Ezüstérmes lett U18-as válogatottunk az ausztráliai vb-n. A torna legjobb játékosa Német Toni. Minden okunk meglenne a felhőtlen örömre. És mégis...

Amikor a 10:9-es olasz győzelemmel végződött döntő után felhívtam Horkai Györgyöt - ezúttal jóval később, mint a korábbi meccsek után szoktam, a gratuláció után arra kértem, mondja el, mi történt, mert nem teljesen tiszta számomra még ez sem.

- Neked se? - kérdezett vissza nevetve, jelezve rögtön, hogy ő sincs tisztában teljesen a bekövetkezett fejlemények "hogyanjával és mikéntjével".

Innen kezdve gyakorlatilag minimális változtatással közöljük monológját, meghagyva fésületlenségeket, ismétléseket is, hogy ezzel "műfajilag" érzékeltessük, milyen lelkiállapotban nyilatkozott órákkal a meccs után a vb-döntőről.

HORKAI GYÖRGY utánpótlás szövetségi kapitány a vlv-nek:

- Nagyon sajnálom, hogy ezt így tönkretették a "nagy vezetők". Nem azért, mert kikaptunk, félreértés ne essék, mert természetesen kikaphatunk. Hanem azért, mert nem a vízben dőlt el! Ezt a parton döntötték el és ez nagyon nem tetszik. Ez olyan aljas dolog volt, hogy utána Lonzinak sem tudtam mást mondani: sajnálom, hogy tönkretettétek, mit mondjak ezek után a gyerekeknek? Hiszen ezek gyerekek, még hisznek a sport tisztaságában! Mit mondjak nekik, hogy mit kell csinálni? Hát ilyet nem lehet, hogy egyik napról a másikra így megváltoztatni a játékvezetés stílusát. És hogy az egyik oldalon csak kontrafault és kiállítás... Mit mondjak? A végére elfogytak a játékosaink. És hogy hogy? Egy példa: az olaszok állandóan felugráltak a kispadon. Egyszer csak a mi oldalunkon megnézte a bíró, hogy ki ül a kispadon, ott volt Varga Zsolt, a tartalékkapus, Jansik, akit azért kellett lecserélni, mert a bíró egyszerűen nem engedte, hogy a vízben vegye fel a tartaléksapkát - na egyébként ilyet se hallottam még! Kint ült a padon, semmit nem csinált, onnan állította ki piros lappal... Nem Varga Zsoltot, nem a tartalékkapust, nem bárki mást, hanem őt, akiről tudta, hogy jó játékos, már gólt is dobott a meccsen. Nem is értettem.

Gyárfás szombaton megbetegedett 39 fokos láza lett. Délután lement kicsit a láza, nem akartam egyáltalán játszatni, a végén mégis be kellett mennie, mert már nem volt ember. De ez sem volt elég, még a cserekapust is be kellett vinni mezőnybe. Nem tudom, mit lehetett volna még csinálni. Az volt az érzésem, hogy ennek a mérkőzésnek a sorsát eleve eldöntötték.

Az elmúlt tíz év során nekem az volt a tapasztalatom a nemzetközi vízilabdaélet fejleményeit, eseményeit figyelve, belértve az olimpiákat is, hogy korrekt játékvezetés jellemzi ezt a sportágat. Hozzáteszem: ezért is tudtunk nyerni. És most? Én nem is tudom, mi volt ez.

Azt tudom mondani: rendkívül büszke vagyok, hogy egy CSAPAT volt a vízben, s hogy ezt a csapatot sikerült egy év alatt összerakni. Büszke vagyok arra, hogy Német Toni lett a torna legjobb játékosa, abszolút megérdemelten. Büszke vagyok arra, hogy a csapat nem szerencsével, nem bírói közreműködéssel lett második, hanem abszolút megérdemelten. Ezek olyan momentumok, amelyek erőt adnak, arra ösztönöznek, hogy folytatni kell, azt bizonyítják, hogy jó úton járunk. Ezekre mind büszke vagyok.

Sajnos az a baj, hogy ami történt, azt nagyon nehéz a gyerekeknek megmagyarázni. Mit mondjak arra, hogy ki lehet adni a bíróknak, hogy hogy fütyüljenek? Hogy ki lehet szórni egy fél csapatot, hogy a végén már nincs kinek bemenni a vízbe?

Már az első negyedben úgy kezdődött, hogy kiállítottak mindenkit állandóan. Nem lehetett vízilabdázni! Döntőt vezet egy izraeli játékvezető, aki még életében nem látott meccset?

A gyerekeket sajnálom, félreértés ne essék, az eredményre büszkék vagyunk, mindenki örül. A harmadik negyedben volt egy időszak, amikor az ment, hogy elöl kontrafault, hátul kiállítás. Kontrafault - kiállítás. Így ment folyamatosan. Nem értem, hogy hogy lehet ez. Lehet persze, ha olyan dolgok vannak a vízben. De nem voltak!

Ami a legérdekesebb: telt ház volt az uszodában és a végén már mindenki a magyar csapatnak drukkolt, mert látták ezt az aljas játékvezetést. Röhögtek az emberek a játékvezetői ítéleteknél! Amire még nagyon büszkék a fiúk (és tényleg lehetnek is), hogy odajöttek a szerb válogatott játékosai (hozzám is egyébként), akik harmadikok lettek és mindenki azt mondta, hogy a magyar csapat volt a legjobb a tornán és gratulálnak. Ez komoly elismerés.

Mindezzel nem az olaszok érdemeit akarom kisebbíteni, mert ők valóban nagyon jók. De miért így kell eldönteni? Miért kell elvenni a gyerekektől az illúziót, hogy a sport tiszta dolog. Minden sportágban a sportolók döntik el, hogy ki a jobb. Ebben a sportágban meg a bírók? És ezen a szinten? Nem azt mondom, hogy az olaszok nem nyerhették volna meg tisztán. Lehet, hogy úgy is megnyerik. És akkor megemeljük a kalapunkat.

Ami minket illet: jól játszottunk. Persze követtünk el hibát, kaptunk emberfórokat, azokat be lehetett volna lőni, de nehéz elviselni, hogy a semmiért állították ki tőlünk az embereket úgy, hogy a végén már nem volt kit beküldeni.

Amire nagyon büszke vagyok - és tudom, hogy ez egy-két kommentelőnek nem fog tetszeni -, hogy olyan CSAPAT volt a vízben, ezek úgy küzdöttek, úgy hajtottak, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Becsülettel, emelt fővel jöhettek ki a vízből, mert ők mindent megtettek. Még akkor is, amikor már alig voltak, a kapussal kellett játszaniuk - beledöglöttek a vízbe. Mi, a stáb tagjai megemeltük előttük a kalapunkat, gratuláltunk a fiúknak és most sem tudok mást mondani: fantasztikus, amit teljesítettek!

KEMÉNY FERENC utánpótlás-igazgató a vlv-nek:

- Óriási esemény volt a világbajnokság, nagyszerű torna, de úgy ítélem meg, hogy nem reális végeredmény született. Olyan jellegű dolgok történtek, amik méltatlanok a vízilabdázáshoz egyfelől, másfelől ilyen gyerekszinten, ebben a korosztályban nem lenne szabad ilyen élménnyel távozni egy tornáról. Óriási dolog, hogy másodikok lettünk, de lehet, hogy egy életen át benne marad a gyerekben, hogy elvették tőlük az aranyérmet.  Nagyon nehéz ezt kiheverni. Botrány volt. Botrányosan bíráskodtak.

Egy nagyon jó olasz csapattól kaptunk ki, de a magyar csapat ma ugyanolyan jó volt, talán még jobb. Sajnos ez a sport. De a lényeg az, hogy nem lett volna szabad, hogy mondjam neked, a fertőnek a szelét beengedni az uszodába, amikor gyerekek vízilabdáznak. Ez a borzasztó! Hogy megcsapta most őket egy olyan dolog, amit nem lehet kiheverni. Én tudom, én végigéltem ezt, nem új keletű dolog ez a vízilabdázásban, hogy bizonyos érdekek miatt valami ilyesmi történik, de ez rettenetes élmény. Végigviszik egész életükben. Lehet, hogy erőt ad nekik, hogy ezen túllépjenek, segít, hogy még jobbnak legyenek, hogy megtanuljanak mindent. De akárhogy is, megmondom mi a nagy baj. Régen, ha öttel jobb voltál, akkor garantált volt a győzelem. Ma olyan kiegyensúlyozott a világ vízilabdázása, hogy nem tudsz senkinél öt góllal jobbnak lenni, legfeljebb kettővel és az baj, ha ez nem elég, tudod? Mindegy... Nagyszerű, nagyszerű csapat ez és úgy gondolom, kinőhet közülük két-három, sőt, esetleg több nagy játékos is. Korai még ilyen értelemben jóslatot mondani, mert az érési folyamat később következik be. Gyakorlatilag bárkiből bármi lehet még hosszú távon, de jól látható, hogy két-három-négy játékosnak nagy jövője lehet.

Még annyit, hogy az a tevékenység amit a Hores és a stáb folytat, általában amit most csinálunk a magyar utánpótlás-vízilabdában, az nagyon-nagyon kecsegető mind a közeljövőre, mind a hosszú távra. Ez a lényeg, ebből előbb-utóbb profitálni fogunk, csak rettenetesen sajnálom a gyerekeket, mert megítélésem szerint ők a világbajnokok.

(Lejegyezte: Danna)