FACEBOOK

Világválogatottak a vlv-nek: Varga Dénes, Kásás Tamás és Kiss Gergely reagálása a Total Waterpolo-szavazásra

Világválogatottak a vlv-nek: Varga Dénes, Kásás Tamás és Kiss Gergely reagálása a Total Waterpolo-szavazásra
hozzászólás, 2020.12.28.

Tibort már nem kérdezhetjük, de kérésünkre reagált a nemzetközi szaklap szavazásának eredményére három férfi érintettünk, az elmúlt húsz év világválogatottjába bekerült Varga Dénes és Kásás Tamás valamint a "B" csapat klasszisai között helyet kapott Kiss Gergely. (Gergővel a saját álomcsapatát is összeállíttattuk, hát az nem volt semmi, vele együtt átélni az egyes posztok kapcsán egyre kilátástalanabbnak tűnő morfondírozást...)


ELŐZMÉNYEK:

Total Player of the Year 2017 - Sandro Sukno a világ legjobb vízilabdázója

Total Player of the Year 2018 - Felipe Perrone a világ legjobb vízilabdázója


Total Waterpolo-szavazás: Varga Dénes a világ legjobb vízilabdázója! (2019)

Total Player Award 2020 - Elkezdődött a játék, Varga Dénes álomcsapata

Total Player Award 2020 - Bíró Attila voksai

Total Player Award 2020 - Benczur Márton voksai

Total Player Award 2020 - a vlv álomcsapata

Total Player Award 2020 - Varga Zsolt álomcsapata

A VÉGEREDMÉNY


Emlékeztetőül - az elmúlt húsz év álomcsapata (férfiak):

Kapus: Joszip Pavics (CRO)

Középső védő: Vladimir Vujasinovics (SRB)

Center: Ivan Perez (ESP)

Kapásoldal: Varga Dénes (HUN)

Kapásoldal: Kásás Tamás (HUN)

Rosszkéz oldal: Benedek Tibor (HUN) (csapatkapitány)

Rosszkéz oldal: Filip Filipovics (SRB)


VARGA DÉNES a vlv-nek:

- Meglepődtem, mert nem számolgattam a voksok folyamatos közzétételekor. Azt figyeltem nagy érdeklődéssel, hogy melyik szakember kikre szavaz, mert ezt érdekesnek találtam.

Megtiszteltetés, hogy a szavazatok alapján ilyen társaságba kerülhettem. Külön érdekes, hogy ebben a csapatban, de még a "B"-ben is, kivétel nélkül mindenki olyan, aki nagy hatással volt rám a pályafutásom során - beleértve a velem egykorúakat is. Az idősebbek különösen sok dologban adtak nekem inspirációt.

Biztos voltam abban, hogy a szavazást Benedek Tibornak kell nyernie és nem is csak e század első húsz éve miatt, ő már a 90-es évek egyik legmeghatározóbb játékosa volt. Nagy dolognak tartom, hogy átélhettem vele győzelmeket játékostársaként és játékosaként. 

- Furcsa helyzet: az összes résztvevő közül egyedül neked adatott meg, hogy szavazhatsz is, mint a Total Waterpolo Award korábbi győztese. Nem fordult meg a fejedben, hogy - miként a nőknél Prokofjeva megtette - magadat is "beoszd" a saját álomcsapatodba?

- Ő bevállalta... Nekem ilyesmi nem jutott eszembe és főleg: mint említettem, sok meghatározó játékos neve került itt szóba. Olyan egyéniségeket kellett így is kihagynom, mint például Sapic vagy Sukno, akiknek a játékát nagyon nagyra tartottam. 

- A voksaid leadásánál ezt meg is említetted.

- Igen.



- A te álomcsapatod tagjai közül négyen "futottak be", a végül kialakult társaságot hogy értékeled?

- Erős... És hozzáteszem: akik a pontszám alapján a B csapatba kerültek, szintén kiváló játékosok. Ott szerepel Pijetlovics és Ivovics, akire szavaztam illetve akit megemlítettem. Meggyőződésem ha csak Pijetlovicsot kivesszük az elmúlt 10 év szerb válogatottjából, nem lettek volna ilyen eredményesek. Ami pedig a kapusposztot illeti, én Vicant és Pavicot egy szintre tettem, de kétségtelen, hogy Tempesti is egy korszakos kapuszseni. Amikor Vicanra adtam a voksomat, abban a személyes kötődés döntött, hiszen Rijekában testközelből láttam, milyen munkát tesz bele és ez milyen stabilitást eredményez. 

- Van-e még hozzáfűzni valód a csapathoz?

- Nincs. Szeretném megköszönni a közönség- és zsűriszavazatokat, külön nagyra értékelem, hogy Zsolt (Varga Zsolt FTC vezetőedző) és a médiazsűri tagjaként a vlv is rám szavazott. 

- Megmarad ez az elismerés benned? Jó lesz elővenni később?

- Persze. Főleg, ha egy Kásás-nyilatkozatot is olvashatok majd ugyanebben a témakörben! Neki egyébként megírtam, hogy néha lemehetne a szélére, nehogy besokalljon a 4-es pozíció adta kihívásoktól...


KÁSÁS TAMÁS a vlv-nek:

- Jólesik ott lenni a legjobbak között természetesen, de már korántsem tulajdonítok ennek akkora jelentőséget, mint játékoskoromban. Hiába, ahogy az ember idősödik, egyre jobban kikristályosodik, hogy mi számít igazán az életben.

- És mi az?

- Röviden: az ember, aki a sportoló mögött van. Meg sok minden más.

Mindenesetre nem felejtettek el és ez azt jelzi, hogy a vízilabdás életemben jól csináltam valamit. :-) És ebben óriási szerepe volt annak a rengeteg zseniális vízilabdázónak, akikkel együtt játszhattam. Élükön Tiborral, aki mindannyiunknak hiányzik.

- A szavazás eredményeként kialakult csapatról hogy vélekedsz? Van-e kifejezetten hiányérzeted, ha igen, kivel kapcsolatban?

- Bitangerős csapat, bárkit meg tudna verni, persze, ha mindenki épp a pályája csúcsán van. :-) De természetesen több ilyen kezdő hetest össze lehetne állítani és a végeredmény mindig háromesélyes lenne.

- Már, ha egymással játszanának ezek a csapatok...

- Persze.



- Megkérhetlek arra, hogy te is mondd el a saját álomcsapatodat ugyanebből a korszakból?

-  Nem vállalom. Nehéz is lenne és igazságtalanság volna többeket kihagyni.

- Az álomválogatott centere, Ivan Perez ugyanazon a meccsen fejezte be a pályafutását, amelyiken te. A spanyolok számára és a Kemény-féle korszakot lezáró magyar válogatott számára is az volt az utolsó mérkőzés és nemcsak a londoni olimpián. Akkor a búcsú - személyesen a te számodra is - nagyon emlékezetesnek tűnt. Az idő távolában is megmaradt ez? Hogy emlékezel most vissza azokra az órákra?

- Nem szokott eszembe jutni, már nagyon régóta nem gondolkodom ilyeneken. Akkor az egy különlegesen melankolikus nap volt, egy korszak, egy életszakasz lezárása. Meg is könnyeztem. De aztán, ahogy teltek az évek, egyre távolabbinak tűnt az egész, mintha egy előző életemben történt volna.

- Mi van mostanában veled, hogy telnek a napjaid, hónapjaid, éveid?

- Aaaaaah, erre lehetetlen válaszolni, talán majd egy nagy könyvben, pár év múlva. :-)


Egy fantasztikus kép a vlv archívumából. Rajta van az elmúlt 20 év világválogatottjába beválasztott Benedek Tibor, Kásás Tamás és Varga Dénes, valamint a "B" csapatba került Kiss Gergely!


A szavazatok alapján összeállított B-válogatott:

Kapus: Stefano Tempesti (ITA)

Középső védő: Alekszandar Ivovics (MNE)

Center: Dusko Pijetlics (SRB)

Kapásoldal: Sandro Sukno (CRO)

Kapásoldal: Felipe Perrone (ESP)

Rosszkéz oldal: Kiss Gergely (HUN)

Rosszkéz oldal: Maro Jokovics (CRO)

KISS GERGELY a vlv-nek:

- Év végi játéknak tekintettem a kezdeményezést. Kicsit olyan ez, mint a szépségkirálynő-választás, van, amikor a szőkéket, máskor a barnákat részesítik előnyben, különböző időszakokban más típust favorizálnak - mindemellett természetesen azért vannak fix pontok nálam is. 

- Neveket kérek...

- Egyértelmű, hogy a nyertes nem lehetett más, nem az elmúlt 20, hanem 30 év alapján, mint a mi Tibink. Az ő személye, akaratereje, tudása, harcossága megkérdőjelezhetetlenné tette a helyét az élen. Nagyon kevés ember tudna belekötni Kása és Varga Dumi jelölésébe is - és hopp, máris van három magyar... Be kell vallanom: nagyon-nagyon nehéz számomra, hogy ne hét magyart mondjak! Miközben persze fel tudok sorolni legalább 30 olyan külföldi játékost, aki fantasztikus pályafutása révén megérdemelné a csapattagságot.

Ha a bal oldalt és a jobb oldalt kilőttük Dumival, Kásával, Tibivel és tegyük ide Filipovicsot, akkor marad a vízilabdában oly fontos tengely, a kapus-bekk-center egyenes vonal a pálya közepén. Itt vannak kérdőjelek. Ha az olimpiákat nézzük, 2000 óta elvileg nyolc játékos szerezhettek aranyérmet ezen a poszton, mind vagy szerb vagy horvát vagy magyar, egyikük pedig háromszoros olimpiai bajnok. Most akkor ő nem jobb, mint aki egyetlen olimpiát sem nyert? Mint például Perez, aki egyébként egy lefoghatatlan óriás volt, hogy mást ne mondjak, ötödével nagyobb volt a tenyere, mint az enyém... Nehéz...Pijetlovics, Nikics, Molnár, Hinics, Perez..., kit raksz be, kit hagysz ki?

És bár a széleket lezártam, ott marad az óriási kérdés: hát Biros Peti?! Aki egy vb kiesési szakaszában a csapat hét góljából hatot vállal magára... Gyerekkoromban csináltam magamnak gombfoci-világválogatottakat, én rajzoltam meg a játékosokat - akkor is három csapat kellett, hogy mindenki beleférjen, hiszen dönteni kellett, kit hagyjak ki, a kedvencemet, van Bastent? Vagy Platinit, Maradonát?

Szóval azért a jobb oldal és a bal oldal nagyjából megvan. (Biros Petit nagy nehezen betuszkoljuk nyolcadiknak, abszolút megérdemli.)

Kapusposzton nálam nem lett volna az első három-négyben Pavic - nem azért, mert nem jó, hiszen ő is fantasztikus, benne van az elmúlt 20 év kapusainak topmezőnyében, de nem első. Mi van Tempestivel, már 99-ben nagy ellenfél volt, mi van Sefikkel, mi van a háromszoros olimpiai bajnok Szécsi Zolival? 

Bekkben Vujasinovics korszakalkotó játékos volt, de jobb volt-e, mint Ivovics, aki a szóban forgó időszakban, különösen annak második felében többet tett le az asztalra? És akkor még ott van, amit a magyar szívem mond, hogy a világ legtisztábban szerelő és legtechnikásabb védője Steinmetz Barnabás volt, aki pedig kétszeres olimpiai bajnok. 

- Szóval akkor hogy néz ki a csapatod...?

- Na jó... Benedek mindenek fölött. Filipovics, Kásás, Varga Dénes (Biros Peti...), Tempesti a kapus, Hinics (Molnár Tamás...) és Vujasinovics (Ivovics...).