Mit üzen a kapitány? Zágráb utáni vlv-interjú Märcz Tamással

hozzászólás, 2019.04.08.

Az Európa Kupa megnyerése számos érdekes jelenséget előtérbe hozott. Märcz Tamás úgy értékeli Zágrábot, hogy ezekre hívja fel a figyelmet. vlv-interjú.

MÄRCZ TAMÁS a vlv-nek:

- Gratulálok, Tomi, fantasztikus volt! Azt kell, hogy mondjam, tulajdonképpen a torna legkönnyebb meccsét játszottátok a horvátok ellen...

- Könnyűnek azért nem volt ez sem könnyű, hiszen még ha hárommal vezettünk is, kezdtek felkapaszkodni és biztos volt, hogy az utolsó másodpercig nem fogják feladni.

Én azt mondtam a fiúknak, hogy két éve nagyon rossz volt kikapni a horvátoktól otthon a vb-döntőben és ha ennek az eseménynek nem is ugyanolyan a rangja, de azért idegenben nyerni a horvátok ellen nagyon-nagyon nagy fegyvertény. Ez sikerült, ráadásul úgy, hogy két jó mérkőzés már volt mögöttünk és ezen a harmadikon is összeszedett volt a csapat, nagyon akarták ezt a győzelmet, ami egy kökemény, komplett horvát csapat ellen sikerült.

Úgy láttam, hogy frissek is voltunk, nemcsak fizikailag, hanem fejben is odatették magukat a játékosok. Kiváló egyéni teljesítmények voltak a csapaton belül, de ezzel együtt kollektívan, csapatként tudtunk funkcionálni. Taktikailag szerintem jól reagáltunk azokra a lehetőségekre, amelyek adódtak, próbáltuk kihozni a maximumot.

Azt terveztük, hogy sokmozgásos játékot játszunk végig ezen a tornán. Pufi kiválásával erre még inkább rékényszerültünk. Érdekes, hogy ezzel kiszámíthatatlanabbá vált a játékunk. Több oldalról, több játékos ment be centerpozícióba, aminek a következménye elgondolkodtató, ez akár egy taktikai elem is lehet a jövőben...

- Szegény Pufi! :-)

-... úgyhogy olyanokat láthattunk itt, amik a magyar bajnokságban nem nagyon fordulnak elő - Erdélyi Balázs és Dumi centerezik vagy Vámos és Zalánki centerezik. Ezek egész érdekes dolgok voltak itt és talán éppen ez mutatja a csapatként való működést, hiszen mindenki felvállalt a szerepekből valamit.

Nagyon sokan kísértek itt minket figyelemmel, talán ezzel is kellett volna kezdenem: nagyon szépen köszönöm azoknak, akik szurkoltak nekünk a helyszínen és azoknak is, akik akár otthonról figyelték a meccseinket, bíztak bennünk és szorítottak értünk. Éreztük a támogatást, sok üzenet jött. Ezek nagyon jólestek és azt mondom, rá is szolgáltak erre a figyelemre, szeretetre a fiúk ebben a három napban. Megérdemelten nyertük meg ezt a kupát, mert folyamatosan jó volt a játékunk.

- Egy kérdés motoszkált bennem végig, ahogy beszéltél: tudod-e, hogy mindezt mivel értétek el? Mert ha tudod, akkor talán könnyebb lesz ezt állandósítani vagy legközelebb, egy nagy világversenyen hozni. Mindenkit meglepett, ami itt történt, nem is az eredmény, hanem ez a teljesítmény. Meg lehet ezt ismételni? Tudjátok, hogy mit kell csinálni ahhoz, hogy innentől ne "visszafelé menjen", hanem még tovább "előre"?

- Azt gondolom, szemmel látható, hogy a játékosaink hónapról hónapra fejlődnek. Azok a vízilabdázók, akik már lassan a csapat gerincét alkotják, 2017-ben még csak az Universiadén voltak velem. Nagyon sokat fejlődtek azóta egyénileg is - nem azt mondom, hogy nem lehet többet. Még van egy-másfél év az olimpiáig, ezek a játékosok tudnak még fejlődni és kell is, hogy fejlődjenek egyénileg, mind fizikailag, mind a komplexitás terén. Taktikailag is egyre jobbak leszünk, ahogy jönnek a mérkőzések, a tapasztalatok. Erre szükség van az új szabályok miatt is.

Itt van Dumi, itt van Hárai Balázs, tehát azért jöttek vissza olyan játékosok, akikkel komplettebbek vagyunk. Szerintem ott az Eb után, tavaly nyáron valami elindult. Mi is próbáltunk egy kicsit másképp dolgozni, változtatni, akár még a taktikai megoldások terén is. Erre jó példa, hogy még a mostani Európa Kupára is korszerűsítettünk pár dolgot, méghozzá nemcsak támadásban, hanem védekezésben is. Úgy láttam, hogy ezek jól működtek, majd meg kell pontosabban is nézni, de ha így van, akkor ezeket a megoldásokat meg kell tartani vagy még magasabb szintre is kell emelni.

Rengeteg összetevője van annak, hogy Berlin után most megint sikerült a dobogó tetejére állni, de azért azt látni kell, hogy borzasztóan nehéz ellenfeleink vannak. Az, hogy mi most fönn vagyunk, nem kényelmesíthet el bennünket egy percre sem, mert olyan kiegyensúlyozott a mezőny, olyan jók a csapatok és olyan felkészült mindenki, hogy teljesen kiszámíthatatlan bármelyik világesemény dobogós helyezéseinek alakulása.

- Mit üzensz azoknak, akik most nincsenek itt, de a bő keretben benne vannak. Ők ezeket a meccseket otthon nézték és biztosan fáj a szívük. Még nyilatkoztad is, hogy nem feltétlenül ugyanez a csapat utazik a VB-re...?

- Beszéltem velük személyesen is ott a Komjádiban. Nem titkoltam, nagyon nehéz volt akkor a 20-ból 15-öt csinálni, de még itt sem volt egyszerű, hogy a 15-ből melyik kettő essen ki az adott napra. Látom, hogy mennyire fáj a szívük azoknak, akik mindig épphogy esnek ki a rostán. Továbbra is azt mondom, hogy nagy a harc, az egyes posztokon közel vannak egymáshoz a teljesítmények. Akik most nincsenek itt, szintén nagyon jól teljesítettek hétfőtől szerdáig. Próbálok nagyon széles látókört alkalmazni, ezért nézek meg nagyon sok meccset a bajnokságból, ezért járok edzésekre is, nézem, hogy ki miben fejlődik, ki mennyire akar, mennyire bízik önmagban, mit tesz azért, hogy jobb játékos legyen.

Nagy a verseny, szerintem talán még sosem volt ilyen nagy a válogatottba való bekerülésért. Hogy mit üzenek...?

- Kössék fel a gatyájukat?

- Mindenki kösse fel a gatyáját, aki magyar válogatott akar lenni! Akkor is megköszöntem nekik, hogy ott voltak hétfőtől szerdáig és száz százalékot beleadtak. Azt várom, hogy folytassák azt, ahogy dolgoztak, ahogy játszottak a bajnokságban, hiszen azért voltak akkor is a 20-as keretben, mert nyilvánvalóvá tették a meccseken, hogy bennük is gondolkodni kell.

- Köszönöm szépen, jó utat haza és gratulálok még egyszer ehhez a szerepléshez!

- Köszönjük!