Az örökké mosolygós Kicsi, a bivalyerős középcsatár, az egész vízilabdavilág egyik legszimpatikusabb játékosa visszavonul, e szezon végétől nem látunk majd Kis Gábor-gólokat - legfeljebb videóról. A szolnoki játékos elhatározásáról klubja után először a vlv-t tájékoztatta.

KIS GÁBOR a vlv-nek:

- Meghoztam a döntést: abbahagyom a vízilabdát, e szezon végén visszavonulok. 

- Mi az ok? A derakad? A gerincsérv jött ismét elő?

- Nem, szerencsére nem. Bár korábban ijesztő volt a helyzet és hátráltatta is a pályafutásomat az a sérülés, végül csak időnkénti megtorpanásra kényszerített, a pályafutásom folytatását nem akadályozta meg. Persze ehhez megfelelő figyelemmel kellett dolgozni a legutóbbi években. Egyszerűen úgy éreztem, hogy eljött az idő. Nagyon sok év eltelt, center vagyok, s 36 évesen azt kezdtem el érezni, hogy egy-egy meccs után a regenerálódási idő nagyon eltávolodott a számomra korábban megszokottól. Egy kemény meccs hatását régen már másnap nem éreztem, most előfordul, hogy három napig tart, míg teljesen rendbe jövök. 

Volt egy időszak, amikor gondolkodtam azon, hogy még egy évig folytassam, a klubom szerette volna, én is hajlottam rá, de ahogy haladt az idő, más hatások is értek, szép dolog történt az életemben, decemberben megszületett a kisbabánk Dórival. Boldogok vagyunk Milán nevű, nagyon aranyos kisfiunkkal és megmondom őszintén, ha ő nem lenne, talán még filóznék a folytatáson, így viszont egyszerűen szeretnék minél több időt vele és a családommal tölteni. 

- Adódik a kérdés: hogyan tovább? Van-e terved a jövőre nézve?

- Vannak körvonalazódó elképzelések - ezek részben a vízilabdához kapcsolódnak, de részleteket egyelőre nem mondanék, már csak azért sem, mert amíg a sportolói pályafutásom tart, minden erővel a játékra koncentrálok. 

- Természetesen a szezon végén egy részletesebb beszélgetést is szeretnék veled folytatni a pályafutásodról, de a kérdés a bejelentésed kapcsán már esedékes: mennyire vagy elégedett azzal, amit a vízben elértél?

- A pekingi arany mellett büszke vagyok a riói olimpiai ötödik helyre is. Sosem idegenlégióskodtam, az egész pályafutásomat magyar csapatokban töltöttem, amit egyáltalán nem bánok, kifejezetten örülök, hogy részese lehettem a sportág magyarországi "legújabb kori" időszakának. Gyakorlatilag végig az "elitben" voltam, olyan klubokban szerepelhettem, amelyek a legmagasabb célokat, bajnoki trófeák megszerzését tűzhették ki maguk elé. Erre büszke vagyok, még ha természetesen nem is sikerült mindig az élen végezni. Mivel ilyen szintű klubokban játszottam, mindig komoly elvárásnak kellett megfelelni, én pedig az egész pályafutásom alatt próbáltam olyan teljesítményt nyújtani, hogy eleget tegyek a velem szemben támasztott követelményeknek - beleértve a magam elvárásait. Úgy gondolom, hogy ez sikerült is. Kiemelkedő szezonom volt a 2016-17-es, amelynek végén a Bajnokok Ligáját is sikerült elhódítani a Szolnokkal. Azon a poszton, amelyen én játszom, nem tudom, képes lennék-e egy év múlva is jó teljesítményt nyújtani, tény, hogy ez a munka fizikálisan már nagyon megterhelő a számomra.. Márpedig nem akarom úgy befejezni a sportolói pályafutásomat, hogy akár a nézők, akár a szakemberek azt mondják egy-egy meccs után: "Hú, de jó játékos volt ez a Kicsi, csak hát, már nem a régi, lefőtt a kávé..." Ez kicsit tehát önbecsülés kérdése is, ha nagyjából húsz évet a legmagasabb szintű teljesítménnyel húztam végig, akkor így is kellene abbahagyni. 

Tudom, hogy nagyon nehéz pillanat lesz, amikor ennek a bajnokságnak a végén az utolsó dudaszót meghallom, már elképzeltem, lélekben nyilván kicsit meghalok majd... De azért valamennyire már most vigasztal néhány dolog, például az, ahogyan egyik játékostársam, Alekszics reagált, amikor tájékoztattam őt a döntésemről. Szó szerint ezt mondta: "Nem baj, Gabi, király voltál és királyként fogsz visszavonulni!" Jólesett és igaza is van, tényleg úgy fogom befejezni, hogy még ugyanolyan hatékony vagyok a vízben, mint a "régi szép időkben"!

- Sok sikert a hátralévő időszakra, Kicsi!

KIS GÁBOR

VÁLOGATÁS A VLV KIS GÁBOR-FOTÓIBÓL