Hetvenöt éves lett dr. Pavlik Gábor, a vízilabda, az oktatás és a komolyzene nagy szerelmese, aki most sem az emlékiratait írja, hanem éli a dolgos hétköznapokat és további évekre tervez. Beszélgetés a keddi Reggeli Startban.

Huszonöt évet töltött csapatorvosként a magyar vízilabda-válogatott mellett, hat olimpián vett részt, ebből háromszor nyert a csapat. Negyvennégy éve oktató, máig is tanít és aktívan praktizál sportorvosként.

Szombathy Pál az ilyenkor szokásos gratuláció után megkérdezte, hogyan ünnepelték barátai ismerősei a születésnapot.

A válaszból kiderült, hogy a doki telefonja a hétvégén folyamatosan "sistergett". Megvolt a szokásos kedd-csütörtöki kosárlabda is, társai csütörtökön köszöntötték fel és a sportorvosi társaság is megemlékezett az ünnepről.

A műsorvezető lecsapott a témára és megkérdezte, hány hárompontost dob egy-egy ilyen kosárlabdázás során riportalanya. Pavlik Gábor bevallotta, hogy a hárompontosok már nem mennek, a vállai nem bírják, két "gólt" azért legutóbb is lőtt, elégedett volt.

Hogy mikor voltak az aranyidők? Mint mondta, neki szinte végig így teltek az évek. Szereti a hallgatóit, jó velük a kapcsolata. Egy saját maga által kicsit giccsesnek ítélt megfogalmazással élve azt mondta:  "A diák mindig aranyos. Ha nem aranyos, akkor lehet, hogy bennem van a hiba."

Elkég komoly tudományos munka is folyik a TF-en, ebből a szempontból a 2000-2004-es időszakra emlékezik vissza a legszívesebben, akkoriban írta, majd védte meg MTA doktori disszertációját, amely a sportolók szívkeringési alkalmazkodásával foglalkozik.

Pavlik Gábor a komolyzene nagy rajongójaként (és jó ismerőjeként) rendszeresen tart előadásokat hallgatóknak, elkalauzolva őket a zeneirodalom "mélyrétegeibe". Sosem zenélt, de már tízéves kora óta vonzódott először az operák, aztán a komolyzene többi ága iránt. 1983-ban kapta azt a felkérést, hogy tartson zenei előadásokat a TF-en. Azóta ez folyamatos, sőt, máshova is hívják.

Hozzáolvas, szeret foglalkozni részletekkel, a mélyére nézni egy-egy műnek. A Bartók rádió vetélkedőjére be szokott jelentkezni és már nyert is.
A TF-en körülbelül 140 előadást tartott eddig, de ha az összes meghívást beszámítjuk, akkor már 200 fölött jár.

Sok sportolóval is sikerült megszerettetnie a komolyzenét, amikor a pólócsapat mellett volt orvos, bizonyos városokban az oda vonatkozó zenei információkat elmesélte a játékosoknak, akik boldogan hallgatták. 2008-ig volt a csapat mellett, s mint mondja, ez éppen elég volt. Fővárosi rangadókra és nemzetközi tornákra még most is kimegy, de a nagy tornák meccseit már ő is tévén nézi.

A csapat mellett eltöltött időszakot firtató kérdésre válaszolva elmondta, szinte mindenkinek volt kisebb-nagyobb baja, amit kezelni kellett. A leggyakoribb kuncsaftja talán Molnár Tamás volt (a centerposzt sajátosságai miatt), de Benedek Tibor és Vári Attila kezeléséről is vannak emlékei. Mint mondta, nem ritkán fordult elő, hogy vasárnap este csörgött a telefonja, egy játékos hívta, hogy éppen úton van haza egy vidéki meccsről, történt egy kis sérülés, beugorhatna-e a doki lakására. És mindig, mindenki beugorhatott.

A doki annak idején úszásteszteket is készíttetett a fiúkkal, a látványos eredményeket, a lineáris fejlődés bizonyítékait a mai napig megmutatja előadásaiban. Ugyanakkor tudja, hogy a póló nagyon nagyot változott. Nemcsak a szabálymódosítások miatt, hanem a játékosok testfelépítése is összehasonlíthatatlan a korábbi időszakokéval. Ma már szinte elképzelhetetlen pocakos vízilabdázó, még a centerek is mozgékonynak kell lennie, megnőtt a testméret, a dinamika, felgyorsult a játék.

Pavlik doki bízik abban, hogy a következő 10 évben is bőven lesz teendője. Ehhez mi is jó egészséget kívánunk, s gratulálunk a 75. születésnaphoz!

A TELJES BESZÉLGETÉS: