Az MVLSZ elnöke, Kemény Dénes terjedelmes - videón is látható - interjút adott az InfoRádiónak. A beszélgetés végén "kiüzent" nekünk, a vlv-nek - legalábbis mi így értelmezzük. Megmutatjuk a teljes beszélgetést, az ominózus rész leírt változatát. És válaszolunk. 

InfoRádió, Farkas Dávid interjúja Kemény Dénessel:

1. rész:

2. rész:



(21.30-tól 25.50-ig - betűhíven)

- Eltelt már egy év az újabb elnöki ciklusából. Voltak átalakítások a szervezetben is és voltak a különféle bizottságokban is különféle események, volt olyan bizottság, amelyik ideiglenesen nem is működött. Hogyan értékeli ilyen szempontból az elmúlt egy évet?

- Hát ez a különleges..., amiről kérdezel, az.., nem igazából..., nem az történt, hogy nem működött, hanem három bizottsági elnök... tulajdonképpen, igazából egy félreértés kapcsán lemondott. De abban a pillanatban, amikor ez történt, annyi egyéb feladatunk volt, hogy nem tudtunk vele azonnal foglalkozni, egyébként pont nem is volt dolguk, mert kezdődött a válogatott szezon, amikor a bizottságoknak, akik a bajnokságot üzemeltetik, hogy így mondjam, bajnokságot, kupát... Tudni kell, hogy a vízilabdában most azért egy hétvégén van 180-200 meccs. Az, hogy 180-200 meccsen legyen játékvezető  vagy játékvezetők, ellenőr, időmérő, digititkár, aki úgy vezeti a mérkőzés jegyzőkönyvét, hogy bárki a telefonján másodpercről másodpercre nézi, hogy hogy alakul a mérkőzés, ki szerelt, ki blokkolt, kit állítottak ki, ki lőtt gólt, ki adott asszisztot, satöbbi-satöbbi. Ez mind-mind működjön ennyi mérkőzésen, ez egy nagyon komoly munka. Ők ezért voltak felelősek. Amikor elindult újra szeptembertől, akkor, tekintettel arra, hogy volt egy olyan munkaszerződésük, amely, hát hogyha akarom, lefed bizonyos bizottsági feladatokat is, ezeket továbbra is megcsinálták. Ez a szerződésük életben maradt, majd az elnökség megbízta őket újból arra, tisztázva azokat a problémákat, amelyek miatt az ő lemondásukra sor került. Elvállalták, volt néhány háttérbeszélgetés, elvállalták, nyilván megkértük, hogy mik azok a fontos dolgok, amelyek szeretnénk, hogy többet nem fordulnának elő, ők is elmondták az indokolt problémáikat és én szerintem ez rendben van, túl azon, hogy gerjesztett némi lehetőséget arra, hogy ha valaki kritizálni akarja a szövetség működését, akkor azt megtehesse, valóságban a szövetség működésében kár vagy zavar nem volt.

- Mennyire vált be az a rendszer, hogy van külön ügyvezető igazgatója és főtitkára a szövetségnek?

- Hát ezt megint egy folklór annyiban, hogy annyi lett a munka, hogy egy ember nem tudta elvégezni. Na most lehetett volna főtitkár meg főtitkár-helyettes vagy ez vagy az vagy amaz, de miután mindkét munkatárs - a Nemcsik Balázsról és a Hesz Mátéról van szó - mindkét munkatárs megbecsült, elismert kollegája a vízilabda szövetségnek, ezért ezt a megoldást választottuk. Nyilván, hogyha vannak szabályzatainkban ezzel szemben problémák, akkor azt meg fogjuk oldani, de a lényeg az, hogy az egy embernek már túl sok főtitkári feladatokat szétválasztottuk két főre, ők is dolgoznak nyolc órát legalább naponta vagy még többet, hát nálunk hétvége általában nincsen, mert mindig meccsek vannak, valakinek ott kell lennie, hétvégén mindig problémák alakulnak ki, azokat meg kell oldani satöbbi-satöbbi. Tehát én azt látom, hogy ez most így kényszerből alakult ki, de jobban működik.

- Az ön szempontjából miről szólt ez a 2017-es év? Mibe fektette a legtöbb energiát és mit vár jövőre? Min lesz a hangsúly?

- Hát őőőőő.... A zavartalan működés. Tehát az elnök is olyan, ahogy észrevettem, kicsit olyan, mind (sic!) a futballmeccsen a bíró. Ugye, azt mondják, hogy akkor jó a bíró, hogyha nem vesszük észre, hogy ott van. Tehát azt látom, hogy az elnök esetében is az a lényeg, hogy ha nem kerül szóba a neve, akkor nincs probléma. Mert azért azt már azért megtanultam öt év alatt, hogy ha valamit sikeresen tesz az elnök vagy a szövetség munkatársai, tehát a titkárság munkatársai, satöbbi, az általában nem szokott hírré válni, az nem szokott indulatokat gerjeszteni, csak az, hogyha valahol valakinek valami nem tetszik. Tehát... szerintem nem csináltuk rosszul, mert összességében nagyon-nagyon kellett keresni a lehetőségeket, hogy valaki minket kritizálhasson, akinek ez fontos volt, az általában meg is találta azokat a csatornákat, ahol ezt meg lehetett tenni. Örvendek, azt jelenti, hogy ha irigyelnek minket, akkor azt jelenti, hogy van mire, úgyhogy...ezek inkább szórakoztatóak nekem, mind (sic) esetleg amit szeretnének sokan elérni, hogy fölmenjen a pulzusom.

- Legyen ilyen a következő év is?

- Legyen ilyen a következő év is, igen, köszönöm. Így gondolom.

- Köszönöm szépen, hogy elfogadta a meghívásunkat és itt volt.

- Köszönöm szépen.

Ezt!?... Ez nem hármas, ez kettes, csakhogy az osztályfőnök úr olyan furcsán írja a kettest, véletlenül felül írja a végét a kettesnek. Csak a vezetéknevet tessék aláírni... de mostanában ne tessék bemenni az iskolába... a kaput kiemelték... most átalakítják... nincs kapu... nem lehet bemenni... majd egy-két hét múlva...

Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem! (Magyarázom a bizonyítványom)

A vlv szerkesztőségi álláspontja

A fent interjúból idézett szavakra kénytelenek vagyunk reagálni. Megtisztelőnek tartjuk, hogy a szövetség elnöke egy komoly interjúban "üzent ki" nekünk. Hogy miből gondoljuk ezt, miért vesszük magunkra a szövetség bírálóiról megfogalmazott szavakat? Hát csak azért, mert rajtunk kívül senki nem tette szóvá az elmúlt esztendőben az MVLSZ működési anomáliáit. (Meg is kaptuk a magunkét, nyilvánvaló az összefüggés a kínos tényeket feszegető írásaink és a között, hogy tíz évnyi, közmegelégedésre végzett tudósítói munka után úgy alakították a helyzetet, hogy ne lehessünk jelen a válogatott edzésein, amit mi kitiltásként élünk meg, még ha hivatalosan nem is így hívják.)

És sajnos nem kellett kutakodni, keresgélni, jöttek velünk szemben a problémák bőven.

Már az év elején súlyos árnyékok vetültek a szövetségikapitány-választás körülményeire. Erre utaló mondatok csak a vlv tudósításában szerepeltek, mint ahogy az év számos más súlyos működési problémájáról is csak nálunk jelent meg információ. A "globális sportsajtó" szeme előtt még mindig a három olimpiai aranyérem lebeg, s bár valóban nem feledhetjük Kemény Dénes szövetségi kapitányi sikereit, azok egyre távolabb kerülnek, s nem jelentenek gyógyírt a sportág mai napi és stratégiai jellegű bajaira. (Úgy szeretnénk járni, ahogy a hazai labdarúgósport az egykori aranycsapattal?)

Az MVLSZ az idén rendezett egy (az elnök saját bevallása szerint) mindenféle támogatás ellenére veszteséges Bajnokok Ligája-final sixet, amelyet magyar csapat nyert meg. Mikor lesz vajon nyereséges egy vízilabda-rendezvény, ha az nem hoz hasznot, ahol 12 ezres a lelátó és magyar siker születik?

Ugyancsak veszteséges lett (szintén az MVLSZ-elnök bevallása szerint) a női és férfi LEN Európai Szuperkupa-rendezvény Budapesten. Annak ellenére, hogy példátlan módon nem voltak hajlandóak finanszírozni a szolnoki csapat (a BL-győztes) egy éjszakai budapesti szállását, amit az érintettek erősen nehezményeztek. 

Minden idők legkisebb nézőközönsége előtt zajlanak a magyarországi OB1-es vízilabdameccsek, s ma már ingyenjegyekkel sem tudja megtölteni a lelátót a szövetség a számára fontos rendezvényeken sem.

Úgy vették el a magyar szövetségtől a budapesti világbajnokság pólós részének rendezését, mint a huzat - ennél nagyobb szégyen nem érhet sportági szakszövetséget.

Az elnök hatalmas nemzetközi tekintélyét parlagon hagyva eltűri, hogy a vízilabda egyes szabályairól szóbeszéd alapján működjenek értelmezések, azok alkalmazása persze minket sújtson, s hogy emiatt maga a vízilabdasport váljon nevetség tárgyává.

Egész jó év volt, tényleg.

Az MVLSZ "normál munkarendben", sorozatosan sérti meg a működését szabályozó előírásokat, folyamatosan korlátozza a nyilvánosságot. Nem oszt meg közérdekű dokumentumokat, nem teszi lehetővé, hogy bárki(!) részt vegyen az elnökség ülésein, holott azok az előírások szerint nyilvánosak, az esetleges részvételi próbálkozásokat minden alkalommal meghiúsítja.

Aztán váratlanul lemondott NÉGY bizottság elnöke, azon testületeké, amelyek fontosságát bizony jól jellemezte az elnök úr a fenti interjúban: valóban a napi hétköznapi vízilabdaélet működtetéséért felelnek ezek a bizottságok. Nemcsak a bíróküldésért, hanem a felvetődő problémák megoldásáért, óvásokért, a versenykiírások, versenyszabályzatok tartalmáért.

Azt mondja Kemény Dénes: 

"De abban a pillanatban, amikor ez történt, annyi egyéb feladatunk volt, hogy nem tudtunk vele azonnal foglalkozni, egyébként pont nem is volt dolguk, mert kezdődött a válogatott szezon,(...)"

Ugyan, mi volt az a rengeteg fontos teendő? Hiszen a vb-hez a szövetségnek semmi köze nem volt.

A klubok tajtékoztak, naponta hívták a szövetséget, reklamálták a következő szezon szabályzatát és versenykiírását, mert az nélkülözhetetlen volt a munkájukhoz. A versenykiírást végül a nevezési határidő előtt néhány nappal(!!) tették közzé (abból derült ki egyébként, hogy változott a nevezési díj is, nem lefelé...), s a nagy sietségben elfelejtették átjavítani az évszámot a tavalyi dokumentumon... (Maradt a stilisztikai barbárságoktól hemzsegő szöveg gyakorlatilag egésze is.)

Napi apró-cseprő problémák nehezítették a hétköznapi pólóéletet, nem készültek el valami fóliázógép-hiba miatt a szövetség versenyigazolványai, ezért időlegesen személyiket és útleveleket kellett leadniuk a játékosoknak meccsek előtt. Igen ám, de azokat fegyelmi ítélet esetén nem lehet bevonni, mint a szövetségi dokumentumot... Soroljuk még? Ráomlott az egész, szakértő működtetők, irányítók híján súlyos működési zavarokat produkáló rendszer az MVLSZ-re.

Csaknem négy hónapig tartott ez az állapot, s az elnökség négyszer foglalkozott a "semmilyen problémát nem okozó" helyzettel, majd visszahívta azokat, akikről több prominens fennhangon állította, hogy soha többé nem kapnak szerepet a magyar vízilabda világában.

A vlv részletes interjúban ismertette a több hónapon át tartó folyamat hátterét.

És az mit jelent, mi az a "folklór" az ügyvezető elnöki és a főtitkári tisztség kapcsán, hogy "Nyilván, hogyha vannak szabályzatainkban ezzel szemben problémák, akkor azt meg fogjuk oldani(...)"? Önkéntes bevallása valamiféle szabálytalan foglalkoztatásnak? Önfeljelentés?

A tökjó év pozitív élményeinek hatására távozott az elnökség egyik tagja, aki nem akar saját szeretett sportágának ártani, ezért nem nyilatkozik, de annyit elmondott távozásának okáról, hogy az egészségügyi természetű, erős allergiával küszködik...

Jól mutatja, hogy Kemény Dénes mennyire elszokott a valódi interjúkérdésektől akkurátusan felépített saját kis "médiabirodalmának" közegében (amely szégyenszemre nagyobb propagandát csinált az amatőr öregfiúk-versenyre készülő Millenniumnak, mint a hazai világbajnokságon szereplő magyar válogatottnak...), hogy az InfoRádió-interjúban Farkas Dávidnak kétszer kellett rákérdeznie a bizottsági lemondások ügyére, hogy egyszer valami válaszféleséget kapjon. Először ugyanis csak annyit kérdezett, hogy "Történt-e valamilyen negatív fejlemény vagy kedvezőtlen folyamat, amely 2017-re volt jellemző vagy éppen ebben az évben történt?" Erre Kemény Dénes arról kezdett el beszélni, hogy nagyon vigyázni kell az idegenlégiósokkal, nehogy elvegyék a játéklehetőséget a tehetséges magyar fiataloktól... Így hát a beszélgetés végén még egyszer megkapta a kérdést, most már félreérthetetlenül: "Eltelt már egy év az újabb elnöki ciklusából. Voltak átalakítások a szervezetben is és voltak a különféle bizottságokban is különféle események, volt olyan bizottság, amely ideiglenesen nem is működött. Hogyan értékeli ilyen szempontból az elmúlt egy évet?"

Egyébként az idézett Kemény-nyilatkozatban az a legszörnyűbb számunkra, hogy úgy tűnik, az elnök úr valóban azt gondolja: a szövetség súlyos működési zavarairól szóló írásainkkal azt szeretnénk elérni, hogy fölmenjen az ő pulzusa.

Mármost: Kemény Dénes SZÖVETSÉGI KAPITÁNYKÉNT háromszor vezette olimpiai aranyéremre a magyar férfi vízilabda-válogatottat. A vlv is neki köszönheti létét, többször elmondtuk, a mai napig szerepel honlapunk megfelelő helyén ez az információ. De miért gondolja Kemény Dénes SZÖVETSÉGI ELNÖK, hogy a tényeket tartalmazó, de számára nyilván kellemetlen cikkek nem a magyar vízilabda helyzetének javítását, hanem az ő egészségének rontását célozzák? 

Szóval az elnök urat szórakoztatják a kritikák. Nos, mi is szoktunk szórakozni, például egy-egy interjú tartalmán, mondjuk azon, ha a honi vízilabda első számú vezetője fiatal játékosok kirendelésével gondolja megoldani a pólómeccsek iránti érdektelenség egyre látványosabban jelentkező problémáját. És hát, igencsak szórakoztatóak az ilyen interjúk alatt megbúvó olvasói hozzászólások is.

Végül leszögezzük: mi nem kívánunk még egy ugyanilyen évet a magyar vízilabdának, mert nem biztos, hogy kibírná...