Visszavonulása után a mezőtúri Invictus SC szakmai igazgatója lett az olimpiai bajnok Kis Gábor. Új életéről, a "civil társadalomba" való beilleszkedéséről, a koronavírus helyi hatásáról kérdeztük a (hál' Istennek) ma is örökké mosolygó (ex)centert.

KIS GÁBOR VISSZAVONUL - vlv-interjú

KIS GÁBOR BÚCSÚFILMJE

KIS GÁBOR BEFEJEZTE - vlv-interjú, I. rész

KIS GÁBOR BEFEJEZTE - vlv-interjú, II. rész

KIS GÁBOR BEFEJEZTE - vlv-interjú, 3. rész

KIS GÁBOR AZ INVICTUS SZAKMAI IGAZGATÓJA LESZ!

KIS GÁBOR (Invictus SE) a vlv-nek:

- Köszönöm kérdésedet, megtaláltam a helyemet, nagyon jól érzem magam. Lassan 9 hónapja dolgozom az Invictusnál, sikerült azonos hullámhosszra kerülnöm mindenkivel, az eredmények mostanra kezdtek beérni, eljött az az idő, hogy láttam megvalósulni a vízben olyan dolgokat, amiket a munka során próbáltam előtérbe helyeztetni. Erre jön ez a vírus és most megállíja ezt a folyamatot. Ha három hónapig nem tudunk edzeni, kezdhetjük az egészet elölről... :-( Szépen elkezdett épülni a dolog, a következő öt-hat évre megvannak a céljaink, s most a koronavírus hátráltatja ezt a munkát.



- Mi a feladatod?

- Én vagyok a vízilabda szakágért felelős igazgató. Nagyon sok mindenben részt veszek, edzéstervek készítése, kommunikáció, a költségvetés tervezése, TAO - mindezekre rálátásom van és kikérik a véleményemet a döntéseknél. Sok megbeszélést tartunk, kétkapus edzésekre, meccsekre járok, a nyári fesztivál is rengeteg munkát adott, 50-60 csapat részvételével rendeztük meg, nagyon jól sikerült tavaly. Most ez is lóg a levegőben, nem tudni, mit hoz a jövő, de mi még mindig úgy tervezzük, hogy addigra sikerül megbirkózni a fennálló helyzettel és tudjuk fogadni a csapatokat.

Természetesen kicsit a klub arcaként is számítanak rám, ott vagyok a "toborzókon", voltam iskolákban előadást tartani. Éppen most kötöttünk a Szegeddel fiókcsapat-szerződést, ennek előkészítésében is részt vettem.

- Az induláskor milyen célt határoztatok meg, mit kellene elérni?

- Az volt a terv, hogy öt-hat éven belül jelentős utánpótlás-bázist alakítunk ki, komoly munka folyjék évről évre és előbb-utóbb tehetséges játékosokat tudjunk adni a magyar vízilabdának. Most októberben csapatot indítunk az OB2-ben, hogy a nálunk kiöregedő utánpótlás-játékosok folytatni tudják a vízilabdát. Vannak gyerekek, akik Szolnokon szeretnék folytatni a tanulmányaikat, ezért természetesen a Szolnokon eltöltött közel 10 év alatt kialakult kapcsolatokon keresztül igyekszem szélesíteni a lehetőségeiket és megtenni mindent azért, hogy tudják folytatni a vízilabdát. 



- Mennyire alakult úgy a személyes életed, ahogy tervezted? Ugye, sok horgászás, rengeteg idő a családdal...

- Nem pont olyan lett, de nagyon élvezem! Először úgy terveztem, hogy több időm lesz a családommal, de minél jobban magaménak érzem a klub életét, annál több időt igényel a munka. Ezt nem élem meg teherként, mert én magam szeretnék vele többet foglalkozni, így hamarabb érhetjük el azokat a célokat, amiket magunk elé tűztünk. Az összes meccsen ott vagyok, a dél-keleti bajnokságban szereplünk, utazunk is sokat, Bajára, Nagyváradra stb. Figyelem az edzők munkáját, a  játékosok fejlődését, külön foglalkozom játékosokkal, edzőkkel is. Jó munka ez és a visszajelzésekből is kiderül: éppen most kezdődött meg látványosan a fejlődés.   

- Hány gyereket mozgattok meg?

- Kétszáz fölötti a gyerekek száma, ha az úszást is figyelembe veszem. Mezőtúr a központ, de van szakosztályunk Püspökladányban, Martfűn, Szolnokon, Gyomaendrődön, Túrkevén és Karcagon. Vízilabdában, ami az én asztalom, négy bajnokságban indulunk, serdülőben, gyerek I-ben, gyerek 2-ben, illetőleg Püspökladányban is a gyerek 1-ben, összesen mintegy 80 gyerek jár az edzésekre, plusz a vízilabda előkészítő csoportok.

​

- Tartasz foglalkozásokat is? Bemész a vízbe?

- Nem én vagyok az edző, nem veszem ki a kezükből az irányítást, csak segítem őket. A meccsek végén együtt beszéljük át a történteket. De hetente egyszer tartok én is foglalkozást.

- Kiknek? 

- Nem kifejezetten úgy jön össze a kör, hogy kik a legtehetségesebbek, inkább az számít, hogy mennyire lelkesek. Kisebb csoportokban zajlik ez és edzők is figyelik a munkát.

- Mivel most tényleg megszűnt minden élet a sportágban, jó időtöltést kívánok a családdal, aztán pedig - reméljük, minél hamarabb - hajrá, Kicsi, az Invictusban!