Most van idő kicsit a múltba nézni. Sorozatunkban különböző források alapján igyekszünk megragadni a magyar vízilabdasport történetének néhány jellegzetes pillanatát. Archív cikkekből (Arcanum), a pólóval foglalkozó könyvekből, a vlv korábbi publikációiból és persze érintettek személyes elbeszéléséből merítünk. Reményeink szerint még a mulatságos sztorik is segítik majd a fiatal vízilabdázók számára megérteni: milyen mélyre nyúló gyökerei vannak annak a játéknak, amelynek ma ők a művelői. 

A facebook Vízilabdás öregfiúk +40 elnevezésű csoportjában 1200 egykori pólós nosztalgiázik, eleveníti fel emlékeit. Innen idézünk egy történetet, amelynek egyik főszereplőjét ma, 40 évvel később kérdeztünk meg: ő hogyan emlékszik ugyanerre. (Címlapkép a Tungiról: Maklári László [Maxi])

1980-ban a Vasas Izzóban játszottam, szeretve tisztelt Martin Buci bá edzőként irányított minket. Az öregebbek mondták hogy nagyon ügyes center volt, mindig kibújt a bekk kezei közül és sok gólt lőtt. Aztán egyszer valaki megjegyezte hogy jó volt, jó volt, de a bátyja még jobb volt. Ennyiben maradtunk, hiszen akkor 18 évesen nehezen tudtam elképzelni, hogy egy 40 körüli öregember egyáltalán tud- e úszni. 

Aztán kicsit változott a kép.

Egyszer egy nyári edzés után a Tungin Buci bá levetkőzött és beugrott a vízbe. A parton volt még egy fazon, kicsit kisebb mint Buci, de hasonlított rá, mondták hogy a bátyja.Ő is beugrott. Kint meleg volt, a víz jéghideg - szokásos Tungi feeling  - biztos csak megmártóznak és jönnek ki napozni. 

Gondoltam én. 

Vittek magukkal egy labdát is, na mondom legalább megnézzük mit tudnak. 

Fura módon a medence két szélén mentek be, gondoltam valami öregkori marhaság, elkezdtük figyelni Őket,mi lesz ebből. A víz kicsit fodrozódik, a medencében csak két ember, a bent maradt kapuk himbálóznak az enyhe szélben. 

Buci a jobboldalon elkezdett úszni majdnem a fal mellett. 

Kitett fejjel, gyorsan,csak balra nézve közben. 

A másik fazon a kapáson a fal mellől elkezdett szintén úszni gyorsan, kicsit befelé, szintén kitett fejjel csak befelé nézve. 

Mi lesz ebből, néztük őket a fiatalság magabiztosságával, pimaszságával és elbizakodottságával. Néha pikírt megjegyzések korról, ügyességről stb. 

Buci felemelte a labdát átpasszolta a túloldalra, kicsit mögé sikerült, a lábához ment a passz. 

Hát csodák nincsenek, öregemberektől mit várjunk, gondoltam magamban. 

Akkor a másik fazon erőteljes krallozás közben kiemelte a lábát és talppal, kapásból, a teste fölött úszás közben betette a hosszúba úgy, hogy a labda nem csak átcsorgott a gólvonalon hanem a hálóban landolt. Ha nem a saját szememmel látom nem hiszem el. 

Percekig nem tudtam megszólalni.Hát én ilyet nemhogy nem láttam, de el sem tudtam képzelni. Fantasztikus volt. 

A parton egy kicsit visszavettünk a dumából, meg az arcunkból. Na jó, nem kicsit.  

Lassan negyven éve történt, de bevésődött egy életre. 

A góllövő Martin Miklós volt, Isten nyugosztalja! 

PS Én ennyit láttam belőlük, milyen lehettek fénykorukban...

MARTIN GYÖRGY a vlv-nek:

- Emlékszem erre, de ki kell igazítanom Pufit (Eppel Lászlót - a szerk.). Nem talpalta azt a gólt a bátyám, hanem jobb külsővel lőtte be a felső sarokba. Egyébként így volt, ahogy ő leírta.

- Hogy került oda a bátyád?

- Ő, amikor néha hazajött Amerikából, lejött hozzánk a Tungsram uszodába. Mániákusan úszott pólózott és hát, ez volt az ő "szülőhazája" is, ez az uszoda. A csapata, az Újpest ott játszott, én is Újpest-játékos voltam eredetileg, csak aztán "elfajzottam" a Tungsramhoz. Az egy olyan hely volt, ahova szívesen lejártak az emberek.

- Azon a bizonyos napon előre elhatároztátok, hogy megmutattok valamilyen kunsztot a fiataloknak? Ezért szálltatok vízbe?

- Eszükbe sem jutott. A szokásos módon hideg víz volt, jól sütött a nap, alkalmas volt minden arra, hogy bemenjünk.

- Ez a konkrét akció sem volt megbeszélve?

- Persze hogy nem. A bátyám mondta, hogy "lábra kérem". Megkapta lábra.

- Úgy beszélsz erről, mint valami halál természetes dologról. 

- Mert az is volt, nem volt benne semmi különös. Örültem, hogy ez az akció meglepte a csapattagokat, de abban az időben, amikor mi játszottunk, az ilyesmi egyáltalán nem volt szokatlan dolog. 

- Hány évesek voltatok akkor, amikor az Eppel-féle sztori történt?

- Mivel edző voltam, talán 40 körül lehettem, a bátyám meg 11 évvel volt idősebb nálam.

- Köszönöm a visszaemlékezést!

 
Martin Miklós-akció lábbal (forrás: librarius.hu)