FACEBOOK

Adatok, sztorik a magyar vízilabda múltjából - Karácsonyi kegyelem

Adatok, sztorik a magyar vízilabda múltjából - Karácsonyi kegyelem
hozzászólás, 2020.12.25.

Nyolcvanegy éve történt, hogy karácsonyi kultuszminiszteri kegyelemmel mentettek fel élsportolókat (köztük olimpiai bajnok vízilabdázókat) büntetőeljárás és játéktól való eltiltás alól. A korabeli sajtó alapos tanulmányozásával tudjuk bemutatni az ügyet, forrásként az Arcanum adatbázisát [adt.arcanum.hu] használtuk.


Az 1939-es főiskolai világjátékoknak (az Universiade elődjének) Bécs adott otthont augusztus 21. és 29. között. (Ausztria ekkor már nem önálló állam, hanem a náci Harmadik Birodalom része volt, a versenyeket is horogkeresztes zászló alatt rendezték meg.)

Magyarországot 104 versenyző képviselte, velük 12 kísérő utazott. A versenyről 15 aranyéremmel, 12 ezüséremmel és 15 bronzéremmel utazott haza a magyar küldöttség. Sportolóink az olimpiai megnyitóhoz hasonlítható bécsi nyitóünnepség során az olimpiai formaruhában vonultak fel. Magyaros szabású és díszítésű szürke öltönyt, s hozzávaló pörgeszélű Kossuth-kalapot viseltek.

A bécsi versenyekkel a magyar sportsajtó viszonylag nagy terjedelemben foglalkozott.

Sportolóinkat a visszaérkezéskor méltó módon fogadták a Keleti pályaudvaron. Az egyik szónok kiemelte: "Már csapatunk megjelenése is nagy hatást keltett. A magyaros, festői szépségű ruha, fegyelmezett felvonulás, nagyszerű díszlépés valósággal elragadtatta a nézőket." 

Az 1939-es bécsi főiskolai világjátékokon szerepelt magyar férfi vízilabda-válogatott:

Mezei István (kapus), Tolnai József, Fábián Dezső, Hazai Kálmán, Somóczy Lóránd, Tarics Sándor, Kánássy Gyula (mezőnyjátékosok).
A tornán három válogatott vett részt, a mieink mind a németeket, mind pedig az esélyesebbnek tartott olaszokat simán győzték le, s nyerték meg a tornát.

Magyarország-Németország 9:2 (4:0) 
G.: Tarics 7, Kánássy 2, ill. Wiener
Magyarország-Olaszország 4:2 (1:1)
G.: Tarics 3, Somóczy, ill. Arena 2

Csapatunk tagjai közül Hazai Kámán és Tarics Sándor ekkor már olimpiai bajnok volt (1936, Berlin), a többiek balszerencséjére a történelem itt közbeszólt, a II. világháború miatt 1940-ben és 1944-ben nem rendeztek olimpiát.
A "bécsiek" közül Fábián Dezső maradt legtovább válogatott, ő tagja volt az 1948-as londoni olimpián ezüstérmes magyar csapatnak.

Tarics Sándor több mint négy éven át volt a világ legidősebb olimpiai bajnoka, 2016. május 21-én hunyt el San Franciscóban.

Telt-múlt az idő, s kiderült, hogy komoly gond van: a sportolóknak szeptember 5-éig vissza kellett volna szolgáltatniuk az átvett formaruhákat, ezt azonban az előírt határidőig senki(!) nem tette meg. A játékok magyar felelőse, a Magyar Főiskolai Sportegyesületek Egyesülése (MFSE) felszólította a sportolókat a hiányosság megszüntetésére. Néhányan ennek eleget tettek, de sokkal többen nem. Ekkor ajánlott levelet küldtek az érintetteknek, ami szintén csak részleges eredményt hozott. Szóbeli sürgetéssel is próbálkoztak, majd az ügyet jelentették az akkori sporthatóságnak, az Országos Testnevelési Tanácsnak (OTT). Ismét ajánlott levelek mentek ki, majd az OTT a vallás- és közoktatásügyi minisztériumtól kért utasítást a további intézkedésekre.

A kultuszminiszter döntése az volt, hogy az OTT haladéktalanul indítson "járásbírósági eljárást" azok ellen, akik az olimpiai ruhákat maguknál tartották, s egyúttal szólítsa fel fegyelmi eljárásra az illetékes szövetségeket. Az OTT természetesen eleget tett a miniszteri utasításnak.

Elsőként a Magyar Labdarúgó Szövetség lépett, "Pázmándy József Sándor (Elektromos) játékjogát a szövetség 1939 povember 13-tól 1910 június 13-ig felfüggesztette, mert az OTT-től, illetve az MFSE-töl a bécsi főiskolai világbajnokságokra átvett ruhanemüt többszöri felszólítás ellenére is csak a fegyelmi eljárás megindítása után, november 15-én szolgáltatta vissza."

Tehát még vissza is adta, mégis eltiltották! (Csak a bírósági eljárást úszta meg a visszaszolgáltatással.)

Sorban jöttek a szövetségi ítéletek, amelyek atlétákat, vízilabdázókat érintettek, valamint egy ökölvívót. Az atléták közül hét sportolót 1940 június 15-ig, ötöt július 15-ig, egyet-egyet pedig július 25-ig, illetőleg augusztus 1-ig tiltottak el. Az Úszó Szövetség (ahova a vízilabdasport tartozott) a bécsi aranyérmes(!) vízilabda-válogatott tagjai közül két kivétellel mindenkivel szemben elmarasztaló ítéletet hozott: Hazai Kálmánt, Kánássy Gyulát, Somóczy Lórándot és Tolnai Józsefet 1940. május 1-ig, Tarics Sándort pedig mácius 1-ig eltiltotta a versenyzéstől. (Az ökölvívó nyolc hónapot kapott.)

A sportsajtó szinte kizárólagosan a "hivatalos vonalat" követte:

"A Tanács erélyét csak helyeselni tudjuk. Elvégre az OTT nem krajcároskodik akkor, amikor sportügyekről van szó, de éppen ezért elvárhatja. hogy a versenyzők ne tulajdonítsák el a nekik használatra átadott válogatott-mezeket." - írja 1939. november 14-én a Nemzeti Sport. Az akkor még nem egyedüli sportlap november 24-én "Ruha - mérték nélkül/ ember - érték nélkül" címmel hosszú vezércikket is szentelt az ügynek, amelyben erkölcsileg súlyosan elmarasztalja az érintett sportolókat. "Itt a becsületszavad, amit a ruháért adtál. Hol a ruha?" - teszi fel a kérdést az aláírás nélküli, tehát a szerkesztőség véleményét tükröző cikk.


A lappiacon rivális Sporthírlap szintén elmarasztalja a sportolókat, bár finomabb hangnemben:

"Kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a bécsi FVB kínos utórezgését csakis azok okozták, akik semmiképpen sem voltak hajlandók eleget tenni írásban vállalt kötelezettségüknek." - írja a lap 1939. november 18-án. 

Egyedül a Magyarság nevű lap (egyébként a magyar nácimozgalom orgánuma...) penget meg szelídebb húrokat:

"Ezek a feltűnően szigorú ítélkezések érthető meglepetést keltettek sportkörökben. Belátjuk azt, hogy különböző, figyelemreméltó szempontból indokolt a fegyelmi bizottságok Ítélete. Ha azonban arra gondolunk, hogy fiatal és nagy sportkarrier előtt álló versenyzőkről van szó, akkor takarékoskodnunk kell az elismeréssel, amelyek az ítéletek nyomán megi

lletnék az illetékes fegyelmi bizottságokat. Tudjuk nagyon jól, az eddig látott főiskolai világbajnokságok példájából, hogy mióta a formaruhákat kitalálták, mindig voltak hasonló természetű ügyek, amelyek azonban eddig még egyízben sem végződtek ilyen súlyos következményekkel. Egy-egy főiskolai olimpiászon kápráztató színpompát., érdekes képet nyújt a különböző résztvevő nemzetek versenyzőinek színes és különös kiállítású formaruhája. Még tartanak a versenyek, amikor már valóságos „ruhacserélő börze” alakul ki a versenyzők között a pályákon is, meg a szálláshelyeken is. Mikor véget érnek a versenyek, a korábban kötött megállapodásokat betartva, gazdát cserélnek a tarkabarka formaruhák. Magam is tanúja voltam éppen az elmúlt bécsi főiskolai olimpiászon, hogy versenyzőink a hazautazásnál egymásután húzták elő bőröndjeikből a magyar formaruháért kapott remekbe készült olasz, német vagy finn formaruhákat. De hányszor olvashattunk egy-egy jól- sikerüit cserkész-jamboree után arról, hogy a világ minden tájáról összesereglett cserkészek a végén „elcsencselték” nemcsak a ruháikat, de még a zsebkéseiket is.

Ez történt Bécsben is, s ezt feltétlenül meg kell említenünk azoknak mentségére, akik súlyos Ítéleteket kaptak a fegyelmi bizottságoktól. Nagyon helyesen tennék a fegyelmi bizottságok is, hogyha az Ítéletekkel együtt ezt az érdekes mentőkörülményt. is a nagy sportnyilvánosság elé tárnák, s ha már az Ítéletek kiszabásánál nem vette figyelembe ezt a kétségtelenül enyhítő és jóvánemtehető körülményt, legalább tudja meg mindenki, akit érdekel, hogy diákolimpikonjaink nem egyszerű tolvajok, hanem a régi, — valljuk be — rossz példát követve, csak egyszerűen könnyelműek voltak."

Érdekes e cikk dátuma: december 21. A szerző tudhatott valamit, mert ugyanezen a napon(!) Hóman miniszter kegyelmet adott az elmarasztaltaknak, erről a következő napi Nemzeti Sportban jelent meg hivatalos közlemény:


Az OTT csütörtökön délután a következő hivatalos közleményt adta ki:

"Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter az Országos Testnevelési Tanács december 20-án kelt javaslatára a Bécsi Nemzetközi Főiskolai Játékokon részt vett főiskolai versenyzők ellen hozott fegyelmi ítéletek végrehajtásának kegyelemből való felfüggesztését rendelte el. A miniszter ezzel a rendeletével egyrészt a főiskolai versenyzők érdemeit kívánta méltányolni, másrészt a karácsonyi ünnepek alkalmával a sportban is a megbékélést kívánta szolgálni."

„A kultuszminiszter felhívta az OTT elnökségét, hogy erről a rendelkezéséről az OTT értesítse a sportszövetségeket s egyúttal közölje velük a miniszternek azt a megállapítását, amely szerint az OTT-től átvett ruházati és felszerelési tárgyak közvagyont képeznek és ezért a jövőben is fokozottabb védelmet és kíméletet kívánnak. Az ilyen ruházati daraboknak más nemzetek sportolóival való cserélgetése meg nem engedhető, s az ilyen eljárást a miniszter, a jövőben is a legszigorúbban fogja megtorolni:"'

„Az OTT-nak a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez a megkegyelmezés iránt felterjesztett javaslata méltányolni kívánta az érdekelt sportszövetségek megértő és a kultuszminiszter intencióinak megfelelő, erélyes eljárását. Az OTT reméli, hogy ez a megbocsátás — éppen úgy, mint a megelőző szigorú intézkedés — a magyar sport nemzet-nevelői céljainak megvalósítását elő fogja segíteni."