Régóta várta, végre megkapta a bizalmat - vlv-interjú Pásztor Mátyással

hozzászólás, 2018.09.19.

A magyar válogatott újonca igazolta beválogatásának jogosságát a berlini Világkupa mérkőzésein. Pásztor Mátyással beszélgettünk életkoráról, a szövetségi kapitányhoz fűződő viszonyáról, Berlinről - és persze a jövőről.

PÁSZTOR MÁTYÁS a vlv-nek:

- Először is gratulálok mindahhoz, ami veled történt az elmúlt kevesebb mint másfél hónapban. Számomra a legkülönlegesebb ember vagy most a magyar csapatban. A válogatottal kapcsolatos "fő vonulat" egy ideje már a fiatalítás, ehhez képest a Világkupán egyetlen újonc szerepelt a csapatban, te, aki elmúltál 31 éves... Hozzád milyen vélemények jutottak el, hogy fogadta ezt a környezeted?

- Nagyon szépen köszönöm a gratulációt. Természetesen a családom tagjai, a barátaim örömmel fogadták a hírt. Életem legjobb eredményét értem el, de nemcsak emiatt volt emlékezetes időszak ez. Harmincegy évesen játékospályafutásomnak már nem az elején járok, de nagyon jó hatással volt rám ez az egy hónap, ebben a fiatal közegben szerintem vagy tíz évet fiatalodtam.

Úgy indultunk neki a tornának, hogy meg akarjuk nyerni és én éreztem, hogy a közvélemény ezt nem nagyon akarja elhinni - az első, németek elleni meccsünk után különösen nem. Pedig végül sikerült és ennek nagyon örülök.

Fotók: vlv és FINA

- Jó, hát azért én még visszakanyarodnék a te keretbe kerülésedre. Amikor elkezdtél az edzésekre járni és csupa fiatal közé kerültél, nem volt benned olyan érzés, hogy kilógsz? Egymással azonos korosztályba tartozó emberek között voltál, s az ilyesmi fordítva szokott lenni, általában azt kérdezi egy újságíró az újonctól, hogy az idősebbek befogadták-e, hogyan segítették a beilleszkedését. Most pedig úgy kell megfogalmazni a kérdést - és esküszöm, többet nem lovagolok a korodon... -: a fiatalok mennyire voltak toleránsak...?

- Igen de már az első edzéstől kezdve úgy éreztem magam, mintha egy korosztály lennénk, nem volt kontraszt. Akik ismernek, tudják, hogy szeretek poénkodni, nem a túlzott komolyság jellemző rám az életben sem. A többieknek pedig tényleg köszönöm, hogy már az elejétől kezdve befogadtak. Két volt csapattársam is volt köztük, akik szintén segítettek, így mondhatom, hogy a beilleszkedésemmel nem volt gond.

- Zrika volt azért? Mondták, hogy "Öreg" meg ilyesmi...?

- Persze, de ezt nem vettem fel, mert nem érzem magam még "középkorúnak" sem. :-)

- Már valahogy a felkészülés során érződött, hogy játszani fogsz, hogy nem te leszel a keretből kieső egyetlen játékos. Benne volt a levegőben. Te is így érezted?

- Persze, éreztem, hiszen az edzőmeccseken sokat játszottam és külön is foglalkozott velem Tomi. Egy-két embernek, a barátnőmnek, édesapámnak mondtam csak el, hogy van bennem egy kis félsz. És nem azért, mert nem bíztam Tomiban, hanem valahogy nem hittem el az első hetekben, hogy itt lehetek.

Régebben ugyanúgy dolgoztam, mint most, amikor beválogattak, ezért az volt a fejemben, hogy talán korábban is megérdemeltem volna egy lehetőséget. Ez nem jött össze, de nem érdemes már rágódni ezen, most jött el az idő.

vlv-képek Pásztor Mátyásról

- A teljesítményeddel abszolút igazoltad a beválogatásodat, mégis meg kell kérdeznem: szerinted, ha Tomi nem a BVSC edzője lett volna a válogatott előtt, akkor is szóba kerülsz? És ezt nem rosszallóan mondom, hiszen nyilván ez kellett ahhoz, hogy alaposan megismerje a képességeidet.

- Mindenképpen volt ennek szerepe. Nagyon jó volt már a BVSC-ben is Tomival dolgozni, teljes alapossággal megismert engem az együtt töltött idő alatt, így azt hiszem, valóban elmaradt volna ez a lehetőség, ha nem ő kerül a válogatotthoz.

- Térjünk át a felkészülés szakmai részére! Tudtad, hogy milyen feladatot kapsz? Leült veled Tomi és elmondta, hogy milyen munkát szán neked, vagy inkább azt lehetett érezni, hogy jolly jokernek szán, aki bárhol, bármilyen szituációban bevethető?

- Nem beszéltünk arról, hogy húzóember leszek vagy kiegészítő szerepet szán nekem. Én úgy készültem, hogy teljesen alárendelem magam a válogatottnak, azt fogom csinálni, amire szüksége van a csapatnak. Aki nézte a meccseket, láthatta, hogy játszottam a "rendes posztomon", kapásoldalon, de rossz kézen is, ahol azért nem sok időt töltöttem az eddigi pályafutásom során.

- És néha centerben is megfordultál, ha jól emlékszem.

- Igen, azon a poszton már játszottam korábban is.

- A berlini tornára rátérve: újoncként értelemszerűen az első világversenyeden szerepeltél. Bent a vízben olyan volt minden, mint amit elképzeltél annak alapján, amit korábban a tévé előtt vagy esetleg a budapesti nagy tornákon személyesen láttál?

- Sokkal jobb! Maga a légkör, az, hogy napról napra száz százalékot kell teljesíteni és ezt folyamatosan, egy héten át - ez nem félelemmel töltött el, hanem plusz motivációt adott. Meg kell mondanom, az ilyen sorozatterhelés teljesen más, mint amikor hetente egy meccset kell játszani és csak 32 perced van megmutatni, hogy mire vagy képes. Az első mérkőzés előtt volt bennem egy kis meccsdrukk, ami korábban nem. Nem vagyok ugyanis izgulós, de most más volt a helyzet. Ezzel együtt jól éreztem magam már az elejétől fogva.

- Kérlek, értékeld egy kicsit a saját teljesítményedet! Nézem a statisztikát, a torna során 124 percet játszottál és csak négy mezőnyjátékos van, aki ennél többet volt vízben. Ez önmagában véve azt jelzi, hogy a neked szánt szerep, az, amit elvártak tőled, nem egy kiegészítő ember szerepe volt.

- Ez azért az új szabálynak is betudható, kevesebb volt a csere, mindenkire több hárult így. A szerepemet és hogy miként sikerült teljesíteni, ítélje meg mindenki, aki nézte a meccseket. Én úgy éreztem, hogy megvan Tomi és a stáb bizalma irántam, nagyon jó érzés, hogy ezt megkaptam és tudtam is élni a lehetőséggel. Sajnos az első meccsen nemcsak a csapatnak, nekem sem ment, az nagyon zavart. Próbáltam ezen túltenni magam, de nagyon nehéz volt, a padlóról kellett felállni.

- Alkalmaztál erre valamilyen bevált módszert? Mit csináltál?

- Ilyenkor nagyon sokat szoktam agyalni, nem nagyon alszom...

- Ne menjünk el amellett sem, hogy hat meccsed van válogatottként és 9 gólt lőttél... Másfeles meccsenkénti gólátlag egy világverseny után, újoncként - igazán nem rossz... Ráadásul a gólok között volt néhány, amely nagyon-nagyon fontos pillanatban esett és hát, valakinek el kellett vállalnia... El merted vállalni és meg tudtad csinálni. Az ilyesmit normál esetben nem az újonctól várják...

- Tomi szerintem tisztában volt azzal, amikor behívott, hogy nem az a félős típus vagyok. Én pedig tudtam, hogy ezen a tornán nem tehetem meg, hogy bizonyos szituációkban nem lövöm el, hanem továbbpasszolom a labdát. Úgy indultam neki a meccseknek, hogy most meg kell mutatnom, mire vagyok képes. És nem feltétlenül a gólokra gondoltam csak, hanem egyáltalán a beilleszkedésemre egy olyan közegbe, ahol - vulgárisan kifejezve - senki nem tojhat be, nem állhat elő ilyen helyzet.

- Eldönteni ezt könnyű, de amikor ott vagy a meccsen, elérkezik a kritikus pillanat, s átvillan az agyadon, hogy ezt most ellőd, vagy továbbpasszold, gondolom, az szokott lenni a vízválasztó.

- Igazából erre nem tudok mit mondani, sulykoltam magamban végig, hogy félelemnek itt nincs helye. Ez olyan dolog - visszatérve a koromra -, hogy ha az ember kap egy ilyen lehetőséget, ami talán az utolsó, hogy esetleg megragadjon a válogatottban, nem is vetődhet fel benne, hogy a félelem befolyásolja a játékát.

- Hát akkor beszéljünk a jövőről... A korod nem változott, még ha lélekben fiatalabb is lettél. Készülnek a tervek, összeáll az éves meccsnaptár, jönnek az újabb megmérettetések a magyar válogatott számára. Lehet-e szereped, hogy gondolkodsz, mi az, ami elérhető?

- Próbálom minél szerényebben kezelni a helyzetet. Örülök, hogy itt lehettem, aztán a jövő... Remélem, hogy még eszébe jutok a kapitánynak. Visszatérek a "hétköznapokba", ugyanúgy kell dolgozni, mint előtte, de természetesen pluszt ad, új motivációt jelent mindaz, ami történt velem, s ez ki fog hatni a klubban nyújtott teljesítményemre is, ebben biztos vagyok.

- Esetleg szakmai szempontból van valami, ami inspirál, amit a felkészülés során vagy a berlini tornán sajátítottál el? Ilyen szempontból hatott rád ez a másfél hónap?

- Mindenképpen. Konkrétan nem kell más dolgot csinálnom, mint eddig, de ahogy figyeltem, ebben a nemzetközi mezőnyben teljesen más volt a miliője ennek a játéknak, jóval nagyobb volt a pörgés, próbálom ezt szem előtt tartani. Továbbá úgy látom, hogy nem is annyira a támadásra kell jobban koncentrálnom, hanem a védekezés terén szükséges még jobb összhangba kerülnöm a társaimmal. És ha ez sikerül, az tovább növelheti az esélyeimet arra, hogy megragadjak a csapatban.