Lassan három éve, hogy eltűnt a hazai vízilabdaéletből Erdélyi Balázs, korosztályának egyik legtehetségesebb, a felnőtt válogatottban is többször szerepelt játékosa. Azóta Amerikában tanul és pólózik. Az előző szezonban a "konferencia" legjobbjává választották. vlv-skype-videó:

VLV-VIDEÓ:



- Szervusz, Balázs! Köszöntelek a vlv kamerája előtt. Hol vagy helyileg?

- Szia, üdvözlöm a nézőket! Még mindig Kaliforniában vagyok, jövő hétfőn érkezem haza Magyarországra.

- Az is lehet, hogy a friss vlv-olvasók közül sokan nem emlékeznek rád, vagy a neved nem mond nekik semmit. Te voltál az egyik legtehetségesebb vízilabdázó a korosztályodban, Kemény Dénes meghívott a keretbe, kétszer hivatalos meccsen is válogatott voltál. Aztán egyszeriben úgy döntöttél, hogy elmész Amerikába tanulni, pedig rajta volt a neved a meghívotti listán. Ez 2010-ben volt. Először arról beszéljünk, hogy mi történt akkor, miért döntöttél úgy, hogy inkább a tanulást választod Amerikában?

- Elég sok tényező miatt. Jól emlékszel, ez 2010-ben volt, hoznom kellett egy döntést, hogy maradok vagy utazom, mert azt nem tudtam megoldani, hogy nyárra ott maradjak és utána jöjjek ki. Fájt, nehéz volt nyilván, a mai napig fáj a szívem miatta, de úgy gondolom, hogy..., nem bántam meg, még akkor sem, ha nagyon nehéz ezzel a tudattal, hogy ott lehettem volna. Azért döntöttem az utazás mellett, mert a tanulmányaimat helyeztem első helyre, úgy gondoltam, ez hosszabb távon kifizetődőbb.


- Mi történt veled azóta?

- Tanulok és pólózok az egyetemi csapatban. Még van egy évem hátra, nem tudom, hogy utána mi lesz. Nyilván most nyáron, ha hazamegyek, fogok beszélni Barival Egerben, mert hiszen engem anno úgy engedtek el, hogy ha úgy alakul, akkor Egerbe vissza tudok menni. Tehát még nem dőlt el semmi, hogy folytatom-e, vagy nem, de van itt egy évem hátra, ráérek ezen gondolkodni.

- Hány éves vagy?

- 23.

- Nem vagy még idős, úgyhogy elvileg még simán visszatérhetnél. Mi az amit tanulsz kint?

- Pénzügyi és közgazdasági szakon vagyok, egyszerre csinálom a kettőt. Azért is kellett most még egy hónapot itt maradnom, hogy be tudjam fejezni mindkettőt a négy év alatt. 

- Ez egy sportösztöndíj vagy a vízilabda véletlenül került mellé?

- Úgy jöttem ki, hogy ösztöndíjat kaptam a póló miatt, s ezt kapom a mai napig. Ez fedez mindent, az iskolát, a szállást, igazából semmit nem kell hozzáraknom. Ilyen tekintetben szerencsésen jöttem ki a dologból.

- Tulajdonképpen akkor a vízilabdának köszönheted most is, hogy ott tudsz folyamatosan tanulni.

- Igen. Az ösztöndíj nagy része a csapattól jön a vízilabda miatt, kisebbik része pedig az iskolától a tanulmányi eredmény miatt.

- Akkor tehát jól megy a tanulás is?

- Igen. Le is kopogom, nem panaszkodhatom.

- Mi leszel, ha "nagy leszel?" Mire gondoljon az ember, mi az a foglalkozás, szakma, amit el fogsz tudni látni ezzel a végzettséggel és ezzel a tudással?

- Ez még nem körvonalazódott teljesen, mindenképpen a pénzügyi életben szeretnék tevékenykedni, akár például elemzőként, de ebben még nem vagyok biztos. Elég széles a választék.

- Még van időd eldönteni. Mesélj egy kicsit az ottani vízilabda-életről! Hogy kell elképzelni, nekünk nagyon idegen ez az egyetemi sport, és akkor azért ez egy kicsit félprofi sportolás. Hogy zajlik ott a bajnokság, milyen a csapatod és mihez lehet hasonlítani az itthoni viszonyokhoz képest?

- Idén nagyon fiatal volt a csapatunk, a végén a hatodik helyen végeztünk a bajnokságban, s mondjuk úgy, hogy nagyon szoros volt a mezőny. A második helyezett csapattól például egy góllal kaptunk ki úgy, hogy félidőben még hárommal vagy néggyel vezettünk. A csapatunkból tavaly 12-en diplomáztak, ami azt jelentette, hogy 12 állandó játékost kellett pótolni, ez nyilván nehezen ment, hiszen az elsőéveseknek semmilyen tapasztalata nem volt. Igazából nekünk ez az építkezés éve volt, ezen kívül két fontos játékosunk nem játszott, Szabó Balázs és van még egy horvát centerünk is, aki Horvátországban junior válogatott volt, Szeptemberben nagyon fontos évünk kezdődik, ők ketten is visszatérnek, jön még Magyarországról a balkezes Laczkovics Krisztián, aki szintén junior válogatott volt, és úgy gondolom, hogy az idei elsőéveseink is beértek, tehát jövőre elég jók leszünk, bajnokesélyes csapatunk lesz. Ha most össze kellene hasonlítani..., megmondom őszintén, nagyon sokat gondolkodtam, de egyszerűen nem tudom hova tenni... Azt mondom, hogy az otthoni bajnokság, az OB1 második felében, a nyolcadik-kilencedik-tizedik  helyek valamelyikére szerintem odaférnénk. Kíváncsi is vagyok, mert most nyáron megyünk haza, Magyarországon fog edzőtáborozni a csapat és a 93-as válogatottal lesz egy kétkapus edzésünk, azt követően valamennyire már be tudjuk majd határolni, hogy magyar szinten hol lehetne a helyünk. Izgulok, én is kíváncsi vagyok, hogy mire leszünk képesek.

- Az ottani bajnokság milyen? Egyetemek között zajlik? Régióban vagy országos?

- Igazából fel van osztva különböző régiókra, de itt ugye Kaliforniában "honos" a vízilabda, itt játszanak úgymond magasabb szinten, a keleti parton annyira nem jellemző. Azt mondom, hogy az országban ez a legerősebb bajnokság, amiben mi játszunk, itt vannak a legjobb csapatok.

- Na, hát akkor gratulálok a hatodik helyhez is, mert akkor ez egy szép teljesítmény! Hogy érzed, te személy szerint tudtál-e valamit fejlődni vagy szinten tartottad-e az itthon megszerzett tudásodat, tehát mire lennél képes, ha mondjuk egy magyarországi élcsapat hirtelen leigazolna?

- Hú..., ez nehéz kérdés. Semmiképpen nem gondolnám, hogy visszafejlődtem volna, úgy gondolom, hogy valamilyen szinten igen, fejlődtem. Nyilván fiatalabb játékosok ellenjátszom, nem az otthoni sztárok ellen, ebből kifolyólag jobban tudtam gyakorolni egy-két dolgot, játékelemet, amit otthon nem biztos, hogy megengedtek volna akár az edzők, akár a "lehetőségek". Valamennyit nyilván fejlődtem, úgy gondolom.

- Tartottad, tartod a kapcsolatot a volt egri társakkal?

- Megmondom őszintén, napi, heti szinten csak egy-két emberrel, a többiekkel inkább akkor beszélek, amikor otthon vagyok.

- Onnan messziről hogy figyeled a magyarországi vízilabdaéletet, mi a véleményed a válogatottról? Eltelt egy viszonylag hosszabb idő, hogy nem vagy itt, hogy látod, milyen és merre tart nálunk a vízilabda?

- Először is nagyon örülök, hogy az Eger megnyerte a bajnokságot, gratulálok nekik ezúton is! Nagyon jó, hogy Egerben virágzik a vízilabda. Ami a válogatottat illeti, bár én is fiatalnak számítok, van néhány név, akiről még nem hallottam, róluk nem tudom, hogy milyen játékosok, de remélem, hogy nyáron mindenképpen lesz lehetőségem megnézni őket. Úgy gondolom, annak ellenére, hogy sok a fiatal, ez nagyon erős keret. Sajnos én ennek jelen pillanatban nem tudok a részese lenni... 


- Az Universiade-csapatban részt vehettél volna vagy részt vehetnél?

- Részt venni részt vehetnék, de sajnos ez nem sikerült.

- Mi ennek az oka? Messze vagy?

- Igen, Vincze Balázs nem látott játszani, igazából ennyi és ez nyilván érthető, de azért sajnálom, hogy nem sikerült oda kerülni, hogy megmutassam magam.

- Nyomon követed egyébként a hazai dolgokat, a bajnoki meccseket folyamatosan?

- Persze, mindent, ami a vlv-n van. Hallottam, olvastam a cikket, hogy rosszul alakulnak a dolgok, nekem ez az egyetlen forrásom, hogy kövessem az otthoni és az európai vízilabdát, ugye a horvát bajnokságot is, Dumiék szereplését.

- Öndugámba dőltem, mert nem ezért kérdeztem... Balázs! Azt kívánom, hogy találkozzunk még itthon úgy, hogy élsportoló leszel és akkor azért a szavaidból úgy veszem ki, hogy neked is vannak ilyen terveid...

- Igen, az egyik opció nyilván ez, a folytatás...

- Köszönöm szépen és sok sikert kívánok a tanuláshoz is, meg a sportoláshoz is!