A vb-n történtekről beszélgettünk a szövetség elnökével, aki az eddig ismerteken túl további döbbenetes részletekkel szolgált. Úgy tűnik, nincs mese, Londonban úgy kell játszanunk, mint a szerbek elleni sanghaji meccs háromnegyede alatt – csak ott már négy teljes negyeden át. Akkor senki sem veheti el tőlünk az újabb aranyérmet.

- Milyen volt ez a világbajnokság?

- A szervezés abszolút precíz volt, olyan, amilyen Kínában lenni szokott. Minden a helyén, ugyanakkor a kommunikáció borzasztó nehézkes, ha valamit nem úgy akarsz, ahogy azt előzetesen leírták előre a szervezőknek, akkor azt szinte lehetetlen elintézni. Maga az esemény nagyon látogatott volt, engem eléggé meglepett, hogy viszonylag érdektelen női meccseken is ezer körüli néző jelent meg. Nagyon kellemes volt a légkondicionált uszoda, nyilván már eleve ezért is szívesen kijöttek az emberek, hogy a külső 35-36 fok után a 24-25 fokban felfrissüljenek.

- Magát a versenyt hogy értékeled?

- A női mezőnyben nagy meglepetések születtek, a legesélyesebb csapatok kihullottak a legjobb négy közül. A férfiaknál az esélyesek jutottak be az elődöntőbe. A torna előtt Montenegró is esélyesnek tűnt, de kiderült, hogy három erős játékosuk is hiányzott a csapatból.

- Térjünk rá magyar szereplés értékelésére.

- A lányoknál az egész év felkészülésnek tekinthető. A következő Európa-bajnokságra kell felkészülniük, úgy, hogy ott kivívják az olimpia selejtezőn való részvétel jogát. A helyezés az én elvárásaimnál rosszabb lett. A lányoknak két katasztrofális mérkőzésük volt a vb-n, az egyik az Amerikai Egyesült Államok ellen, a másik pedig Kuba ellen, ami már érdekelten volt, mert így is öt góllal vertük az ellenfelet. Azért szerettem volna, hogyha a nyolc között végez a női csapat.

A férfiak tökéletesen teljesítették az elnökség által kitűzött célt. A szerb meccs első három negyede után pedig el sem tudtam képzelni, hogy más nyerheti a vb-t, mint mi, de sajnos volt egy negyedik negyed is… 

- Benned mekkora volt a csalódottság a szerbek elleni elődöntő, illetve a bronz meccs után?

- A szerb meccs után nem csalódott voltam, hanem inkább döbbent. El nem tudtam képzelni, hogy ilyen játékkal ki tudunk kapni.

- Azóta megfejtetted?

- Nem egészen, voltak a szerb meccsen hibák, amiket elkövettünk, de ezek sem indokolják azt, hogy kikaptunk.

- A bronzmeccs?

- A bronzmeccs szerintem a fatális bírói tévedésről marad emlékezetes. Azt gondolom, hogy ha azt a nyilvánvaló szabálytalanságot megítélik, akkor simán megnyerjük azt a mérkőzést. Előtte jöttünk felfelé, ha a büntetőt megadják, akkor egy gól lett volna a különbség. Majdnem biztos, hogy megnyertük volna a mérkőzést.

- Erre majd még visszatérünk később, a bíráskodás kapcsán. Egy kicsit foglald össze kérlek, hogy ezt a versenyidőszakot a sportág vezetése mire használta fel.  Milyen fontosabb döntések születtek?

- Ezt a sportágra nem lehet leszűkíteni, mert ezek nem sportági döntések volt, hanem az aqautics sportágak vezetése, a Fina Büro ülésezett, s számunkra is kedvező döntés született: Sopronnak ítélték a 2013-as junior férfi vb megrendezési jogát.

Sok vita volt arról, hogy a különböző sportágak népszerűbbé tétele érdekében milyen intézkedésekre volna szükség. Ha ezt kicsit részletezzük: igazából a műugrás és a szinkronúszás nagy közönségsikert aratott, ezekkel kapcsolatban túl sok teendő nincs. A vízilabda-mérkőzések látogatottsága az elmúlt három világbajnoksággal összehasonlítva sokkal nagyobb volt, így itt is biztató a helyzet. A sportágunkkal kapcsolatban egyébként a vb előtt többen szabálymódosítást rebesgettek, de erről nem esett szó, s ez a téma 2012 végéig-2013-ig nem lesz napirenden.

- Mi az, ami várhatóan napirendre kerül a legközelebbi szabálymódosításkor?

- Egy olyan dolog van, amit szinte biztosan meg fognak változtatni, ez a levegőben lógott már most is. Az úgynevezett időhúzásról van szó. Közelebbről: a támadóidőben elvileg azt csinál egy csapat, amit akar. Sokan kifogásolják, hogy gyakran előfordul: többgólos vezetés esetén az utolsó perceket nem aktív játékkal töltik a támadók, hanem egyszerűen azt várják, hogy a támadóidejük lejárjon. Ilyen esetekre kapnának lehetőséget a játékvezetők arra, hogy elvegyék a támadó csapattól a labdát. Én személy szerint nem értek ezzel egyet, hiszen a játékvezetés amúgy is az egyik sarkalatos pontja a vízilabdasportnak és ezzel a szabállyal a bírók újabb lehetőséget kapnának arra, hogy bármikor beleavatkozzanak - valamelyik csapat hátrányára - a játékba. Egyébként nem klasszikus értelemben vett szabálymódosításról van szó, hanem a szabályok egy pontjának értelmezéséről. Úgy volt, hogy már ezen a vb-n ennek megfelelően instruálják a bírókat, de a mi bizottságunkon belül olyan határozott vélemények hangoztak el amerikai, szerb, magyar részről, hogy végül a játékvezetői értekezleten ezt nem hozta szóba Lonzi.

- De akkor nyilván folytatódik ez ügyben a harc.

- Igen. Valószínű, hogy amikor kisebb ellenállást fognak érzékelni, megpróbálják meglépni.

- Van törekvés a vízilabda jelenlegi nemzetközi vezetésben arra, hogy még tovább erősítsék a bírók szerepét?

- Ezt így nem mondanám, csak az ő értelmezésük bizonyos dolgokban erősíti a bírók szerepét. A szándékuk nem kifejezetten erre irányul, csak éppen, amit kitalálnak, az mind a bírók kezébe ad további lehetőségeket. Kitalálták például a kontrát. Nem hiszem, hogy megfordult volna a fejükben, hogy lesz olyan bíró, aki 25 kontrát ítél egy meccsen…

- A vb alatti bíráskodást értékelték már?

- Nem, még nem. Erre én is nagyon kíváncsi vagyok, mert nekem két olyan meccsem volt, amelyről beírtam a jelentésbe, hogy a játékvezető eldöntötte a mérkőzést. Tehát nem a gólokkal dőlt el a meccs, hanem játékvezetői ítélet döntött.

- Ezt delegátusként írtad?

- Igen.

- Melyik két mérkőzésről van szó?

- Az egyik a német-olasz (férfi) volt, ahol a bíró megfosztotta a németeket az utolsó támadás lehetőségétől – az olaszok egy góllal nyertek. (A meccset a számunkra „emlékezetes” Borrell-Sztavridisz páros vezette – a szerk.). Az egyik női mérkőzésen Új-Zéland volt a szenvedő fél, amikor a játékvezető egy víz alá vitt labdánál új-zélandi szabaddobás helyett kiállítást ítélt, amit értékesítettek és így 11:10-re nyert Kuba. Ez egy kínai bíró hibája volt.

- Az hogy lehet, hogy a delegátus letesz egy jelentést és azt egy hónap múlva fogják értékelni?

- Ez egy érdekes dolog. Írtam Lonzinak (a FINA vízilabda bizottsága vezetőjének – a szerk) egy levelet a bronzmérkőzés kapcsán, amihez elküldtem a mérkőzés videófelvételéből 1 perc 10 másodpercet, azt a jelenetet a blokkról és az ellentámadásból kapott gólról. Megírtam neki, hogy Magyarországon amennyiben ezt a bíró nem ítéli meg, a delegátusnak közbe kell avatkoznia. Ekkor a bíró vagy meghozza a jogszerű döntést vagy nem, ez a bíró szíve joga, de a delegátus mindképpen el kell, hogy elmarasztalja őt. Ha a delegátus sem avatkozik közbe, akkor mindkettőjüket több hónapos felfüggesztéssel kell sújtani. Azt kérdeztem ebben a levélben, hogy mi a FINA álláspontja, hogyan fogja kárpótolni a Magyar Vízilabda Szövetséget az elszenvedett erkölcsi és anyagi veszteségekért.

- Ezt mikor küldted el?

- Több mint egy hete, pénteken.

- Válasz érkezett?

- Még nem. A másik levelemre, „Honduras-ügyben” ketten is válaszoltak.

- Nem lehetett volna ott a helyszínen rögtön felhívni a figyelmet erre a súlyos hibára?

- Felhívták erre a figyelmet többen is, Dénes is. De ha a delegátus nem állította meg a játékot, akkor vége, nincs mit tenni.

- És ugye ha már vége van a meccsnek, aminek végeredményét egy ilyen nyilvánvaló tévedés befolyásolta, az nem óvási alap?

- Nem…

- Akkor nincs mit tenni gyakorlatilag…?

- Ilyesmit lehet tenni, hogy megkérdezed, milyen konzekvenciák vannak a dolognak, mert azért ez elég nagy hiba. A meccs után Lonzi odajött és azt mondta, hogy bocsánatot kér a hibáért. De ez semmit sem ér.

- A Te leveledre valószínűleg ugyanezt fogja válaszolni és ugyanúgy nem érünk vele semmit sem…

- A levelem nem Lonzinak szól, hanem a bizottságnak. És a kérdésem az: milyen következményei lesznek annak, hogy egy delegátus kijelenti, bírói döntés miatt kapott ki az egyik csapat. Nem vagyok benne biztos, hogy sok ilyen jelentésük van. Még mindig döbbenten olvassák, hogyhogy ezt valaki így leírja. Egy dologra emlékszem, Nagyváradon, a Világkupán az orosz bíró elcsalt egy meccset. Leírtam, hogy szerintem elcsalta a meccset és ott Lonzi helyben úgy döntött, hogy több mérkőzést nem kap az a bíró. Itt ez nem történt meg.

- Amikor bekerültél a vezető testületbe, azért örültünk, mert – mint Te is mondtad, - aki delegátus, attól tartanak, és ez sokat számít, érezhető az adott válogatott meccsének bíráskodásán is. De ha mindegy, hogy mit ír le a delegátus, mivel nincs következménye, nem is kell tartani tőle, nyugodtan úgy vezethetnek a magyar meccsen, ahogyan akarnak…

- Ez egyébként sajnos nincsen kizárva, de én el fogok mindent követni, hogy ha ilyen súlyos hibát követnek el, akkor annak legyen következménye. Nem láttam mit írt a delegátus, Sostar a bronzmeccs után. Ha leírta azt, hogy milyen súlyos hiba történt, akkor nyilván el kell tiltani a bírókat, de legalábbis „nem kell használni” őket egy ideig.

- Azzal is sokra megyünk... Felvetődik az a kérdés is, hogy a görög Sztavridiszt, a szerbek elleni meccsünk egyik játékvezetőjét hogy küldhették bírónak a következő, horvátok elleni mérkőzésünkre, hiszen  általános magyar megítélés szerint ellenünk fújt azon a mérkőzésen…

- Az illetékesek azt mondták, hogy a görög kiválóan vezetett. Nem volt szerintük semmi probléma.

- Te nem látsz ezekben a döntésekben magyarellenes szándékot?

- A szerbek és a horvátok ellenin nem, de az amerikai meccsen igen.

- Mi volt a különbség?

- Az, hogy előbbi esetekben európai csapatok kerültek egymással szembe, viszont nagyon nem mindegy, hogy valaki be tud-e kerülni az élmezőnybe Európán kívülről. Az amerikai meccsen határozott nyomást éreztem ellenünk. A magyar-szerben a kezünkben volt a mérkőzés, 3:2-es megúszásunk volt négygólos vezetésnél. Eladtuk a labdát, gólt kaptunk, s két másodperccel a negyed vége előtt beszenvedtek még egy gólt. Szóval azért a mi rendes „közrejátszásunk” is kellett ahhoz, hogy ott kikapjunk. A hosszabbítás során egyszerűen nem tudtunk bepasszolni centerbe a labdát. Ítélet centerben van, ha nem adjuk be, nehéz elvárni a kiállítást vagy az ötméterest.

- Most már elég közel van az olimpia, egyre többet hallani, hogy senkinek nem tetszik a zsinórban három magyar győzelem…

- Ezt mondták a második után is. Nézd, sportdiplomácia szintjén az ausztrálok a legerősebbek és jók a törökök is. A görögöknek is erős hátterük van, a többinek pedig, akik a mi ellenfeleink - nincsen. Most kicsit kezdek aggódni az olaszok miatt, mert lehet, az olaszok előkerülnek a háttérben. Ők eddig nem voltak ilyen szempontból érdekesek, mert mit segítsenek a kilencedik helyezettnek…? Ugyanez a helyzet az ausztrál szövetségi válogatottnál: kit érdekel, hogy ne tizedik legyen, hanem mondjuk kilencedik, nem éri meg. De például a lányoknál megnyerették velük az olimpiát…

- Akárhogy is, a sorozatosan minket sújtó bírói ítéletek vagy „felfogások” nyilván hatással vannak a teljesítményünkre. Még sokkal jobbnak kell lenni ahhoz, hogy nyerhessünk?

- Úgy kell játszani, mint a szerb meccsen, az első három negyedben vagy a horvát meccsen a harmadik-negyedik negyedben – akkor bármit csinálhatnak. A vízilabdában különösen érvényes az a mondás, hogy ,,A legjobb sportdiplomácia az erős csapat!”

(Lejegyezte: Tina)