Egy éve alakította át a szövetség irányítása az utánpótlásképzés rendszerét. Olyan területről van szó, ahol bármiféle változtatás csak hosszabb távon érezteti hatását, ennek ellenére interjút kértünk az "idősebb utánpótláskorosztály" képzéséért felelős Cseh Sándortól, hogy az eddigi tapasztalatokról, utánpótlásunk aktuális helyzetéről beszélgessünk.

CSEH SÁNDOR a vlv-nek:

- Nem kezdhetjük mással: mit szólsz a budapesti Eb-hez, a magyar válogatott sikeréhez?

- Amikor másfél évvel ezelőtt azt mondtam, hogy a magyar válogatottat a 3-6. helyek valamelyikére sorolom, biztos, hogy ez sok embernek nem tetszett. Mint ahogy azon is többen meglepődtek, amikor az Eb előtt két hónappal úgy nyilatkoztam, hogy a magyar válogatott a játékosállományát tekintve és az éppen akkori helyzet szerint az egyik legerősebb csapat és esélyese az Európa-bajnokságnak, de akár az olimpiának is. Most is azt mondom, a két minősítés között nem volt ellentmondás, s abszolút nem lepett meg az, ami a budapesti Eb-n történt. És nyilván nagyon örültem. :-)

- Mi az, amit különösen biztatónak tartasz a jövőre nézve?

- Ilyenkor az ember nyilván csak az olimpiáig néz előre. A stáb munkája mellett szerintem három dolog miatt tartunk most itt, ahol tartunk és egyben ezek adnak okot a további bizakodásra is:

- a játékosok érési folyamata, az éppen aktuális életkor tökéletes, szinte minden poszton van egy idősebb, maghatározó jelentőségű játékos és fiatalabb, de hasonló szintre szinte már majdnem beért vízilabdázó;

- az elmúlt években klubszinten komoly sikereket értek el magyar játékosok, elég csak a két BL-győzelemre utalni. Ez nagyon komoly hatással volt az önbizalmukra, arra, hogy például máshogy néznek ma egy szerb játékosra, a horvát vagy az olasz vetélytársakra, mint néhány évvel ezelőtt;

- mindenhol vannak mélypontok. Nálunk a barcelonai Eb-8. helyezés indított el egy olyan folyamatot a stáb és a csapat közös munkájában, ami azóta folyamatosan felfelé ível.

Ez a három dolog magyarázza számomra azt, hogy miért lett ilyen erős mára ez a válogatott.

- Egy éve zajlott le a magyar utánpótlásképzés reformja. Összegzően hogy értékeled a jelenlegi helyzetet, milyen a későbbi generációk vízilabdatudása? Hogy állunk az utánpótlással?

- Leegyszerűsítve azt mondhatom: úgy látom, hogy a magyar vízilabda-utánpótlás jó, 17 éves korig kifejezetten jó és akkor van ennek az egésznek igazán komoly értéke, ha mindig lesz egy-két olyan, 18-21 éves játékos, akitől reálisan elképzelhető, esetleg el is várható, hogy egész egyszerűen "berúgja a válogatott kapuját".

Hogy kicsit részletesebben kibontsam: első helyen azt emelem ki, hogy továbbra is viszonylag nagy a "merítési lehetőség". Ez nem véletlen, a riválisaink közül mi kezdünk el legkorábban tehetséggondozó válogatottak keretében dolgozni a gyerekekkel, nagyon sokat áldoz erre a szövetség, rengeteget dolgoznak az edzők, ezért van az, hogy a 15-16-17 éves korosztályokban általában nemzetközi szinten is ott vagyunk a legjobbak között. A képzéssel alapvetően a későbbiekben sincsen probléma, de itt már "sokfelé vezet az út", sok másfajta körülmény is befolyásolja a sikerességet, az eredményességet.

Elérheti egy fiatal a válogatottságot középmezőnyhöz tartozó klubcsapatból is, teljesen reális elképzelés, hogy valaki olyan csapatban szerepeljen, amely lehetővé teszi számára a sok játékot, s csak akkor igazoljon át erősebb csapathoz, ha már megfelelő szintet ér el. Ugyanakkor ma láthatóan nem valósul meg az a fontos követelmény, hogy a korosztályonként legtehetségesebb egy-két-három játékos ott toporogjon 18-20 éves korában a válogatott kapujánál. Én itt érzem jelenleg az utánpótlásunk leggyengébb pontját, ezen nyilván javítani kell. Ez nem azt  jelenti, hogy a képzés terén nincsenek más gondok, folyamatosan, kis túlzással azt mondhatom, hogy éjt nappallá téve elemezzük a helyzetet, azt, hogy hogyan lehet még jobbnak lenni, miben lehet felzárkózni, miben vagyunk mi jobbak. De csúnyán fogalmazva: az egész tényleg nem ér semmit akkor, ha nincsenek olyan, a juniorból "kiöregedő" játékosok, akik olimpiai bajnokok, válogatott kerettagok akarnak lenni.

- És a képességük is megvan ehhez, hiszen nemcsak a szándékon múlik...

- Persze.

- Azért, hogy létezik ez a nagy hiány, felelősek az idegenlégiósok?

- Szerintem csak részben. A korlátozás, a szigorítás folyamatosan napirenden van. Ugyanakkor fontos, hogy azok a klubok, amelyek a Bajnokok Ligájában játszanak, maradjanak versenyképesek.

Amikor egy fiatal bekerül a felnőttek közé, nem mindegy, hogy milyen színvonalú csapatban fejlődik tovább. Márpedig két-három idegenlégióssal általában erősebbé lehet tenni a klubban folyó munkát. Ez a jó oldala az idegenlégiósok foglalkoztatásának. Valamilyen szinten nyilván határt kell szabni, de én úgy gondolom, hogy nem ez a legfontosabb akadályozó tényező. A tehetséges fiatal magyar játékosokat eddig is hívták a topklubok.

- Melyik az a része a munkátoknak, ami a legnagyobb figyelmet igényli? Mi viszi el a legnagyobb energiát a hétköznapokban?

- Amikor elkezdtük, a legfontosabb elem az volt, hogy mindennek meglegyen a helye, épüljön egymásra az egyes korosztályok munkája a válogatottaknál. Mind fizikálisan, mint taktikailag hasonló jellegű munka folyjék a hétközi edzéseken, az utánpótlás-válogatott-hétvégéken, az edzőtáborokban, s persze minden legyen jól megszervezve. A folyamat része, hogy amit Balázs (Vincze Balázs, az alsó korcsoportok felelőse) 15 éves kor alatt a legfontosabbnak tart, s amit a többi korosztályban én tartok elengedhetetlennek, azt a mércét, taktikai, fizikai követelményrendszert alkalmazzák, érvényesítsék, ültessék át a gyakorlatba az edzők - ez volt a legfontosabb, amit mi el szerettünk volna érni.  

Az utánpótlásban nem lehet mindent hónapok alatt megoldani. Nekünk magunknak is kellett legalább egy év az edzéseket feltérképezni, a játékosok fejlődését megtapasztalni és végignézni az összes nemzetközi versenyt ahhoz, hogy el tudjunk kezdeni ajánlásokat tenni, videózásokat szervezni a klubedzők számára is.

A válogatott keretek körül folyó munkát mostanra körülbelül egy vágányra tettük, a következő feladat az, - amire már teszünk is lépéseket, - hogy mindezt megpróbáljuk bemutatni a kluboknak is, ajánlásokat tegyünk és segítsük a saját eszközeinkkel a megvalósítást. Konkrétan: Vincze Balázs már tavaly elkezdte, kisebb korosztályoknál összehívott bő keretet és az összes utánpótlásválogatott-edző, tehetséggondozó-edző részvételével tartottak egyhetes bemutató edzőtábort, amit idén is meg fognak szervezni. A tavaly tavaszi összes válogatott edzésből készült egy félórás videóanyag, amelyben a válogatott edzéseken alkalmazott lábtempók vannak felbontva, kielemezve. Emellett február végén-március elején tartunk egy bemutatónapot, én is levetítek egy videóelemzést nemzetközi tapasztalatok felhasználásával, s Vincze Balázs készül egy ilyen anyaggal.

- Hogyan lehetne jellemezni ma a különböző korosztályokat? Mire érdemes koncentrálni?

- Ha azt mondom, hogy napokat tudnék erről beszélni, akkor nem mondok sokat. Megpróbálom tömören összefoglalni.

Alsóbb szinteken, gyermekkorban az úszás minősége, gyorsasága nagyon sokat számít és ez végigkíséri utána egészen a felnőttkorig a játékosokat. Ez az alap, amit 14-15 éves korig lehet és kell megszerezni. Kezdetektől előtérben van továbbá egy fontos elem, a lábtempó, miként a későbbi fejlesztésekhez szükséges nyújtás, lazítás is.

Aztán: mindenki gólt szeret lőni, de három olyan pozíció van, ami nélkül nem lehet csapatot összerakni, a kapus, a bekk és a center. Voltak most olyan korosztályaink, amelyek ezekből hiányt szenvedtekt és ebből helyzetből nem is tudtak kilábalni az érintett válogatottak, ami jelentősen kihatott az eredményeikre. Fontos, hogy a megfelelő úszástudás elsajátíttatása mellett ezekre a posztokra már 13-14 éves korban elkezdjük képezni a játékosokat. Most annyi történik ez ügyben, hogy első lépésként, február 22-étől kezdődően külön edzéseken, center- és bekk-képzést indtunk. A havi rendszerességű összejöveteleken ezen posztok különböző korosztályhoz tartozó játékosai lesznek jelen, a foglalkozásokat elsősorban Varga Dániellel közösen tartjuk, de lesznek más edzők is. Benedek Tibornak már volt ilyen kezdeményezése, most ezt levisszük a tehetséggondozó korosztályok szintjéig, s ugyanígy történik majd a kapusok esetében is.

- "Hírhedetten" ismert, hogy jelen vagy személyesen az összes edzésen, ahol csak ott lehetsz. Milyenek a személyes tapasztalataid?

- Valóban igyekszem minden edzésen ott lenni és mondhatom, hogy 15 évesektől a 20 évesekig az összes gyereket megismertem, aki válogatottedzésekre jár. Ez egyébként közvetlenül vezetett oda, hogy nagyon nagy az átjárás a különböző válogatott keretek között. Nem véletlen, hogy vittünk ki 3-4 évvel fiatalabb játékosokat a junior vb-re, színtiszta keretek lényegében nem is készülnek együtt, mert mindenkit, abban a pillanatban, ahogy úgy érzem, hogy lehet, már dobunk is a "még mélyebb" vízbe. Az edzéseken egyébként jó a hangulat, egyben fegyelem van és komoly munka folyik. 

- A fiatalok számára is minden évben szerveznek világversenyt. Az elmúlt évben "hozott anyagból dolgoztatok", a versenyeken a munkátok, a reformok eredménye még nem nagyon látszódhatott. Ennek figyelembe vételével is érdekel, hogy a 2019-es világversenyeken elért magyar eredményeket hogy értékeled?

- Ha a nyarat nézzük, akár a felkészülési tornákat, akár a Mediterrán Kupát és persze a két kiemelt versenyt, Európa-bajnokságot, tulajdonképpen a legsikeresebb utánpótlás-válogatott a magyar volt Európában. Ez nem szabad, hogy elaltasson minket, már csak azért sem, mert sok nemzet később kezdi el válogatott szinten a képzést, mint mi, 15-17 évesen előtte vagyunk sok országnak, de ez nem azt jelenti, hogy két év múlva is előttük leszünk.

A naptári évet a decemberi a junior vb zárta, amit nyilván nem nevezhetünk sikeresnek az eredmény szempontjából. És itt azért szeretnék sokszorosan óvatosan fogalmazni. Rég megtanultam, hogy ha egy versenyen valaki sikeres, első vagy érmes, akkor "alapból" igaza van. Ha nem, akkor pedig minden magyarázkodásnak tűnik. Le is zártam már aznap, a 9. helyen befejezett vb utolsó napján magamban ezt a történetet. Nagyon bátor munka folyt annál a válogatottnál - noha általános vélekedés szerint nem a legkiemelkedőbb korosztály csapata volt ez -, még az utolsó egy-két hétben is sokat fejlődött a társaság. Szerencsétlen dolog, ha valakinek a tavalyi Eb-döntős Montenegróval kell nyolcaddöntőt játszani, s kikap egyetlen góllal úgy, hogy az utolsó fél percben küzd az egyenlítésért. Le kell vonni ebből is a konzekvenciákat, de nem gondolom, hogy mélyebb okokat kell keresni, ez most így sikerült.

Egyébként három világverseny volt tavaly, azokon összesen(!) három vereséget szenvedtünk el, kétszer érmes volt a magyar korosztályos válogatott. Nem szívesen említem fel ezeket a tényszerű statisztikai adatokat, mert magyarázkodásnak tűnik, pedig nem az. Ha megnézzük, az összes nagy riválisunknak volt legalább egy tornája, amely nem sikerült jól. Ehhez vegyük hozzá, hogy ugyanúgy, mint a felnőtteknél, nagyon gyakran egyetlen meccsen, nyolcaddöntőn vagy negyeddöntőn, éles küzdelemben, apróságokon dől el, hogy az adott torna sikeres vagy nem. Itt pedig azért mégiscsak gyerekekről, kamaszokról van szó, náluk a napi formának talán még nagyobb jelentősége van, mint a felnőtteknél.

- Idén milyen világversenyek lesznek utánpótlásban?

- Az U16-nak világbajnokság következuik. Ki is emelném, hogy tavaly ők milyen nagy sikert értek el az U15-ös Európa-bajnokság megnyerésével! Az U18-as csapat, amely 2019-ben Székely Bulcsúval, Tóth Kálmánnal harmadik lett Grúziában, idén világbajnokságot játszik augusztus végén Isztambulban. És a 2001-es válogatott igazából most kezdi el a szereplését, ez az U19-es Európa-bajnokság lesz szeptemberben Voloszban, Görögországban.

- Végül egy személyes kérdés: sikeres klubedző voltál, sok ajánlatod volt a Szolnok után is. Szerintem érdekli a közvéleményt, hogy így tervezed-e a jövődet hosszabb távon vagy az esetleg kluboktól érkező ajánlatokon elgondolkodsz...

- Akkor is elmondtam, amikor Szolnokról elkerültem és kaptam ajánlatokat: én az ottani feladatot sem "sima munkának" tartottam, hanem missziónak, életcélnak. Olyan szerencsés vagyok, hogy ebben a mostani helyzetben is hasonlóan élem meg a hétköznapokat. Vári Attilával az olimpiáig szólóan állapodtam meg és nagyon nagy kedvvel, örömmel végzem a munkámat. Most is vannak ajánlataim, de én nem szeretnék "mindenáron" klubedző lenni, a nyár végéig biztosan ezt fogom csinálni. Sőt! Szerencsésnek érzem magam, hogy jelenleg nem kell mással foglalkoznom.

- Köszönöm a beszélgetést és sikeres 2020-as évet kívánok az egész utánpótlás számára!