Csodálatos összefoglalást találtunk az Arcanum adatbázisában (adt.arcanum.hu) sportágunk hazai kezdeteiről és az első sikerekről. Messzemenően egyetértünk a cikkíró 80 évvel ezelőtt(!) megfogalmazott végkövetkeztetésével: gondoljunk szeretettel az elődökre, azokra, akik meghonosították nálunk a vízilabdát, azt a sportot, amely mindmáig annyi örömöt szerzett a magyaroknak!

Az alábbi cikk a Nemzeti Sport 1941. április 13-i számában jelent meg. (Forrás: Arcanum)

A repülő labda nyomában - Vízilabdasportunk útja az első labdadobástól az olimpiai bajnokságig

Vízilabda!... Milyen hosszú utat kellett végigjárnunk addig, amíg ebből az Angliából ideszármazott sportágból az egyik legmagyarabb sport, ezrek és ezrek kedvtelése, százezrek öröme és büszkesége lett. Hány esztendő repült el felettünk, míg a régi Dunauszodák vászon­labdával hancurozó fiatalembereitől a berlini olimpián győztes magyar válogatott csapatig jutottunk...

Gombolyítsuk visszafelé az emlé­kezés fonalát. Régi emlékekből, félretett jegyzetekből, elsárgult ujságlapokból, egy-egy öreg fiú visszaemlékezéséből, képeslapokból és üdvözlőkártyákból rajzoljuk meg a magyar vízilabdasport csaknem félszázados útját...

Így kezdődött

1897... A Stefánia-uton gumirádlis kocsik slklanak. Tollaskalapos hölgyek szüknádrágú arszlánokkal sétálnak. Boldogság, béke, nyugalom és csupa jókedv a régi Budapest.

Az öreg Császárfürdő csillogó zöld vizébe álmosan hajtják fejüket a parti platánok. A vízben hangosan, jókedvűen, frissen úszkálnak az éledező magyar úszósport kiválósá­gai: a magas, vékony Halmay Zol­tán, a két Gräfl fivér, a hatalmas Jónás István, a Harasztiak, Karkas, Ónody és a többiek.

Most kedves cimbora érkezik. Füzesséry Árpád. Már messziről kiált:

- Fiúk, itt az angliai labda!

És a következő pillanatban a szürkésfehér gömbölyű börlabda a „Csaszi" vizén táncol. Azonnal meg­indul a hajrá. Izmos karok szelik a vizet, pattan, ugrik, röpköd az angliai „csomag".

Füzesséry Árpád, a fiatal, lelkes sportember sokat olvasott angol sportlapokban a „water polo“-ról. Izgatta a képzeletét ez a furcsa, érdekes játék. Meghozatta a szabá­lyokat, majd megkérte Perry Harryt, a MAC-nak hazájába éppen akkor visszatérő atlétaedzőjét, hogy küldjön neki Angliából egy igazi, szabályos vízilabdát. A labda végig­utazta fél Európát és egy nyári délutánon megérkezett az öreg Császárfürdöbe. A bemutatkozás fényesen sikerült. Csak a fürdővendégek morogtak. Mert a vidám labdakergetök nem sok helyet hagy­tak a szelíd lubickolásra.

A labda elindult útjára.

Az első nemzetközi mérkőzés

A Magyar Úszó Egyesület alakí­tott először vízilabda csapatot. A lágymányosiaknak két gárdájuk is volt. (Igaz, hogy rajtuk kívül egyelőre más csapat nem is volt az országban.) Minthogy idehaza nem akadt ellenfél,, a MUE külföldön nézett széjjel. 1001 december 14-éna- következő együttes utazott Becs­be, hogy a Wiener AC csapatával megmérkőzzék:

Halmay J. - Jónás, Rőmer - Gräfl - Klein, ónody, Halmay Z.

A mérkőzés katasztrofális ered­ményt hozott: a MUE 14:0 arányban vereséget szenvedett. Jónás István, a csapat egyik tagja így meséli el a bécsi mérkőzést:

- Az osztrákok akkoriban már „öreg" vízilabdázók voltak. Edzése­ket is tartottak, összeszokott csapa­tuk is volt és a mi alkalmi együt­tesünket alaposan elintézték. Mi itt­hon vászonnal bevont labdával játszottunk, Bécsben a sima bőrlabda mindig kicsúszott a kezünk­ből. Az osztrákok nagyszerűen adogattak, mi néha gólokon keresz­tül alig értünk a labdához.

A visszavágó nem sokáig késett. Alig egy évvel később a MUE csa­pata ismét Bécsben volt és a WAC együttesével egyforma játékerőt képviselő SC Austriát 5:3-ra meg­verte! A Dlana-Bad viharzott az izgalmaktól, a mérkőzés egyszer félbe is szakadt, de a magyar fiúk ragyogó teljesítménnyel megmutat­ták, hogy tudnak akarni és küzdeni. Ez volt a magyar vízilabdasport első nemzetközi sikere!

Az első vízilabda-­bajnokság

A magyar üszósport kezdetben az atlétikai szövetség szárnyai alatt nevelkedett, 1904-ben írták ki az első vizilabda-bajnokságot. A MUE csa­pat eddigre már széthullott, a MAC pedig - bár nevezett - a rajtnál nem tudott ott lenni. Az első bajnok­ságban a Balaton UE, a Posta­takarék, a Budafok és az FTC vett részt. A győzelmet nagy fölénnyel a Balaton UE szerezte meg, amely nagyszerű taktikával mindig lefogta az ellenfél játékosait és a kitűnő Gräfl Ödön révén minden labdát megszerzett. (A másik Gräfl fiú ekkor már felvette a Balatoni nevet bravúros Balaton átúszása emléké­re.) A bajnokcsapat így festett: Jónás - Szaszovszky, Gräfl -— Balatoni - Kéler, Anderlik, Karkas.

1907-ben megalakult az önálló úszószövetség. Balatoni Károly, Kugler Sándor, Kéler Tibor, Donáth Leó és Horváth Elemér fektette le az alapokat és tíz évvel azután, hogy az első vízilabda a régi Császár­fürdö zöldes vizére esett, meg­alakult a Magyar Úszó Szövetség. Az alakuló ülés 1907 december 12-én a Mentők Székhazának nagytermé­ben folyt le.

Fejlődés, Stockholm, háború...

A következő években ismét a MUE került az élre. Ellenfele sem igen akadt. Végre 1909-ben új nagy­csapat jelent meg a színen: az FTC.

Az FTC már korábban is indult a bajnokságban, de kétszer utolsó lett. Ebben az évben azután csak hatal­mas küzdelemben engedte át a MUE-nak az. első helyet. A MUE csak 7:5-re tudott győzni. A követ­kező évek az FTC sikereit hozták. A Fradi megnyerte a magyar baj­nokságot, nemzetközi sikereket ért el. Megnyerte a magdeburgí tornát, döntetlenül mérkőzött a világhírű Cercle Natátion de Bruxelles csapa­tával. Majd pedig a feledhetetlen emlékű angliai portyája követke­zett...

Közben, 1912-ben a magyar válo­gatott csapat kiutazott a stockholmi olimpiára. Az első mérkőzést a régi vetélytárssal, az osztrák csapattal játszottuk és 4:3-ra kikaptunk. A második mérkőzésen a belga válogatottól kaptunk ki 6:5-re. Csalódás és keserűség lett úrrá a csapat tag­jain. Az FTC nagysikerű szereplése vérmes reményeket keltett életre és Stockholm után ezeket mind el kel­lett temetni.

A világháború alatt indult meg az erőteljesebb vízilabda-élet az MTK-ban. Nagytehetségű, csodála­tos munkabírású, elsőrendű szak­ember került ekkor a kék-fehérek úszószakosztályának élére: Komjádi Béla... El-eljárt a Rudasba, a Csá­szárba és a dunai paradicsomba, a Beitserbe. Az Erzsébet-híd oldalánál állott ez az uszoda és Komjádi Béla szakértő szeme itt látta meg Keserű Ferit és Lalót, a két Hlavacsek-Homonnait és sok mást...

A háború után fejlett egyesületi élet kezdődött. A Komjádi vezérlete alá jutó III. ker. és az FTC ját­szotta a vezető szerepet. Lassan-lassan a nemzetközi sportérintkezés is megindult. A paviai olasz-magyar mérkőzés, majd a magdeburgí Hellas legyőzése egy-egy állomást je­lentett fejlődő vízilabdasportunkban.

Páris: legyőzzük az angolokat!

A párisi olimpiára való kiküldetést nagy harcok előzték meg. A göteborgi olimpia félsikere, a stockholmi kudarc rossz emlékeket jelentett. Végül is attól tették függővé a kiküldetést, hogy miképpen szerepel csapatunk a budapesti és a bécsi osztrák-magyar találkozón. Ez döntött. Bécsben 9:2 arányban tönkrevertük az osztrák váloga­tottat.

A csapat tehát útnak indult Páris­ba. Ekkor azonban beütött a bomba. A kiesési rendszerű tornán első ellenfélnek Angliát kaptuk! Angliát, a stockholmi és antwerpeni olimpia világbajnokát!

És a magyar vízilabda csapat kétórás titánt küzdelemben 7:6-ralegyőzte az angol csapatot. Pedig a mérkőzés úgy indult, hogy csúnya kudarc vár ránk. Jóformán még játszani sem kezdtünk, alig értünk a labdához s az angolok máris 3:0-ás vezetésre tettek szert. Ekkor rájött a magyar csapat az angol taktika ellenszerére: minden embert le kell fogni, csírájában kell megölni az angol támadásokat, és csodálatos harcban kiegyenlített a magyar gárda. A rendes játékidő után 4:4 volt az eredmény. Egyszeri meg­hosszabbítás után nem változott az eredmény. A másodszoriban kétszer is az angolok szereztek vezetést, de kiegyenlítettünk. A harmadszori meg­hosszabbításban érvényesült a kitar­tásunk, az állóképességünk. A Kom­jádi által meghonosított, sőt erőszak­kal bevezetett erős edzés jótékony hatása megmutatkozott. Mert ami Nurmi egyik nagy vívmánya volt az atlétikában: a sok munka, azt az úszásban Komjádi ültette át. S most ez döntött! Homonnai II az első perc 15. másodpercében ragyogó lövéssel megszerezte a magyar csapatnak a vezetést. Hatalmas küzdelem alakult ki, de az eredményt biztosan tartani tudtuk - győztünk!

A mérkőzés után az angol csapat kapitánya ezt mondja Bartának:

- A jobbtól kikapni nem szégyen. A győzelmet ez a csapat harcol­ta ki:

Barta - Fazekas, Homannai II - Keserű II - Wenk, Homonnai I, Keserű I.

Ez a mérkőzés azonban mindent kivett a csapatból. A belgáktól 7:2-re kikaptunk, a cseheket ugyan 7:0-ra legyőztük, de a svédektől 4:l-re Ismét kikaptunk.

Hatalmas iramban előre

Most gyönyörű évek következtek. 1925-ben Budapesten visszaadtuk a belgáknak a párisi kölcsönt: .ponto­san 7:2-re vertük őket. Egy év múlva a pompásan átalakított Császár-fürdőben rnegrendéztük az első Európa-bajnokságot. Nagy küzde­lemben a svédek előtt megszereztük az első helyet. 1927-ben Bolognában megvédtiik az Európa-bajnokságot. A döntőben a franciákat 3:1-re ver­tük. A következő év olimpiai év volt. Július 3-án nemzetközi mérkő­zésen 9:0-ra vertük Ausztriát, a B csapatunk 4:3-ra verte a cseheket Prágában. Csodálhatjuk-e, hogy az Amsterdamba induló vízilabda válo­gatottat már mindenki biztos győz­tesnek várta?

Minden nagyszerűen indult. Argen­tínát 14:0-ra vertük, a ,,mumus“-nak kikáltott USA-t 5:0-ra, végül komoly küzdelemben Franciaországon 5:3-ra.

Az amsterdami törés

A döntőben a következő csapattal vettük fel a küzdelmet Németország ellen:

Barta - Ivády, Homonnai II - Keserű II - Halasy, Vértesy, Keserű I.

Ez a mérkőzés is símán indult. Csakhamar 2:0-ra vezettünk. Be­megy a harmadik gólunk is, ezt azonban a belga Blitz nem adja meg, A csapat kissé ideges lesz. Hát még amikor a szemfüles,Bähre két gyors lövéssel kiegyenlít! A rendes játék­idő után jön a meghosszabbítás.A magyar csapat mindent elkövet a győzelemért, de Rademacher várát nem tudjuk bevenni. A német kapus csodálatosan védett ezen a mérkő­zésen. És ekkor jött Aman gólja. Németország 3:2-re vezet. Mindent megpróbálunk. Hiába! Cordes gólja megpecsételi sorsunkat és Bahre gólja már letört, reményvesztett magyar csapat hálójába hull.

Elvesztettük az olimpiai bajnok­ságot, amelyet már a magunkénak hittünk.

Megálmodtuk réges-régen! Los Angeles - Berlin

Az amsterdami olimpia után fog­csikorgató küzdelem kezdődött. A hazatérő csapatot ünneplő tömeg fogadja, senki sem mutatja, hogy fáj a vereség, de ez a keserűség éveken keresztül ott él mindenki lelkében. Komjádi Béla ezt mondja: - Fiúk, dolgozzunk újabb négy esztendeig, hogy legközelebb tény­leges győztesek lehessünk!

A visszavágás már a következő évben sikerül. Budapesten 7:1-re ver­jük Németország csapatát. 1929-ben 10 mérkőzést játszunk - 10 győze­lem. 1930-ban 12 mérkőzés - 12 győzelem. 1931-ben Párisban majd­nem baj történik. Az Európa-bajnokság döntőjében Németország az utolsó percben még 2:l-re vezet ellenünk, de ekkor Homonnai II leúszik és kiegyenlít. Ebben az év­ben ez volt az egyetlen döntetlen eredményünk.

És azután?... Képeslap fekszik előttünk. A losangelesl olimpiai stadiont ábrázolja. Kevéssel azután írták, hogy a magyar csapat gyözelmét hirdető piros-fehér-zöld zászló felszökött az árbocra. Németországot 6:2 arányban vertük, a többi ellenfelünktől még gőlt sem kaptunk.

A losangelesi csapat a döntő küz­delemben ez volt:

Bródy - Ivády, Homonnai II - Halasy - Vértesy, Németh, Keserű II.

Sokak szerint minden idők legjobb válogatott csapata.

A többi már túlságosan a jelenhez tartozik. A Klebelsberg Kupa győzel­mi mámora, a berlini stadion magyar dicsőséget hirdető zászlóerdeje, a budapesti Horthy Kupa küzdelmei, a doetincheni vereség keserűsége, a hármas torna emléke még frissen él az emlékezetünkben. Ez már nap­jaink történetéhez tartozik.

Ha eljön a nyár, benépesülnek a lágymányosi uszodák és megélénkül a margitszigeti uszoda, gondoljunk szeretettel azokra az úttörőkre, akik a régi „Csaszi" haragoszöld vizében először indították útjára a kerek labdát, amely azután egy félévszáza­don keresztül olyan sok örömet, elismerést és dicsőséget hozott nekünk, magyaroknak.

Stollár Béla