Fontos tapasztalatok halmozódtak fel a három debreceni mérkőzésen. A szövetségi kapitány dicséri a játékosokat és arra számít, hogy a februárra tervezett csaknem kéthetes újabb együttlét (részben a szerbekkel közösen végzett munka), valamint egy torna a szuperdöntőről szintén lemaradt legerősebb csapatokkal, fontos állomása lesz az olimpiai felkészülésnek.

MÄRCZ TAMÁS a vlv-nek:

- Hogy készültél erre a tornára, volt-e konkrét terved, célod?

- Eleve speciális volt-ez a helyzet, hiszen nagyon komoly terhelésre kellett felkészíteni a csapatot. Köztudott, hogy voltak hiányzóink, Varga Dénessel és Vámos Mártonnal eleve nem számoltam és további kényszerű döntés volt, hogy Zalánki Gergő és Hárai Balázs is kimaradt, ők szintén fontos láncszemei ennek a válogatottnak. Mindenképpen olyan csapatot terveztem - s igazából az első meccsre koncentráltam, - amely egészséges játékosokból áll és fel tudja venni a ritmust kondícióban, erőben is az ellenféllel. Alkalmasnak gondoltam a társaságot arra, hogy akár már az első meccsen sikert érjen el.



A tervem hellyel-közzel teljesült. Az első találkozón az olaszoknál és nálunk is hiányzott, hogy igazán nagy ritmusban folyjon a játék, mindketten - egy kicsit egymáshoz alkalmazkodva - lassabb iramot produkáltunk, mint amit megszoktunk az ilyen nemzetközi meccseken. Ugyanakkor ezen a téren már másnap sikerült előrelépnünk, a harmadik napon pedig folytatódott ez a fejlődés és végül, amit elterveztünk azt sikerült teljesíteni. Három napon át játszottunk komoly ellenfelekkel, a csapat jól bírta a fizikai terhelést, méltó partnere volt mind az olasz, mind a horvát, mind a szerb válogatottnak. Mondhatjuk, hogy mindhárom meccsen csak a végjátékban, kiélezett helyzetben dőlt el a mérkőzés. Szerettük volna természetesen mindhármat megnyerni, s a két vereség okait most lehet majd elemezni, elsősorban a saját oldalunkon, hiszen, bár tényleg nüanszokon múltak a dolgok, a mi hibáink játszottak döntő szerepet abban, hogy nem sikerült az olaszok és a szerbek elleni győzelem. Természetesen a horvátok elleni siker is fontos tanulságokat hozott, azt a mérkőzést is érdemes lesz elemezni.

A terv része volt, hogy a korábban gyakorolt taktikai elemeket minél nagyobb arányban sikerrel valósítsuk meg a három napon át. Sokat dolgoztunk ezeken a megoldásokon, meccsen belül is variáltuk a védekezés módját, igyekeztünk alkalmazkodni az adott ellenfél támadóinak játékához. Természetesen az alkalmazkodás szükséges volt a saját erőforrásainkkal kapcsolatban is, hiszen olyan elemeket kellett alkalmazni, amelyek megvalósítására képesek voltak a jelenlegi csapattagok. Sok betöréssel, rengeteg mozgással játszottunk, főleg a második és a harmadik mérkőzésen mutatkozott meg látványosan ennek az eredményessége, sok kiállítást tudtunk így kiharcolni. Mozgékony volt a csapat, szerintem kívülről is jól lehetett látni, hogy mit szeretnénk csinálni. Ilyen szempontból kicsit részletkérdés is, hogy az adott meccset sikerült-e megnyernünk vagy nem. Azt láttam, hogy a játékosok nagyon jó hozzáállással, attitűddel dolgoztak és játszottak, figyeltek, koncentráltak, mondhatjuk, hogy egy teljes héten keresztül.

- A csapatépítés szempontjából léptél-e előre?

- Itt is a helyzet különleges voltára hívnám fel a figyelmet, hiszen talán a 80-as évekig kellene visszamenni, hogy olyan időszakot találjunk, amikor a magyar válogatott folyamatosan balkezes játékos nélkül játszott meccseket komoly ellenfelekkel. Így előtérbe kerülhettek olyan jobbkezes játékosok, akik alkalmasak a rossz kéz oldali szereplésre és korábban hol bekerültek a válogatottba, hol nem. Ez szokatlan feladat volt, jelentős kihívás, igyekeztünk a taktikai repertoárt is úgy alakítani, hogy így is eredményesek tudjunk lenni.

- Ezt a döntést kényszerűségből hoztad meg vagy kifejezetten kíváncsi voltál arra, hogy miként lehet megoldani kritikus szituációban ezt a feladatot?

- A fő cél az olimpia. Számomra az volt a legfontosabb, hogy ebben az időszakban, amikor játékosaink egészségi problémákkal küszködnek, illetve korábbi sérülésükből igyekeznek minél jobban felépülni, gondolok itt Varga Dénesre, Vámos Mártonra és Zalánki Gergőre - Hárai Balázst hála istennek csak egy pillanatnyi betegség kapta el az edzőtáborozás közben, ami miatt nem akartam kockáztatni. Szóval az említett játékosok számára a jövő miatt volt fontos, hogy ne terheljem őket ezen a tornán. Lett volna a végül választotthoz képest más megoldás is, hiszen a karácsony előtti keretben azért voltak más balkezesek is, választhattam volna akár Gyárfást, akár Burián Gergőt, de picit rutinosabbnak gondoltam azokat, akik számára jobbkezesként sem szokatlan a rosszkéz oldali játék. Ettől függetlenül nagy potenciált látok azokban a fiatalokban, akiket most nem válogattam be, szépen fejlődtek minden téren, a védekezésben, a karakterisztikát illetően. A döntéssel egyébként le kellett mondani arról, hogy kapáslövéseket produkáljunk arról az oldalról, de egész jó reakciókat láttam és gólok is érkeztek onnan a jobbkezes játékosoktól. Természetesen azok a gólok nagyon hiányoztak, amiket Vámos és Zalánki szokott elérni, akár a "semmiből" is. Most ezt így kellett megoldani, alkalmazkodtunk a helyzethez.

- Volt egy újoncavatás is.

- Örülök, hogy itt volt Vigvári Vendel, aki egy kicsit Varga Dénes feladatkörében szerepelt, ahogy a Ferencvárosban is, amikor Dumi a sérülése miatt nem játszhatott. Vendel helyt is állt, ezt mondom, még akkor is, ha fizikailag még egészen biztosan bele kell nőnie ebbe a nemzetközi mezőnybe. Sajnáltam, hogy nem tudtunk meccsről meccsre cserélni, a szabály ezt nem tette lehetővé, jó lett volna a kimaradó két embernek lehetőséget adni. Így viszont a 13 játékos nyugodt lehetett, nem kellett félniük attól, hogy ha nem sikerül egy meccs, akkor a következőre nem kerülnek be.



- Milyen utómunka vár rátok egy ilyen nemzetközi torna után?

- Természetesen alaposan feldolgozzuk a meccseink videófelvételeit. A taktikai feladatok végrehajtása mellett minden poszton elemezni fogom azt, hogy a test a test elleni küzdelemben milyen teljesítményt nyújtottunk, magam is kíváncsian várom a részletes tapasztalatok leszűrését. Ez a háromnapos sorozatterhelés kiváló alkalom volt annak felmérésére, hogy a játékosok oxigénhiányos állapotban mennyire képesek jó döntéseket hozni és azokat végrehajtani. Amikor 180-200 as a pulzus, jól megmutatkozik, hogy ki képes ilyen állapotban is higgadtan cselekedni - ez is segítség lesz számomra. Természetesen ez csupán egyetlen "teszt", még ha fontos is.

Hála istennek, lesz egy nagyon hasznos februárunk, aminek során mód lesz további felmérésekre, gyakorlásra már február 8-tól, előbb Budapesten, aztán  a szerbekkel közösen Szegeden, négy napon át. Ez már korábban tervben volt, most még egyszer megerősítettük a szándékot Szaviccsal. A dátumon kicsit módosítottunk, február 17. és 20. között zárjuk a felkészülésünket a szerbekkel. Edzőmérkőzések után az utolsó napon egy tévés, hivatalos mérkőzést játszunk. Viszonylag nagy létszámú keretet tervezek, biztos, hogy ez a februári program nagy segítség lesz az olimpiai felkészülésben.

Ami a Világligát illeti, a szuperdöntő egy fokkal jobb helyen szerepelt volna a nyári felkészülésünkben mint tavaly, de nem feltétlenül van szükség rá a programunkban. Ha kijutottunk volna, beépítettük volna, így viszont abban az időszakban egészen biztos, hogy egy tornán vesznk majd részt. A lehetséges ellenfeleknek éppen azokat az erős csapatokat szeretném majd, amelyek végül nem jutottak ki a Világliga Szuper Final-ra, tehát Szerbia, Horvátország vagy akár Spanyolország jön szóba. Azt gondolom hogy így egy rangos tornán megfelelően tudnánk készülni majd. Errről a többi szövetségi kapitánnyal már egyeztettem. Egyelőre nem dőlt el hogy hol lenne ez a torna de az sem kizárt, hogy éppen Magyarországon.

- Köszönöm a beszélgetést.

VLV-TUDÓSÍTÁS A TORNA ELSŐ NAPJÁRÓL

VLV-TUDÓSÍTÁS A TORNA MÁSODIK NAPJÁRÓL

VLV TUDÓSÍTÁS A TORNA HARMADIK NAPJÁRÓL

A HÁROM MAGYAR MÉRKŐZÉS ÖSSZES GÓLJA