A Kaliforniában edzőtáborozó magyar válogatott első néhány napjáról kérdeztük telefonon Kemény Dénes szövetségi kapitányt. Az utazással járó megpróbáltatásokon nagyjából már túl van a csapat, mostantól munka, munka és munka a program, de a fiúkat láthatóan feldobta a környezetváltás, Amerika azért mégiscsak Amerika...

- Hogy utaztatok, mennyire volt zűrös?

- Egyáltalán nem volt zűrös - hosszú volt. Ha belegondolok, fél négykor-háromnegyed négykor felkeltünk, majd 23 óra múlva értünk a szállodába Los Angelesben, s egyórányi pihenő után mentünk is az edzésre. Abszolút kellemes út volt, de gyakorlatilag 24 órás folyamatos ébrenlétet jelentett, hát azért a repülőülés nem ágy, két óránál többet senki nem tudott aludni. Ebből a szempontból nem volt egyszerű.

- Milyenek a körülmények, hol laktok, milyen az idő most arrafelé?

- Szép normális szállodában. Felhőt még nem láttunk, az idő kellemes, mert 23-24 foknál nincs melegebb. Nagyon kell vigyázni a napra, még azok az amerikai játékosok is, akik egész évben itt vannak, vastagon bekenik magukat az edzéshez napolajjal, mert nagyon könnyű lebetegedni a naptól. Erre fel voltunk készülve, tudtuk.

- A tervezett programod megvalósításával hogy haladsz?

- Folyamatosan kell változtatgatni rajta, mert ugye a beosztás jellege nem mindig engedi, hogy azt csináljam, amit elterveztem, de ilyenkor a következő edzésen be tudok pótolni mindent. Alkalmazkodom a körülményekhez. Nagyon figyelmesek a vendéglátók, a horvátokkal egy szállodában lakunk, együtt is étkezünk egy különteremben, velük is minden rendben, alkalmazkodunk egymáshoz. Kicsit még küzdünk az átállási nehézségekkel, de azt kell mondjam, hogy jó döntés volt, hogy idejöttünk. A  játékosok nagyon komolyan dolgoznak, a környezetváltozás feldobta őket, szerintem ez hasznos lesz. Ahhoz képest, hogy öt hetet töltöttünk volna folyamatosan a Margitszigeten, megérte vállalni azokat a nehézségeket, amikről tudtunk, vagy azt, hogy felkészületlenül kell erős csapatokkal játszani.


- Mi a helyzet azokkal, akik még nem játszottak?

- Szivós Marci és Gór-Nagy Miklós sérülés miatt eddig még nem játszott egymás közti gyakorlásokon sem, mióta együtt a keret. Előbb-utóbb meg fogom találni a módját, hogy elkezdjenek játszani, most annak nem látom értelmét, hogy minden játéktréning nélkül szerepeltessem őket mecceken. Viszont bízom benne, hogy Vancouverben már más lesz a helyzet.

Marcinak egyébként már teljesen meggyógyult a sérülése, térdkalácscsont-törése volt, ezzel edzett végig, nem használta a lábát, hogy összeforrhasson a csont. Most már egészséges, de a három hét hatása miatt sokat gyengült a lába, néhány centit vékonyodott is, de szerintem egy hét alatt behozza ezt a hátrányt.

- Miki?

- Mikinél a sérült ujj láthatóan egyre jobban használható, de mivel a lövő kezéről van szó, nem egy nagy élmény hogy még mindig duzzadt. Az ujjának az ízületei nem hajlanak még tökéletesen, meg hát ő is bizonyos specifikus munkahiányban van.

- Mi a helyzet Szecskával? Ő is sérült?

- Nem, ő egészséges.

- Kaptunk helyszíni információkat, hogy sok magyar volt a meccseken, ugyanaz a helyzet, mint itthon, fényképezkedés, "aláírásfélóra"?

- Persze. Ez régebben is így volt, amikor erre jártunk, sőt, akárhol vagyunk a világban, így van. Kedvesek, figyelmesek a honfitársaink, s bár győzelemmel eddig most nem tudtuk őket megajándékozni, ők is tudják, értik, hogy itt ez most nem erről szól. Amikor legutóbb itt jártunk, akkor a Világliga döntőjének fázisában voltunk, már közel két hónapja együtt dolgozott a csapat. Játszottunk hat mérkőzést két és fél hét alatt, amiből egyet elveszítettünk, ötöt megnyertünk, az akkor nyilván örömtelibb volt a szurkolók szempontjából. De azt vettem észre a hangulaton, örülnek, hogy egyáltalán látnak minket.

- Most jön még egy meccs csütörtökön az amerikaiak ellen, arra gondolom, hogy azért egy picit most ti is másképp készültök, nem?

- Nem, egyáltalán nem készülünk rá, az olimpiára készülünk, ennek a folyamatnak a része ez a meccs. Játék közben nyilvánvalóan arra törekszünk, hogy minél kevesebb hiba legyen, lényegesen kevesebb, mint az előző amerikai meccsen és persze győzni szeretnénk. De készülni nem készülünk.

- Nem is úgy értettem, hogy taktikailag, hanem például lélekben, visszavágni a vereségért...

- Lélekben sem. Az a dolga mindenkinek és az volt két nappal ezelőtt is, hogy amikor vízben van, ne csináljon hibákat. Ez gyakran nem sikerült, aminek több oka lehet, erről sokat beszéltünk, de a legfontosabb, mondom: vakvágány lenne, hogyha ebből most bármilyen szempontból komoly ügyet csinálnánk. A pszichés tartalékokat, a lelkierőt  is be kell osztani, nem lehet feleslegesen "elsütni", mert elfogy.

- Szerdán mindenki szabadnapon lesz. Te mit csinálsz a szabadnapodon?

- Nem tudom, most azzal vagyok elfoglalva, hogy jól sikerüljön az edzés, amire éppen úton vagyunk. Vagyis mégiscsak tudom: három és fél napja vagyunk itt, volt öt kétórás edzésünk, két meccsünk, tehát pihenni fogok...

(Lejegyezte: Danna)