A Magyarországon már nem bíráskodó játékvezető - a tavalyi férfi olimpiai döntő egyik bírája - sorra tesz eleget külföldi meghívásoknak. Egyedüli külföldiként kapott szerepet a napokban befejeződött japán bajnoki döntőben, s most megosztja élményeit, sőt, a szabálymódosítással kapcsolatos véleményét is a vlv-vel. (Közben itthon "finomhangolás" címszóval újra módosították a szabályokat.)

JUHÁSZ GYÖRGY a vlv-nek:

- A tavalyi olimpiai döntő után hívtak meg a japánok, hogy segítsek a bajnoki döntő lebonyolításában. Ez egy ötnapos torna volt, tíz férfi és nyolc női csapat részvételével, Kashiwazaki városban. Sok érdekes tapasztalatot gyűjtöttem. Minden nagyon meg volt szervezve, a nap elején és végén is megbeszéltük, értékeltük a tennivalókat, tapasztalatokat. A FINA TWPC új, japán tagja Katsumi Kuroda hívott meg, aki nemzetközi delegátusként a bajnoki döntő előtt Szingapúrban vett részt egy tornán, s azzal egy időben rendeztek első alkalommal bírói vizsgát az új szabályok alapján,amit Gianni Lonzi tartott. Így első kézből kaphattam információt az aktuális helyzetről. A helyiek meg is kértek minket, Kurodát és engem egy szeminárium megtartására, mivel ők a következő bajnoki szezonban alkalmazzák először a módosított szabályrendszert. Ezen a foglalkozáson, ami három órán át tartott, ott volt az összes japán bíró, és mint később kiderült, a csapatok edzői,vezetői  is. A fő téma a szabályváltoztatások interpretálása, megmagyarázása, alkalmazásuk értelmezése volt.



Gondolom, a magyar tapasztalatok alapján ez nem lehetett egyszerű.

- Ezt az egész kérdést szerintem eltúlozták itthon. Minden problémát az okozott, hogy ugye elsőként kezdtük alkalmazni a módosított szabályokat és az interpretálás rossz volt. Nagyon sok változás a szabályokban nincs. Ahogy viszont itthon megközelítettük, értelmeztük, illetve aki egy személyben interpretálta, a játékvezetői bizottság részéről, szerintem nagyon mellényúlt. Nem volt véletlen, hogy az új szabályok első interpretálása után a szó szerinti alkalmazás során több mint 40 kiállítás volt egy meccsen, ezután négy nappal a csapatok kérésére szakmai találkozót kellett szervezni, mindenki rájött arra, hogy ha ezt valóban így gondolta volna a FINA, mint ahogy mi értelmeztük, akkor az a vízilabda halálát jelentené. A káosz nálunk a mai napig tart bár most már kezd "visszarendeződni" a dolog, s a zűrzavar egyértelműen a kezdeti rossz interpretációnak volt köszönhető. A múlt héten volt egy ellenőri értekezlet, dr. Martin György ott elhangzott magyarázata volt az, ami tényleg hasonlít a FINA elképzeléséhez.

- Mit értelmeztünk félre?

- Az egész módosítás két részre bontható. Vannak alapvető pontok, öt vagy hat, ezek esetében nincs vita, konkrétan leírták, hogy mi a változás (például az időkérés új rendszere, a hosszabbítás eltörlése stb). Ami nagy probléma és amit rosszul indítottak el Magyarországon, az a játékelemekkel kapcsolatos megítélés és az egész változás szellemiségének kérdése. Egy példa: a víz alatti kétkezes fogás és érintés kérdését nálunk először úgy kezelték, hogy ha valakinek víz alatt volt a keze, máris mehetett ki. Pedig ennek a szabálynak nem ez a lényege. Nem büntetendő például az új szabályok szerint sem, ha valaki hozzáér a másikhoz, hogy az izom megfeszüléséből érezze, ellenfele mikor akar elindulni. Ha viszont az indulást megakadályozza fogással, az már kiállítás. Ugyanilyen pont: ha a center labdával a kezében elkövet egy támadóhibát, csak kontra, nem kiállítás! Kritikus pont a lefordulás megakadályozásának kérdése. Itt lényegében csak részletesebben leírták azt, ami korábban is érvényben volt, tilos szabálytalansággal megakadályozni azt a csapatot, amely első lendülettel lefordulna. Ezt hívják taktikai szabálytalanságnak, ami kiállítással büntetendő. Konkrétan arról a személyről van szó, "aki a labdát birtokolja". A FINA-értelmezés szerint nem szabálytalan a labdát birtokló játékos felé mozdulással "megijeszteni" az ellenfelet, csak azért jár kiállítás, ha lefaultolják azzal a céllal, hogy megakadályozzák a labda gyors felhozatalát vagy passzolását Ezt itthon összemosták a labda nélkül megúszó támadó játékossal.

Nálunk ezeket a szabályváltozásokat félreértelmezték és a FINA szándékától eltérő interpretációt osztottak meg a játékvezetőkkel is. Ráadásul "magyaros módon" még rátettünk egy lapáttal. Ahelyett, hogy a legkritikusabb pontokat megbeszélte volna minden érintett, az átmeneti helyzetet kihasználva - a klubok kezdeményezésére - néhány ponton "saját szabályokat" vezettünk be, mondván, hogy majd eldőlnek a dolgok és akkor helyreáll a rend. Ilyen a kapus támadhatatlanná tétele, magam láttam, hogy egy csatár rátámad a kapusra, aki víz alá vitte a labdát, s erre nem ötméteres volt az ítélet, hanem a támadó kiállítása, "az új hazai szabály alapján". Ezzel magunkat csapjuk be, mert ilyen a világon nincs. Ráadásul ha röviden össze kellene foglalni, hogy mi a FINA-szabálymódosítások szellemisége, akkor az így szólhatna: a támadójáték preferálása. Ezzel éppen ellentétes az a szintén "ideiglenes magyar szabály", amely akadályozza a játékosok keresztbe úszását az ellenfél kapuja előtt. A nemzetközi szabályok erről pontosan rendelkeznek és ezeknek megfelelve miért ne úszhatna keresztül valaki két és fél méterre a kaputól, párhuzamosan a gólvonallal úgy, hogy a kapust nem zavarja? Ha jól emlékszem, Barcelonában Szivós egyszer ugyanígy lőtt gólt. Japán és Magyarország között óriási különbség, hogy ha ott valaki a rossz értelmezésével ennyire megzavarja a szakmát, a csapatokat, az edzőket, a játékosokat és a bírókat, valamint a közvéleményt, amely hirtelen temetni kezdi a pólót, az illető a hibája után levonja a konzekvenciát, megköszöni az eddigi lehetőséget és lemond, nálunk ez elképzelhetetlen, minden marad a régiben.



- Szingapúr után most mi az aktuális értelmezési helyzet?

- Egyértelművé tették: minden azt szolgálja, hogy a támadójátékot, a gyors lefordulást, a látványos vízilabdázást segítsék.

- Mi a helyzet veled?

- Itthon ellenőrként dolgozom most már, mert bár hivatalosan még mindig nincs nálunk korhatár, a szokásjog alapján alkalmazott 55 éves limitet átléptem. Még "ajándékba" megkaptam tavaly a bajnokság második szakaszát,a rájátszást és a döntőt. FINA- és LEN-eseményen tehát már nem vezethetek, de az eddigi teljesítményemnek és az évek során kialakított kapcsolatrendszeremnek köszönhetően rendszeresen kapok meghívásokat Ázsiába, ahol nem ilyen szigorú a játékvezetői korhatár. Már most meghívtak a jövő évi japán döntőre is, februárban megyek Kanadába, Szaud-Arábiába is hívtak tavaszra. Japán egyébként kifejezetten a sportdiplomácia terén szeretne előrelépni - megkapták a 2020-as olimpiát és tudják, hogy vízilabdában nem nagyon szólhatnak majd bele a legértékesebb helyezések sorsába. Ebben is kértek tőlem segítséget, főleg a játékvezetők menedzselésével kapcsolatos kérdések terén.

- Ebben jók a magyar tapasztalatok?

- Hát, most sajnos éppen azt látom, hogy a magyar részről menedzselt top-játékvezetők nem kapnak komoly szerepet semmilyen felnőtt LEN- és FINA-világeseményen. Vissza lehet nézni, közepesnél nehezebb mérkőzéseket (világversenyek végső szakaszában) nem bíznak magyar bíróra, ami szomorú és korábban nem is volt jellemző. Ugyanezeket a topbírókat itthon, a tavalyi bajnoki döntők előtt már kihúzták a csapatok a bajnoki véghajrá játékvezetői névsorából... Azokat a bíróinkat pedig, akik ifjúsági korosztályban vagy alacsonyabb szintű tornákon vezetnek fontos meccseket külföldön - nem menedzseli a szövetség kellőképpen.



- Térjünk akkor vissza a japán bajnokság döntőjére. Ki nyert?

- Nem tudom a nevüket fejből megmondani. .-) Két profi csapat van ott, az egyiknek komoly szponzora van, ott játszik a fél japán válogatott. Ők voltak a legnagyobb esélyesek, de nagy meglepetésre kikaptak az elődöntőben. Két egyetemi csapat játszotta a döntőt és az egyik öt góllal nyert, de a legizgalmasabb meccs az elődöntő volt, ahol a nagy esélyes kiesett. Full tele volt az uszoda. Minden csapatnak annyi szurkolója volt, hogy egy-egy meccs után "kicserélték" a közönséget és akkor jöhettek be a következő mérkőzés szurkolótáborai. És még egy fontos dolog: Japánban a mai napig egyenlőségjelet tesznek a magyarok és a vízilabda közé. Nem az olaszok vagy mások, hanem mi magyarok jelentjük számukra "a" vízilabdasportot. Nagyon nagy tekintélye van a magyar vízilabdának!

- Köszönöm a tájékoztatást!

A fenti interjú az elmúlt hét végén készült, azóta a szabályok ügyében újabb két értekezletet tartottak az illetékesek, egyet az ellenőröknek, egyet a játékvezetőknek. A szövetség hivatalos honlapjának ismertetője szerint a két összejövetelt vezető Császár György úgy ítéli meg, hogy "a Bajnokok Ligája-meccseken szerzett tapasztalatok alapján egyértelmű, hogy jó úton járunk, sőt, bizonyos jelek azt mutatják, külföldön a magyar példát másolják."

A szeptember elején született megállapodás (a Magyarországon ideiglenesen alkalmazott szabályokról) "ugyanakkor némi felülvizsgálatra szorult azok után, hogy a FINA-tól megérkezett a szabályok végső, ábrákkal is ellátott értelmezése."

A közzétett információ szerint a most végrehajtott változás "finomhangolás", a játékvezetők ezt követően ennek szellemében vezetnek majd.

1. Kapus megtámadása
A Stex-házban, kicsit talán elkapkodva elfogadott szabályértelmezés szerint a kapusokhoz úgymond egyáltalán nem lehet nyúlni, még csak meg sem lehetett őket közelíteni szinte. „De ez nem igaz – mondja Császár György. – A szabály azt mondja, hogy nem lehet faultot elkövetni a labdát birtokló és támadást vezető csapat bármely játékosa ellen, a saját térfélen. Azaz nem azt mondja ki, hogy meg sem lehet támadni a kapust: ha egy játékos szabályosan le tudja szerelni a kapust, azt szabad, így például a labdát kiütni a kapus kezéből és így gólt szerezni. Faultolni nem lehet, ez a tény. Persze, minek támadom meg, ha nem faultolhatom – ez jogos felvetés, de ettől még nem lehet leírni, hogy meg sem támadható a kapus.”

Konklúzió: Támadás indításánál a kapus megtámadható, csak nem faultolható.

2. Keresztbeúszás a kapu előtt
„Az értelmezés kapcsán felvetődött, hogy egyáltalán nem szabad két méteren átúszni, de a lényeg: a kapust nem lehet zavarni két méteren belül, ez a szabály, és a jövőben a zavarásra helyeződik a hangsúly, azaz akkor kell lefújni, ha a kapust zavarja a keresztbeúszás – önmagában a keresztbeúszás nem tilos.”

Konklúzió: a keresztbeúszás akkor szabálytalan, ha zavarja a kapust.

3. Kétkezes szabálytalanságok
„Az elmúlt időszakban szokássá vált a játékvezetők részéről, hogyha nem látják a két kezet, akkor azonnal küldik ki a védőket. Itt annyit mondtunk, hogy miközben az esetek túlnyomó többségében jogos a kiállítás, azért összességében az a helyes megfogalmazás, hogy akkor kell kiküldeni a vétkest, ha a játékvezető meggyőződése, hogy két kézzel fogja az ellenfelét.”

Konklúzió: kétkezes faultnak az minősül, ha mind a két kezet használják a szabálytalansághoz, önmagában a víz alatt lévő két kéz nem ad okot a kiállításra.