A szalagcím: "Másfél évtizede kapitány, motivációja a régi, már a negyedik olimpiai aranyon töri a fejét". A Nemzeti Sport interjújának második részét ismertetjük.

AZ INTERJÚ ELSŐ RÉSZE

Azok után, hogy keddi számunkban beszélt a szakmáról, gondokról, sérülésekről, interjúnk második részében inkább az érzelmi húrokon játszunk. Nem véletlen: éppen tizenöt éve húzza az igát. A jubiláns Kemény Dénes motivációja a régi, viszont sokkal tudatosabban fogja a kormánykereket.

- Tizenöt éve ilyenkor...

- Jó régen volt!

- Jubileumot ülünk, hiszen kilencvenhatban ilyentájt vetődött fel egy Comóban edzősködő fiatalember neve.

- Valahogy úgy. Salamon Feri felhívott, írjak valami beadandót. Így kezdődött.

- Szép kis sikersztori lett belőle.

- Emlékszem, amikor hazajöttem, mennyien néztek rám. Méregettek. A Komjádi uszodában igyekeztem elbújni, de megtaláltak a meccsen a fotósok. Előttem vannak a képek - a francba, nagyon látszik a különbség!

- A híres fotó Vad Lajossal?

- Vele és a másik comói játékosommal, Tóth Imrével. Igyekeztem tőlük minden információt begyűjteni.

- Gyorsan mehetett, mert Európa-bajnoki arannyal nyitott, aztán nem volt megállás.

- Hazajöttünk Sevillából, és olyan ünneplésben volt részünk, hogy voltaképpen akkor tudatosult bennem minden, már ami a kapitányi posztot illeti.

- Hogy kollégánk, Csurka Gergely a csapatról írt első könyvének címét említsük: győzelemre születtek?

- Nem tudom, születni kell-e rá, de az kétségtelen, nem baj, ha a csillagok állása kedvező az egyénekre nézve. Persze azért nem árt, ha a munka némi szakértelemmel is párosul.

- Kemény Dénes munkamániás?

- Úgy fogalmaznék: tervszerű, racionális, az energiáit beosztani igyekvő edző.

- Ez a beosztás, ha nem sértődik meg, nem mindig sikerült...

- Mire gondol?

- Az első olimpiai diadalt követő évben a csapat körül kialakult hisztéria mintha Önt is elsöpörte volna.

- Igaza van, a kétezer-egyes év amennyire gyönyörű volt a hazai Európa-bajnokság semmihez sem hasonlítható szeretetével, bájával, eredményesség tekintetében a világbajnoki szerepléssel együtt a legrosszabb évünknek nevezhető. Addig nem tapasztalt őrülettel találkoztunk, felültünk a ringlispílre, és teljesen összezavarodtunk.

- A ritka kudarcok, a döntőbeli vereségek mindig kiborítják, igaz?

- Mutasson egy edzőt, akit nem.

- Olyat viszont kevesebbet, egyre kevesebbet találok, aki a játékosai miatt is sír.

- Szeretem őket, ha erre akar kilyukadni, tűzbe mennék értük.

- Akadt rá példa...

- Előfordult... Minden játékosom ugyanazt jelenti. Sok bírálatot kaptam már azért, mert a soros világverseny után a jutalmazásnál nem differenciálok. De kérdem én, miért tenném?! Egy csapatban az összes játékosnak megvan a feladata, amelyek elvégzését követően együtt sírunk, együtt nevetünk. Van, aki a kívülálló számára észrevehetetlen momentummal tesz hozzá valamit a közösség sikeréhez.

- Úgy tartják, a kohézió nagymestere.

- Az edzői feladat része. Amikor kijelölöm az aktuális tizenhármas keretet, többször is említettem korábban, nem feltétlen a legjobb tizenhárom nevét olvasom fel a konditeremben. Azt kell néznem, melyik tizenhárom játékosból lehet a legjobb, legösszetartóbb, ideális összetételű együttest összeállítani. Amikor a sydney-i olimpia előtt ezt megtettem, néhányan félremagyarázták a szavaimat, azóta nem is kommentálom a csapatkijelölésemet.

- Bántja, ha kritizálják?

- Régebben türelmetlen voltam. Igen, régebben bántott. Manapság, úgy hiszem, jól kezelem.

- Azért nem éri olyan sok bírálat – vagy tévedek?

- Szerintem maga pontosan tudja, hogy a magyar férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitányának lenni mit jelent.

- A bámulatos éremkollekció a folyton morgókat is elhallgattatta az uszodában.

- Vagy nem... Az igazi gáz az volna, ha senki sem irigyelne... Arról nem beszélve, hogy nem lehet mindig nyerni.

- Jókor mondja -  nyakunkon London

- Valóban, és kimondottan örülök, hogy a sanghaji világbajnokságon jeleztük, számolni kell majd velünk az érmekért folyó harcban. Viszont tisztában vagyok azzal, hogy a négyből négynek a matematikai esélye kisebb, mint volt a kettőből kettőnek vagy a háromból háromnak. Éppen ezért egyre többször nézem az én kis füstölgő gömbömet, mit is mutat.

- Ha önre nézek, azt kell írnom, bizakodhat a magyar. Kiegyensúlyozottnak, kipihentnek, a gondoktól eltekintve jókedvűnek látszik.

- A munka dandárja azért még nem kezdődött el. De ha arra céloz, rettenetesen vigyázok az egészségemre. A válogatott kerettel a minap a kaposvári szívklinikán jártunk, és alaposan kivizsgáltattam magamat is. Hála Istennek nincs különösebb bajom, az, hogy egy ideje tudatosabban élek, jó hatással van a szervezetemre.

- Nyáron szó szerint így mondta nekem: nem akar a munkájába beledögleni.

- Tartom.

- Viszont lefogadom, a fél karját odaadná a londoni aranyért.

- Biztosra ne fogadjon.

- Nincs ebben semmi kettősség? Nem akar beledögleni a munkába, de közben olyan szenvedéllyel, energiával csinálja, ami nem a visszafogott embernek a jellemzője.

- Pedig változtam, higgye el. A tűz ugyanúgy ég, ha nem így volna, már nem lennék a csapat élén. Viszont ahogy korábban is említettem, feleslegesen nem égetem a gyertyát. Korábban mindenre ugrottam, ma már képes vagyok szelektálni, nem stresszelem magam minden marhaságon, képes vagyok felülemelkedni bizonyos dolgokon. Talán a múltkor is említettem, bölcs csecsemővel még nem találkoztam. Ötvennyolc esztendősen viszont már illik tudatosan viselkedni.

- Talán nem árulok el titkot azzal, hogy a játékosok visszajelzései kimondottan kedvezőek, szinte egytől egyig a nyugodtságát emelték ki.

- Mernének mást mondani... De a viccet félretéve, kölcsönös a lojalitásunk, mindig is az volt, talán ennek is köszönhetőek az eredményeink. Az emberek gyakran megállítanak az utcán és rendkívül bájosan adják tudtomra, ha nem nyerünk Londonban, akkor sincs tragédia, mert nem lehet mindig nyerni. Jólesik a szeretet, de  nem altat el, sőt inkább arra inspirál, ezeknek az embereknek bizonyítsuk, megérdemeljük a bizalmat. Tizenöt éve ezen dolgozom. Tényleg nagy idő.

- Mennyit kívánjak még kapitányként?

- Nyáron visszatérhetünk erre a kérdésre.

AMLER ZOLTÁN - Nemzeti Sport