Miután megnéztük a junior válogatott szerdai edzését, a korosztályos csapat munkájáért, eredményeiért január óta felelős Székely Bulcsúval az eddigi tapasztalatokról, a csapatban rejlő lehetőségekről, a felnőtt válogatott folyamatos csúcson maradását segítő koncepció konkrét elemeiről beszélgettünk.

- Pályázat útján nyerted el ezt a feladatot. Összefoglalnád röviden, hogy mi volt az, amit a főbb célok közé soroltál?

- Az utánpótlás-válogatottnak két fontos feladata van. Az egyik, a felnőtt csapat számára folyamatosan találjon és kineveljen játékosokat, akik a jövőben a „nagy válogatottat” tudják erősíteni és képesek lehetnek arra, hogy továbbvigyék azt a minőséget, ami a mai válogatottat jellemzi. Ez mindennél fontosabb. A másik feladat természetesen, az aktuális világversenyen a lehető legjobb eredményt érjék el a csapatok. A meghallgatáson a fő koncepció az egyéni képzésre helyeződött, természetesen nem elhanyagolva a csapat szintű taktikai gyakorlásokat, valamint erős OB1-es csapatok elleni edzőmérkőzéseket sem. Ehhez a munkához nem titkoltan Dénesre és a szakmai stábra támaszkodom. Ehhez kapcsolom mindazt a sok tapasztalatot (akár jó, akár rossz, hiszen azokból is lehet tanulni), amit pályafutásom során, a Honvéd mostani hétköznapjaiban, illetve korábban máshol „összecsipegettem”. Kristálytisztán látszik, hogy ebben a szisztémában az egyéni képzés nagyon nagy hangsúlyt kell kapjon. Ez talán az egyik legfontosabb feladatunk, hiszen így tudjuk a klubedzők által felkészített játékosokat hozzácsiszolni ahhoz a játékrendszerhez, amit a felnőtt válogatott játszik és amit - azt gondolom, hogy - ennek az utánpótlás válogatottnak is játszania kell. Tehát az egyik fontos elem az egyéni képzés. A másik az, hogy rengeteg szituációs, taktikai gyakorlást csinálunk adott helyzetekre való felkészülés, rutinszerzés érdekében – ezt is Dénestől tanultam. Ő az egyik első foglalkozásán, még 1997-ben azt mondta: elmond ugyan egy taktikát, de az csak váz, egyfajta mankó, amire támaszkodhat az ember, ha valami baj van, ha a játék megakad. De a játékot maguk a játékosok alakítják. Az edző tereli, irányítja a folyamatokat az általa ideálisnak gondolt irányba, de igazából meg kell találni azokat a játékosokat, akik önállóan, kreatívan képesek megfelelni ennek a feladatnak. Faragó Tamás véleményére is támaszkodtam, támaszkodom, csakúgy mint Szívós Pista bácsi tapasztalata is segítség számunkra. Természetesen az is szerepelt a felvázolt elképzelésekben, hogy szeretnénk együtt dolgozni a klubedzőkkel, hiszen év közben ők végzik a munkát a kluboknál, az ő kezük munkája köszön vissza játékosaik mutatott teljesítményén, hozzáállásán.

- A csapat 91-es születésűekből áll?

- Alapvetően a 91-92-es korosztály tagjaiból, ezért U-20-as válogatott, de hát nyilván meghívást kapnak olyan játékosok is, akiknek esetleg a játékuk alapján nem száz százalékig biztos a helyük jelenleg, de a jövőt tekintve egészen biztos, hogy szüksége van rájuk a magyar vízilabdának ezért mindenféleképpen teret adunk nekik. Adott esetben ez azt jelenti, ha két, közel azonos képességű játékos között kell döntenünk, akkor a fiatalabbnak kell előnyt élveznie! Ez a fajta csapatkialakítás véleményem szerint további motivációt jelent a fiataloknak és versenyhelyzetet teremthet olyan játékosoknál, akik a saját korosztályukban esetleg biztos, stabil játékosoknak számítanak.

- Kikből áll a stáb?

- Keszthelyi Tibiből, Horváth Janiból, Kósz Zoli csinálja a kapusedzést és szinte mindig itt van Fecsó bácsi is, aki aktívan részt vesz a munkában, segít a tapasztalataival, ötleteivel - közülünk ő él legrégebb óta az uszodában, így erre a tapasztalatra szükségünk van. Ha nem kérdezed, akkor is elmondtam volna, hogy hatalmas segítséget kapok a három segítőmtől, akik konkrétan is ott állnak a parton mellettem.  Keszthelyi Tibi és Horváth Jani vitték korábban ezt a legidősebb utánpótlás-korosztályt és hihetetlen tapasztalatuk van, majdhogynem azt mondom, nagy bajban lennék, ha ők nem volnának mellettem.

- Beszéljünk arról, hogy milyen ez a korosztály? Mennyire hű a korábbi vízilabda hagyományokhoz?

- Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon jó korosztály. Kicsit szélsőségesek az eredmények, hiszen ez a csapat nyert már Európa-bajnokságot, de végzett nagyon gyenge helyen is, tavaly. Azt mondom, hogy a lehetőség bennük van. Ebben a csapatban most három olyan játékos szerepel, akit Dénes is meghívott már: Bátori Bence, Fülöp Bence és Vámos Marci. Van még legalább két-három olyan vízilabdázó, akiről azt hiszem, hogy a saját kezében van a sorsa, esélye van arra, hogy pár éven belül bekerüljön a felnőtt válogatottba. És ha egy utánpótlás-korosztályból már hárman kaptak meghívást a felnőtt válogatottba, szerintem ez nagyon jó szám. Roppant jó szellemiségű társaság ez, ami nem csak maguknak a játékosoknak, hanem a velük nap mint nap dolgozó szakembereknek és a velük évek óta foglalkozó Keszthelyi Tibinek és Horváth Janinak köszönhető, sőt, korábbi válogatott edzőiknek, Derekas Szilárdéknak is dicséri a munkáját. A jó szellemiség mellett nagyon fontos a mai vízilabdában a fizikai adottság (ha valaki, hát én aztán csak tudom! :-). Ebben a társaságban legalább hat-hét, két méter fölötti gyerek található, ami döntő lehet egy-két riválisunkkal szemben. A jövő mindenképpen ez, kitűnő adottságú, jó szellemű játékosokat kell találjunk ahhoz, hogy továbbra is lépést tartsunk ellenfeleinkkel.

- Hány foglalkozás volt eddig a te irányításoddal és le tudsz-e már szűrni olyan tanulságokat, hogy mik az erősségek, mik a gyengék?

- 12-15 foglalkozáson vagyunk túl. Decemberben tartottuk az első „ismerkedős” edzést, de január elejétől gyakorlatilag heti rendszerességgel készülünk. Úgyhogy azt gondolom, most már van képem, látom, hogy kiben van, kikben lehet lehetőség. Meg kell mondanom, olyan is volt, hogy az első egy-két alkalommal néhány játékoson láttam: istenigazából nincs meg bennük az a tűz, az az elszántság, ami egy magyar válogatott vízilabdázót mindenkor kell, hogy jellemezzen. Ez a minimum! Alázat és a szemekben látható motiváció nélkül nem kerülhet valaki a válogatott közelébe. Éppen ezért folyamatosan hívunk be nyárig új játékosokat ebből a korosztályból és a fiatalabbak közül, hogy olyan átfogó képünk legyen, aminek segítségével a nyári válogatott keretet ki tudjuk alakítani. Év közben mindig azért kell hajtania egy játékosnak, hogy megkapja a lehetőséget nyáron és a nyári keretben kell bebizonyítania, hogy a szűkítésnél is helye kell, legyen a csapatban.

- Hány játékossal dolgozol egy-egy alkalommal?

- Két-három kapussal, függően attól, hogy kétkapus edzések vannak-e vagy gyakorlás, és nagyjából 12 mezőnyjátékossal, de ma például 13-an vannak. Illetve Szivós Marcival tizennégyen, de őt nem tudom majd nevezni a kora miatt… :).

- Nyáron milyen feladatok lesznek?

- Az idei fő eseményünk a Voloszban, augusztus végén megrendezendő junior világbajnokság. Ennek megfelelően június utolsó hetében el is kezdjük a közvetlen felkészülést, és nagyon könnyen elképzelhető – ezt az elképzelést támogatja a Magyar Vízilabda Szövetség is -, hogy a főiskolás világbajnokságra is olyan csapat utazik Magyarország képviseletében, amelynek mi adjuk a gerincét. Ez a torna Kínában lesz, s szakmailag is lehetőséget adna a komoly felkészülésre, a csapat összecsiszolására, ráadásul a saját környezetéből kiragadott csapat már csupán az együttlét miatt is összekovácsolódhatna a világbajnokságra.

- Térjünk vissza az egyéni képzésre. Ebben a korban lehet még elsajátíttatni, rutinszerűvé tenni az alapdolgokat?

- Komoly probléma, a klubban is látom most már jó ideje, hogy jó adottságú, tehetséges játékosok sokszor úgy érkeznek a felnőtt csapathoz, hogy alapdolgokat nem tudnak. Nem azért, mert nem képesek rá, hanem mert esetleg mindenütt mást helyeznek előtérbe a képzésnél. Ez nem kritika a kluboknál dolgozó szakemberek munkájára, hiszen nélkülük nem lenne ilyen csodálatos múltú és biztató jelenű a magyar vízilabda helyzete. Ezt mindenféleképpen „össze kell fésülni”. Amikor időm engedi, látogatom a felnőtt válogatott edzéseit, s jegyzetelek, beszélgetek Dénessel, hiszen ami a felnőtteknél szükséges, arra a sémára kell képezni nálunk a játékosokat. Dénesnek nagyon hálás vagyok, hiszen mindenben támogat és segít, amiben csak módja van. Nagyon fontos, hogy egymásra épüljenek a dolgok, az utánpótlásnak a felnőtt válogatott „alá kell játszania”, mint azt már említettük. Szisztematikusan folytatjuk azt a munkát, amit Fecsó bácsi tavaly elkezdett ezen a területen. Rendszeresen meghívunk olyan aktív játékosokat, akik sokat segíthetnek - minden második-harmadik edzésünk gyakorlatilag erről szól. Bárkivel beszéltem, örömmel vállalta: Szivós Marci, Steinmetz Barna, Kiss Gergő, Molnár Tamás, Varga I. Zsolt, de nem akarok senkit kihagyni, mert azért most el lehetne sorolni vagy 21 nevet. Mindenki vállalta, mindenki nagyon szívesen jön és segít. Nem szégyellem elmondani: én magam nem tudom, hogy egy bekknek egészen pontosan milyen technikai eszközökkel, furfangokkal kell megoldania a feladatát. Mert én ugye „önvédelemből” kifejlesztettem erre a célra egy játékstílust, de egy kétméteres bekknek nem azt kell játszania, amit én csinálok ezen a poszton... Az alapokat el tudom mondani, de az apróbb, viszont annál fontosabb trükköket én nem tudom nekik a vízben megmutatni. A centerek eszköztárát megint csak nem tudom a vízben demonstrálni, hogy így fogd meg a gatyát, úgy csavard be a gólt, mert életemben nem játszottam centert. Arra ott van Molnár Tamás vagy Varga Zsolt és hát nem utolsó sorban Keszthelyi Tibi. Tibi nálunk rendszeresen megy be a vízbe, elviszi a centereket, bekkeket, próbálja megmagyarázni nekik, hogy miként gondolkodjanak egy-egy konkrét szituációban. Ez nagyon-nagyon fontos, mert a fiatalok ott rögtön látják, érzik a helyzet lényegét, és ez így teljesen más, mint az elmélet. Ezt a sportágat nem lehet „könyvből” megtanulni. Ezek az egyéni képzések borzasztó fontos alapjai az egész felkészülésnek és ez valóban nem csak a nyári junior világbajnokságra szól, hanem arra, hogy ha van olyan játékos, akiből lehet felnőtt válogatott, akkor az alapokat nála még ebben az egy-két évben fejlesszük ki a lehető legnagyobb mértékben. Hogy mire odakerül, hogy megkapja a lehetőséget a válogatottban, Dénesnek ne azt kelljen elmondania, hogy tanulj meg fiam védekezni, belülre álljál, hogyha jön a támadó, hanem azt, hogy amikor belülre állsz, akkor mi ezt játsszuk, tehát így fogd az emberedet, erre, vagy arra számíts a saját társaidtól. Alapokat gyakoroltatni a válogatottban nincs idő, ott az adott világeseményre kell készülni és az adott játékstruktúrába kell beépíteni az újakat.

- Mi van ebben a csapatban? Milyen eredményt várhatunk tőlük például a voloszi VB-n?

- Azért nehéz erre válaszolni, mert még nem láttam az ellenfeleket. Anyag sincsen róluk, és ha csak magunkból indulunk ki, akkor hatalmas változások láthatók egy-egy egymást követő év játékában, csapatkialakításában. Ennek tükrében, csak magunkról tudok nyilatkozni. Azt biztosan tudom: nem statisztaszerepre készülünk! Az áldozati bárány szerepét vigye el más. Az élmezőnybe szeretnénk kerülni, lehetőleg a legmagasabb fokra. Ezt a célt nap mint nap, minden edzésen „oda is rakjuk” kollégáimmal a játékosok elé, éppen a magyar vízilabdát övező hagyományos elvárás alapján. Ha nyáron beszélgetünk, akkor már lesz valami képem, mert addigra vélhetően már fogom látni az ellenfeleket. Mindennél fontosabb, hogy szeptember elején felemelt fejjel jöhessünk haza és úgy nézhessünk egymás szemébe, mi mindent megtettünk, nincsen hiányérzetünk. Ha így lesz, akkor képesek lehetünk elérni céljainkat. Én egy nagyon szép nyárban bízom!

- Köszönöm a beszélgetést és jó munkát kívánok!

RIPORTUNK A JUNIOR VÁLOGATOTT SZERDAI EDZÉSÉRŐL VIDEÓKKAL ÉS FOTÓKKAL