Különleges kapusakció és az azt követő bírói ítélet borzolta a kedélyeket a keddi Szolnok-Szeged bajnokin. Facebook-oldalunkon kevesebb mint egy nap alatt több mint 22 ezren nézték meg a történtek videófelvételét, s a legszélsőségesebb véleményeket olvashatjuk a hozzászólásokban. Utánajártunk annak, hogy a szereplők miként élték meg az esetet, megszólal az összes érintett - köztük a játékvezető is!

A büntetővel végződő labdaszerzés a negyedik negyed közepén, 16:6-os hazai vezetésnél történt. Íme (vlv-videó az M4 közvetítése alapján):

VOGEL GÁBOR játékvezető a vlv-nek:

- Tegnap este néztem meg a felvételt, amit felraktál. Az első lassításnál a fejemhez kaptam, hogy úristen, mekkora hibát követtem el! Ez volt az első véleményem annak a lassításnak az alapján, amelyik felülről mutatja, hogy mi történt. Aztán néztem tovább és jött egy másik szögből ugyanaz, onnan, ahol én is álltam. Mellettem volt a kamera, ugyanazt látta, amit én. És itt egyértelmű volt: a kapus kiüti a játékos kezéből a labdát, majd a lendülettől átmászik az ellenfél fején. Ugyanezt láttam abban a pillanatban is, amikor ez történt és emlékszem, átfutott az agyamon, amit tanultam az öregektől, s amit én is próbálok átadni a fiataloknak: abban az esetben, ha egy ötméteres-szituációnál azt látod bíróként, hogy az adott helyzet alapján "meg lehet ítélni" a büntetőt, akkor meg KELL ítélni. A második lassítás megerősített abban, hogy jó döntést hoztam. Abból a szemszögből igenis úgy nézett ki, hogy kiugrik a kapuból, elüti a labdát, majd átmászik a játékos fején. Ez fault gólhelyzetben lévő játékossal szemben. Ha pedig fütyülök, ebben e helyzetben nem ítélhetek mást, csak ötméterest.

Elfogadom, hogy két helyes ítélet is lehetett volna, a semmi vagy az ötméteres, hogy százalékos arányban melyik volt vagy lett volna inkább jogos, ez lehet vita tárgya, ilyen eseteknél mindig az volt és mindig is az lesz. Úgy gondolom, ez az eset is bizonyítja, hogy ahány szemszög, annyiféle "látás", elismerem, az első lassítás tiszta szerelést mutat. A másik lassításnál már kollégák, szakértők is azt mondják, hogy hááááát, igen... Ebben benne van minden, az igen is meg a nem is.

Meccs után egyébként odajött hozzám Attila, neki is azt mondtam: Lehet, hogy megköveznek érte, de ott, ahol álltam, azt láttam, hogy elütötted a labdát és ráestél a fejére. Ha pedig fault üres kapunál, akkor az ötméteres. Azt mondta, így ok, köszöni.

- Gondolom, Cseh Sándor az esetnél reklamálásért kapta a sárga lapot...

- Igen. Megfordult a fejemben hogy Decker Attilát a vízcsapkodásért kiállítom, de az ellenőrrel közben tisztázni kellett, hogy Cseh Sándornak volt-e már sárgája, nem piros lapnak kell-e következnie, s mire ez rendeződött, már felálltak az ötméteres elvégzéséhez, az eltelt néhány másodperc "utólagossá" tette volna a büntetést.

- Nincs-e amiatt lelkiismeret-furdalásod, hogy a kapus egy ritkán látható kreatív megoldást alkalmazott, s nem biztos, hogy a büntető - még ha szabályszerű is - a játék szellemének megfelelő döntés volt?

- Igen, értem. Valóban díjazhattam volna a kapusnak ezt a gondolatát és a kreatív megvalósítást. De az jut most eszembe, amit mindig kérdeznek tőlünk egy jogos, de vitatott ítéletnél: "Meg mernéd fújni egy világbajnoki döntőn is?"  És a jó válasz az, hogy igen. Következetes vagyok és ezt tudják rólam. Van véleményem a játékról, s ez a vélemény ítéletekben nyilvánul meg, mert ez a dolgom. A játék szelleme szerintem azt kívánja, hogy egy bizonyos határ fölött meghozzam a döntést. Azon vitázhatunk, hogy ennél az esetnél az adott cselekedet a határ fölött volt vagy sem, én abban a pillanatban, ott a parton úgy láttam, hogy igen, és ezt az én szögemből rögzített felvétel lassítása is megerősíti. Ezért nincs lelkiismeret-furdalásom.

DECKER ATTILA (Szolnoki Dózsa-Közgép) a vlv-nek:

- Abban a szituációban én egyetlen esélyt láttam arra, hogy meg tudjam akadályozni a gólt: váratlan húzást alkalmazni. Ahogy jött felém Kiss Csaba, miközben fogta a labdát, egyszer csak hátrapillantott, hogy meggyőződjön arról, követi-e őt védő. Ebben a pillanatban lecsaptam a labdát a kezéről. Még arra is figyeltem, hogy lehetőleg ne nagyon érjek hozzá a testéhez, bár én úgy tudom, hogy ha fogja a labdát egy játékos, akkor azt el lehet venni tőle, ilyenkor nincs fault. Láttunk már nem egyszer ilyen szituációt és bár az öt méteren belüli területre, a kapusokra külön szabályok vonatkoznak, Lévai Marci két alkalommal is megszerzett ilyen kiugrással labdát, furcsának találom, hogy az egyik meccsen elengedik az ilyen akciót, a másikon pedig lefújják és büntetőt ítélnek. Az biztos, hogy kiélezett szituációban, mondjuk egy kupadöntőben, 7:7-es állásnál ez az eset még nagyobb port kavart volna. Az adott helyzetben nem volt sok jelentősége, bár számomra mégis volt, úgy gondolom, hogy "tökös gyerek" voltam, jó lett volna, ha sikerül megakadályozni a gólt azzal, hogy így ki mertem ugrani a kapuból...

- Gyakran előfordul fociban és vízilabdában is, hogy ilyenkor, amikor egy kicsit "véleményes" a döntés, a kapus "istenítéletet szolgáltat" és kivédi a büntetőt. Nem fordult meg a fejedben ez a lehetőség? :-)

- Nem mindig van így, egyébként pedig minden egyes ötméterest ki akarok védeni... :-) Bosszankodtam, az igaz, mérges voltam, mert én úgy éreztem, hogy amit csinálok, az teljesen rendben van. Hozzáteszem: meg kell érteni a bírókat is, nem egyszerű a dolguk, századmásodpercek alatt kell dönteni és ebben a sportágban nagyon gyakori a kétes szituáció. Mindenesetre örülök annak, hogy beszélünk róla, mert ez segíthet, hogy ugyanazt a helyzetet minden meccsen azonosan ítéljék meg a játékvezetők.

KISS CSABA (Tiszavirág Szeged Diapolo) a vlv-nek:

- Én ott abban a pillanatban letaglózásként éltem meg ezt a szerelést. Hirtelen mozdulat volt, elég nagy ütés, utána pedig azt éreztem, hogy átmászik rajtam. Azonnal biztos voltam abban, hogy ez ötméteres lesz. Maga a labda kiütése még nem volt szabálytalan, ügyesen csinálta, de utána átúszott rajtam, a fejemen és emiatt szerintem jogos volt a büntető. Attila reakciója pedig szerintem egyértelműen cserés kiállítást ért volna.

- Látszik a felvételen, hogy mondasz neki valamit. Az FC Barcelona meccsein ilyenkor mindenki eltakarja a száját, te nem tetted, de nem tudtam leolvasni, hogy mit mondasz...

- Ha jól emlékszem, annyit mondtam neki, hogy "Attila, ráugrottál a fejemre, ez ötméteres". Lehet, hogy a szituáció hevében volt még mellette egy-két "kísérő szó", ami nem tűr nyomdafestéket, de ez volt a lényeg.

CSEH SÁNDOR (Szolnoki Dózsa-Közgép) a vlv-nek:

- Nem értettem egyet az ítélettel - ezért is kaptam sárga lapot, de az, hogy ez az eset tízgólos különbségnél történt, természetesen befolyásolta a dolog "feldolgozását". Mi egyébként úgy éreztük, hogy a végén kaptunk két olyan büntetőt, ami nem volt az, de azt is hozzá kell tenni, hogy egy ilyen mérkőzésen, amelyen sok volt a támadás, majdnem 30 gól esett, nem egyszerű minden konkrét esetet megítélni.

Összességében szerintem a bírók jól vezették a mérkőzést. Biztos, hogy egyszer-kétszer tévedtek a mi kárunkra és a mi javunkra is, de az ügyben, amiről beszélünk, tíz másodperccel az eset után már semmilyen probléma nem volt. Még azt is hozzáteszem, hogy én edző vagyok, nem játékvezető, nem kezdem el elemezni a konkrét mozdulatokat... Ha sorsdöntő pillanatban, egy szoros meccs végén történik ilyen eset, akkor biztosan jobban belemennék a részletekbe, így azonban nem, kevés jelentősége volt az esetnek számunkra...

TUDÓSÍTÁSUNK A TALÁLKOZÓ ÖSSZES GÓLJÁVAL