Utoljára térünk vissza a hollandiai U19-es Európa-bajnokságon történtekre, úgy gondoljuk, az alábbiakkal válik teljessé a kép. Megmutatjuk azt is, hogyan vették el tőlünk másodszor is az olaszok elleni negyeddöntőt, amiről eddig még egy szó sem esett!

Az alpheni botrányok, az olasz-magyar negyeddöntő történetet olvasóink ismerik, emlékeztetőül az eddigi fő állomások:

Alpheni anomáliák

Junior Eb - olasz-magyar negyeddöntő, élő közvetítés

U19 - Olaszország-Magyarország 13:10(?) - óvás alatt!

U19-es Eb - Megfellebbeztük az óvás elutasítását

Horkai György szerint több dologban is változtatnia kell a sportág nemzetközi vezetésének

Molnár Tamás az alpheni botrányról

Horkai György és Manhercz Krisztián a Reggeli Startban

Az olasz-magyar meccs rendes játékidejének kritikus eleme volt Simon Henrik súlyos büntetése a negyedik negyed harmadik percének végén.

A magyar csapat ekkor feljövőben volt, 10:5-ös olasz vezetésnél támadt fel, s amikor a vitatott ítélet megszületett, már 10:8 volt az állás és éppen magyar támadás zajlott. Sőt. Vadovicsról kiállítottak egy olaszt, így emberelőny következhetett volna, jó esély a 10:9-es felzárkózáshoz. Ám a sípszót követő másodpercben újabb sípszó hallatszott. A centerben lévő magyar játékos, Simon Henrik nemes szervét ragadta meg olasz ellenfele a víz alatt, amit a magyar center hangos kiáltással és fejének oldalra csapásával reagált le. A védő azonnal eljátszotta a nagyhalállt, elterült a víz felszínén, az olasz kispad felrobbant, edzőjük a tenyerét bokszolgatva rohant a bíró felé, jelezve, hogy víz fölötti ütésért, brutalitásért a legsúlyosabb büntetést szeretné indítványozni a döntéshozónak.

És lőn. A szlovén biró csere nélkül, végleg kiállította a magyar centert. Ez a szabályok szerint azt jelenti, hogy az olasz csapat azonnal ötméterest lőhetett, mi pedig négy teljes percen át eggyel kevesebb mezőnyjátékossal szerepelhettünk. Ez konkrétan kivégzés, hiszen az ötméterest természetesen értékesítették, egygólos helyett háromgólos lett a hátrány, s 4.50 volt hátra a mérkőzésről. Innen tett csodát a magyar csapat, 12:12-re hozta a meccset, mivel azonban tévedésből közben bekönyveltek egy olasz gólt, az általunk máig vitatott döntés szerint 4.41 percet újra kellett játszani - kétgólos hátrányból kezdve az ismétlést, természetesen még sokáig emberhátrányban. A bravúrt lehetetlen volt megismételni, nem is jött össze, 13:10-es vereség lett a vége. És - mint megírtuk - a LEN meccsriportjában az újrajátszásos történetnek semmi nyoma, mintha az egész meccs a legsimábban zajlott volna le, egyszerűen összerakták a hibáig történtek leírását az újrajátszás krónnikájával!

Amikor aznap a meccsről kérdeztük telefonon Horkai Györgyöt, természetesen elsősorban az újrajátszás körülményeit firtattuk, de a szövetségi kapitány óvatosan megjegyezte: első látásra nem érezte olyan súlyosnak Simon Henrik cselekményét, hogy a meccs sorsát lényegében eldöntő büntetést érdemeltünk volna. Sokkal inkább úgy tűnt számára, hogy az olasz kispad "hisztije" győzte meg a játékvezetőt arról, hogy itt brutalitás történt.

Mielőtt folytatnánk a sztorit, íme a történtek videója a stáb (Katona Norbert) felvételéből.

És most jön az új fejlemény. Horkai Györgytől kedden megtudtuk, hogy a torna utolsó napján megkereste őt Andrej Laginja, a szlovén játékvezető, aki a súlyos ítéletet meghozta.

HORKAI GYÖRGY a vlv-nek:

- Odajött, azt mondta, hogy hibázott és elnézést kért. Egyrészt meg kellett volna szakítania a játékot, amikor a reklamációm miatt számára is kiderült, hogy rossz eredményt mutat a tábla. Ő maga mondta, hogy még fiatal, rutintalan bíró. Szerinte nehéz döntési helyzet volt ez, látta, hogy jön föl a magyar csapat és az is megfordult a fejében, hogy ha huzamosabb ideig áll a játék, akkor megszakad a lendület, s a beavatkozása befolyásolhatja az eredmény alakulását. Most már azonban - a későbbi fejlemények tudatában - úgy érzi, hogy hibázott, amikor nem tisztáztatta a zsűrivel az aktuális meccsállást. A másik dolog az általa megítélt végleges kiállítás volt. Akkor ez nagyon látványos durvaságnak tűnt számára, de aztán, visszanézve az esetet, lehet, hogy kicsit eltúlozta az ítéletnél a dolog súlyosságát, vallotta be.

És íme, egy további, a nagy balhé közepette kissé elsikkadt, magyar részről szintén kifogásolt eset.

A 3.41 perc újrajátszása során Manhercz Krisztián fejét letépte az egyik olasz, mire a bíró páros kiállítást ítélt. Manó ezzel kipontozódott, Horkai György pedig nem bírta cérnával, reklamálásért piros lapot kapott. Érdemes megnézni ezt az esetet is, különösen az olaszok magatartását. Figyelem! Az olaszok kapusa a purparlé során kiúszik a kapujából és víz felett ököllel tarkón üti Manót. Tette "természetesen" megtorlatlan maradt.

Még egyszer. Ez már az újrajátszás, 12:9-re vezetnek az olaszok, 2.43 van hátra. Ha megítélik a brutalitást, ami a kapus tettéért jár, akkor az olasz kimegy négy percre, ötméteressel jövünk és a hátralévő időben emberelőnyben játszhatunk. Vagyis itt is elvették tőlünk a meccset és erről egy árva szó sem esett eddig!

És még mindig van információnk a botrányos meccs utóéletével kapcsolatban. A találkozónak két LEN-delegátusa (ellenőre) volt. Akárhogy is nézzük, ők súlyos felelősséggel tartoznak a történtek miatt. Hogy mást ne mondjunk, normális esetben az ellenőr magának, külön vezeti a meccs alakulását, papírján aktualizálja a mindenkori eredményt, jegyzi a változásokat. Emiatt - túl az általános felelősségükön - nem értjük, hogy nem tűnt fel nekik, hogy a jegyzőkönyv és az eredményjelző mást mutat, mint ami az ő tudtukkal az eredmény!

Nos, az egyik delegátus, a német állampolgárságú Nicolae Firoiu volt az, aki a döntő után átadta a gólkirályságért és az MVP-címért járó különdíjat Manhercz Krisztiánnak. Manótól tudjuk, hogy az átadáskor gratulált, majd a következő szavak hagyták el az ajakát: "I,m so sorry". vagyis: nagyon sajnálom. Ez feltehetően nem annak szólt, hogy éppen Manót kell jutalmaznia, sokkal inkább volt egy korrekt utalás arra, ami a magyar-olaszon történt, részben az illető úr hibájából. Hát, ha már így alakult, azt kell mondanunk, ez korrekt.

Ám az olasz-magyaron két LEN-delegátus "tevékenykedett". A másik neve jól ismert számunkra, hiszen nagyon gyakran foglalkoztatott nemzetközi játékvezetőről van szó, a neve: Mark Koganov.

Az azerbajdzsáni bíróról hírlik, hogy Gianni Lonzi nagy barátja. Nevének hallatán számunkra a 2008-as malagai Európa-bajnokság ugrik be, amelyen a horvát-magyar bronzmérkőzés  egyik játékvezetője volt, s meccs közben egyszer csak félrelépett és beleesett a medencébe. E sorok írója méterekre volt az esettől, s a túl nagy közelség, valamint a megdöbbenés miatt csak egy nagyon gyenge minőségű képet tudott készíteni az esetről. (Emlékezetes, hogy a baleset után Lonzi rohant oda Koganovhoz, érdeklődni, nincs-e baja, s meccs után is ő pátyolgatta, kísérte be a bírói öltözőbe.) Mindez csak érdekesség, egy emlék a múltból.

Szintén Koganov volt a szereplője egy számunkra már jóval kellemetlenebb esetnek idén januárban, Belgrádban.

Első csoportmeccsünket játszottuk az Eb-n, a görög csapat volt az ellenfél. 8:8 volt az állás, 3,7 másodperc volt hátra, amikor időkérés után jöhettünk. Koganov dobta be a labdát a folytatáshoz leghátsó emberünknek, Varga Daninak, de rosszul, a labda elszállt Dani fölött, három-négy métert vissza kellett úszni érte. E közben(!) a másik bíró kontrát ítélt a centerben birkózó Kis Gábor ellen, így el sem kezdhettük a játékot, máris a görögök jöhettek... Még rádobták, szerencsére nem ment be. Köszönjük, Koganov sporttárs! - mondtuk akkor sokan ebben az országban.

Nos, ez a Koganov volt az alpheni olasz-magyar másik, nagy tekintélyű delegátusa, akinek szintén észre kellett volna vennie a táblán lévő rossz eredményt.

Nem, nem találták ki, ő nem kért bocsánatot. Ezzel szemben meglepve értesültünk arról, hogy a magyar csapat utolsó alpheni meccsén, a 7. helyért megrendezett magyar-holland helyosztón szintén ő volt a LEN egyik ellenőre! Ilyen hiba után, ekkora botrányt követően nem dugták el a palit, hogy szép csendben húzodjon meg, örüljön, hogy itt járhatott, s készüljön arra, hogy mostantól egy darabig nem kap feladatot. Dehogy. Mit képzelünk!? Elküldték a meccsünkre - ellenőrnek. Nos, ezt nem lehet másként értékelni, mint arcul csapásnak. Lonzi bebizonyította, hogy ő az úr a háznál, az történik, amit ő akar.

Vajon meddig még?