Kemény Dénes a helyszínen nézte végig, hogy harcolja ki a londoni olimpiai részvétel jogát az edmontoni selejtezőtorna négy legjobb csapata. A szövetségi kapitányt telefonon kérdeztük kanadai tapasztalatairól.

KEMÉNY DÉNES a vlv-nek:

- A legfőbb tapasztalat az, hogy el kell gondolkodni, van-e ennek értelme ilyen tornának. Azt láttam, hogy az EB-n is szerepelt csapatok mindegyike az Eindhovenben nyújtott játékának legfeljebb kétharmadát mutatta. Kevés az idő ilyenkor a válogatottak számára, a klubszezon közepén vagyunk. Ráadásul ez a torna nem volt olcsó mulatság, úgy saccolom, hogy az összköltség elérhette az 1 millió eurót, s ennek túlnyomó többsége a részvevő válogatottakat terhelte. Szerintem meg kellene fontolni, hogy olimpiai selejtező nélkül, a világversenyekről kvalifikálják magukat a csapatok a játékokra. Ha a FINA fontosnak tartja, hogy az amerikai földrészről ne csak egy csapat vegyen részt az olimpiai tornán, amire a mostani helyszínválasztás is utal, akkor azt máshogy kell megoldani. Az tény, nem feltétlenül jó hosszú távon a sportágnak, ha az olimpiai torna 12 részvevőjéből 11 az európai, mint például Atlantában volt, de most is 9 ez a szám... A későbbiekben, mert ez egy jogos sportpolitikai igény, egy normálisabb kvalifikációs rendszert kell kidolgozni.

- Milyen volt a bíráskodás? Lehet-e levonni valamilyen következtetést?

- Voltak sajnos gyengébb bírók azok között, akiket a csapatok hoztak magukkal, a semlegesekkel nem volt különösebb gond. Így azután a jelölésben "sakkozgatni kellett", s  bizony voltak nagyon fontos mérkőzések, amelyeket alacsony színvonalú bíráskodás jellemzett. Neveket nem akarok mondani, mert nem akarok senkit sem megbántani.

A játékban változás nincsen, nem láttam ilyesmit, de az feltűnt, hogy a bírók bizonyos dolgokban elkezdték szó szerint alkalmazni a szabályt, aminek viszont örülök. Igazából soha nem értettem, hogy ha egyszer van egy leírt szabály, akkor attól miért tér el a játékvezető. Ha nem jó a leírt szabály, akkor azt meg kell változtatni, nem pedig hallgatólagosan eltérni attól, ami le van írva. Most például rendszeresen elvették a csapatoktól a labdát, ha valaki nem végezte el azonnal a szabaddobást, néha ez döntő jelentőségű ítélet is volt. További előrelépés lenne, ha azt is büntetnék, hogyha valaki felemeli a kapura lőhető szabaddobásnál a labdát, a kapusnak egy lövőcselt csinál, majd utána lepasszolja a labdát egy társának. Sajnos a játékvezetők ezt tűrik, pedig a szabály egyértelmű: vagy rá kell lőni, vagy le kell passzolni. Erről beszélgettünk Lonzival, nem csak én, hanem az edző kollégák is, és mindannyian egyetértettünk. Ezeket tisztázni kellene írásban, hogy ne lepődjön meg senki, s ha elkezdenék alkalmazni a "szigorítást" a játékvezetők, akkor leszoknának erről a megoldásról a játékosok.

- Észleltél durvaságot, víz feletti ütést?

- Nem nagyon. Egy-egy olyan eset előfordult, aminél be lehetett volna fújni a négypercest, de összességében az, amit az EB-n elkezdtek, máris meghozta a hatását, tehát a vízfelszín közeli laza jobb- és balhorgok, könyökösök megszűntek. Szerintem ebben továbbra is következetesnek kell lenni, az olimpián is. Gianni (Lonzi – a szerk.) egyébként többször felhívta a figyelmét mindenkinek, hogy az olimpián az eltiltás nem automatikus egy meccs lesz, hanem egy meccstől egy évig tarthat. Magyarul ez azt jelentheti, hogy ha egy játékos a csoportmeccsen csinál egy 4 perces emberhátránnyal járó, végleges kiállítást érő szabálytalanságot, könnyen előfordulhat, hogy nagyon fontos meccsekről hiányzik majd.

- Hogy értékeled a torna eredményét, Montenegró, Spanyolország, Görögország és Románia kijutását az olimpiára?

- Azt gondolom, hogy abból a hat csapatból, amelynek esélye volt továbbjutni, Kanadának volt a legnehezebb dolga. Csapatuk fiatal, 22 év az átlagéletkor, az általunk jól ismert Feltham és Graham az idősebbek közé tartoznak. Mindenképpen ígéretes a csapat a jövőre nézve. A negyeddöntőben úgy kaptak ki a görögöktől, hogy tudásukhoz képest lényegesen gyengébb teljesítményt nyújtottak, rutinos ellenfelük kizökkentette őket a játékukból. A másik öt esélyes csapatból talán Montenegrót és a spanyolokat lehetett előre kiemelni, a görög-román-német hármas közel azonos eséllyel indult a kvalifikációért. A tét következtében annyira nagy volt a feszültség és a torna előtti rövid edzéslehetőség miatt annyira felkészületlenek voltak a csapatok, hogy sok a papírformától eltérő meccset láthattam. Kétszer is nagyon közel volt például az X-hez a görög csapat a végső győztes Montenegróval szemben.

Nagyon örülök annak, hogy Románia kivívta a kvalifikációt, ezúton is gratulálok Kovács Istvánnak! Sokan mondták a helyszínen, hogy a románoknak nagy szerencséjük volt a németek Macedónia elleni vereségével, de ezzel én nem értek egyet, ugyanis ez nem lett volna elég, még az is kellett, hogy ők a csoportmeccsen legyőzzék a nagyon jó görög csapatot. Azon a mérkőzésen nagyon jól védekeztek, ezért tudtak nyerni és így kerültek a brazil ágra, tehát nagyon sokat tettek azért, hogy "szerencséjük" legyen.

- Beszéltél-e kint a kollégákkal, a rivális csapatok szövetségi kapitányaival? Szóba került-e a nyári felkészülés?

- Sandróval (Alessandro Campagna-val, az olasz szövetségi kapitánnyal) és Ratkóval (Ratko Rudiccsal, a horvát szövetségi kapitánnyal - a szerk.) néztem a legtöbb meccset, de volt olyan is, hogy Kokóval, Boros Laci holland másodedzővel vagy a British Columbiában dolgozó Vindish Ferivel. Természetesen beszélgettünk a nyári programokról, az olaszokkal kétszer leszünk együtt felkészülési tornán: egyszer Cosenzában, egyszer a szigeten, a Vodafone Kupán, a horvátok a dublini torna után jönnek hozzánk kétkapuzni. A románok kijutása egy kicsit a mi felkészülési programunkat is befolyásolta. Az amerikai utunkról visszatérve ugyanis lesz két "unalmas" hetünk a szigeten, s most megállapodtunk, hogy ennek az időszaknak a második felében három napot a románokkal fogunk edzeni. Úgy hallom, arról is szó van, hogy az írországi felkészülési tornára a németek helyett a románok mennének, ha így lesz, ott is találkozunk. A németeket egyébként nagyon sajnálom, Hagen (Hagen Stamm, német szövetségi kapitány - a szerk.) valószínűleg úgy gondolta, hogy ha jól fel tudja készíteni a csapatát a januári eindhoveni EB-re, akkor az a forma kitart Edmontonig. A hollandiai játékszint szerintem elég is lett volna, de ez nem jött nekik össze, a németek estek vissza leginkább az EB-hez képest, emiatt nem tudtak továbbjutni.

- Köszönöm az információkat, találkozunk itthon!

(Lejegyezte: Tina)