Az 1964-es tokiói olimpia előtt vagyunk. A magyar csapat esélyes a végső győzelemre, de csak az egyik esélyes. A Magyar Ifjúság reményt keltő összegzése. Forrásunk az Arcanum adatbázis [adt.arcanum.hu].

Sikerül ötödször is?

Négy olimpiai és nyolc Európa- bajnoksággal a tarsolyában indul majd vízilabda-válogatottunk a tokiói olimpiára. Ha a vízilabdások olimpiai esélyeiről bárhol a világon szó esik — a magyarokat említik az első helyen. És nem is ok nélkül. A római fél siker óta csapatunk eddig megőrizte veretlenségét. Ismét visszaszerezte kissé megtépázott tekintélyét. Közben Európa-bajnokságot és hatos tornát is nyert. Erre a remek sorozatra azonban a koronát az olimpiai bajnoksággal tehetné fel. Képes erre a mai magyar válogatott? Feltétlenül!

A derűlátásra tehát minden alap megvan. Azt állítani azonban, hogy ezt az olimpiai bajnokságot csak a magyarok nyerhetik — rendkívül veszélyes. Nem is lehet elbizakodottságot tapasztalni sem a vezetők, sem a játékosok körében, jóllehet, tisztában vannak az erőviszonyokkal. Köztudomású, hogy ilyen nagy világversenyen sok egyéb is közbeszólhat. Különösen azokban a sportokban, ahol döntő szava lehet a játékvezetőnek is. Márpedig a vízilabda ezek közé sorolható. A régi nagy aranycsapat általában kétgólos hátránnyal állt ki külföldön — ennyit jelentettek a játékvezetők. Ám Vér tesyék képesek voltak arra, hogy ezt kiegyenlítsék. Ügy véljük, a mai magyar válogatott is rendelkezik ilyen erényekkel. Itt vannak a csapat nagy öregjei: Gyarmati Dezső, aki immár ötödik olimpiájára készül; Markovits Kálmán, aki három olimpián és számos Európa-bajnokságon át jutott oda, hogy ma a világ legjobbjai közé sorolják, akárcsak Kárpáti Györgyöt. Érettebb játékossá vált az egykori gyorsúszó Dömötör Zoltán, higgadt, nyugodt hátvéd lett Mayer Mihály. Felsorakozott a többiek mellé Felkay László, újra erőteljesen kopogtat a válogatott kapuján Rusorán Péter, aki 1960-ban ott volt a római csatavesztésnél. Kibővült a keret sok tehetséges fiatallal, köztük a három Konrád testvérrel. Kettőzött erővel készülnek a szolnokiak, Boros Ottó és Kanizsa Tivadar is.

Vajon Berlin, Los Angeles, Helsinki és Melbourne után magyar vízilabda-sikert ünnepelhet Tokió is? A kérdésre nehéz volna egyértelmű választ adni, csupán soksok ezer magyar sportkedvelő óhaját fejezzük ki: bízunk, reménykedünk, hogy Laky Károlynak sikerül az adott időpontban a legjobb formában vízbe küldeni fiait Tokióban. Egy bizonyos, a játékosok már most mindent megtesznek ennek érdekében. Az alapozó edzések erőssége és az egész „hozzáállás” ezt mutatja.

Nem szabad azonban a számításból kihagyni nagy ellenfeleinket, akik újra csak arra törekednek, hogy elüssék a magyar válogatottat az olimpiai bajnokságtól. Róma után az olasz válogatott már nem tudott olimpiai bajnokhoz méltóan szerepelni. Előretört az NDK együttese, a románok viszont egy helyben topognak már jó ideje. A nyugatiak közül sokat fejlődtek az elmúlt két év alatt a hollandok. Mégis minden jel arra mutat, hogy csak a szovjet és a jugoszláv válogatott szólhat bele — a magyarok mellett — az elsőség eldöntésébe, ők lesznek a legveszélyesebb, legnagyobb ellenfeleink. Mindkét együttes az erő mellett már elsajátította a szükséges magasfokú technikai tudást és taktikailag is felnőttek a nagy feladat megoldásához. Talán csak az ötlet, a szellemesség hiányzik tárházukból, amellyel viszont maradéktalanul rendelkeznek Kárpáti Gyuriék, akik méltó követői e téren a nagynevű elődöknek, Vértesynek, a Keserű fivéreknek stb.

Rómában baj volt az idegekkel, lelkileg sem volt felkészült a társaság. Ma már ilyen problémák nem merülhetnek fel. A lipcsei EB is azt mutatta, hogy helyreállt a „lelki egyensúly”. Nem kopott meg a játékosok tudása sem. beértek a fiatalok, egységesebb, minden tekintetben kiegyensúlyozottabb lett a válogatott.

Ezért lehet reménykedni abban, hogy Tokió meghozza az ötödik olimpiai vízilabda-bajnokságot.

​Várszegi János

Magyar Ifjúság, 1964 II. 29.

Az 1964-es tokiói olimpia vízilabdatornáját Magyarország nyerte, megelőzve Jugoszláviát, a Szovjetuniót és Olaszországot.

A magyar csapat: 

Ambrus Miklós,
Felkai László,
Konrád János,
Dömötör Zoltán,
Kanizsa Tivadar,
Rusorán Péter,
Kárpáti György,
Mayer Mihály,
Gyarmati Dezső,
Pócsik Dénes,
Bodnár András,
Boros Ottó.

Cikkünk forrása az Arcanum Digitális Tudománytár volt.