Áttette székhelyét Kanadába az amerikai kontinensen edzőtáborozó magyar válogatott. Katonás Gergővel készült telefoninterjúnkban az eddigi tapasztalatokról érdeklődtünk.

- Először is: hogy vagy? Hogy érzed magad?

- Köszönöm szépen, jól vagyok, minden rendben.

- Egy kicsit beszéljünk visszamenőleg az egész útról. Milyen volt az utazás át az óceánon?

- Hosszú volt és kényelmetlen.

- Nem kaptatok nagy üléseket…

- Hát nem. Ekkora embereknek azokon a gépeken nem kényelmes az út.

- Volt verekedés a vészajtó melletti ülésekért?

- Nem, ilyenkor a szamárlétra szerint, a ranglétra szerint fogynak el a jobb helyek, ahol ki lehet nyújtani a lábat...

- Mesélj légy szíves a Kaliforniában eltöltött időről. Milyen volt?

- A körülmények nagyon jók voltak. Szép helyen voltunk, a szálloda is nagyon kulturált volt, úgyhogy semmi panaszunk nem lehet, a vendéglátók, úgy gondolom, hogy minden szinten kitettek magukért.

- Milyen volt a kaja?

- A kaja nem volt túl változatos, de szerintem meg lehetett találni azt, amit akart az ember.

- Volt, aki pótolta máshol? Mondjuk a híresen nagyevő Vámos Marci, például?

- Nem-nem, Marci megette a magáét minden nap a szállodában :-)


- Akkor térjünk rá a meccsekre. Tényleg mondd meg őszintén, hogy az érkezés másnapján, amikor vízbe szálltatok, kóvályogtatok még? Vagy milyen állapotban voltatok?

- Igen. Én személy szerint elég rosszul éreztem magamat a vízben. Nem volt még tapasztalatom az átállással kapcsolatban, voltam ugyan Ausztráliában, de akkro nem kellett komoly meccset játszani, meg sérült is voltam, úgyhogy ilyen az átállás ilyenfajta nehézségeivel most találkoztam először éles helyzetben. Elég nehéz volt.

- Mi volt a legfőbb probléma? Nem tudsz koncentrálni, vagy fizikailag fáradt vagy?

- A fizikai fáradtság az, ami nagyon nehézzé teszi a játékot.

- Nagyon pörögtek az amerikaiak, hogy kihasználják ezt a helyzetet?

- Igen. Rajtuk már látszik, hogy nagyon régóta együtt készülnek, és hát igazság szerint ők szerintem már nagyon közel vannak a csúcsformához, ennél jobban már nem nagyon fognak játszani. Nekünk nagyon sok javulni valónk van, fizikailag is és játékban is. Szóval nem gondolom, hogy ebből a két amerikai meccsből messzemenő következtetéseket kellene levonni, mármint a végeredményből.


- Az hogy lehet, hogy Azevedo hat gólt dob egy meccsen? Tehát, hogy mondjuk a harmadik után nem áll mellé valaki? Nem láttam a meccset, nem tudom, hogy születtek a gólok, de hogy valaki hat gólt dob egy meccsen a magyar válogatottnak, az kicsit furcsa.

- Hogy lehet…, hát, jól ment neki a játék, és igen, kicsit jobban oda kellett volna figyelni rá. De hát, mondom, ez a megérkezés utáni másnapon történt. A koncentráció is nehezebben ment a szokásosnál, de mondom, nem kell messzemenő következtetéseket levonni ezekből a meccsekből.

- Azért mégiscsak két vereség volt. Lelkileg hogy viseltétek? Nem hagyott bennetek nyomot?

- Tisztában voltunk azzal, hogy mi még csak a felkészülés elején vagyunk. Nagyon sokat segített nekünk, amit Dénes mondott a megbeszélésen, abszolút nem volt fejmosás, úgymond a "klasszikus értelemben". Ő is azt hangsúlyozta, hogy ez egy edzőmeccs volt. Persze kikapni senki se szeret, nem is volt jó érzés, de azért a felkészülésnek ebben a szakaszában ez nem olyan eredmény volt, amitől össze kéne omlani. Azt hiszem, sikerült a helyén kezelnünk.


- A horvátok elleni meccsből le lehet vonni valami következtetést? Ők nagyjából ugyanott tartanak, mint ti.

- Igen, ők is a felkészülés elején tartanak, ők is sokat edzenek, s nekik szintén nehéz volt az átállás szempontjából, bár ők korábban élrkeztek néhány nappal. Azon a meccsen egyébként fontos körülmény volt, hogy az egyik csapat játékosainak nagyon erősen a szemébe sütött a nap. Igazából végig vezettünk, aztán a végén sikerült kiegyenlíteniük egy kis bírói segítséggel.

- Bírói segítségről az amerikaiak ellen meccsek kapcsán is lehetett hallani…

- Természetes, hát azért itthon vannak, amerikai bírók vezették a meccset, adta a tévé, úgyhogy valamilyen szinten természetes, hogy ez így volt. A bírókkal nem kell foglalkozni…

- Eltelt egy hét, s a margitszigeti időszakot is számolva három hete vagytok együtt. Hogy érzed, mennyire fejlődtök?

- Még nagyon az elején vagyunk, egyelőre a fizikai felkészítésen van a hangsúly, taktikailag még viszonylag kevesebbet gyakoroltunk, nem sok elemet vettünk át, ez majd később szerepel a programban.

- Volt valami személyes élményed a kaliforniai, los angelesi útról? Mit csináltál a szabadnapon?

- Először voltam Amerikában, de ugye sok időnk nincs ilyenkor. Az nagyon tetszett, hogy jó volt az idő. A szabadnapon vidámparkban voltunk, kisebb csoportokban, aztán elmentünk egy bevásárlóközpontba.

- Kanadában hogy fogadtak titeket? Magyarokkal találkoztatok már?

- Hosszú volt az út, egy óra a reptérre, onnan három óra repülés, majd még egy óra búszút, délután háromkor indultunk és este 11-re érkeztünk meg, egyből a szállodába mentünk és le is feküdtünk. Szombat délelőtt egy hosszú edzésünk volt, délután pedig az első kétkapuzás a kanadaiakkal.

- Vancouverben milyenek a körülmények? Hol vagytok, milyen szállodában?

- A kikötő partján lakunk, egy nagyon szép szállodban, a körülményekre itt sem lehet semmi panasz.

- Gergő, köszönöm a beszélgetést, jó munkát kívánok a kanadai napokra!

(Lejegyezte: Di Giovanni Szandra)

Kis Gábor telefonon készített fotója a vancouveri szálloda ablakából