Vámos Márton: ,,Magyarország most jelesre vizsgázott,,
A torna legjobb játékosa mindig emlékezni fog erre a világbajnokságra. Részletezi, hogy látja a magyar válogatott szakmai teljesítményét, s megosztja velünk, hogy szerinte miben kell még fejlődni. vlv-interjú.
VÁMOS MÁRTON a vlv-nek:
- Mennyire bánt, hogy elfelejtették neked a közönség előtt átadni az MVP-díjat a vb-döntőt követően?
- Nem bánt, ha jól emlékszem, Duminak sem adták át Barcelonában. De nem is foglalkoztam ezzel, mert a csalódottság nagyobb volt annál, mint hogy én örüljek bármilyen díjnak. Nem bánom, mert nem tudtam volna tiszta szívemből örülni neki.
- Hogy indultál neki ennek a vb-nek, mik voltak a reményeid, mire számítottál? Azért ez egy új csapat volt, nem nagyon találkoztatok komoly ellenféllel.
- De, szerintem azért a Samartzidis Kupa erős volt, illetve ott volt a Volvo-kupa, ahol játszottunk a horvátokkal, meg Montenegróval.
- Az elég keserű emlék...
- Keserű, de volt jó része is, hiszen 1:6-ról visszajöttünk a horvátok ellen... A célt, hogy négy közé akarunk kerülni a világbajnokságon, kimondtuk előtte, és úgy gondoltuk, ha már ott vagyunk az elődöntőben, nyilván a legfényesebb érmet próbáljuk elhozni. Ez volt a "terv" és így is lett, abból a szempontból mindenképpen, hogy eljutottunk oda, hogy döntőt játszhattunk. Lehet, hogy a közvélemény elvárását ezzel egy kicsit túl is teljesítettük, mert szerintem nem sokan gondoltak arra, hogy a magyar vízilabda-válogatott eljut a fináléig.
Óriási örömöt éreztünk, boldogok voltunk, amikor lefújták a görögök elleni elődöntőt, és ebből az érzésből azért marad valamicske bennünk a döntő első játékrészében történtek után is. Összességében amiatt az egy negyed miatt csalódás ez a vb, a szervezés, illetve közönség szempontjából viszont szerintem mindent felülmúlt és Magyarország ezzel nagyon magasra tette a lécet. Megmutatta, hogy a magyar emberek mennyire fanatikusak, mennyire ki tudnak állni a sportolóikért, mennyire tudják őket tolni előre, akár az úszókat, akár minket, akár a szinkronúszókat vagy a toronyugrókat. Szerintem több helyezést számított ez a végén, előrébb végeztek ezáltal magyar sportolók, mint ahogy előzetesen várták maguktól. Magyarország most jelesre vizsgázott.
- Milyen volt a csapat, hogy láttad? Úgy tűnt, hogy meccsről meccsre jobban megy a játék, és bár csak egy komoly ellenfél volt a csoportkörben, lehetett látni, hogy nagyon erősek vagyunk.
- Igen. A vb előtt azt beszéltük, hogy itt tényleg bármi lehet, nem azt mondom, hogy nagyon sima győzelmekre számítottunk, de beszéltünk arról, hogy akár meg is nyerhetjük a tornát. Viszont tudtuk, hogy annyira együtt van a vízilabda elitje, hogy még az is előfordulhat, a négy közé jutásért kiesünk.
Ami a szakmai részt illeti, nagyon nagy erősségünknek tartom, hogy a zónavédekezésünk a vb alatt végig kiválóan működött, Viktorral a kapuban nagyon kevésszer tudták eredményesen átlőni. Stabil és állandó, magas színvonalú volt ez a védekezés. Ahogy haladtunk előre, az emberhátrányos játékunk is sokat javult. Az olaszok ellen még nem működött olyan jól, de utána egyre jobb lett, ezért tudtunk eljutni a döntőig. Megemlíteném még az emberelőnyös játékot, amin van mit csiszolni, mert, most nincs előttem a konkrét statisztika, de szerintem nem volt ötven százalék körüli sem. Ebben tudunk még fejlődni, illetve labdajáratásban, agresszivitásban, "hitelességben". Ezen leszünk, de nem felejtjük el, visszük tovább a pozitív dolgokat akár támadásban, akár védekezésben.
- Ebben a csapatban tehát nagy fejlődési lehetőséget látsz még hosszú távra, elsősorban Tokióra gondolva?
- Sok függ attól, hogy ki mondja vissza a válogatottságot, és ki nem, de mindig van hova fejlődni. Ez egy óriási klisé, közhely, de tényleg így van. A csapat nagyon egységes volt, ebben már nem nagyon látok fejlődési lehetőséget, konfliktus egyáltalán nem volt köztünk, ezt őszintén tudom mondani – persze kisebb "hurcibálások", zrikálások előfordultak, de nagyon szerettük egymást végig. A játékban viszont mindig lehet fejlődni, kell is majd. Ha most mindenki letölti a pihenőjét és visszamegy a klubjába, akkor jön egy olyan időszak, amely meghatározó lesz a válogatott szempontjából is, mert a klubmeccseken, a "hétköznapokban" alakul majd ki, hogy ki milyen játékos lesz, végül is ott töltünk majd el 9 hónapot. Mindenkinek a saját felelőssége, hogy továbbfejlődjön, és jobb legyen.
- Mi volt az az élmény, ami leginkább megmarad benned erről a vb-ről? Volt egyetlen ilyen pillanat?
- Nem tudok kiemelni egy dolgot. A szurkolókat tudom kiemelni – hiszen még nagyobb szurkolás volt, mint a 2014-es Eb-n, pedig ott is óriási volt. A meccs utáni pacsizásokat a közönséggel, és azt a sok levelet, üzenetet akár facebookon, akár más közösségi médiában, amit kaptam. Nem tudok válaszolni rájuk, annyi érkezett. Kiderül ezekből, hogy még így is nagyon szeretnek minket, hogy ezüstöt nyertünk.
Amiért tényleg felejthetetlen lesz ez a vb, az a szurkolók szeretete, az, hogy tízmillió magyar most ennyire összekovácsolódott, értünk szorítva. Az az érzés, amikor mentünk a bemutatáshoz, és éltetett minket a közönség, felnéztünk rájuk, mindenki tapsolt, ujjongott - ez leírhatatlan. Sajnos a mi pályafutásunkban még egy ilyen vb nem lesz. Nagyon sajnáljuk, hogy nem tudtuk megnyerni.
- Köszönöm szépen a beszélgetést!
(Lejegyezte: Ötvös Csilla)
A VLV VB-ALOLDALA A TORNA TELJES KRÓNIKÁJÁVAL, EREDMÉNYEKKEL, JEGYZŐKÖNYVEKKEL
A VB-T ÉRTÉKELŐ VLV-INTERJÚK:
Märcz Tamás: ,,Lelki tragédiát okozott volna, ha nem jutunk négybe,,
Varga Dénes: ,,Tokióra éppen jó életkorban leszek,,
