Az Arcanum adatbázisát (adt.arcanum.hu) böngészve találtunk ezt a cikket, amely részletesen taglalja a magyar vízilabdasport legfontosabb problémáit - 53 évvel ezelőtt.

Kint vannak a vízből

MIÉRT GYENGE A VÍZILABDASPORT?

Aligha van még egy olyan sportág, amely annyira meglepné híveit, mint a vízilabda. Egyre-másra épülnek a versenyuszodák, ugyanakkor egyharmadára csökkent a vízilabda-szak­osztályok száma. Olyan neves egyesületek számolták fel vízi­labda-csapatukat, mint a Pécsi Dózsa, a Pécsi Ércbánya, a Szé­kesfehérvári Építők, a Jászbe­rényi Lehel, a Debreceni VSC, a Debreceni Spartacus, a Győri ETO, az Esztergomi Építők, a Miskolci Spartacus és a Szolno­ki Honvéd. Az egri hat vízilab­da-szakosztály közül egyedül csak a Dózsa maradt meg.

Csökken a mérkőzések láto­gatottsága, holott több gólt lő­nek a játékosok, mint néhány évvel korábban. Ám a gólok többségét büntetőből, illetve négyméteresből érik el a játé­kosok. Soha ennyi szabálytalan­ság, sérülés nem fordult elő a mérkőzéseken, mint az utóbbi időben, mégsem állítanak ki senkit.

A visszaesés oka

Szolnokon hét uszodát, öt füg­getlenített edzőt és mindössze egy vízilabda-szakosztályt talá­lunk. Üj uszoda épült, illetve épül Egerben, Kecskeméten, Ka­posvárott, Szegeden, Zalaeger­szegen és még több városban, s ugyanakkor megszűnt a vidéki vízilabda-bajnokság és a vidéki vízilabda-bizottság. Nem .is olyan régen még a fővárosi csa­patok rangadóját vidéki játék­vezetők vezették - közmegelé­gedésre - s azóta többszáz já­tékvezetőt képeztek ki, mégis ma alig találunk mérkőzésveze­tőt, gólbírót.

Dudvari József, a Heves me­gyei Űszószövetség főtitkára, a hajdani Vidéki Vízilabda Szö­vetség elnöke a vízilabdasport visszaesését a következőkben látja:

- Az MTS elnöksége alig tá­mogatta az OB. I. alatti baj­nokságban szereplő csapatokat, a kezdő, vagy megyei szinten játszó együttesek pedig egy fil­lér támogatást sem kaptak. El­szigetelték a megyei szövetsé­geket, segítséget semmihez semnyújtottak. A vidéki bizottság ülésére hiába hívtuk meg az MTS elnökség és a Magyar Úszó Szövetség vezetőit, nem jöttek el. Aztán egyetlen körlevéllel megszüntették a vidéki bizott­ságot.

- Ez a körülmény is közre­játszik abban, hogy a sportág ilyen hirtelen visszaesett - folytatta Dudvari József.

- Higgye el, vidéken ma sokkal több úszó- és vízilabda növen­dék van, mint bármikor azelőtt. Csak tanítani és szervezett baj­nokságba kellene fogni őket. Az ilyen feladat elvégzésére azon­ban az előbb említett ok miatt nincs lehetőségük. A Magyar Úszó Szövetség pedig csak az Országos Bajnokság I. osztályú egyesületeivel foglalkozik.

Mit mond a főtitkár?

Ezután Dr. Kuti Lajoshoz, a Magyar Úszó Szövetség főtitká­rához fordultunk: nyilatkozzon a helyzetről.

- Bár én csak január 1. óta töltöm be a főtitkári tisztséget, a vízilabdasport gondját-baját jól ismerem. Elöljáróban meg­említem, hogy Hollandiában például nemcsak a férfi, hanem a női vízilabda-szakosztályok száma is több, mint nálunk, pe­dig a magyar vízilabdának na­gyobb hagyománya van, mint a hollandinak.

Mégis veszélyben van a vízilabdázás. Ennek azonban nem­csak a hazai vezetés az oka, ha­nem a Nemzetközi Úszó Szövet­ség is. Kezdjük talán sorjában: az új játékszabály a sportág szépségét, a játék folyamatosságát veszélyezteti, és a szabály­talanságok arányát is jelentősen növeli. Mivel a kiállítások meg­szűntek és helyükbe büntető­pontok léptek, a játékosok előtt egyszerűen utat nyitottak a szabálysértések elburjánzására. A víz alatti pankrációt pedig bíró legyen a talpán, aki észre­veszi. De nem is sokat törőd­nek ezzel a játékosok, mert há­rom súlyosabb szabálytalansá­gért -, amelyért azelőtt há­romszori kiállítás járt volna - most egy büntetődobás adható. A Magyar Úszó Szövetség a mexikói olimpia idején össze­ülő Nemzetközi Úszó Szövetség elé terjeszti javaslatát: szüntes­sék meg a büntetőpontokat és a szabálysértéseket újból kiállí­tással büntessék!

Véleményünk szerint, a játékszabály módosítása mellett, a hazai vízilabdaberkekben is rendet kellene teremteni. Mégis csak tarthatatlan állapot, hogy a Magyar Úszó Szövetség tétle­nül nézi a játékvezetés alacsony színvonalát és a vidéki vízilabda-szalcosztályok sorozatos meg­szűnését. E sportág egyre csök­kenő tábora úgy érzi, hogy az Úszó Szövetség nem áll hivatása magaslatán.

- Nem mindenért a szövetség a hibás. A játékvezetőket pél­dául nem nagyon csábította a mérkőzésenkénti 20 forint tisz­teletdíj. Sok éves vita után most is mindössze 40 forintra sikerült felemelni a játékvezetői díjat, ugyanekkor az alsóosztályú lab­darúgó-mérkőzéseken 100 forin­tot is adnak a mérkőzésvezetőknek. Ami pedig a vidéki vízilabdasportot és vezetését illeti, őszintén meg kell mondanom, abba mi nem szólhatunk bele - folytatta dr. Kuti Lajos. - Legfeljebb tanácsot, javaslatot tehetünk. Intézkedési jogköre az országos szövetségnek nincs!

Minél tovább beszélgettünk a főtitkárral, annál összekuszáltabb szálak nehezítették a ki­vezető út megtalálását. Mégsem látjuk kilátástalannak a sport­ág helyzetét. Annál is inkább, mert az alapfeltételek rendelke­zésre állnak. Ma már több vi­déki városunkban korszerű, hi­deg-meleg vízzel ellátott uszo­dák vannak és, amint említet­tük, megfelelő számú úszógár­dával is rendelkezünk. Csupán a főváros szűkölködik olyan uszodákban, amelyek vízilabdázásra alkalmasak. Jelenleg ugyanis egyedül csak a Sport­uszoda biztosítja a zavartalan játék lehetőségét. Ha vízilabdasportunkat nem íróasztal mellől irányítják majd, hanem azokra bízzák, akik elméletileg és gya­korlatilag is értenek hozzá, mint például az Úsző Szövetség, ak­kor hamarosan megtalálhatnánk a kivezető utat.

Néhány javaslat

A két szakember - Dr. KutiLajos és Dudvari József -, va­lamint a megszűnt vízilabda­szakosztályok egykori vezetőivel történt beszélgetés során ma­gyarázatot kapunk a problé­mákra.

Ezek után úgy véljük, hogy a legfontosabb feladatok a következők:

1. A fővárosban legalább 4-5 uszodára lenne szükség, ahol a kezdő és serdülőkorú vízilabdázók rendszeresen fej­leszthetnék játéktudásukat.

2. A vidék bekapcsolódásá­val széles körű játékvezetői tanfolyamok beindítása mel­lett több erkölcsi és anyagi megbecsülésre szorulna a vízi­labdajáték vezetése.

3. Hívják újra életre a vi­déki úszó-vízilabda bizottsá­got, amelynek egyik fő felada­ta lenne, hogy minden olyan helyen, ahol megfelelő létszá­mú úszószakosztály működik, ott szervezzék meg a vízilab­da-szakosztályt, és az MTS elnöksége biztosítson részük­re megfelelő anyagi támoga­tást.

4. Ahol vízilabda-szakosz­tály működik, ott tegyék kö­telezővé a serdülőkorú, az if­júsági bajnokság beindítását és szervezzék meg a megyei bajnokságokat.

5. Az MTS elnöksége és a Magyar Úszó Szövetség szoros kapcsolatot teremtsen a me­gyék úszószövetségeivel.

6. A Magyar Úszó Szövet­ség ne csak tanácsadási le­hetőséget kapjon az MTS el­nökségétől, hanem teljes jogú önállóságot. Továbbá ne csak a fővárosi egyesületeknek, ha­nem az egész magyar úszó­sportnak legyen igazi gazdája és szakmai irányítója!

Sárdi Ferenc/Szabad Föld