Erdélyi Balázs immár több mint három éve döntött úgy, hogy a hazai vízilabda-karrier helyett az amerikai pénzügyi tanulmányokat folytatja és a pólót amatőr szinten, az amerikai egyetemi bajnokságban folytatja.

A magyar válogatott színeiben is szerepelt egri játékosról idén tavasszal írtunk, amikor az egész konferencia legjobb játékosává választották. Talán egy pici szerepe ennek az interjúnak is volt abban, hogy Balázs eszébe jutott a hazai szakembereknek, s meghívták az Universiade-válogatottba. A többi ismert, az ő hathatós közreműködése is kellett ahhoz, hogy a Vincze Balázs vezette magyar egyetemi-főiskolai válogatott megnyerje a kazanyi Universiade férfi vízilabdatornáját.

Az amerikai egyetemi szezon most ért véget, s örömmel fogadtuk a hírt: a három magyarral játszó Tigers nem csak az új rendszerű, final six-es bajnoki döntőbe jutott be, hanem végső finálét játszott a nagy esélyes USC-vel. A tipikus amerikai körítéssel, óriási hangulatban megrendezett döntőt drámai csatában, hosszabbítás után nyerte mag az USC, de a tigrisek - enyhén szólva - nem vallottak szégyent, Erdélyi Balázs hét(!) gólt lőtt a meccsen és a final six legjobb játékosává választották. Tagja lett az év all star csapatának is. Tőle kértünk beszámolót a vlv olvasói számára. (Jellemző Balázs szerénységére, hogy beszélgetésünk során a döntőben dobott hét góljáról nem tett említést, erre az információra a meccsről beszámoló tudósításokban bukkantunk.)

ERDÉLYI BALÁZS (Pacific Tigers) a vlv-nek:

- Számunkra a hétvégén ért véget a bajnokság, amit végül a második helyen fejeztünk be, egy drámai meccs után. Az alapszakaszt sikerült megnyernünk, de a legvégső tornán, ahol eldőlt a bajnoki gyűrű sorsa, nem sikerült felül kerekednünk. Végig vezettünk az egész mérkőzés során a kezünkben tartottuk a dolgokat - leszámítva az utolsó három és fél percet. Ennek kezdetekor még 10:8 volt ide, aztán egy pár kétes ítéletet kapott az akkor meg “csak" ötszörös bajnok. Esélyeshez illően kihasználták azokat az ítéleteket, amiket egy ilyen meccsen az esélyesebb csapat általában megkap, ha szorult helyzetben van. Kontrafault után rögtön labda nélküli kiállítás kétszer is, amit végül góllal tudtak zárni. Egy perccel a mérkőzés vége előtt már ők vezettek 11:10-re. Húsz másodperccel a lefújás előtt sikerült még egyenlíteni, de a hosszabbításban már csak ők dobtak egy gólt, így hatodszorra a USC csapata lett a bajnok. Igazából nagyon-nagyon fáj ez a vereség, mert tényleg beteljesülhetett volna az álmunk, nagyon közel álltunk hozzá, de kis csapatként már ez a második hely is hatalmas dolognak számít, mert például a TOP 4 csapaton kívül más klub szinte soha nem szokott bekerülni a Final Fourba - most már Final Sixbe. 

- Nagy visszhangja volt a meccsnek, mivel online is közvetítették, a világ rengeteg pontján nézték az utolsó meccseket, és elég sok levelet kaptunk otthonról, olyan emberektől is, akiket igazából nem is ismerünk. Itt nálunk az iskolában is óriási népszerűségnek örvend a csapat, ugyanis pólócsapat az egyetemünkről eddig egyetlen egyszer került be erre a végső tornára, 1993-ban, amikor még Final 8 volt, de végül akkor nem jutottak be a legjobb négybe. Szóval összességében rengeteg rekordot döntöttünk meg idén a csapattal, és nagyon boldognak kellene emiatt lenni, de azért kicsit keserű a szánk íze. Nagyon szerettem volna, ha a csapattársaimnak is megadatik a lehetőség nyerni valami nagyon nagy dolgot, ez sajnos most nem sikerült. :)

Visszatérve a kérdésre: mi sem mutatja jobban a mérkőzés fontosságát, mint az a hangulat, amit a szurkolók kreáltak. Körülbelül 3 ezer ember volt a lelátón és óriási hangulatot varázsoltak. Pom-pom lányok, zenekar, mindenki beöltözött saját csapata színeibe, óriási plakátokat is nyomtattak 5-6 játékosunk arcával. Egyszerűen olyan hangulat volt, amit én sem tapasztaltam még, pedig játszottam már fontos mérkőzést otthon. A kinn lévők mindegyike torka szakadtából szurkolt a saját csapatának, káromkodás, egymás szidalmazása és alázása nélkül. Hihetetlen élmény volt.

A csapatunk nagyon jól játszott egész évben, beleértve a másik két magyart is mellettem, Szabó Balázst és Laczkovics Krisztiánt is. Személy szerint, úgy érzem, hogy jól ment a játék nekem is, a döntőben is, de sajnos ez sem volt elég a győzelemhez. A kapusunk nagyon jól védett, klasszis teljesítményt nyújtott, ami meg európai színvonalon is nagyon jónak számítana. A Debrecen jövőbeli kapusa, az ausztrál J. Clark is jól teljesített, úgy gondolom, hogy meg fogja állni a helyét az otthoni bajnokságban.

- Van-e még olyan érdekesség, sztori, amit érdemes megemlíteni az idei szereplésetek vagy a döntő kapcsán?

- Már az is különlegessé tette ezt az évet, hogy sok végzős volt most a csapatunkban. Említésre érdemes, hogy az edzőnk nagyon szereti a Moneyball (magyar cimen Pénzcsinaló) című filmet, hisz a mondanivalójában, ezért közösen megnéztük és ez kicsit áthatotta a szezonbeli munkánkat. A filmbeli Oakland Athletics helyzete nagyon hasonló volt a miénkhez olyan értelemben, hogy kis csapat, a többiekénél sokkal kisebb költségvetéssel, s nehéz helyzetből jutott el messzire a bajnokságban. (Egyébként baseball-csapatról van szó).



Különlegesség az is, hogy az edzőnknek matematikus végzettsége van, és egy nagyon bonyolult statisztikai rendszert alakított ki, ugyanolyan mintára, amit profi NBA kosárlabdában, baseballban, vagy akár Európában a fociban használnak. A játék minden elemét kielemezte, több száz oldalas statisztikai táblázatokat készített, ami rengeteget segített a sikerességünkben, és nagyon közel juttatott minket a végső győzelemhez. Ilyen rendszert a világon - én legalábbis úgy tudom, - vizilabdában nem használnak sehol, pedig rengeteget segít. Ráadásul a meccsről készített videokat mindenre lebontva, szétvágva, játékosra szabva különválogatták, hogy mindenki arra tudjon fókuszálni, ami a saját felelőssége bizonyos helyzetekben a mérkőzésen.

És milyen ironikus helyzet: az említett filmbeli Oakland A’ csapata is a legvégén, drámai helyzetben maradt alul a bajnokságban, akárcsak mi...

- Mi a helyzet a tanulmányaiddal, van-e már terved, hogy mihez kezdesz az egyetem után?

- Most kezdődtek meg a záró vizsgák, amikkel a hét végére végzek is, utána körülbelül egy hónapos pihenőre megy mindenki. Idén maradok kinn a télre Krisztiánnal, majd csak nyáron megyünk haza.

A jövőm még elég képlékeny, egyelőre nem alakult ki, hogy mit fogok csinálni. Keresgetek különböző mesterprogramokat Európán belül, de vannak más lehetőségek is még. Valószínű, hogy valahol Európában leszek, de a konkrétan még nem tudom, hogy hol. Nyáron majd többet fogok tudni mondani ezzel kapcsolatban. :-)

- Hogyan tovább a vízilabda terén?

- Fennáll a lehetősége, hogy pólózzak még, de egyelőre tényleg nem tudok semmi konkrétat mondani. Mindenesetre elképzelhetőnek tartom, hogy játszom még.

- Gratulálok a sikerekhez és köszönöm a beszélgetést!