- Azzal, hogy úgy érzem, ha olyan utat akarok bejárni, amilyet elterveztem, akkor váltanom kell, mert a terveim megvalósításához a Fradiban nincsenek meg számomra a lehetőségek. Elsősorban arra gondolok, hogy ott nem tudnék vezéregyéniség lenni - több okból sem. Ha nincs meg a bizalom, nem tőlem várják egy-egy döntő pillanatban a lövést – mint korábban már annyiszor -, az bizonytalanná tesz.

Hozzá tartozik a történethez, hogy viszonylag hamar elterjedtek szóbeszédek a helyzetem miatt, az év nagy része úgy zajlott le, hogy rengeteg embertől kaptam reakciókat, kérdezték, hogy miért nem játszom, sérült vagyok-e, tényleg elmegyek-e, miért nem megyek el, menj már el, nem jó ez neked… és szinte csak ezeket a hangokat hallottam, természetesen a nem a Fradi-kötődésű emberektől. A Fradiban nyilván máshogy közelítették meg ezt a kérdést és voltak a válogatottból is páran, akik szintén. Ugyanakkor játékos ismerőseim, edzők, korábbi edzőim sem azt az álláspontot erősítették meg bennem, hogy az lenne a helyes, ha maradnék.

Eleinte még úgy voltam vele, hogy ha keletkezik egy probléma, nem az a legjobb megoldás, ha menekülünk előle, de aztán már úgy érzem, most muszáj meglépnem ezt a váltást.

- Nyilván végiggondoltál mindent. Volt olyan, amiben úgy érzed, hogy te hibáztál, amit másképp kellett volna csinálnod?

- Természetesen nem lehet az egészet más számlájára írni. Többet tehettem volna azért, hogy kikerüljek az említett "örvényből". De akármennyire pozitív embernek tartom magam, az adott helyzetben nem láttam a kibontakozás lehetőségét. Szóval, nyilván nekem is voltak hibáim, beszélgettem erről több emberrel, még a Fradiból is, de ahogy mondtam, azért a váltásról meghozott döntésem több okra vezethető vissza.

- Jó, hát tovább nem akarok vájkálni a múltban. És azért mégiscsak magyar bajnok lettél ebben az évben, a nevedet 2018 bajnokcsapatának tagjaként jegyzi majd a vízilabda-történelem.

- Hát igen, ez valóban olyan dolog, amit soha nem fogok elfelejteni, hálás vagyok minden csapattársamnak, hogy elérhetővé tették számomra a bajnoki címet. Annak ellenére, hogy személy szerint számomra ilyen "vegyes" volt ez a szezon, nagyon sikeres évet tudhat maga mögött a Fradi. Eurokupa-győztesek és magyar bajnokok lettünk, ráadásul a három éven át zsinórban győztes Szolnokot győztük le. Lezárhattuk volna hamarabb is a döntőt, de azt gondolom, a csapat erejét mutatja, hogy vissza tudtunk jönni azután, hogy itthon simán, majd Szolnokon is kikaptunk. Végül  nyerni tudtunk egy kiélezett meccsen - amelyen én is játszhattam!

- Kezdődik egy új korszak, fővárosi maradsz, budapesti. Az OSC hatalmas építkezésbe kezdett már a korábbi években is, de most még "rátett egy  lapáttal", s valószínű, hogy ez felemeli a csapatukat arra a szintre, ahol eddig játszottál. Hogy látod a lehetőségeket?

- Nagyon nagy a változás, majdnem akkora, mint amekkora a Fradiban volt, mikor odamentem, legalább hat új játékos érkezik, mind fontos játékosok. Valamennyi időt kell adni ennek a társaságnak, hogy összeérjen, hiszem emlékezhetünk, a Fradinak sem úgy ment még szeptember-október-november környékén, ahogy később. Meg kell, hogy érjen a csapatmunka, de azt gondolom, hogy ha a játékoskeretet és a kvalitásokat nézzük, minden esély megvan arra, hogy ez egy nagyon ütőképes gárda legyen.

- Mi az a szerep, ami itt most rád hárul majd? Te mire készülsz? 

- Kapásoldalon, Erdélyi Balázzsal és Kovács Gergővel fogunk hárman szerepelni. Arra készülök, hogy minél többet kihozzak magamból, éljek a lehetőséggel, hiszen több játéklehetőségem lesz, mint amit az előző klubomban kaptam a fontosabb meccseken, nagyobb terhet raknak rám, aminek meg szeretnék felelni. Ezért is lesz nagy kihívás számomra a következő szezon.

Kíváncsian várom, milyen lesz ismét egy új csapatban vízilabdázni, a leendő csapattársaim többségével még soha nem játszottam együtt klubszinten. Vannak persze ismerősök, Drasko Brguljannal a Vasasban játszottam, Burián Gergővel együtt nőttem fel, a válogatottból Kovács Gergőt, Hárai Balázst és Erdélyi Balázst ismerem, Lévai Márton is. Lukas Semannal Szegeden játszottunk.

- Akkor tehát van benned motiváció.

- Persze, mindenképpen. A motivációm az előző évből kifolyólag óriási, bizonyítási vágy van bennem, hogy megmutassam, nem az a Manó vagyok, akit szeptembertől májusig láthattak. És ehhez minden eszközöm meglesz az OSC-ben.

- Van-e bármi, amit még mondanál?

- Hajrá OSC!

​(Lejegyezte: Vona Lilla)

AZ OSC ÚJ KERETÉNEK BEJELENTÉSE ÉS VLV-INTERJÚ VAD LAJOS VEZETŐEDZŐVEL

VLV-INTERJÚ LÉVAI MÁRTONNAL

VLV-INTERJÚ KOVÁCS GERGŐVEL