Egy éve alakította át a szövetség irányítása az utánpótlásképzés rendszerét. Számvetésünk második részében a "fiatalabb utánpótláskorosztály" képzéséért felelős Vincze Balázzsal az eddigi tapasztalatokról, utánpótlásunk aktuális helyzetéről beszélgetünk. 

​Összegzésünk első része: VLV-INTERJÚ CSEH SÁNDORRAL

A 2019-ES UTÁNPÓTLÁSVERSENYEK TELJES KRÓNIKÁJA

VINCZE BALÁZS a vlv-nek:

- Az első kérdés hozzád is az, hogy mit szóltál a budapesti Eb-hez.

- Fantasztikus volt, nagyon tetszett. Nyilván az egész tornát jellemezte egyfajta hullámzás, mind a csapatunk, mind a játékosaink teljesítményét illetően, ez eleve biztosította az izgalmakat. A közönség fenomenális volt és úgy gondolom, hogy nem is egy, nem is kettő óriási meccset játszottunk. Ilyen volt már a spanyolok elleni csoportmérkőzés, a Montenegró-meccs és természetesen a döntő is. A győzelem "dramaturgiája" eszméletlen izgalmakban bővelkedett és még valamit szeretnék kiemelni. Ahány mérkőzésen ott voltam, a lelátón mindig rengeteg fiatal játékost láttam, olyanokat, akik akár szervezetten, akár egyénileg, szülőkkel jöttek el a Duna Arénába. Volt igény, érdeklődés a pólós utánpótlás közegében a jelenlét iránt, fontos eseménynek számított, hogy Magyarországon játszik Eb-t a felnőtt válogatott. Öröm volt vízilabdásnak lenni és mindannyian bízunk abban, hogy a lányoknak is sikerül a kvalifikáció, aztán pedig mindkét válogatottunk jó eredményt ér el az olimpián.

- Rátérve fő témánkra: hogy telt az egy év, mi történt és milyen személyes tapasztalatokat szereztél?

- Korábban én sem foglalkoztam az utánpótlással, a BVSC-nél, Szegeden és az OSC-nél is felnőtt csapatot irányítottam. Szombathelyen szakmai igazgatóként már volt rálátásom erre a területre de azért a válogatott "merítési lehetősége", minősége más, mint ami Szombathelyen jellemzi a hétköznapokat, minden klubhoz képest sokkal magasabb szintet jelent ez.

Ami nagyon megtetszett ebben a munkában, az az, hogy lehet érzékelni a játékosokon, a velük foglalkozó tehetséggondozó, illetőleg válogatott-edzőkön, hogy abszolút nyitottan, lelkesen dolgoznak a sikerekért, a fejlődésért. Szivacsként szívja magába mindenki a tudást, amit aztán szép fokozatosan igyekeznek a sikeresség szolgálatába állítani.

Elsősorban persze azokról tudok beszélni, akik a hozzám tartozó korosztályoknál dolgoznak és le kell szögezni, hogy a munka ezen a területen értelemszerűen nem hozhat látványos eredményeket, mert a fejlődés hatása később mutatkozik meg, nem is nagyon vannak még nemzetközi versenyek ezen a szinten. 

A legmeghatározóbb feladat számunkra egy évvel ezelőtt az volt, hogy próbáljunk olyan rendszert kialakítani, amelyben az idő előrehaladtával akár csapatokra, akár konkrét posztokra vonatkozóan egymásra épül a képzés mind fizikálisan, mind a technikai és a taktikai elemeket illetően.

A 2007-esekkel, a 2006-osokkal, a 2005-ösökkel és a 2004-esekkel kezdtünk el tavaly foglalkozni. Közülük a 2005-ösöknek és a 2004-eseknek volt versenyük, ezek jól sikerültek. A másik két korosztálynak összevont tehetséggondozó tábort szerveztünk, amelyen régiónként 12-12 játékos és az adott régióban dolgozó nyolc edző, összesen tehát 96 fiatal vízilabdázó és 16 edző vett részt. Öt napon át zajlottak a foglalkozások, délelőtt-délután két-kétórás edzés, szárazföldi edzés valamint elméleti képzés volt a programban. Az adott korosztályok legjobb játékosait hívtuk oda a négy régióból és a program összeállításakor már eleve igyekeztünk a posztok szerinti képzésre hangsúlyt helyezni, itt kezdtünk el először kicsit "posztspecifikusan" dolgozni a játékosokkal. Tartottunk olyan csoportos edzéseket, hogy az összes korosztály és régió adott poszton szereplő játékosai vonultak külön egy-egy edzővel, egy másik poszt képviselői egy másik edzővel és persze a kapusok is egy új, önálló csoportok alkottak, velük kapusedző foglalkozott. A délelőtti foglalkozások nagy része technikai, elméleti dolgok megbeszélésével, s ezeknek a vízben történő gyakorlásával telt el, posztspecifikus edzések voltak, délután pedig a régiókból jött csapatok küzdöttek egymással, máskor az egyes edzők válogattak össze ideiglenes vegyes csapatot. Nagyon izgalmas és jó tábor volt, úgy gondolom, hogy ezt mindenképpen érdemes továbbvinni.  

Egyébként érdekes, ahogy ezt a tábort befejeztük, két nappal később mentem Horvátországba a 2004-es válogatottal, akkor kezdtük a felkészülést az Európa-bajnokságra. Pulában voltunk egy edzőtáborban és egy ötcsapatos tornán. A horvátoktól ott volt Neven Kovacsevics, aki a horvát vízilabda úgymond professzora, ő felel ott az egész utánpótlásképzésért, régi barátok vagyunk. Ő éppen egy sibeniki edzőtáborból érkezett, ahol 2007-es ekkel dolgoztak, 60 gyerekkel és 10 edzővel. Tehát majdnem ugyanolyan létszámmal, mint mi, hiszen nálunk korosztályonként 48 gyerek volt 8 edzővel. 

Szóval, amikor az utánpótlás bizottság egy évvel ezelőtt áttekintette a képzés helyzetét, lehetőségeit, volt hova nyúlni tapasztalatokért. Emlékszem, lassan 25 éve, még Jugoszlávia volt, amikor a Becsej színeiben Tóth Lacival együtt megkezdtük játékosként a szereplésünket (1996-ban igazoltunk oda), s már akkor érzékeltünk különbséget az ottani és a magyar utánpótlásképzés között. 

- Milyen tapasztalatokat hozott az összevont tehetséggondozó tábor?

- Ez volt az első ilyen jellegű rendezvény és mindent sikerült megvalósítani, amit terveztünk. Bebizonyosodott ugyanakkor, hogy kapusedzőkre már a legkisebb korosztályoknál, 12 éves kortól szükség van. Kevés a kapuspalánta, s nagyon könnyen elviszi a figyelmet a 12-14 mezőnyjátékos a két kapusról. Ugyanakkor az eredményesség szempontjából mindig arról beszélünk, hogy ha van egy jól, 50 százalékon teljesítő kapusod, akkor majdhogynem biztos, hogy sikert tudsz elérni. Megkaptam a segítséget  a szövetségtől, így a tehetséggondozó korosztályoknál, a 2007-eseknél és a 2008-asoknál most már minden régióban dolgozik kapusedző, akiket a különböző korosztályokhoz fogok delegálni a felkészítő táborokban, így a válogatott korosztályoknak is meglesz majd a saját kapusedzője az adott időszakban.

Ha már a tapasztalatokról van szó, elmondom, hogy az "idősebb" korosztályoknál, a 2004-eseknél és a 2005-ösöknél kipróbáltunk egy új elképzelést, A és B válogatottat is kialakítottunk. A válogatottban ugyanis gyakorlatilag csak 16-20 ember fordult meg az edzők keze alatt, s előfordulhat, hogy ebben a korban egy-egy játékos még nem úszik, nem lő olyan jól, nem nőtt még meg akkorára, s emiatt tehetség is kikerülhet a sportágból. Így viszont a B válogatottnál hasonló színvonalú edzéseken mutathatják meg magukat, fejlődhetnek, figyeljük őket és fenntartjuk bennük a motivációt, hogy igenis, lehet belőlük is korosztályos válogatott, nagyválogatott, akár olimpiai bajnok vízilabdázó is.

Nyilván van egy határ, hogy meddig érdemes A és B válogatottat is vinni. Most úgy határoztunk, hogy a 2004-eseknél, akik az U16-os világbajnokságra készülnek, januártól már nincs B válogatott. Az elmúlt két év tapasztalatai és a már kialakult élettani sajátosságok alapján nagymértékű különbség már nem lesz a gyerekek fejlődése terén. Lehet, hogy szem elé kerül majd még egy-két játékos, de olyan jelentős változás szinte biztosan nem lesz, mint volt tavaly, amikor a 2004-es csapat részt vett az Eb-kvalifikációs tornán, s a március 31-i 15 ös kerethez képest az Európa-bajnokságra utazó 15-ös keret hat helyen változott.



- Most, hogy megismerted négy évnyi korosztály legtehetségesebb fiataljait, nyilván kialakult benned egy kép. Milyen az utánpótlásunk?

- Valóban egy éve van rálátásom erre. A négy korosztályban mintegy 300 gyerek fordult meg válogatott- vagy tehetséggondozó edzéseken, s úgy gondolom, hogy akik kiemelkednek a többiek közül, azokat megismertem.

A legtöbb időt nyilván a 2004-esekkel- töltöttem el, és ők 15 évesek számára első alkalommal kiírt Európa-bajnokságot meg is nyerték. Ez fontos volt, mert a felkészülés alatt és a verseny közben is voltak gondok, nehézségek, s ilyen körülmények között bizony nagyra kell értékelni a szerbek elleni négy közé jutást, az olaszok ellen megnyert elődöntőt és Montenegró elleni döntőt. Akárhány évesekről van szó, egy ilyen sorozat mindenképpen jó dolog. Minél többször tapasztalja meg egy csapat az ilyen éles meccsek hangulatát, annál előbb lesz magától értetődő ez az edzéseken nem reprodukálható légkör. Mindig izgulni fognak a játékosok egy fontos mérkőzés előtt, de az érzelmi hullámzásokat meccsen belül is sokkal jobban fogják tudni kezelni, ha azokhoz idejekorán hozzászoknak. Természetesen arra is figyelünk, nehogy "elszálljanak" ettől a tavalyi sikertől, Derekas Szilárddal és Kiss Csabával igyekszünk a pozitív tapasztalatokat a fejlődésük szolgálatába állítani. Arra neveljük őket, hogy ne elégedjenek meg egy 15 évesen elért Európa-bajnoki címmel.  

A 2005-ösöknek, akiket Regős Áron és Lehmann Pista irányít, mi szerveztünk egy tornát Szegeden a Szegedi Vízipólosulival együtt. Jól sikerült, a szerb és a horvát korosztályos válogatottak elleni győzelmeket begyűjtve tornát nyert ez a csapat, amely egyébként más jellegű játékosokból áll, mint a 2004-es.  Míg e 4-eseknél több nagy termetű, magas fiú van, az 5-ösök inkább gyorsaságukkal, kicsit agresszívabb játékukkal emelkedhetnek ki a mezőnyből.

2006-osoknál, akikkel Dávid Zoli és Hangay Robi kezdett el válogatott szinte foglalkozni, megint azt látom, hogy elég magas gyerekek vannak, valószínűleg egy-két év múlva a 190-195-ös magasságot is elérhetik és emellett még ügyesek és képzettek is lehetnek. Ezt nyilván nemcsak a válogatottnál, hanem a kluboknál végzett munka teszi majd lehetővé. Ők egyébként a tehetséggondozó szakasz záróakkordjaként vettek részt Martfűn egy tornán. A négy régió csapatai küzdöttek meg egymással egy másfél napos program keretében.

A 2007-eseknek a Kőér utcában tartottunk egy hasonló programot, csak ott óránként játszottak a csapatok, tehát azt egy nap alatt lepörgettük, nekik 2020.decemberében lesz majd Mikulás Kupájuk Martfűn. Egyébként érdekes, hogy jelenleg mind a 2006-osoknál, mind a 2007-eseknél Budapest és a Dunántúl erős, ami nem jelenti azt, hogy a többi régióból nem kerülnek ki tehetségek, a válogatott kerettagságot eséllyel megcélzó fiatalok.

- Hogyan lehet azt megoldani, hogy a legjobbak összejövetelein megkezdett munka a klubban is folytatódjon, tehát ne csak a válogatottakra, hanem a klubokban dolgozó fiatalokra is legyen hatással az "egymásra épülő" képzés tematikája, az egységesen érvényesüljön a teljes utánpótlás területén.

- Első lépésként a tehetséggondozó korosztályok és a válogatottak edzői számára tartottunk értekezletet, az én irányításom alá tartozó szakembereket ott marasztaltuk a Mikulás Kupa befejezése után és megbeszélésen vázoltuk számukra a legfontosabbnak tartott gondolatokat Benedek Tiborral. Sőt, meghívtuk Mátéfalvy Csabát is, aki két edzés között utazott Martfűre, úgy gondoltuk, ne mi beszéljünk arról, hogy milyen a jó kapusképzés, hanem olyan valaki, aki már játékosként is ezen a poszton szerepelt, azóta pedig a partól segíti a kapusok munkáját. 

Most február 29-én tágítjuk a kört. valamennyi edzőkollégát meghívtuk a szövetség által szervezett beszélgetésre, amelyen áttekintjük az utánpótlásképzés helyzetét, az elmúlt egy év tapasztalatait.

- Hajtottunk egy lapot a naptárban, új év elején vagyunk, ez milyen módon hat a korosztályok további munkájára?

Az utánpótlás bizottsággal úgy döntöttünk, hogy a 2004-eseket, akik tavaly Eb-t nyertek Burgaszban, Derekas Szilárddal és Kiss Csabával mi fogjuk vinni a nyári világbajnokságra, Voloszba (július 5-12.)


Burgasz aranyérmesei (U15-ös Eb) - dobrinckhofoto

Az U15.ös korosztálynak ebben az évben nem lesz Eb-je, ők 10-12 napos nyári edzőtáborban vesznek részt, s egy nemzetközi torna is tervben van, de a program még nem alakult.

Most januártól a 2006-osok a tehetséggondozói csoportból válogatottak lettek, A és B csapattal, 50-60 fővel indult meg velük a munka. Ők idén augusztusban mennek első nemzetközi megmérettetésükre, a belgrádi Darko Cukics emléktornára. Ez a rendezvény korábban a 15 évesek hagyományos tornája volt, mivel azonban az a korosztály már Európa-bajnokságon szerepelhet, a szerbek levitték a korhatárt, most már a 14 évesek játszhatnak a belgrádi tornán. 2021-ben ők képviselik Magyarországot az U15-ös EB-n.

A többieknek nincs idén világversenyük. "Alul" beléptek a 2008-asok, ők lettek a 2007-esek mellett a másik korosztály, amelynek tagjainál tehetséggondozói munka folyik. Ezért a tavaly sikeresen megvalósított összevont tehetséggondozói tábort idén ennek a két korosztálynak a részvételével tervezzük megvalósítani nyáron, közvetlenül az iskolaév befejezése után, ahogy tavaly is tettük.

Mindehhez hozzáteszem, fontos, hogy a legfiatalabbak is mielőbb komoly csapatok ellen szerepeljenek, nemzetközi szinten. Nemcsak azért, hogy megszokják a versenyhangulatot, azt, hogy egy esetleges kudarc után is rögtön talpra kell állni. Számukra újdonságot jelent a válogatott együttlét sok apró részeleme is, az, hogy mennyire feszített az edzőtáborok, de még a tornák versenynapjainak programja is.

Azt remélem, hogy a játékosok visszavisznek a klubokba minden olyan friss tapasztalást, ami a játékukat előreviszi, ami egyébként sosem lesz ellentétes a klubedzőjük által elvártakkal, hiszen mi is elsősorban azt akarjuk elérni, hogy a srác mindig a maximumot nyújtsa a foglalkozások alatt, ha éppen szárazföldi edzés van, akkor abban, ha úszás, abban, ha koncentrált passzolás, akkor abban, ha játék vagy játékelméleti beszélgetés van terítéken, akkor abban és aztán persze, ugyanezeket lássuk viszont a vízben. 

- Köszönöm a beszélgetést és sikeres évet kívánok!