A válogatott volt csapatorvosa megműtötte elődjét az Uzsokiban. Az operáció jól sikerült, mi pedig a "szenvedő felet" kértük meg a történet elmesélésére...:

Néhány héttel ezelőtt kés alá feküdt Dr. Pavlik Gábor, a magyar férfi válogatott mellett korábban 25 évig szolgált csapatorvos. A szikét az a dr. Gábor Antal tartotta kézben, aki éppen Pavlik Gábortól vette át a csapatot a Kemény-éra utolsó szakaszában. A műtét rendben lezajlott, Pavlik doki csípőprotézist kapott így vélhetően 78. életévében sem kell teljesen felhagynia "kiegészítő sportágával", a kosárlabdázással..

DR. PAVLIK GÁBOR a vlv-nek:

- Kedves Gábor! Hallottunk a műtétedről, hogy vagy?

- Köszönöm kérdésedet, rögtön elkezdődött a rehabilitáció: másnap már járókeret, harmadnap mankó, három nappal a műtét után már itthon voltam. A napokban jön Tóni kiszedni a varratokat, megkérdezem majd tőle, hogy mikor válthatok két mankóról egyre és bizonyos feltételekkel kimozdulhatok-e itthonról. Fájdalmaim egyáltalán nincsenek, gyógyszert nem kell bevennem, Néha elindulok simán, mankó nélkül és csak akkor villan belém, hogy hoppá, lépjünk csak vissza...

Azt hiszem, lehet mondani, hogy "menetrendszerűen" gyógyulok, egyelőre semmiféle panaszra nincs okom. Hozzáteszem: én azért azzal, hogy mégiscsak sokat mozogtam korábban, járkáltam, kosárlabdáztam, megalapoztam, hogy megfelelő mozgásszerveim legyenek, ami most segíti a gyógyulást.

- Úgy emlékszem, amikor a 75. születésnapodon köszöntöttek, akkor még a válladra panaszkodtál, az gátolt abban, hogy hárompontos dobásokat hajts végre a kosárlabdapályán...

- A Tüske csarnokban köszöntöttek fel és azért akkor már éreztem a csípőmet. De nem is itt kezdeném, hanem ott, hogy amikor 2007-ben a melbourne-i világbajnokságra készültünk, elkezdett fájni. Tóni bácsi akkor azt mondta, hogy soron kívül megoperál, mindenféle vizsgálaton is keresztülmentem. Melbourne-ben sántítottam, akkor azt hittem, azért, mert sérven van, de kiderült, hogy szó nincs erről, a csípőm rakoncátlankodik. Műtét akkor nem lett, abban ez évben elkezdtem gyógytornára járni, valami tablettákra is emlékszem, fizikoterápiás kezelést is kaptam és pár hónap alatt, ha nem is múlt el teljesen, de annyit javult a helyzet, hogy gyógytorna helyett már újra kosárlabdázni jártam.

Ezután tíz évig stagnált a dolog. Mindig éreztem - ezt jól mutatja, hogy a kosárlabdában tíz éve nem követek el lépésibát, mert egyszerűen nem lépek annyit. :-) Mindenesetre konszolidálódott a helyzet, tudtam városnézésekre menni, előadásokat tartani, tényeg jártam még kosárlabdázni is. Az utóbbi fél évben romlott a csípőm állapota, nyáron még nyaraltunk és el tudtam menni a feleségemmel városnézésre, igaz, már be kellett nyomnom több tablettát ehhez.

Végül most január 28-án műtött meg Tóni, így végigcsinálhattam a vizsgaidőszakot, két zeneismertető estem is volt előtte.

- Mi történt pontosan a műtét során?

- Csípőprotézist kaptam, vagyis az "elkorhadt" csont és az ízületi felszín helyett egy protézis került a csípőmbe. Bizonyos jelekből arra következtetek, hogy ez ma már rutinműtétnek számít, például amikor január 18-án, reggel kijött a nővér a váróba, megkérdezte, hogy itt van-e mindenki, aki ma csípőprotézis-műtétre érkezett, s felolvasott vagy 15 nevet... (Nem mind Tóni betegei voltak.) Szóval azt kell, mondjam, tényleg futószalagon mennek már ezek a műtétek.

- Altatás volt?

- Nem, epidurális érzéstelenítéssel műtöttek.

- Akkor közben tudtál beszélgetni is Tóni bácsival... :-)

- Majdnem... Kicsit féltem előtte, hogy hülye élmény lesz hallgatni, ahogy fűrészelik a csípőmet. Megvallom őszintén, a tablettáktól, meg attól a légkörtől lehet, hogy egy kicsit mégiscsak elbódultam, ugyanis amikor azt hittem, hogy most elkezdik, Tóni azt mondta: "Gabikám, befejeztük!"... Így aztán maga a műtét semmi kellemetlenséget nem jelentett...

- Szinte már mennél újból, nem...?

- Azt azért nem, de van abban igazság, amit mondasz, mert általában úgy szokott lenni, hogy bizonyos idő elteltével az egyik csípő után jön a másik... Tóni mondta is a röntgenképek alapján, hogy a másik oldali sem tökéletes.

- Mit mondott Tóni bácsi a kosárlabda-karriereddel kapcsolatban, tehát mikor térhetsz vissza "teljes értékű harcosként"?

- Konkrétan erről nem beszéltünk, azt mondta, hogy körülbelül hat hétre számítsak, addig nem fogok tudni dolgozni menni, elsősorban azért mondott ennyit, mert tél van és az esetleges csúszós, havas, jeges út lehetetlenné teszi a kimozdulást.

Dolgozom itthon, verem a kompjutert, nézem a tévén a meccseket, más műsorokat, a lakáson belül aktív életet élek.

- Nagy örömmel látom, hogy teljes szellemi frissességben és remek hangulatban vagy!

- Igen, minden rendben van. Abszolút nem ide tartozik, kicsit az nehezíti meg az életemet, hogy beázott a lakásunk. De ilyesmi bárkivel előfordulhat, el kell viselni az ezzel járó nyűgöt, hétfőn jönnek és megcsinálják.

- Kedves Gábor! Gyors gyógyulást kívánok és tartsd meg ezt a tőled megszokott, rád annyira jellemző kedélyállapotot!

A cikket illusztráló fotókat a vlv kimeríthetetlen archívumából vettük, éppen tíz esztendeje készültek...