Bajnoki címet vár csapatától a főszponzor, az A-Híd cégcsoport társtulajdonosa. Apáthy Endre értékeli az OSC elmúlt két évét, beszél a Kayes-ügyről, a megóvott kupaelődöntőről, s nem titkolja, hogy a politika komoly befolyással bír a gazdasági háttér alakulására, ami az elmúlt egy-másfél évben katasztrofális volt. vlv-interjú.

- Két éve találkoztunk, akkor alakult meg az új OSC. Adódik a kérdés: hogy értékeli az elmúlt két esztendőt. Akkor ugye bajnoki döntő volt a terv és ezt a második év végére tartotta reálisnak, hát ez pont fordítva sikerült.

- Tényleg úgy van, hogy az első év viszonylag megfelelt, a céljaink, a gazdasági háttér, a csapat szervezése mind megfelelő volt és ennek köszönhetően az eredmény is elfogadható volt. Mi szerettünk volna egy kicsit még jobbat, de a bajnoki döntő végül is megvolt, a BL-főtáblára pedig a Szolnok balgasága miatt nem jutottunk föl...

- Amennyiben?

- Megnyertük a selejtezőcsoportunkat, ők viszont eléggé el nem ítélhető módon csak másodikak lettek, mert kikaptak attól a Kragujeváctól, amelyet mi az első selejtezőkörben, Marseille-ben megvertünk. Így egymással kerültünk szembe a főtáblára jutásért, s mi estünk ki. Ezt azóta is bánom, mert szerintem esélyünk lett volna a final sixbe jutni.

- Lehet, hogy a kiesés, az, hogy nem kellett akkor a főtáblán sok meccset játszani, segítette a bajnokságban való eredményes szereplést? Hiszen akkor döntőt játszottak.

- Szerintem nem. Ugyan mondják, hogy nagyon sok a meccs, szerintem nem is a sok meccs, hanem az utazás fárasztó, ráadásul elveszi az időt a gyakorlástól. Tavaly egyébként sokkal több játékos volt a válogatottban az Egerből és a Szolnokból az OSC-hez képest, idén ez is kiegyenlítődött kicsit, igaz, nem a fontos tornákon, meccseken szerepeltek sokan az OSC-ből.

- Ezt egyébként, hogy több OSC-s kapott szerepet az idén a válogatottban, a csapat eredményeként értékeli?

- Igen. És úgy érzem, két embernek jó esélye van kikerülni az olimpiára, de talán egy harmadiknak is. Négyen pályáznak szerintem eséllyel, ha háromnak sikerülne, akkor az szerintem óriási eredmény lenne. Természetesen ez a szövetségi kapitány döntése, amit nyilván sok szempont befolyásol, a taktikai elképzeléstől a személyes szimpátián át az adott játékos pillanatnyi formájáig.



- Visszatérve a OSC-re: mennyire sikerült meggyökeresedni a XI. kerületben a két év alatt?

- Az egyesület korábban is ott volt, tény, hogy hirtelen más színvonalú csapat épült. Támogatást kaptunk a önkormányzattól, gyakorlatilag ketten üzemeltetjük a csapatot, ezt tükrözi a név is: A-Híd OSC-Újbuda.

Lényeges, hogy mozgósítottuk a kerületet. Járnak ki a meccseinkre, a nagy mérkőzésekre egyértelműen, de már a kisebb jelentőségű mérkőzéseket is törzsszurkolók előtt játsszuk, jó hangulatot csinálnak a meccseken, dobosunk is van. Kialakult a szurkolói háttér a csapat körül, remélem, hogy ez a jövőben tovább erősödik.

Ki kell emelnem, hogy a csapat szereplése magával húzta az utánpótlás fejlődését, ma már annyi gyerek jelentkezik, hogy nem is tudunk mindenkit fogadni. Ez önmagában óriási dolog és jelzi, hogy van jövője a vízilabdának a XI. kerületben. Megépült és sátortetőt kapott a nyitott medence, amiről a két évvel ezelőtti interjúban mint tervről beszéltem. Télen-nyáron üzemel, ezzel nagy ugrásnak indult az utánpótlás képzése. Már most látszik a fejlődés: az idősebbek korosztályaiban még nem szerepel olyan jól az OSC a bajnokságokban, de az alacsonyabb "évjáratúak" korcsoportjában már jönnek az eredmények. Mindez adhat egy bázist a felnőtt csapatnak is a későbbiekben.

- Visszatérve akkor a felnőttekhez: ez az év nem úgy sikerült, ahogy szerették volna. Az egész szezonra rányomta a bélyegét Joseph Kayes ügye. Erről mindenki kicsit szemérmesen beszél, nem is teljesen világos, hogy valójában mi történt. Tisztázhatnánk ezt most? 

- Először egy más példát mondok, amiből ez is megérthető. Bundschuh Erik neve nyilván ismerős az olvasóknak is, ő kassai születésű kettős, szlovák és magyar állampolgár, a mi játékosunk. A nemzetközi szövetség nem engedte a szlovák válogatottban szerepelni, csak akkor, ha egy évre hazaköltözik és Szlovákiában él, vízilabdázik. A szlovákoknak nem volt esélyük kijutni a riói olimpiára, így Eriknek nem okozott nehézséget a döntés, hogy nem fog szerepelni a szlovák válogatottban.

Hasonló volt a helyzet Kayes esetében, ráadásul úgy, hogy senki nem volt tisztában ezzel a feltétellel, még ő maga sem. Próbáltak a svájci sport döntőbizottsághoz fordulni, de már ősz volt, amikor még mindig folyamatosan bizonytalan volt a helyzet. Hiába volt szerződésünk a játékossal, írtunk a FINA-nak is, hogy tisztázzuk az ügyet, de ők az ausztrál szövetséghez irányítottak minket. Próbáltuk Vincze Balázs személyes kapcsolatait is igénybe venni, hiszen az ausztrál válogatott edzője a horvát Elvisz Fatovics. Kiderült, hogy mivel Kayes 2015. május 23-án játszott az OSC-ben, 2016. május 23-ig Ausztráliában kellett élnie és játszania ahhoz, hogy ausztrál válogatott lehessen. Nem volt mit tenni. Számunkra október-november környékén vált egyértelművé, hogy nem számíthatunk Kayes játékára. Hozzáteszem, kicsit más lett volna a helyzet, ha európai országról lett volna szó. 

- Ön is úgy látja, hogy ez a probléma az OSC egész szezonját meghatározta, eldöntötte?

- Nem értek a vízilabdához, úgyhogy ezt nem tudom megmondani, de hogy hátráltatta a csapatot, az egyértelmű. Az is biztos, hogy Balázs (Vincze Balázs vezetőedző - a szerk.) kitalált dolgokat erre a helyzetre, de azt a laikusnak is észre kellett vennie, hogy ha a center négy méteren áll vagy öt méteren, akkor kijön a védelem és a hátul lévőknek 8-10 méterről kell lőniük, ami nem ugyanaz, mintha a center 2-3 méterre bemegy ők pedig 5-6 méterről tudnak lőni. Ezt még én is észrevettem és kénytelen voltam elfogadni magyarázatként, még akkor is, ha mindig mondtam, hogy ezt a helyzetet meg kell oldani valahogy, ki kell találni valamit a játékoskeret adta lehetőségből. Ki is talált Balázs mindenfélét, sokat mozogtunk, de már ősszel lehetett hallani vízilabda-berkekben, a legnagyobb riválisainktól is, hogy ezzel a helyzettel, hogy nekünk nincs centerünk, kétesélyessé vált a bajnokság. Mi ezt nem akartuk elfogadni, de igazából az idén valóban nem tudtunk ezek ellen a csapatok ellen jó teljesítményt nyújtani, szoros meccset játszani. Azt az egy kupaelődöntőt leszámítva.

- Az a kupaelődöntő nagy vihart kavart, óvtak rögtön utána és a hibát mindenki elismerte, de még azon az estén visszavonták az óvást a sportág érdekére hivatkozva. Azóta egy kicsit hasonló ügyben precedens értékű döntést hozott a szövetség illetékes testülete, egy ifjúsági meccs utolsó 17 másodpercét újra kellett játszani. Hogy értékeli most az egri kupaelődöntő után történteket, kérdezem ezt úgy is, hogy nyilvánvaló volt, a hivatalos szövetségi közleményben is benne volt, hogy az Önnel  való konzultációk alapján lépett vissza az OSC az óvástól.

- Ezt még akkor, ott tisztáztam, nem az lett volna, hogy a hátralévő hat és fél percet játszottuk volna le, hanem az egész meccset. Gondolja végig! Van egy sikeres óvás. Másnap reggel 10-kor le kell játszani újra azt az elődöntőt, ami fizikailag eleve rendkívül fárasztó volt. Mindenki tudja, hogy az OSC nagyon keményen védekezik, ez hozzátartozik a játékstílusunkhoz. Mondjuk, megnyerjük mi, de akár az Eger, azt az újrajátszott meccset, aztán délután kikapunk vagy az Eger kap ki tíz góllal a pihent Szolnoktól a döntőben. Nem lett volna semmi értelme. Mondjuk, ha arról lett volna szó, hogy a hátralévő hat percet kell újra játszani, akkor lehet, nem vontuk volna vissza az óvást, hiszen ráadásul ugye a jogosulatlan beugrás miatt a mi ötméteresünkkel indulhatott volna ez az "újrajátszás". De nem bántam meg az akkori döntést, beszélgettem erről utána a fiúkkal is, akik egyébként minden dicséretet megérdemeltek azért a meccsért, 0:4-ről jöttek vissza 4:4-re. Úgy éreztem és most is úgy érzem, a vízilabdasport érdeke kívánta meg, hogy az a döntés szülessen, komolytalanná, sőt, röhejessé vált volna az a kupadöntő. 

- A két évvel ezelőtti interjúban megkérdeztem, hogy meddig tart az OSC támogatása, akkor két évet mondott, azt, hogy az olimpiáig. Ez a két év letelt. Hogyan tovább?

- Mielőtt erre rátérnék, megemlítem, hogy ez a két év egy kicsit arról is szólt, hogy más csapatok támogatóival együtt megpróbáltunk itthon tartani válogatott játékosokat. Ezzel megítélésem szerint segítettük a nemzeti csapatot is, Benedek Tibor szövetségi kapitányt, hiszen sokkal könnyebb volt számára edzőtáborokat tartani, készülni és meccseket játszani úgy, hogy minden játékosa a hazai bajnokságban szerepelt. És egyúttal ahhoz is hozzájárultunk, hogy a magyar legyen a világ legerősebb bajnoksága. Ami a jövőt illeti: valóban el kellett dönteni, mi legyen. Beszéltem a polgármesterrel, egyeztettem a tulajdonostársakkal, hogy jelentősen romló gazdasági feltételek között is csináljuk-e tovább és abban maradtunk, hogy csináljuk. Ha meg csináljuk, akkor csak rendesen érdemes. 

- Utalt arra, hogy nem jók a gazdasági feltételek. De hát évek óta azt hallani, hogy egyre jobb a gazdaság helyzete, tavaly nagy fellendülés volt az építőiparban is. Mi a helyzet a cégcsoporttal?

- Az elmúlt egy évben az építőipar teljesítménye nem nőtt, sőt, a statisztika szerint is csökkent. Nem az én tisztem megítélni, hogy ennek mi az oka, de tény, hogy az elmúlt egy-másfél évben alig írtak ki új munkát. Ez most egyébként szerencsére változóban van, megjelentek kiírások vasútépítésre és más olyan tevékenységekre, amelyekben mi érintettek vagyunk. Ennek megfelelően a jövőbeni kilátásaink nem rosszak. De ez az évünk az elmúlt évhez képest...: nagyon nehéz volt a szervezetet úgy átalakítani, hogy ne katasztrófa legyen a vége. Az idei várható forgalmunk a 2014-15-ösnek a negyedére esett vissza. Ezt természetesem kezelni kell a költségek oldalán is.

Közben figyelni kell arra, hogy tartsunk olyan kapacitásokat, amik lehetővé teszik a működésünket, ha beindul a fellendülés. Már most látszik, hogy 2017-ben nem lesz elég kapacitás az építőiparban. Ha mi kaptuk volna a Dagályt vagy a Népstadion bontását..., de hát az egy más kör, esélyünk sem volt ott szereplővé válni. Viszont a mélyépítés most kezd erősödni, elsősorban a vasútépítés, másodsorban az útépítések, várhatóan árvíztározók létesülnek - nem akarok mélyen belemenni szakmai dolgokba, de meggyőződésem, hogy jövőre kevés lesz a mostani kapacitás.



- Ezt az egész időszakot körüllengi a politika. Meghatározott cégek nyernek vagy nem nyernek, pályázhatnak vagy nem pályázhatnak - ez mind bekerül a napi politikai hírek közé. Ez a megközelítés szerepet játszik az A-Híd sorsának alakulásában?

- Persze. A mi cégünk munkáinak 90, de lehet, hogy 95 százaléka állami megrendelés, mert valamiért nem nagyon építenek magánberuházók vasutat meg hidat... Tehát egy ilyen cégnek mindig jó kapcsolatot kell ápolnia a kormányzattal. Óhatatlanul politikai ráhatás a működésünkre az is, hogy mikor mennyi munkát írnak ki, ez alapvetően befolyásolja a mi létünket, ezért a változó helyzethez mindig alkalmazkodnunk kell. Különböző adminisztratív meg politikai okok miatt az elmúlt egy-másfél évben alig volt versenykiírás a mi területünkön. 

- Azért épül a 2017-es vb uszodája...

- Igen, de az magasépítés, abban mi nem vagyunk szereplők... A lényeg az, hogy az elmúlt időszakban kevesebb volt a munka és el kellett dönteni, hogy a kevesebb bevételből támogatjuk-e tovább a vízilabdát. Eldöntöttük, hogy támogatjuk.

- Az elmúlt két évhez képest ennek nagyságrendje elmozdult valamerre?

- Nem, nagyjából azonos marad. De míg a háttér az első évben tágabb volt, most szűkebb és remélem, hogy ez újra kedvező irányba változik majd.

- Ez alatt mit kell érteni?

- Például azt, hogy az egyesületek állami támogatásának szerkezete teljesen megváltozott. Amíg külső forrásból az első évben 40-50 millió forinthoz jutottunk, a második évre ez az összeg 12 millióra csökkent. Ez az, ami állami csatornákon érkezik összesen működési támogatásként, különböző helyekről. 

- Nyilván arra hivatkoznak, hogy ott a TAO..., nem?

- Nem. A TAO-nak ehhez nincs köze. Sőt, most éppen azt hallom, hogy ha valaki a TAO-t ilyen célokra használta fel, annak komoly problémai lesznek, eljárások folynak, vissza kell fizetni pénzeket, s ha így lesz, egy-két egyesület nagy bajba kerülhet.



- Mennyi időre szól a mostani döntés, tehát az, hogy tartják a jelenlegi szintet?

- A jövő évre vonatkozóan megállapodtunk minden játékossal, van, akivel két évre. Úgy gondolom, hogy két év biztosan benne van. De ennél messzebbre nem lehet tervezni, annyira bizonytalan az iparág helyzete - ha nincs bevétel, akkor nincs miből szponzorálni. Most úgy néz ki, hogy a következő két évre megfelelő üzleti lehetőségeink lesznek.

- Milyen OSC-re számíthatunk?

- Bajnok lesz jövőre a csapat.

- Komolyan? Ezt most megígéri?

- Persze.

- Arra gondol, hogy esetleg a többi csapatnál várható forgás miatt gyengülnek kicsit a riválisok?

- Nem. Mi erősödünk. Nem baj, ha ők nem gyengülnek.

- Elég határozott. Ezt érzelmi alapon, szakmai alapon vagy gazdasági alapon mondja?

- Elsősorban mindig érzelmi alapon mondom. Gazdaságilag nem "célszerű", hiszen minél jobbak az eredmények, annál többe kerülnek azok. És itt ugye a szakmai sikerek nem állnak arányban a ráfordított költségekkel, hiszen nem megy ki 30 ezer ember egy meccsre, jelentősen meglökve a jegybevételt...

Megvan a csapatunk, és ez fontos dolog, optimizmusra ad okot. Ismert, hogy Decker Ádám elmegy, Kevin Graham befejezte a vízilabdázást, három komoly, jó játékos érkezik, Nikics, Lukas (Seman - a szerk.) és Zalánki Gergő, s a többiekkel is megállapodtunk.

Nem rossz a csapat, s lesz "két és fél" centerünk, ironizálva mondom: mostantól kezdve nem lehet majd arra hivatkozni, hogy centerhiány gátolja a csapat eredményességét.  A hivatalos elvárás a kupadöntő és a bajnoki döntő.

- És a BL-ben?

- Megfogalmaztuk, hogy szeretnénk bekerülni a final sixbe, de ezt nem írtuk elő hivatalos feladatként, mint a másik kettőt.

- Jövőre találkozunk vagy két év múlva?

- Amikor akarja. Szívesen beszélgetek bármikor. Mondjuk, jövő ilyenkor, amikor a bajnoki finálé mindent eldöntő meccsét megnyertük a Fradi ellen... Na jó, a Szolnok azért nem gyengül meg annyira, meglátjuk...

- Köszönöm a beszélgetést!