- Szervusz, Zsolt! Minden évben rendeztek egy sajtótájékoztatót és olyan emberek jönnek ide be az asztalhoz leülni, hogy az ember csak bámul. És ez most is így volt. Gondolom, hogy ez egy édes teher, de mivel jár?

- Hát igen. Azt gondolom, hogy ha terhekről vagy feszültségről beszélünk az tavaly is megvolt, tavalyelőtt is. Én nem érzem ennek úgymond azt a fajta növekedését, hogy ez minden évről ötven kiló vagy száz kiló a hátamon. Minden évben megvoltak a céljaink. Komoly céljaink voltak és minden egyes csapattal az, amit végül elértünk, kitűzött cél volt, sikerült megvalósítani. Talán egy picit a tavalyi év végén éreztem egy pici hiányérzetet. Mert úgy éreztem, hogy közelebb vagyunk a harmadik helyhez, mint végül is a végén az eredmény megmutatta. De azt gondolom, hogy itt a legeslegfontosabb most az, hogy a hét új ember, aki jön, a tavalyiakkal, akik itt maradtak egységet tudjon alkotni. Ez a legfontosabb. Ehhez kell egy izoláció. Az kell, hogy együtt tudjunk dolgozni, hogy el tudjuk kezdeni a munkát, együtt legyen a csapat. Együtt kell őket tartani, és nyilván kell az áldozat a játékosok részéről, hogy ebbe tényleg beletegyék önmagukat. Hiszen nagyon sok embernek van családja, de ez egy közös munka. A játékosokkal kell tudnom úgy együtt dolgozni, hogy ők annyira motiváltak legyenek, hogy beletegyenek százszázalékot a közösségépítésbe. Ez a legfontosabb. Mert a taktikai építkezés, az úgyis egy folyamat.

- Mennyire lehet ráhagyni játékosokra dolgokat? Ez nyilván érinti az edzői felfogást is, de hát itt azért világklasszisok is vannak. Mi a terved? Lesznek-e olyan meccsszakaszok, amikor azt mondod, hogy na, most ti döntsétek el, hogy mi legyen. Most nem úgy értem, hogy nem tudod, hogy mit kell csinálni hanem, hogy szabadon engeded, a fantáziájuk szerint dolgozhatnak.

- Igen. Azt gondolom, hogy itt a legfontosabb edzői szerep ebben a tekintetben, hogy azokat a szabályokat, amelyeket lerakunk taktikai alapszabályoknak, azokat mindenki betartsa. Nincs olyan, hogy valaki nem tartja be, azt mindenkinek be kell tartania. Bizonyos területeken, ez érvényes a védekezésre és a támadásra is, viszont az egyén érvényesül. A játékos fog ott állni egy fórban hátul, és ő dönti el, hogy azt a labdát ellövi, vagy lepasszolja. Ez felelősség. Felelősség az egész közösség, a csapat, mindenki iránt. Én azt gondolom, hogy ebben a csapatban vannak olyan játékosok, akik egyénileg is képesek sokat hozzátenni, és azt is átérzik, hogy ez egy csapat, egy közösség, ezért felelősséggel tartoznak. Biztos, hogy lesznek olyan területei a játéknak, ahol rá lesz bízva arra a hat-hét emberre, aki bent van a vízben, hogy esetlegesen - az alapokat megtartva - mit tud hozzátenni. Azt gondolom, hogy ennek ebben a játékosállományban mindenképpen benne kell lennie, mert ha nem, akkor elveszítenénk a kreativitásunkat.

- Végül egy kérdés. Nyéki Balázs leül melléd a kispadra, ezt bejelentettétek, és úgy tudom, hogy felkérted Madaras Norbit, aki egy évet még hosszabbít, hogy legyen ő a csapatkapitány. Mit vársz tőle? Milyen lesz az év az ő szempontjából így? Nem nevezhető ez levezetésnek, ha neki kell a csapat dolgait a vállára venni.

- Nem is szeretném, hogy a Norbi "levezessen" ebben az évben.

- Én is csak idézőjelesen mondtam.

- Azt szeretném, ha ő nagyon komoly szerepet vállalna mind a közösségben, a csapatépítésben, mind a vízben. Azt gondolom, meg is van hozzá a fizikuma, meg a kellő lelkiereje. Ebből a kettőből tevődik össze, én úgy érzem. Az biztos, hogy egy picivel talán több pihenőre van szüksége, azt már látom. De talán ez is segít minket abban, hogy az elmúlt évben így együtt dolgoztunk, és érzékeltem, hogy mikor van az, amikor elkezd fáradni, mikor kell neki a pihenő. Ezt talán még abból is érzem, hogy a saját játékosmúltamban is volt ilyen időszak, amikor ennyi évvel kellett játszanom, ennyi év volt a hátam mögött. Jó a kommunikációnk, sokat beszélgetünk. Azt gondolom, hogy nagyon sok mindent meg tudunk beszélni, még esetleg nehezebb témákat is. Úgyhogy úgy érzem, hogy ez egy jól működő felállítás lehet.

- Sok sikert kívánok nektek erre a szezonra, és érjétek el a célokat!

- Köszönöm! Úgy legyen! Hajrá Fradi!

(Lejegyezte: Monoki Nikolett)

---