„…pillanatnyilag úgy tűnik, jó néhány magyar játékos esetében a legnagyobb feladat elérni, hogy úgy játsszon, ahogy tud.” Ezt Kemény Dénes mondta a vlv.hu-nak. A szövetségi kapitánnyal annak apropójából ültünk le hosszabb beszélgetésre, hogy hétfőn ismét találkozik a válogatott keret, a játékosok megkezdik a felkészülést a Világligára és a jövő évi olimpiára.

Eltávolodtunk már annyira időben a világbajnokságtól, hogy megkérdezzem: változott-e az értékelésed, van-e valami, amit máshogy látsz most, mint közvetlenül a vb-döntő után?

A klasszikus mondást tudom idézni: az idő megszépíti a dolgokat. Először is: közel sem fáj már annyira. Most már inkább csak bosszant, hogy megnyert aranyat veszítettünk el. Nyilván nem tartozik a kedvenc időtöltéseim közé, hogy az utolsó negyed utolsó öt percét nézegessem, mert azt bármikor látom, bosszantani fog, de végül is egy újabb döntő volt, s bár az utóbbi évek hagyományainak megfelelően elvesztett döntő, ami nem egy öröm, de döntő. Ez pedig értékes, mert oda el kell jutni. A sorsolásunk ezúttal nem volt nehéz, de például Belgrádban nagyon nehéz ágon jutottunk el a döntőbe, s ott ugyanezek a horvátok, akik megvertek minket Melbourne-ben, a hatba se tudtak kerülni. Tehát nem egyszerű ez.

- Szakmai szempontból hogy látod? Visszanézted-e a döntőt, rájöttél arra, hogy mi volt a hiba?

A mérkőzés első felében, amikor még szoros volt a meccs, sok lehetőségünk volt, hogy elhúzzunk. Viszonylag jól kijátszott emberelőnyök rossz lövésekkel végződtek, vagy kapkodtunk, nem játszottuk ki a helyzetet, sőt, kihagyott száz százalékos ziccerek sem csak a meccs végén voltak, hanem már az első két és fél negyedben. Ha jobban, magabiztosabban játszunk emberelőnyben, gólhelyzetekben, akkor időben elmegyünk három-négy góllal már a félidőre, s úgy gondolom, hogy abból már nem lett volna visszaútjuk. Tehát azt kell mondjam, hogy a legnagyobb hiba az, amit már egyébként nem sokkal a meccs után is mondtam, hogy kicsit „túltiszteltük” őket. És most már sokkal nehezebb dolgunk lesz velük, mert nyilvánvalóan jogosan van önbizalmuk, hiszen például lehetett látni, hogy milyen könnyedén álltak fel öt gól mínuszból a Komjádiban, az Euroligában a horvátok. Ilyet önbizalom nélkül nem lehet, s én úgy gondolom, hogy magunknak tettük nehezebbé az olimpiai szereplést; van egy újabb igazi ellenfél. Most, az Unicum-tornán valószínűleg nem nagyon lehet majd lemérni, hogy ki hol tart, ezek a meccsek ilyen szempontból nem lesznek mérvadóak.

Mindent összevetve azt mondom, hogy azért ezt a VB-t el lehet fogadni, lesznek ennél gyengébb VB-szereplései is a magyar vízilabda válogatottnak, sajnos.

- Az első értékeléseidben említést tettél arról, hogy látod, mit kell másként csinálni, elsősorban az edzésmunkával kapcsolatban. Erről megtudhatunk részleteket?

Ez most még nem tartozik a nyilvánosságra. Mindenestre elképzelhető, hogy jövőre az edzéseink egy része eltér majd a hagyományostól. Igyekezni fogok a monotónia miatt olyan dolgokat is megvalósítani, amelyek változást hoznak az edzésmenetrendekben. Eddig is a dinamizmus híve voltam abban az értelemben, hogy nagyon keményen dolgoztunk, ám más országok válogatottjaihoz képest hosszabb pihenőket adtam felkészülés közben is. Már akkor, amikor még nem voltak a legfontosabb játékosok házasok, gyerekes apák. Most még olyan is előfordulhat majd, hogy egyetlen elnyújtott, maratoni edzést fogok tartani, ami nem tipikus a vízilabdában, mert mindenki két hosszú edzést tart egy nap, aköré épít fel mindent. Én meg fogom próbálni, hogy inkább legyen valami olyan impulzus, inger, ami újdonságként hat, s a játékosokból ki tudja hozni azt, amit tudnak. Mert pillanatnyilag úgy tűnik, jó néhány magyar játékos esetében a legnagyobb feladat elérni, hogy úgy játsszon, ahogy tud.

- Nagyon sokan panaszkodnak fáradtságra.

Ezt én elfogadom. De sajnos van egy örök igazság, hogy egy elvesztett meccs után nem lehet a meleg vízre panaszkodni, mert jön a reflexszerű kérdés: az ellenfél milyen vízben játszott? A play off utolsó meccseiben például mindkét csapatban voltak válogatottak, akik ugyanazt csinálták végig az idén. A régóta válogatottak közül volt fásult, láthatóan fáradt, volt, aki nem fáradt el, és volt, akin látszott a tűz, pedig ugyanannyi idős és ugyanolyan régóta van a csapatban.

Tehát én úgy gondolom, hogy ezt a kérdést egyénről egyénre kell megvizsgálni. Magam egyébként soha nem voltam az a fajta, aki kifogásokat keres, bízom benne, hogy a csapatban sem lesz senki ilyen.

- A VB óta eltelt idő alatt, gondolom, figyelted a kerettagok teljesítményét. Milyenek a tapasztalataid? 

Azok között a játékosok között, akik nem kerültek ki a 19-ből Melbourne-be, a hazajövetelem után rögtön láttam olyat, akinél láthatólag használt a döntésem, az, hogy kimaradt. Azt az időszakot, amíg a csapat távol volt, motiváltan, jó munkával töltötte, s ez rohamos javulást hozott. Több játékosnál tapasztaltam ilyet, nevekbe nem akarok belemenni. Azokkal kapcsolatban, akik a hazaérkezés után, idehaza, meg a nemzetközi kupákban szerepeltek, vegyes a kép, hullámzó teljesítményt tapasztaltam.

- Hogy értékeled a bajnoki véghajrát és a magyar klubok Euroliga-kudarcát?

Az eredményjelző tábla sohasem hazudik, a Vasas a döntőben felülmúlta ellenfelét, tehát nyert. Hogy ez azért volt-e mert a Honvéd az első meccsre túlzott nyugalommal ment be és mire rájött, hogy veszíthet is, késő lett, vagy azért volt, mert a Vasas egyszerűen jobb csapat mint a Honvéd, én kívülről nem tudom, de nem is akarom megítélni, nem ütöm az orrom más dolgába.

Ami az Euroligát illeti, meglepő volt számomra, hogy immáron második éve egyetlen magyar csapat sem került a legjobb négybe. Ez a tény felértékeli a válogatott folyamatos jelenlétét a világversenyek döntőiben. Sajnos egyáltalán nem automatikus, hogy egy magyar csapat a nemzetközi színtéren döntőt játszik.

- Visszatérve a 19-tagú kerethez, nem lesz változás a névsorban?

Ez az olimpiai keret. Ezt magamban eldöntöttem és bejelentettem, elmondtam mindenkinek, játékosoknak, újságíróknak a csapathirdetés napján. Azóta nem tapasztaltam olyan okot, ami miatt ezen változtatnom kellene, de természetesen változtatni fogok, ha lesz ilyen ok. Hogy mi lehet ez? Ha például valaki a 19-ből valamilyen oknál fogva nem tudja megtartani a helyét. Ez lehet tartósan gyenge teljesítmény (nyilván nem néhány hét tapasztalata alapján), lehet egészségügyi probléma, lehet fegyelmi probléma. Hogyha ilyennel találkozom, és szükségét látom, hogy valakit mással pótoljak, akkor pótolni fogom. Sőt, ha a 19-es keretből esetleg egy, vagy két játékos valamilyen oknál fogva kiesik, úgy gondolom, hogy 17-es kerettel is lehet készülni egy olimpiára, ahova 13 játékos fog utazni.

- Tehát akkor bővülni semmiképpen nem fog a társaság…

A 19-et biztos nem fogom bővíteni, ha változás van, akkor ahhoz először az kell, hogy valaki kikerüljön - az előbb felsoroltam az esetleges okokat, - és ha valaki kikerül, akkor körülnézek, hogy kivel pótolom, amennyiben ennek szükségét látom.

- Arra nem gondoltál, hogy az idősebb, a terhek legjavát folyamatosan viselő játékosok közül néhányat pihentess a Világliga alatt? Merthogy ugye ők a legfáradtabbak feltehetően.

Pihenésre lesz egy hónap idén nyáron, mi augusztus 12-én, amennyiben nyolcas döntőt játszunk, befejezzük, és úgy gondolom, hogy szeptember eleje előtt egyetlen egy klub sem kezdi el az edzéseket. Az olimpiai évet illetően majd nagy valószínűséggel - ha rajtam fog múlni a döntés, - a jövő évi Euroliga befejezését követően mindenképpen adok a keretnek legalább két hét nyaralásnyi időt. Mindez szerintem elég lesz arra, hogy az olimpián a játékosok ne legyenek fáradtak.

Egyébként egyáltalán nem biztos, hogy azoknak a játékosoknak, akik elég sok kudarcélményt éltek meg, most arra lenne szükségük, hogy ezekkel a kudarcélményekkel elmenjenek hat hétre nyaralni. Ha lesz olyan játékos, aki néhány hét után képtelen lesz ebből a fásultságából magához térni, akkor ő biztosan nem fog jól játszani. Ha így lesz, akkor nem fogom szerepeltetni, és ha sorozatosan nem játszatom, akkor az is lehet, hogy azt mondom, menjen el hamarabb pihenni, mert nincs rá most szükség, viszont neki a pihenésre igen. De biztos vagyok benne, hogy lesznek játékosok, akiket most fásultnak, fáradtnak látunk, és a válogatottban, más uszodában, más légkörben, más edzéskörülmények között, más konkurenciával a csapaton belül, más játékostársakkal, más ellenfelek ellen feldobódottak lesznek, és visszatérnek arra a szintre, amit február-márciusban, a világbajnoki felkészülés alatt, meg a VB-szereplésen láttunk tőlük. Mert ezek a játékosok a VB-n tulajdonképpen egytől egyig jól játszottak. Mindenkinek volt gyenge meccse, de nem tudunk kiemelni játékost, akire azt mondhatjuk, hogy ő a VB-n úgy ahogy van, betli volt. Tehát a jelenlegi helyzet azóta alakult ki, hogy hazajöttünk a VB-ről.

Egyébként mivel ismerem a játékosaimat, nagyon-nagyon meglennék lepve, ha azok után a kudarcélmények után, amelyeket itt jó néhányan az utóbbi időben átéltek akár a kupában, akár a bajnokságban, ők azon törnék a fejüket, hogy esetleg ne legyen rájuk szükség. Tudniillik - megmondom őszintén - ha valaki ilyesmin törné a fejét, akár végleg is kikerülhet a válogatottból.

- Mennyire fontos a Világliga? Amikor a csoportbeosztás készült, még nem lehetett tudni, hogy a VB első három helyezettje játszik a mi csoportunkban. Függetlenül ettől, régen volt már arany, ez mennyire teszi fontossá ezt a versenyt?

Egyrészt presztízs, mert három VB-érmes csapat került a csoportba, ahonnan csak kettő jut tovább. Másrészt pedig rég volt arany. Ha jól játszanánk már az Unicumon, itt a pesti selejtezőn, akkor az azt jelentené, hogy jók lennének az eredmények, ha jók lennének az eredmények, akkor nagy valószínűséggel Bilbaóból tovább tudunk jutni. Akkor azt mondom, hogy miből áll, semmiből nem áll felszívni magunkat, és megpróbálni azt a néhány nehéz meccset Berlinben megnyerni. Ha viszont úgy látom, hogy a csapat, néhány fontos játékosa nem tud már magához térni, hanem igazából tényleg nyaralásra lenne szüksége, akkor elképzelhető, hogy nem a nyolcas döntőt célozzuk meg, hanem lejátsszuk ezt a két csoportkört, minél többet azokat a játékosokat szerepeltetve, akik vagy nem jutottak ki Melbourne-be, vagy esetleg kevesebb szerepet kaptak.

- Ez a mondat elég nagy felzúdulást fog kiváltani, már látom az olvasói hozzászólásokat… Mármint hogy a berlini döntő nekünk esetleg nem cél.

Nem azt mondom, hogy nem cél. Az egyik kérdéseddel azt sugallod, hogy az idősebb vagy fásultabb játékosokat pihentessem. Másrészt nyerjük meg a Világligát. Hát izélni is, meg szűznek maradni nem lehet! Ezt egyszer próbáltuk Belgrádban, nem sikerült. Nagy dolog volt önmagában az is, hogy öt fontos játékos nélkül hazahoztuk az ezüstöt és a 14 millió forint pénzdíjat.

Én nem vagyok a „híve” a vereségnek, még ilyen mérkőzéseken sem. Természetesen nem ez a cél… De, ha azt látom, hogy elkerülhetetlen, hogy úgymond fél csapattal játsszunk, vagy csak tapasztalatszerzésre használjuk a tornát, akkor előfordulhat az is, hogy inkább más célra használom fel ezeket a meccseket, mint az én tipikus mentalitásomnak megfelelő cél.

- Visszatérve a kerettagokhoz, volt itt egy kis üzengetés a sajtóban, hogy ki, hova igazoljon. A játékos-mozgásra mennyire volt rálátásod? Megkérdeztek téged azok, akik klubot váltottak? A kerettagok átigazolásai mit jelentenek a válogatott szempontjából?

Úgy gondolom, hogy a szokásos módon zajlott minden. Minden évben, amikor vannak játékos-mozgások, a játékosoknak körülbelül a fele kikéri a véleményemet, a másik fele nem. Egyáltalán nem probléma, ha valaki maga eldönti. És ha kikérik a véleményemet, általában nem azt szokták kérdezni, hogy melyiket válasszam, hanem ha ezt választom, annak esetleg van-e valamilyen következménye.

Én mindig, mindenkinek azt mondom - mert ez az igazság -, hogy a magyar vízilabda-válogatottnak egy játékos átigazolásakor a legnagyobb érdeke az, hogy az illető olyan klubba kerüljön - ha már vált -, ahol a további fejlődése, tudásának növelése biztosított vagy erre a legjobb esélyek vannak. Nekem ez az érdekem. És ez azért mindenki érdeke is, mert a válogatott győzelmének esélyét növeli. Tehát én mindig mindenkinek azt a tanácsot adom, hogy olyan helyre menjél, ahol vagy újdonságokkal tudod a repertoárodat bővíteni, ennélfogva más poszton is figyelembe vehetlek, vagyis ha bent voltál, biztosabban bent fogsz maradni, ha csak kerettag voltál és nem utaztál mondjuk a vb-re, akkor esetleg a következő világversenyen be tudsz kerülni az utazóba.

- Gondolom, mindenkiről tudod, hogy hova megy, milyennek tartod a mostani átigazolásokat az imént kifejtettek alapján?

Hogy mindenkiről tudom, az nem biztos, mert itt vannak olyan játékosok is, akik félnaponként változtatják meg, hogy hova mennek... Igazából hadd mondjak valamit: Sydney előtt négyen játszottak Magyarországon, Athén előtt egy játszott külföldön. A többi meg csak duma…