Tóth Márton is azok között van, akik a következő szezont egy formálódó magyar szupercsapatban töltik. vlv-interjú azt követően, hogy az információ publikussá vált, miután a bajnoki bronzmeccs befejeződött (Szeged-Honvéd 11:7 [4:1, 2:2, 4:3, 1:1])

TÓTH MÁRTON a vlv-nek:

- Papíron egyéves szerződésem lesz a Szolnokkal, de természetesen akár hosszabb idő is lehet ebből.

- Érdekelne, hogy milyen poszton fogsz játszani, ugyanis hallottam olyan infót, hogy centernek mész!

- Tekintettel, arra, hogy eddig se volt kimondott posztom - hiszen Szegeden a külső körben játszottam, míg a válogatottban centerként -, csak azt mondhatom, hogy a kapuba biztosan nem állok be. :)) Sanyival (Cseh Sándorral, a Szolnok edzőjével - a szerk.) egyébként úgy beszéltük meg, hogy főleg kapásoldalon, illetve második centerben játszom, valamint az "eredeti" centerposzton is besegítek, ha kell. Szerintem ez majd kialakul szezon közben. Azt azért látni kell, hogy nagy terhelés lesz a következő évadban, és az csak a Szolnok előnyére válhat, ha az egyik legfontosabb poszton "forgatni lehet" az erőforrásokat.

- Térjünk vissza az elmúlt szezonra. Hogy értékeled a szegedi korszakot, mi marad meg ebből az időszakból benned hosszú távon?

- Először is nagy köszönettel tartozom a szegedi vezetésnek (beleértve a szponzorokat is), a szurkolóknak és a városnak is, hogy itt játszhattam. Megszerettem a várost, a közeget, rengeteg új barátom lett!

Csodásan indult a szezon, személy szerint is nagyon jól ment a játék, nagy bravúrral kupát nyertünk, amivel történelmet írtunk, a válogatottban meccseket játszottam, minden szuper volt. Januártól komoly fizikai felkészülésbe kezdtünk, ami nekem egy kicsit kihatott a játékomra, de tudtam, hogy szükség van rá, mert tavasszal kell jól játszani. A tavaszunk meg egészen a Vasas-meccsig csodásan alakult. Megnyertük azokat a rangadókat, amiket ősszel még elvesztettünk, a válogatottban egyre több bizalmat kaptam, úgy éreztem, hogy kezd beérni az a sok munka, amit beletettünk. Aztán jött a Vasas-meccs és hirtelen két meghatározó játékosunk kiesett a csapatból, amit már nem bírtunk el az elődöntőben. Ebben az időben a masszőrünk is kórházba került - akinek ezúton köszönöm az egész éves munkát - és Papesznak is fájt a háta. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy a hazai Eger-meccsünket meg kellett volna nyerni. A bronzcsatára pedig elvesztettük Juhász Zsoltit is és Aljosa (Kunac - a szerk.) is csak az első meccsen játszhatott...

- Az már biztos, hiszen a klubelnökötök maga hozta nyilvánosságra, hogy többen is elmennek a csapatodból, ennek gondolom, anyagi okai vannak...

- Hogy ki miért hagyja el a csapatot, azt nem tudom. Sőt az is lehet hogy Viktoron, Marcin és rajtam kívül nem nagyon megy el más. A magam nevében tudok erről nyilatkozni. Én azért váltok, mert a világ egyik legjobb csapata hívott, ahol azokkal tudok együtt edzeni és játszani, akikkel a válogatottban szeretnék sikereket elérni, továbbá a klub rendkívül biztos lábakon áll, ami megteremti annak feltételeit, hogy csak arra tudjak koncentrálni, ami a feladatom. Nem titok, hogy minden létező fronton az aranyérem a cél, ami önmagában nagyon nagy motiváló erő.

- Mit szóltál, amikor a Szolnok megkeresett?

- Nagyon megörültem, mert az egy játékos munkájának az elismerése ha ilyen szintű csapat szeretné megszerezni.

- Anélkül, hogy nevekre konkrétan kitérnénk, milyen érzés lesz olyan magyar csapatban játszani, amely talán még a magyar válogatottnál is jobb, hiszen három szerb is játszik benne? (Ez persze csak vicc...)

- Mint már utaltam rá, a döntésemet alapvetően meghatározta, hogy azokkal fogok klubszinten együtt edzeni és játszani, akikkel a válogatottban is. Ez óriási lehetőség nekem! Abból, hogy a válogatott gerince egy csapatban van, elsősorban a Szolnoki Dózsa profitálhat, de továbbmegyek, a válogatottnak és ezáltal az egész magyar vízilabdának is az előnyére fog válni ez a helyzet.

- Mit szeretnél elérni, mivel lennél elégedett a következő szezon végén?

- Nem titok hogy a célunk mind a három "terepen" (kupa, bajnokság, nemzetközi kupa) a legvégsőkig elmenni. Én maximalista vagyok éppen ezért három aranyéremmel elégedett lennék.

- Van-e olyan dolog, amit különösen nagy kíváncsisággal vársz?

- Nagyon várom már hogy újra a BL-ben szerepeljek, mert az utóbbi időben ez kimaradt az életemből. Legutóbb a Vasassal játszottam ott, s igazan nagyot "dobbantani" a BL-ben lehet.

- Segítheti-e ez az átigazolás a válogatottban való esetleges "meggyökerezésedet" vagy éppen ellenkezőleg, hátráltatja, hiszen talán kevesebbet leszel vízben, mintha gyengébb csapatban szerepelnél, illetőleg nagyon sok kimagaslóan teljesítő játékos lesz nálatok, így talán nem tudsz annyira kitűnni.

- Ez egy jó kérdés, majd az idő eldönti, de úgy érzem, hogy sokkal inkább pozitívan hat ez rám. Egyébként éppen ez a szempont volt az, ami miatt nem bólintottam rá egyből a Szolnok ajánlatára. Volt egy másik ajánlatom, az arról szólt, hogy az egyik vezéregyéniség lettem volna,  három negyednyi játékkal. Nem szabad viszont elfelejteni, hogy a mai vízilabdában a legmagasabb szinten nem lehet három negyedeket játszani meccsenként. Szolnokon egészen biztosan kevesebb lesz a játéklehetőség egy meccsre vetítve, de ha figyelembe vesszük a nemzetközi kupa nem kevés mérkőzését, akkor máris árnyaltabb a kép, hovatovább ugyanott vagyunk. És akkor még arról nem is beszéltem hogy milyen minőségű meccsekre van kilátás a nemzetközi kupában! Azt sem szabad elfelejteni, hogy ez edzések jelentősége is óriási és nem mindegy, hogy milyen szintű, képességű játékosokkal gyakorol együtt az ember. Összefoglalva, szerintem előnyömre válhat ez az átigazolás, és különben is, az embernek bíznia kell magában és hinnie kell abban, amit képvisel, amit csinál. Ha az önbizalmamat vagy a hitemet elvesztem, akkor olyan leszek mint egy félszárnyú madár. Nem fogok tudni repülni...

- Sok sikert kívánok!