Decker Ádám kislánya születése miatt megváltozott életéről, feleségével töltött hétköznapjairól, testvérével, a Szolnok válogatott kapusával való viszonyáról,  s a válogatottsággal kapcsolatos reményeiről beszélt az OSC waterpolo blognak adott interjújában. És arról is, hogy miért mondott le most szezonkezdetkor az eddig viselt csapatkapitányi tisztségről klubjában.

Cikkünk eredeti cím nem ez lett volna... Az interjú eredeti időpontjának július 28-át jelöltük meg, ám az élet közbeszólt, szó szerint... Decker Lilien jelezte érkezését, így az interjút melyben szó esik,- családról, hobbiról, csapatszellemről no meg egy kis vízilabdáról - elnapoltuk, de bepótoltuk.

Mi lehetne egy ilyen szituációban az első kérdés, mint hogy hogy vagytok?

Köszönöm szépen jól vagyunk a feleségem és a kislányom is, valamint köszönöm az OSC szurkolóknak a gratulációkat, elárasztottak ezek a kedves hozzászólások. Már négy hete otthon van a pici.



Az eddigi négy hét hogy változtatta meg a napirendedet?

Eddig minden a régi. Feleségem a nap huszonnégy órájában a babával foglalkozik, így én tudok pihenni és az edzésekre készülni. Esténként egy-egy etetést át szoktam vállalni tőle, de éjszaka még nem kellett felkelnem.

Mióta tart ez a szerelem, melynek gyümölcse a kislányotok?

Tizennégy éve ismerjük egymást, öt éve vagyunk házasok. Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt, azonnal számcsere, és ahogy a „nagykönyvben" meg van írva.



Maradjunk a család vonalánál, az öcsédet sem kell senkinek bemutatni. Vele milyen a kapcsolatod?

Jó testvérek vagyunk, de teljesen külön világ, a tűz és a víz, így nincs túl sok közös témánk. Ettől függetlenül nagyon jóban vagyunk, a hosszú hétvégébe beiktattunk egy közös horgászást is, a kazanyi világbajnokság alatt is folyamatosan tartottuk a kapcsolatot.

Atyec a sokat megénekelt szolnokiak kapusa, emiatt van köztetek rivalizálás?

Már nincs, de korábban a válogatott miatt volt. Ő előbb került be a csapatba, mint én, akkor zrikált egy kicsit, de mióta együtt is szerepeltünk, ez abbamaradt.

Közös klubcsapat gondolata nem fordult még meg a fejetekben?

A BVSC-ben és az Egerben játszottunk együtt, azóta külön utakat járunk. Egy kapus és védő között tud kialakulni nagyon jó kapcsolat, ahogy ez korábban Nagy Viktor és köztem megvolt, de a testvéri kapcsolat igazi előnyei a mezőnyben tud kijönni, mint ahogy Dani és Dumi (Varga Dániel és Dénes -a szerk.) érzi egymást. Bár ők külön-külön is zsenik.

Idén nem kerültél be a válogatott keretbe, hogy telt így a nyarad?

Természetesen nagyon csalódott voltam emiatt. Adtam magamnak egy hónap teljes pihenőt, mikor a passzív pihenésé volt a főszerep, illetve elvégeztettem egy teljes körű kivizsgálást, nehogy egy megelőzhető sérülés okozzon problémát. Ezt követte egy háromhetes edzésciklus, a medence partra a feleségem a nagy pocakaja miatt nem tudott elkísérni, otthonról támogatott. A nyaralás hiányát a kislányuk születése sokszorosan kárpótolta. A nyarat egy lehetőségnek fogtam fel, hogy szeptembertől pihenten, újult erővel nekivághassak a szezonnak, és bebizonyíthassam, hogy én vagyok a legjobb védő Magyarországon.

Andi, a felséged is korábban profi sportoló volt, (fitnesz magyar bajnok, és Eb 5. helyezett). Még midig ő állítja össze az étrendedet?

Ő vásárol és ő főz, így nincs sok esélyem, hogy azt egyem amit akarok. :) Nagyon hálás vagyok, hogy ilyen figyelmet fordít a körülményeimre. Fitneszversenyzőként megszerzett tudása alapján állítja össze az étrendet, ami szerencsére mára már napi rutinná vált, így gyakorlatilag külön odafigyelés nélkül tudunk helyesen étkezni, no persze az esti nassolás bűnös csábításának ellen kell állni. A nyár folyamán nyolc kiló felszaladt, de az elmúlt hónapban ez le is ment.



A szárazföldi munkában is tud tanácsot adni?

Igen, mindig kikérem a véleményét. Magyarországon szakmailag nagyon elismert emberekkel dolgozott, így igyekszem kihasználni az ilyen irányú tapasztalatát. A vízilabda-klubok egyelőre elmaradnak ettől, de válogatottban már más szintű a kondiedzés, köszönhetően ez Egressy János és Horváth Tamás munkájának. Szeretnék én is gyorsulni, ennek érdekében a szezon közben egy gyógytornászhoz jártam, akik az ízületeim mobilitását fejlesztette. E mellett Andi is mutatott néhány gyakorlatot, ami a „gyorserőmet” fejlesztheti, hiszen az erő már megvan, a sebességen kell még javítanom. Természetesen mindezek mellett Kocsis Attila az OSC kondiezdőjének programját is lelkiismeretesen végrehajtottam, amiben számos újítás nagyon tetszik: gumikötél, medicin labda, súlyszán, hajókötél, homokzsák, bosu, TRX..stb. Próbálunk kiszakadni a régimódi „12 ismétlés ebből a súlyból, 8 meg abból” felfogásból.

Te hogy tudtad támogatni a feleséged sportolói pályafutását?

Viszonylag egyszerű volt, hiszen mindig szeretett mozogni, hol futott, hol teniszezett, majd néhány éve a fitnesznél kötött ki. Nagyon sokban hasonlított a napirendünk, két edzés köztük az étkezés és a pihenés. Ezt Szegeden könnyen összeegyeztettük, hiszen ő autóval, én biciklivel jártam a tréningekre és nagyjából egyszerre végeztünk. Az ő versenyei általában hétvégén voltak, így a szabadidőm jó részét utazással töltöttem, annak függvényében, hogy éppen hol volt versenye.

Ő milyen gyakran látogat ki a meccsekre?

Elég gyakran, néha az édesapja is eljön, kialakult már egy egész jó szurkolói társaság a barátnők, feleségek körében. A gyengébb mérkőzéseket már kicsit unja, ilyenkor jó, hogy van kivel beszélgetni, ugyanakkor a nagy téttel bíró meccseket ő is végigizgulja.

Egy VLV-interjú során a következőt nyilatkoztad: „Az év legkellemesebb csalódása a teltház az OSC meccseken”. Mi volt a fejedben, mikor ideigazoltál?

Egyáltalán nem számítottam ilyen hangulatra, hiszen eddig húsz-harminc fős közönség előtt játszott az OSC. E mellett a XI. kerületben vannak sikersportágak, például foci, jégkorong, kosárlabda. Nem gondoltam, hogy van annyi szurkoló akit érdekel a minőségi vízilabda, hogy hétről-hétre megtöltsék ezt az uszodát. Annak is nagyon örülök, hogy elég hamar egy igazi szurkolói tábor alakult ki. A Vasasban imádtam a hazai mérkőzéseket, hiszen olyan parázs hangulat volt, hogy élmény volt bemenni az uszodába. Így volt ez Egerben és Szegeden is, noha ott a sátor befogadóképessége viszonylag kicsi. Arra nem számítottam, hogy zászlókkal, dobbal, üvöltve buzdítanak minket, és a végén odajönnek pacsizni.

Az alapszakaszban új lebonyolítása miatt nem kell igazán messzire utazni (a pécsi túrát leszámítva), így idegenben is hazai pályát varázsolhatnak a szurkolók. Ugyanakkor a papíron gyengébb csoportba kerültünk. Nem járhatunk úgy, mint a válogatott Kazanyban?

Az előző évben többször közel voltunk ahhoz, hogy megégessünk magunkat, elég, ha a Vasas vagy a KSI elleni idegenbeli meccsekre gondolunk. Ezen mindenképpen változtatnunk kell, hiszen a végelszámolásnál hiányozhat egy-egy olyan figura amit egy ilyen meccsen tudunk begyakorolni. Szerintem Balázs nem fogja hagyni, hogy beleálmosodjunk ebbe a csoportba. Az új lebonyolítási rend nagyon tetszik (keveset utazunk). A Szolnokkal és az Egerrel nem fogunk az alapszakaszban találkozni, így ez a nézőknek és a mi „meccsrutinunknak”nem annyira jó, de bízom benne, hogy győzelmekkel fogjuk tudni őket kárpótolni az elmaradó rangadók miatt és a könnyebb meccseket is komolyan vesszük majd.

Hogyan értékelnéd a tavalyi évet?

Egyrészt sajnálom, hogy nem sikerült semmit nyernünk, másrészt büszke vagyok rá, hogy Európa egyik legjobb csapata állított meg minket mindhárom fronton, és azt gondolom, hogy emelt fővel tekinthetünk vissza a tavalyi szezonra. Itt főleg arra gondolok, hogy senki nem várt minket a Magyar Kupa és a Bajnokság döntőjébe a szeptemberi névsorolvasás után. Szerintem idén még kiélezettebb lesz a küzdelem, hiszen az Eger talán túlságosan a BL-re koncentrált, idén biztos, hogy mindent el fognak követni, hogy legyőzzenek minket.

Csapatkapitányként, hogy látod mi az amiben előre tudunk lépni ebben a szezonban, s hogy tudnak ebben segíteni az újonnan érkezők?

Ha már avval kezdted, hogy csapatkapitány, had jegyezzem meg, hogy tisztelettel visszaadtam ezt a címet, és Balázs pedig a csapat kezébe a szavazást. Rendkívül fárasztó szerep volt, és azt gondolom, hogy életem legfontosabb tíz hónapja előtt állok, mert ki akarok jutni az olimpiára, és ott aranyat nyerni. Épp ezért csak arra fogok koncentrálni, hogy a legjobb teljesítményt nyújtsam az OSC-ben ezáltal újra bekerüljek a válogatottba. Másrészt nem éreztem a döntőben, hogy át tudom adni azt az energiát és felgyülemlett tüzet, ami bennem volt. A döntő harmadik meccsén, kétgólos vezetésnél éreztem azt, hogy akkor a Szolnok egy meccsre megfogható csapat, de talán nem hittük el (vezetésnél mi voltunk idegesebbek, ők magabiztosak), nem tudtam átadni ezt a hitet, simán kikaptunk háromszor. Ha egy csapatkapitány nincs olyan hatással a társaira, hogy „magával tudja vinni őket”, velük is el tudja hitetni azt, amit maga már elhitt, akkor jobb, ha visszaadja a tisztségét. A magyar bajnokság piszok erős, az első három klub világszínvonalat képvisel, így megtartani is nehéz lesz ezt az eredményt. Ugyanakkor érzem magamban az erőt és hiszek annyira a csapatban, hogy el tudjuk csípni a Szolnokot, akár csak egyetlen kupadöntő erejéig is. Az egrieket meg kell verjük, mert mi jobb csapat vagyunk. Nem biztos, hogy egyenként jobb játékosokból állunk, de csapatként jobbak vagyunk.

Mennyi plusz feladatott jelentett a kapitányság?

Ez a szerep rendkívül összetett. Mikor kiderült, hogy Apáthy Endre az OSC mellé teszi le a garast, akkor Balázzsal kezdtük el felhívogatni a kiszemelt, de bizonytalan játékosokat. Neki kell tartani a kapcsolatot az edző és a csapat között, tájékoztatni a társakat, hogy mikor hol és milyen szerelésben jelenünk meg, a külföldi utazások programját elküldeni, vagy éppen pihenőt kérni Balázstól, ha ezt a csapat állapota, vagy hangulata indokolja. Ez a tavalyi évben Balázs nagyvonalúságának köszönhetően nagyon jól működött sokszor voltunk szaunázni, termálfürdőzni. Rengeteg pici apróság, ami elvesz az energiámból. De részemről mindez eltörpült a mellett, hogy csapatkapitányként példát kell mutatni. Ha egy játékos azt látja, hogy nem én vagyok az, aki minden edzésen odateszi magát, vagy hajtok az utolsó percig egy mérkőzésen, akkor hiteltelenné válok. Ennek kapcsán nem engedhettem meg magamnak több pihenőt, vagy olyan posztot a meccseken, ami az egyéni céljaimnak megfelelne, mert nem centernek szerződtem az OSC-be, mint ahogy a válogatottban sem center poszton számít rám a Kapitány. Csapatkapitányként viszont mindent a csapat érdekének kell szentelni, alázatosan. Steinmetz Barnától, Ádámtól, vagy Varga Danitól mindig ezt láttam és ezt tartottam követendő példának.

Mikor a szabadidőben nem a családfői teendőidet látod el, mivel foglalod el magad?

Nagyon sok hobbim van, de az elmúlt években sokszor tanulással töltöttem, vagy saját vállalkozással a szabad időmet. Miután bekerültem a válogatottba és ott sikereket értem el, ezeket a tevékenységeket leépítettem, és csak a vízilabdára koncentráltam. Ettől függetlenül a főiskolát szeretném befejezni, de mindezt csak a riói olimpia után kezdem el. Emellett Kiss Gergővel és Nagy Viktorral van egy saját egyesületünk, amivel nyáron egyedül én tudtam foglalkozni, és rettenetesen élveztem. A gyerekek hihetetlen mennyiségű energiát tudnak adni, így a saját edzéseimet a foglalkozások utánra időzítettem. Nagyon színessé tették a nyaramat. Ezt is minimalizálni fogom, akárcsak Viktor, így újfent szeretném kiemelni Kiss Gergőt, akinek nagyon hálás vagyok, hogy a nyakába veszi ezt a rengeteg feladatot. Gergő, ha olvasod ezt az interjút, akkor ezúton is bocsánat, és kitartást! ;). Neki háromszor adatott meg az olimpiai dobogó legfelső fokán a Himnuszt hallgatni, én azon vagyok, hogy ezt egyszer átélhessem. Így a következő tíz hónapot a baba, a playstation és az alvás fogja kitenni a vízilabda mellett. E mellett DJ-skedem imádom az autókat és a horgászatot. De ezeket nem tudom szezon közben műveli.

Legjobb tudásom szerint nem csak te szereted a playstationt…

Jól tudod, szerencsére jó néhány csapattársam is fanatikus, Bátori Bence, Bisztro, Cirmi, és Hege, a „verhetetlen Fifa-király”. Neki ezúton is gratulálok, hogy állandóan megver… A kicsi mellett így kevesebb idő jut a játékra, de a felkészülés első hetében tartottunk egy csapatépítő tréninget videojátékozás keretei között.

Zárásként annyit tennék hozzá, hogy szokták mondani hozzánk hasonló új csapatoknál, hogy idő kell az összecsiszolódásra, meg hasonlók. Sőt, a válogatottnál is Tóvári Zsuzsanna első dolga a csapat és a szerepek felépítése volt, bár ott tényleg a legjobbak voltak jelen. Mi már szeptemberben csapat voltunk. Az OSC-vel sikerült bebizonyítanunk azt, amiben sokkal jobban hiszek bármilyen taktikánál, vagy „névsornál”: ez a csapatot alkotó egyének emberi jelleme és a csapategység. Persze, ha csak ez számítana, akkor a legjobb barátokból álló hobby strandvízilabda csapat verné a világot, de én itt az egyenlő szintet képviselő csapatok párharcára gondolok, ahol egy-egy apró blokk, védés, gól dönt. Ezt volt a legfőbb célkitűzésem, hogy ezt képviselje az OSC. Jó érzés volt egységes, toleráns, egymásban vakon bízó emberek között edzeni és küzdeni. Köszönöm Nekik az elmúlt szezont.

OSC waterpolo blog / Kerber Tamás

Fotók: Balogh Máté, Zákány Gergely, Decker Ádám és vlv