Újra a fővárosba költözik Manhercz Krisztián, így a még mindig csak húszéves pólós életében új korszak kezdődik. Szegedi három évéről és jövőbeli terveiről kérdeztük. vlv-interjú:

MANHERCZ KRISZTIÁN a vlv-nek:

- A következő két évet a Ferencvárosnál töltöm. Már tavaly megkeresett a Fradi, hogy szeretnék, ha oda igazolnék, de akkor úgy döntöttem, hogy még egy évig Szegeden maradok. Ezt nagyon korrekt módon elfogadták és azt mondták, hogy térjünk vissza erre a kérdésre az idei szezon végén. Meg is kerestek ismét és viszonylag hamar sikerült dűlőre jutnunk, így a következő két évet a Ferencvárosban töltöm.

- Amikor láttad, hogy menetel a Fradi, megnyeri az Eurokupát, nem fájt a szíved, nem gondoltad, hogy rosszul döntöttél tavaly ilyenkor?

- Nyilván jó lett volna Eurokupát nyerni, meg ott lenni a bajnoki négyes döntőben, de azt gondolom, hogy a saját pályafutásom szempontjából nagyon fontos volt, hogy még egy éven keresztül meccsenként három-három és fél negyedeket játszhassak.

- Szegeden hogy érezted ott magad, fejlődtél-e, milyen volt?

- Abszolút! Nagyon sokkal tartozom a Szegednek, hiszen olyan helyzetből húztak ki engem annak idején, amiben, ha benne maradok, akkor nem biztos, hogy ma ott lennék, ahol vagyok. Három éve gyakorlatilag ismeretlenként, 17 éves utánpótlás-válogatott kisfiúként igazoltak le, bíznak bennem, s rengeteg játéklehetőséget adtak. Próbáltam erre a bizalomra rászolgálni, de nem tudom eléggé megköszönni sem Molnár Tamásnak, sem pedig Varga Péter vezetőedzőnek azt, ahogyan kezeltek. Nagyon jól éreztem magam, részben természetesen a csapattársak, a hangulat miatt, és számomra nagyon fontos volt az is, hogy a bátyámmal együtt játszhattam három éven keresztül. Sok minden fog hiányozni, az ottani vízilabdalégkör és a város is.



- Bizonyos szempontból nézve, te most kezded el azt a karriert, amit a tehetséged alapján nagyon sok szakember megjósolt neked. Ha jól emlékszem, nagy csapatban, olyanban, amelyik reálisan tűz ki maga elé nagyon komoly célokat, először játszol, ugye?

- Igen, a Vasasban akkor játszottam, akkor kerültem fel a felnőtt csapatba, amikor már az 5-6. helyért küzdöttünk, aztán amikor átjöttem a Szegedbe, itt is az 5-6. hely volt a cél. A bajnoki döntő elérése eddig még egyik csapatban sem volt reális cél, ahol játszottam, s bízom abban, hogy jövőre a Fradiban ez másképp lesz.

- Jelent a hétköznapjaid szempontjából változást a mostani átigazolás? Emlékszem, hogy az egész eddigi utánpótlás-, meg kicsit a felnőtt pályafutásod is azzal telt, hogy állandóan mindenhol bizonyítani kellett, mindig rád rakták a legnagyobb terheket, és ez azért hosszú időn keresztül elég kimerítő. Szerinted ez most hogy fog változni? Számolsz azzal, hogy kevesebbet játszol, de amit vízben töltesz, azt nagyon hatékonyan kell csinálni? Ezeket végiggondoltad?

- Végiggondoltam, és azt gondolom, hogy nekem szükségem volt és szükségem is lesz arra, hogy "teher alatt" játsszak. Mindig szerettem azt, amikor kihívásnak kellett megfelelni, figyeltek rám, bizonyíthattam. Ez így lesz a Fradiban is, hiszen igaz, hogy fiatal vagyok, de szeretnék már most olyan játékos lenni, aki meghatározó szerepet tölt be mind a válogatottban, mind pedig a klubcsapatában.



- A válogatottság szempontjából más, könnyebb, jobb helyzetet jelent egy ilyen csapatban játszani?

- Maximum annyiból, hogy mivel több válogatottbeli társammal is együtt játszhatok majd, jobban kialakulnak azok a játékoskapcsolatok, amikre a válogatott edzésein szükség van. Ebből a szempontból mindenképpen hasznos ez a változás. Emellett tudom, hogy a csapattársak szemében ki kell vívnom azt a respektet, azt a bizalmat, amit aztán majd a válogatottban, nemzetközi szinten is kamatoztatni tudok majd.

- A te eddigi játékos-pályafutásod olyan szempontból furcsa, hogy nagyon nagy nemzetközi rutinod van válogatott szinten, mert rengeteg korosztályos világversenyen játszottál, és hát, ugye, olimpán is. Klubszinten viszont nincsenek nemzetközi tapasztalataid. Ez egy nagyon nagy kettősség, érdemes erről beszélni, vagy a nemzetközi szint az nemzetközi szint, és kész?

- Nyilván, jobban lehet fejlődni, ha az ember nemzetközi mérkőzéseket játszik, gondolok ez alatt olyan Bajnokok Ligája-találkozókra, amiket idén az OSC, a Szolnok vagy akár az Eger játszott. Ezek nagyok fontosak, de nekem volt szerencsém ott lenni mind Benedek Tibinél, mind Märcz Tominál majdnem minden válogatott mérkőzésen és ezeken tudtam bizonyítani, fejlődni.

- A nemzetközi klubmeccsektől mást vársz egy kicsit? A Fradi az Eurokupában igyekszik majd megvédeni az elsőségét.

- Szegeden szerepeltünk az Európa-kupában tavaly, tehát annyira nem ismeretlen a terep, hogy úgy menjek oda, mint aki még soha nem játszott egy meccset sem. De ezt is inkább úgy fogom fel, hogy öröm, és még egy hely, ahol lehet bizonyítani.

- Nem fáradtál még el ebben az állandó bizonyításban?

- Szeretek bizonyítani, szükségem is van erre. Nem gondolom, hogy a bizonyítási vágy olyan dolog, aminek valamikor véget kell érnie, mindig van olyan szituáció, amikor lehet és kell bizonyítani, hogy te vagy a legjobb, vagy te szeretnél az lenni. Ez mindig olyan dolog volt bennem, és az is lesz még nagyon sok ideig, ami meghatározó.



- A Fradinál milyen közeg vár, mire készülsz? Izgatott vagy amiatt, hogy mi lesz ott? Azért viszonylag kevés klubban voltál eddig.

- Két klubban voltam eddig összesen, ez viszonylag kevés, jól látod. A Fradiban jelenleg nagyon sok olimpiai bajnok játékos van, tehát mindenképpen olyan közegbe kerülök, amelyet nagyon sok nemzetközi, és klubrutinnal is rendelkező játékos határoz meg. Azt várom, hogy tudok majd mind az idősebb játékosoktól, mind pedig a szakmai stábtól tanulni, ez a karrierem, a fejlődésem szempontjából nagyon fontos lehet.

- Milyen évre számítasz?

- Szeretném minél több kupasorozatban, és a bajnokságban is a lehető legjobb eredményt elérni. A Fradi ebben a szezonban megnyerte az Eurokupát, a cél nyilván a címvédés. Emellett mind a magyar bajnokságban, mind a magyar kupában szeretnénk a lehető legtovább eljutni.

- A válogatottság maradt még hátra: mik ott a reményeid, a terveid? Nagyon komoly év jön, egy nagyon fontos eseménnyel.

- Nagyon fontos eseménnyel, igen, hiszen hazai világbajnokság lesz. Új a szövetségi kapitány, megváltozott, megváltozik a csapat összetétele, ez mindenképpen új lökést ad azknak, akik bekerülnek és a stábnak is. Szerintem mindenkiben nagyon erős a bizonyítási vágy, hogy a budapesti világbajnokságon, hazai közönség előtt megmutassa, jók és eredményesek vagyunk.



- A te helyzeted abból a szempontból érdekes, hogy lényegében bejátszottad már magad a Benedek-féle csapatba is. Most fiatalítás jön, a helyzeted stabilnak tűnik. Ez milyen érzés? Biztosnak érzed a pozíciódat vagy volt benned aggodalom, mielőtt a keret névsorát kihirdette a kapitány?

- Aki ismer, az tudja, hogy én soha egyetlen kerethirdetés előtt sem voltam nyugodt, akár utánpótlás-válogatottról volt szó, akár másról. Szeretném bebizonyítani, hogy mindenképpen helyem van abban a 13-as csapatban, amely részt vesz a világbajnokságon. Mindenkinek a szemében egyértelművé akarom tenni, hogy nekem ott a helyem.

- Egy ilyen szándék, egy ilyen bizonyítási vágy, elhatározás hogy tud megnyilvánulni akár a hétköznapokban edzéseken, akár meccseken? Bevállalsz olyat, amit más nem, kint maradsz gyakorolni, tehát mik azok a konkrét dolgok, amik ezt a törekvésedet megtestesítik?

- Nagyon sok apróság. Nyilván, benne vannak ezek a pluszok is, akár a táplálkozás, akár a pihenés terén. Nagyon sok összetevőből áll össze az egész, mindenre figyelni kell, de én már 15 éves korom óta azon vagyok, úgy élek, annak rendelek alá mindent, hogy elérjem a válogatottságot, az olimpiát, és stabil tag legyek a nemzeti csapatban. Ez minden kisgyerek álma, amikor elkezd vízilabdázni. Én ehhez ilyen fiatalon elég közel kerültem, és szeretném a helyemet megőrizni.

- Felkészültnek érzed magad arra, hogy egy új korszak kezdődjön, és te ennek az új korszaknak az egyik húzóembere, emblematikus magyar vízilabdázója legyél?

- Nem mondom, hogy erre százszázalékosan készen állok, de mindent meg fogok tenni ennek érdekében. Húszévesen még nehéz ilyet elképzelni, de a feladattal tisztában vagyok és ami rajtam múlik, azzal nem lesz gond sem klubszinten, sem a válogatottnál. A cél mindig az, hogy a csapatunk előrébb végezzen, az, hogy az én játékomat dicsérik-e vagy sem, számomra mellékes, hiszen a vízilabda csapatjáték, és mindig az is lesz.

- Krisztián, nagyon szépen köszönöm a beszélgetést!

(Lejegyezte: Ötvös Csilla)