Az OSC magabiztosan nyerte valamennyi mérkőzését a BL-selejtezők első, podgoricai körében. A vezetőedzőtől a hazautazást követően kértünk kicsit részletesebb értékelést.

VARGA DÁNIEL (OSC-Újbuda) a vlv-nek:

- A podgoricai tornagyőzelem után azt nyilatkoztad, hogy mindennel elégedett voltál. Ilyet nemhogy tőled, de más edzőtől sem hallottam gyakran...

- Az ember akkor csalódik, ha az elvárásai nincsenek összhangban a lehetőségekkel. Olyat vártam el a csapatomtól, amiről tudtam, hogy meg tudják csinálni és mivel megcsinálták, elégedett voltam. 

- Azt vettem észre, hogy szinte mindegyik mérkőzés első félidejében teljesen egyenrangú partner volt az ellenfél. Utána pedig mindenkit bedaráltatok. Ez a jó állóképességnek köszönhető?

- Részben igen. Szerettem volna, ha végig nagy iramot diktálunk. A mi játékunknak később is jellemzője lesz a sebesség és a dinamizmus. Viszont nem elég gyorsnak lenni, meg kell tanulni a sebességgel járó “mellékhatásokat” is kezelni. Gyors döntési helyzetek, a fáradtsággal járó hibák csökkentése, a támadás felépítése, visszazárás és a legfontosabb, hogy egyszerre 6+1 játékos összehangolt munkájáról van szó. Én is érzékeltem, hogy jobban bírtuk a meccsek második felét, mint az ellenfeleink. Mindemellett helyén kell kezelni ezt a tornát abból a szempontból, hogy idény eleji formát mindenkinél láttam, még nálunk is. Talán helyzeti előny volt, hogy a mi csapatunkba csak két új játékost kellett beépíteni, ezért bizonyos játékelemeket már a meglévő készletből tudtunk elővenni.

Megtettük, amit meg kellett tenni, úgy játszottunk, ahogy ebben az állapotban tudtunk. Hogy a többiekben még mennyi potenciál van, az az ő dolguk. Biztosan látom, hogy az OSC-ben még vannak előre lépési lehetőségek és ez fontos. 



- Az eredeti kettős cél, a továbbjutás és a fejlődés is sikerült. Csapatszinten látványosan, de hogy értékelted a játékosok egyéni teljesítményét?

- Többször kértem a játékosokat, hogy az eredménnyel ne is foglalkozzanak, mert maga az iram, a játék hozza majd az eredményt. Viszont abból ne engedjünk, hogy száz százalékot próbáljunk kiadni magunkból.

Nagyon jó egyéni teljesítmények voltak és ami különösen fontos, ezekre az volt a jellemző, hogy mindig a csapat dinamikájába illeszkedtek. Ez nekem mindig fontos, az lesz az egész évben: úgy játsszon jól valaki, hogy az az egészre nézve kedvező hatással legyen. Mindenki fog még javulni, főleg a védekezésre gondolok, de a támadómunkára is igaz ez. Volt, aki Podgoricában többet adott ki magából, volt, aki kevesebbet, de annyira hosszú a szezon..., komoly feladat lesz majd a hullámzások kezelése. Folyamatosan lesznek fontos és nehéz meccseink. Tulajdonképpen a karácsonyi halászlé elfogyasztásakor nem kell majd jó formában lenni, egyébként végig.



- Tudtál-e ezeken a meccseken olyan taktikai megoldásokat gyakorolni, amik aztán később kulcselemek lesznek? Például a litvánok elleni meccs végén, 13 másodperccel a befejezés előtt időt kértél, majd a kapus Dévai majdnem gólt lőtt a falból...

- Nem volt kifejezett cél, hogy Kristóf lője be, az volt a feladat, hogy a csapat gólt érjen el. Egy 7:6-os szituációt akartam gyakorolni, ami adott esetben miért ne jöhetne ki éppen a kapusra? Ha úgy reagálnak a védők, hogy a piros sapkás marad egyedül, akkor rá hárul a feladat. 

- És a mozdulattal mennyire voltál megelégedve? Csak egy picit csúszott ki a kezéből a labda, így is majdnem gól lett...

- Nagy szerencsém van, mert fantasztikus kapusedző segíti a munkámat Kósz Zoli személyében. Ha ő fontosnak látja, hogy ezt külön gyakorolják a kapusok, akkor nem szólok bele, de magamtól nem kérem, hogy a húzást gyakorolják a falból...

Elég sok mindent kipróbáltunk egyébként, mondhatom, hogy nem titkoltunk semmit.  Korábban mondtam, hogy elindulás előtt nem tudtunk úgy gyakorolni, taktikával foglalkozni, ahogy terveztem, viszont ez a kinti öt nap jobb volt, mint bármilyen edzőtábor. Megbeszélés - meccs - videó - megbeszélés. Volt mindig egy cél, azt követte a tett és aztán annak elemzése következett. Ez volt a módszere a fejlődésnek. 

- Akkor így utólag nem haragszol a LEN-re, amiért legalább egy szinttel lejjebb tette a csapatodat, mint ahova való?

- Azért az a kép nincs előttem, ahogy a LEN irodájában fogják a fejüket, mondván, de nagy hiba volt az OSC-t az első selejtezőkörbe helyezni, jövőre majd jobban odafigyelünk...

​Örülök az egésznek. A probléma elvi jellegű volt, de ez így jobb lett nekünk, mint egy edzőtáborozás. Jól jöttünk ki belőle, előnyünkre vált, de mondom még egyszer, a helyén kezeljük, most jön a lényeg, meg majd utána, aztán folyamatosan.

- Mi az, ami most vár rátok? Megindul most minden, meccs lesz meccs hátán.

- Tényleg folyamatosan magas szinten kell teljesítenünk mostantól. Reméljük, hogy felkerülünk a selejtezők után a BL-főtáblára, két kemény meccsünk lesz a BVSC-vel a Magyar Kupában. Talán szerencsésnek mondható, hogy a bajnokságban az őszi szezon vége felé vannak a rangadóink, viszont az említett feladatok miatt még rövid időszakra sem engedhetünk majd ki. Majdhogynem azt mondhatom: az edzéseket befejeztük, mostantól a meccsek szolgáltatják mind a terhelést, mind a fejlődési lehetőséget, mind a sikerélményt. Oda kell majd figyelni azokra a kiegészítő elemekre, amiket az edzéseken kell elvégezni, illetve nagyon nagy a játékosok felelőssége. A pihenés, az étkezés, a külső körülmények kezelése - ilyen nagy terhelés mellett felerősödik annak jelentősége, hogy ki hogy éli az életét. 

- Végezetül: Montenegróban töltötted be a 38. életévedet. Különleges születésnap volt ez...

- Aranyosak voltak a srácok, kaptam egy tortát gyertyával, amit elfújhattam, megállapítottam, hogy szépen énekelnek, de szerencsére még jobban vízilabdáznak.

- És hát azért, a születésnapodon két meccset nyertek a BL-ben...

- Mivel hozták a torna többi négy mérkőzését is, nem gondolom, hogy miattam nyerték meg azt a kettőt...

- Köszönöm a beszélgetést!