Harminchárom név van Märcz Tamás noteszében - vlv-interjú

hozzászólás, 2017.09.11.

A vb-felkészülés és a budapesti torna néhány érdekes kulisszatitkáról, a világbajnokságon nyújtott teljesítmény értékeléséről, a szakmai visszhangokról és természetesen a jövőről, a most következő időszak fő elveiről szól a szövetségi kapitánnyal készített interjúnk.

Támogatónk a HerbaDoctor

MÄRCZ TAMÁS a vlv-nek:

- Többen felismernek, mint a vb előtt?

- Igen. És azt tapasztalom, hogy az emberek elégedettek a csapat vb-teljesítményével. Kiszolgál a boltos, aztán a szemembe néz és csendben azt mondja: "Szép az az ezüst is..." Ezzel egyszerre jelzi, hogy felismert és hogy tetszett neki, amit a magyar válogatottól látott a nyáron. Csak ilyen élményeim voltak.

- Eltelt egy kis idő, leülepedtek a dolgok, főleg az érdekelne, mi az, amit tanultál, ami komoly tapasztalatot jelentett a januári munkába állásod óta eltelt időszakban, főleg, persze, a vb alatt.

- Mindenekelőtt: számomra sok tanulsággal járt az egész időszak és nemcsak szakmai szempontból. Nagy munka volt maga a logisztika, a hétköznapjaink, a vb alatti életünk megszervezése. Hogy mást ne mondjak, az előkészületek idején én magam jártam végig valamennyi lehetséges szállodát, ami szóba jött.

- Érdekel, hogy milyen szempontokra figyeltél a kiválasztásnál.

- Volt olyan hotel, amelynek a reggeliző része nem tetszett, mert szinte együtt volt, egy térben a "rendes" szállóvendégekkel és ezt zavarónak éreztem. Volt olyan változat, amely ideálisnak tűnt, de négy-öt esküvőt terveztek arra az időszakra, amíg ott laktunk volna és bár egyáltalán nem biztos, hogy zavartak volna a lagzik, nem lehetett ilyen kockázatot vállalni. Egy másik szálloda szintén megfelelőnek tűnt, de sötétek voltak a szobák és a belmagasság is alacsony volt a két méteres játékosainkhoz, akik nem hajlonghatnak két héten át, hogy ne verjék be a fejüket. Szerintem a legjobb megoldást választottuk, amit az elejétől kezdve nagyon értékeltek a játékosok is. Volt egy hangulata a szállodánknak, kényelmes volt, jó kilátással, hosszú az a két hét és nem mindegy, hogy hova tér vissza az ember. Hál' Istennek a döntőt leszámítva minden alkalommal pozitív élményekkel érkeztünk vissza a szállásra, még az olasz döntetlen után is.

Jó tapasztalat volt, hogy minden apróságra figyelni kell, mert nem múlhat a teljesítmény ilyesmit, mindenben a lehető legjobbat kell adnunk a játékosoknak. Az előkészítésben egyébként a stábtagok is részt vettek, de a döntéseket én hoztam meg.

- Külön figyeltetek az utazásra? Volt már olyan vb, ahol a csapat busza dugóba került fontos meccs előtt...

A világbajnokságon készült vlv-fotók minőségét a Camera Kft-nek köszönhetjük.

Canon Webáruház

- Ettől a résztől kicsit tartottam magam is, hiszen nem lehetett kiszámítani, hogy nagy forgalom idején mennyi idő alatt jutunk el a Margitszigetre. 25-30 perccel számoltam és ezt nem tartottam soknak, az a tapasztalatom, hogy ez alatt az idő alatt is ráhangolódnak az adott feladatra, meccsre a játékosok. Amikor bajba kerültünk, rendőri segítséget kaptunk, egyszer pedig még az is előfordult, hogy túl korán értünk oda az uszodába, nehezen tudtunk mit kezdeni a tervezetthez képest sokkal több idővel.

Összességében: az egész felkészülés során nem kellett eltérni a terveinktől, nem nagyon történt olyan, ami felborította volna a programunkat. A külföldi tornákra utazásnál akadtak problémáink az elveszett csomagok miatt, de ezt a kényelmetlenséget is humorral kezelte mindenki. Sőt, ezek az élmények még kicsit össze is hozták a társaságot, ami jól jött, ugyanis szándékosan nem akartam "művi csapatépítő" programot szervezni, ráerőltetni a csapatra.

- Utaltál rá, hogy hálásak voltak a fiúk a körülmények miatt. Ezt honnan lehetett tudni, megjegyzésekből, a hangulatból?

- Amikor először kijöttek a szobából, csettintettek egyet, hogy ez azért nem lesz olyan rossz... A kiszolgálás végig tökéletes volt, nem kellett egyszer sem szólni, hogy legyen valami másként.

- Így utólag hogy látod, a szakmai munkára elég időtök volt a felkészülés során?

- Hat plusz egy hetünk volt, hiszen azok, akik nem szerepeltek a BL final sixen, egy héttel korábban elkezdték a munkát. Ez nem sok mindenre elég, de jövőre ennyi sem lesz, mert két héttel tovább tart a klubszezon az Eb előtt. Figyelembe kell azt is venni, hogy a csapattagok nagy része már "megállapodott", feleség, gyermek van otthon, ők azért vágynak arra, hogy egy fárasztó klubszezon után kicsit a családdal is legyenek.

Ezen a nyáron mindenesetre a programot sikerült úgy teljesíteni, ahogy elterveztem. Visszaigazolást kaptam a vb-n: fizikailag jó állapotba kerültek a játékosok. Annak is örülök, hogy a forma időzítése jól sikerült, még a vb-n belül is, hiszen úgy terveztem, hogy nagyjából a negyeddöntőre kell csúcsformába kerülni. Szerintem látszott, hogy nagyon jól sikerült a negyeddöntőnk, fizikailag és mentálisan is erősek voltunk azon a rendkívül fontos mérkőzésen. Mindenki tudta, hogy vízválasztó az a meccs. Számomra is ez volt az "eredményességi küszöb", s a játékosok is így voltak ezzel.

Arról is őszintén kell beszélni, hogy bizony, benne volt ebben a helyzetben a nagy bukás lehetősége is, sok ismerősöm mondta előtte, hogy kicsit félt engem ettől a világbajnokságtól. Nüanszokon múlik, hogy valaki nem kerül a legjobb négybe. Az szerintem nem fenyegetett, hogy a nyolcba nem jut be ez a csapat, ez távol állt a realitásoktól, de az abszolút benne volt, hogy nyolc jó csapat között bárki pórul járhat a negyeddöntőben. Ebben a fázisban rendszeresen "kiszorulnak" a folytatásból olyan csapatok is, amelyek érmes reményekkel érkeznek az adott világversenyre. A horvátokkal, de még a szerbekkel is megtörtént ez olykor az elmúlt években. Tegyük még hozzá: ekkora nyomás talán egyetlen ország válogatottján sincs, mint rajtunk, hiszen Magyarországon mindig a legnagyobb sikert várják a csapattól. Ráadásul itthon voltunk, ez most nagyon fontos eseménynek számított állami szinten, szövetségi szinten is, személy szerint nekem is. Nem volt mindegy, hogy milyen lesz a startom, mert azért az evidens, hogy egy jó kezdés után könnyebben, talán merészebben is lehet dolgozni az olimpiai csapat kialakításáért. Ez nem azt jelenti, hogy beáldozunk bizonyos világ- vagy kontinens-eseményeket, de egy picit nagyobb a mozgástér, talán a következő egy évben, az Eb-n ki lehet próbálni kockázatosabb dolgokat - mikor, ha nem most?

- Mi a személyes értékelésed, hogy sikerült teljesítenie a csapatnak a vb-n?

- Lehetett látni, hogy ahogy megyünk előre, úgy javul a csapat teljesítménye. Ez kitűnt az olaszok elleni döntetlennél, de a legyőzendő kategóriába tartozó csapatok ellen is sikerült úgy nyerni, hogy az nagyon meggyőző volt, s a játékosok magabiztosságát tovább erősítette. És azért egy dolog, hogy kimondjuk, mit akarunk csinálni és egy másik, amikor azt a játékosok meg is valósítják a vízben. Megvalósították, amit együtt elterveztünk, bizonyították hogy a csapatot nem lehet leírni és ők személy szerint is alkalmasak a legnagyobb feladat teljesítésére. Ezek az "élmények" mind egymást erősítették, aminek eredményeként folyamatosan javult a teljesítményünk a torna során. Láthattuk, hogy az aranyéremért is eséllyel szálltak vízbe a fiúk és sajnos az is bebizonyosodott, hogy a döntő semmivel nem volt könnyebb így, hogy a horvátok lettek az ellenfeleink, mint hogyha a szerbekkel játszottunk volna.

Továbbra is állítom, hogy ezen a világeseményen a horvátoké volt a legjobb csapat, tehát a legjobb válogatottól kaptunk ki. Ez nem azt jelenti, hogy ők legyőzhetetlenek voltak, le lehetett volna győzni őket, elkövettünk olyan buta hibákat, amiket előtte nem nagyon, s amiket "nem is ildomos" egy vb-döntőben elkövetni, ahol minden kis dolog sokat számít. Szerencsénk sem volt, de én is úgy tartom, ahogy sok edző kollégám és a játékosok többsége is: a szerencséért tenni kell. Ha mást nem, legalább annyit, hogy minél kevesebbet hagyjunk a szerencsefaktorra. Voltak valóban olyan kapott gólok, amelyekhez hasonló tíz meccsen egy esik és most most két-három is sújtott minket. Ezzel most már együtt kell élni, de nincs ok csalódottságra, én ott rögtön azt mondtam a fiúknak is, hogy ez nagyon szép eredmény, sokak várakozását túlszárnyalja. Eljutottunk egy magas szintre, ami tiszteletet követel, abszolút felemelt fővel járhat mindenki. Tisztában kell lenni azzal, hogy hol, miben hibáztunk és mindent megtenni azért, hogy ezeket a hibákat legközelebb ne kövessük el.

Talán nekem is meg kellett fizetnem a tanulópénzt, a saját tapasztalatomból megtanulni, hogy egy döntő esetleg kicsit másfajta közvetlen felkészítést igényel, nem biztos, hogy mindaz elég, amit egy sikerrel megvívott negyeddöntő és elődöntő felvezetéseként végeztünk. Az edzőnek talán valami mással is operálni kell, esetleg még több dologra fel kell hívnia a figyelmet. Tehát én sem elsősorban másban, nem a játékosokban kerestem a hibát, hanem próbáltam végiggondolni, hogy mit tudtam volna magam hozzátenni akár meccs közben, akár meccs előtt.

- Nyilván lesz hivatalos értékelés a szövetség részéről, de érdekelne, hogy milyen visszhangok jutottak el hozzád, az informális csatornákon érkező reagálások alapján hogy értékelte a szakma a szereplést?

- Nagyon sokan meg merték mondani szemtől szemben: nem gondolták volna, hogy ilyen eredményt elérhet ez a csapat - és most a szakmáról beszélek. Ami a közönséget illeti, ők látták, hogy hajtottak a fiúk, jól játszottak, küzdöttek. Ezt mindenki értékelte, s az volt a ritkább, hogy valaki azzal kezdte: "Hogy lehet egy vb-döntőt 0:4-gyel indítani?" Ez egyébként főként az újságírói érdeklődésre volt jellemző, sosem azt kérdezték, hogy miként tudtunk 0:4-ről egyenlíteni... :-) Pedig az sem lett volna rossz kérdés, hiszen egy bivalyerős horvát csapat vezetett ellenünk és nem tűnt úgy, hogy vissza tudunk jönni a meccsbe, ennek ellenére még egyenlítünk is. Megközelítés kérdése, de a szakmán kívüli visszajelzéseket én döntően pozitívnak éreztem.

A szakmából: sokan érezték ennek a helyzetnek a nehézségét, talán a színfalak mögé is beláttak, érzékelték, hogy nem minden volt mindig a sínpályán, még ha a gondokról nem is beszéltünk a nyilvánosság előtt. A csapatépítés mindig problémákkal jár, ezeket sikerült megoldani. Jó néhányan gratuláltak nekem a vb után, tudták azt is, hogy ez az eredmény azért óriási segítséget jelent az egész magyar vízilabdának. A válogatott jó eredménye nemcsak a szövetség helyzetét javítja, hanem a klubokét is, érvényesül egyfajta kölcsönhatás, ha a póló pozitív értelemben része a közbeszédnek, akkor könnyebben találnak támogatót a klubok, legyen szó akár vidékről, akár a fővárosról. Több néző is megy a meccsekre, hiszen kíváncsiak azokra a játékosokra, akiknek testközelben vagy akár a tévé képernyője előtt szurkoltak a világbajnokság két hete alatt. Biztos vagyok abban, hogy ez most hatással lesz a következő évre.

Ami a nemzetközi szakmai véleményeket illeti - sok kollégával beszéltem, - ezek úgy összegezhetők, hogy tetszett nekik, ahogy játszott a magyar csapat és én ennek természetesen nagyon örültem. Nem tudom, mennyire volt új nekik, amit láttak tőlünk, úgy gondolom, talán az tehette rájuk a legnagyobb hatást a játékunkat illetően, hogy magabiztosak voltak a fiúk. Valószínűleg gyorsultunk is valamennyit, bár ezzel kapcsolatban nem vagyok feltétlenül elégedett, szerintem még mindig nem játsszuk elég gyorsan a vízilabdát, fejben és valódi labdagyorsaságban is van javítani való, de tény, hogy a korábbiakhoz képest gyorsultunk.

Még valami javíthatta a benyomást: talán a fiatalok hoznak már magukkal valamit, ami kicsit új színt adott. Fontos, hogy ez átragadjon az idősebb játékosokra, ugyanakkor nagyon vigyázni kell, nem szabad elveszíteni a pontosságot, nem mehet annak rovására a gyorsaság, a friss lendület.

Taktikailag a szakmán kívüliek valószínűleg nem nagyon fogják azt érzékelni, hogy Märcz Tamás hozott-e valami lényeges változást a védekezésben vagy a támadásban, ők elsősorban azt nézik, hogy mi szerepel az eredményjelző táblán, nyertünk-e vagy veszítettünk. Talán a gólok számítanak még ebből a szempontból, bár azt nem hiszem, hogy az "átlagos néző" statisztikát vezetne a labdaszerzésről vagy a blokkolásokról. Azért itt említem meg, hogy a statisztikát böngészve az állapítható meg, hogy kevés gólt kaptunk és viszonylag sokat lőttünk. Ezen a téren észrevehetően folyamatos javulás történt a nyár során és a vb-n még külön is. A hat vb-meccsünkön a kapott gólok átlaga 6,1 a lőtt góloké 10,3, ami kifejezetten jó arány. Legalább ezt a szintet jó lenne tartani a jövőben.

Az biztos, hogy a védekezés stabil volt és én elsősorban ezt szerettem volna elérni. Sikerült eljutni oda, hogy néha variációt váltottunk a védekezésben, s ha nem is csillagos ötösre vizsgázott ezen a téren mindenki, de néha a jó négyes is elég volt ahhoz, hogy elővegyük ezt az eszközt. Az alapvédekezés pedig a kiváló szintet is megközelítette.

- Térjünk át a jövőre! Tudunk-e leltárt csinálni? Ugye, Varga Dénes bejelentette, hogy a következő válogatott szezont mindenképpen kihagyja. Mi a helyzet a többi idősebb játékossal?

- A leltár elkészítését most kezdjük majd. Ugye, a Masters vb és az Universiade miatt, valamint annak igénye miatt, hogy ülepedjenek le a dolgok mindenkiben, arra gondoltam, hogy majd szeptemberben lesz még erre idő. Nem árulok el titkot: egyetlen játékossal sem beszéltem még, nem számítva a véletlen összetalálkozásokat. Ezek a beszélgetések most következnek majd.

Én azt hiszem - és ezt többek között a Volvo Kupa is igazolta számomra -, hogy nem lehet azonnal "kisöpörni" az időseket. Támogatás és példamutatás kell a fiataloknak, látniuk kell és menet közben elsajátítani azokat az elemeket, amelyek működtetik ezt a válogatottat. Az volna ideális, ha az idősebb játékosok átadnák ezt a tudást, mint kézből kézbe a stafétabotot. Szeretném, ha partnerek lennének ebben, s lehet, hogy ehhez szükség van arra, hogy "kísérjék" még őket egy darabig. A fiatalok pedig csak akkor vehetik át a stafétabotot, ha bizonyítják, hogy valóban képesek erre. Lehet, hogy ők most egy kis előnyt fognak élvezni, valamennyivel több teret kapnak, mint eddig, elsősorban azért, mert várhatóan több fronton is lesz lehetőségünk tétmeccseken alakítani az új csapatot. Arra utalok, hogy várhatóan lesz Világliga és Európa Kupa is, bár hivatalosan még nincs erről információ, egyelőre mindenki tájékozódni szeretne, hogy a nemzetközi riválisok közül kik hol indulnak. Senki nem szeretne részt venni olyan versenysorozatban, amiben a többiek nincsenek ott.

- De ha jól veszem ki a szavaidból, te szeretnél mindkét sorozatban elindulni.

- Igen. És a szövetség támogat ebben. Konszenzus van a tekintetben, hogy amennyiben van értelme, akkor elindulunk mindkét tornán.

- Ez komoly áldozat hiszen érinti az egész klubszezon versenynaptárát is, több lesz a válogatott meccs és az összetartás.

- Igen, de nem olyan vészes a plusz teher, hiszen a Világligával mindenki számolt, az Európa Kupa pedig összesen három hétvégét jelent, amiből egyet talán úgy is meg lehet oldani (ha elnyerjük az egyik torna rendezési jogát), hogy mondjuk összekötjük az egyébként is megrendezni tervezett Volvo Kupával...

Tehát elképzelhető, hogy időben viszonylag csekély plusz terhet jelent a válogatott programjának bővülése, viszont lehetőséget ad arra, hogy magas szinten kezdjük meg a nyári felkészülést június első felében. A BL final 8 végeztével, egy kis pihenő beiktatása után, nem sokkal több mint négy-öt hét lesz hátra az Európa-bajnokságig. Az év közbeni folyamatos munka hatására addigra már elérünk egy bizonyos szintet, még az is elképzelhető, hogy a megszokott 18-asnál eleve szűkebb keret kezdheti meg az Eb-felkészülést.

- Két csapatot csinálsz vagy átfedés lesz?

- Meglátjuk. Hat Világliga-kedd lesz, ennek fele kapcsolódik majd össze az Európa Kupával, hiszen egy héten belül játsszuk le mindkét torna meccseit. Szinte biztos, hogy az ilyen egy hetet nem ugyanaz a 13 játékos fogja végigcsinálni és most úgy gondolom, hogy ezeket az időszakokat mini edzőtáborozásnak is fel lehet majd fogni. Bő keret lehet, azt nem gondolom, hogy két külön csapat fog szerepelni a Világligában és az Európa Kupában.

- Mekkora lesz az átfedés?

- 50-60 százalék biztos. Sok mindenen múlik. Azon is, hogy a klubszezonban éppen milyen fontos terhelés ér adott játékosokat, azon is, hogy éppen ki ellen kell játszanunk, hiszen ha nagyon jó ellenféllel kerülünk szembe, a szerbekkel vagy az olaszokkal, akkor mindenképpen erős csapatot szeretnék kiállítani, néhány könnyebb meccs terhét talán rá lehet bízni fiatalokra is.

- Azáltal, hogy ennyire bővül a variációs lehetőség, lehetséges, hogy olyan játékosok, akik a most kezdődő személyes konzultációk során azt mondják, hogy ezt a szezont szeretnék kihagyni, esetleg egy-egy ilyen meccsre már ebben az évben visszatérnek?

- Elképzelhető. Volt már ilyen az ellenfeleinknél is, amikor például az év eleji Volvo Kupán játszottunk Montenegróval, nagyon jól tudtuk, hogy Ivovics kihagyja ezt a teljes válogatott szezont, mégis fontosnak tartotta Gojkovics szövetségi kapitány, hogy legyen ott egy olyan ember, aki mutatja a fiataloknak az utat előre, ezért játszott Ivovics a Volvo Kupán. Elképzelhető, hogy bár Dumi a döntése értelmében nem szerepel a jövő nyári Európa-bajnokságon, mégis, akár csak egy mérkőzésre "megjelenik", hogy mutassa a többieknek az irányt. Ez fontos lehet, ugyanakkor van ennek egy másik oldala. Ezek az idősebb játékosok nagyban meghatározzák a csapat játékát és ha tudjuk, hogy ők nem lesznek az Eb-n, akkor fontos, hogy a fiatalok minél hamarabb beleszokjanak az új helyzetbe. Egymással ellentétes dolgokról van szó, hiszen előny lehet az ideiglenes visszatérés, az iránymutatás, de a fiatalokat el is altathatja az a tudat, hogy Dumi majd megoldja - hát az Eb-n nem oldja meg. A felkészülés alatt, a Benu Kupán Dumi nélkül játszottunk, sőt, az athéni torna utolsó napján Honsyánszky és Dumi nélkül vertük meg a spanyolokat. Tehát már találkoztunk ilyen helyzettel és jól megoldottuk de az is igaz, huzamosabb ideig nem volt hasonló. Szeretném, ha éles körülmények között szembesülnének a játékosok azzal, hogy nem mindig fogják a kezüket.

- A most következő év mennyire lesz a kísérletezés éve? A játékosállomány például hogy néz ki, mekkora körből merítesz?

- Azért a kísérletezésnek is van határa, hiszen égni sem szeret senki és a jövő évi Európa-bajnokságon várhatóan lesznek "nagy visszatérők", akik új színekben szerepelnek, nem csodálkoznék például, ha Olaszország új honosított játékossal, Echenique-vel érkezne. Tudjuk, hogy a spanyolok is erősíteni fognak Perronéval, lehetséges, hogy Montenegró csapatában újra látjuk Ivovicsot. Simán elképzelhető, hogy borzasztóan kemény Európa-bajnokság vár ránk Barcelonában, s nagyon nehéz lesz nyolcból négybe jutni. Nem lesz itt a világvége, ha ez nem sikerül, most sem ment ez több, komoly eséllyel Budapestre érkező válogatottnak, s az élet nem állt meg náluk, Olaszország vagy Montenegró ettől még simán éremért játszhat akár a legközelebbi világversenyen. Természetesen igyekszünk majd kihozni a maximumot, de azért itt lesz mód lehetőséget adni fiataloknak az éles helyzetben való bizonyításra. Lehet, hogy még nem képesek arra hogy húzóemberek legyenek, de hogy az olimpiára elérjék ezt a szintet, ahhoz szükség lehet az Eb-n szerzett tapasztalataikra.

Ilyen szempontból is nagyon hasznos volt, hogy irányíthattam az Universiade-válogatottat, jó volt ezzel a 13 játékossal dolgozni. Ott van még az utolsó pillanatban megsérült Kovács Gábor is, kíváncsi lettem volna, hogy egy ilyen csapatban az ő tudását hogyan tudjuk kamatoztatni. Voltak jó meccsek és kevésbé hasznosak és biztos vagyok abban, hogy akár ebből az Universiade-csapatból is többen táplálhatnak reményeket a válogatottba kerülést illetően.

- Éppen ezt akartam kérdezni: ha valaki arra kíváncsi, hogy milyen listából válogatsz majd a következő időszak bő keretét illetően, akkor a vb-csapat tagjai mellett elsősorban az Universiade-válogatott névsorát böngészgesse?

- Az Universiade-csapat összeállításakor nem akartam néhány junior válogatott játékos terhelését tovább növelni, ott van például Nagy Ádám, aki a sérülését megelőzően gyakori vendég volt a keretedzéseken. Azért sem akartam a juniorokhoz nyúlni, mert nem lett volna szerencsés, ha a korosztályos vb-ről visszatérve azonnal beesnek egy másik csapatba, olyan társakhoz csatlakozva, akikkel nem nagyon játszottak még együtt - ez vonatkozik például Vadovics Viktorra, aki szintén szerepelhetett volna az Universiadén. Hasonló a helyzet Vogel Somával, úgyhogy azért az általad említett körön kívül is van jó néhány kiszemelt és ne feledkezzünk meg azokról sem, akik a válogatott keretszűkítésénél estek ki, de nem voltak ott az Universiadén, bennük szintén van perspektíva, jól teljesítettek, szeretnék számolni velük a jövőben.

Mindenesetre azt látom, hogy jönnek fel folyamatosan a fiatalok, izgalmas lesz a következő időszak, már nézegetem a naptárat, hogy mely eseményekről nem akarok hiányozni. Bár igazából még nem az az esemény, ahol nekem "szemezgetnem" kell, de ott leszek a mostani máltai U17-es Eb véghajrájában, remélhetőleg látom a magyar csapatot a negyedöntő, az elődöntő és a döntő küzdelmeiben.

Próbálom nyitni az objektívot, most abszolút nyitva van. Valamelyik nap összeírtam neveket, mindenkit belevettem, akire kiterjed a figyelmem és 33 név jött össze. Persze, ezt majd jócskán le kell csökkenteni, de most van az a pillanat, amikor ilyen széles körben kell körülnézni. Ha nem Budapesten van a vb, ez valószínűleg már tavaly megtörténik, de így volt tervezve, nem maradunk le semmiről, hosszú a három év, ami hátravan még a tokiói olimpiáig.

- Köszönöm a beszélgetést!